Kedves Testvérem!

Esti imádságra hívlak, most így lefekvés előtt.
Elfáradtál? Voltak gondjaid, de akadtak örömteli pillanatok is?
Tekints vissza a napodra!

Tudatosítom, hogy a jelenlétedben vagyok, Uram.
Menedéket keresek szerető szívedben.
Mikor gyönge vagyok, Te vagy az Erősségem.
Mikor szomorú vagyok, Te vagy a Vigasztalóm.

.

ESTI GONDOLAT
Jézus és tanítványai egy alkalommal Betszaidába érkeztek. Ott egy vakot vezettek hozzá, és kérték, hogy érintse meg. Ő kézen fogva kivezette a vakot a faluból. Aztán nyállal megnedvesítette szemét, rátette kezét, és megkérdezte: „Látsz-e valamit?”
Az fölnézett, és így szólt: „Látom az embereket. Olyanok, mintha a fák járkálnának.” Erre ismét rátette kezét a vak szemére. Most már tisztán kezdett látni, és úgy meggyógyult, hogy élesen látott mindent.
Ezután hazaküldte, és meghagyta neki: „Erről senkinek se beszélj a faluban! (Mk 8, 22-26)

Ahogyan Jézus a falun kívülre vezette a vak embert, ugyanúgy nekünk is érdemes a nagyböjti időben és ebben az imaidőben is kicsit hátrébb lépni  elfoglaltságainktól, napi problémáinktól, attól ami nyomaszt, ami megvisel, ami foglalkoztat, hogy egyedül legyek Jézussal.

Vannak-e olyan gondjaim, amik gátolnak ebben? Van-e, ami aggaszt, és az Úr kezébe helyezhetem? Most tartsak egy kis csöndet és tegyem meg…

A férfi fokozatosan nyerte vissza látását a történetben, nem egyszerre.
Én mindig megtapasztalom, hogy milyen nagy kegyelem, ha világosan „láthatok”. Ha „megláthatom”, mi is az értelme a dolgoknak, mi az Isten akarata, merre menjek, hogyan döntsek, az számomra az egyik legnagyobb öröm és béke forrása …

Időt szánok arra, hogy felismerjem, imám hogyan segít észrevenni és értékelni a világosságot és a vigasztalást, amit Isten ad.
Látva, hogy Isten milyen gyengéden nyitja meg szememet, hitet és reményt kérek tőle, hogy tovább növekedjék bennem a szeretet vetett bizalom.

A nagyböjt célja, hogy 40 nap böjtje, önvizsgálata, megtérése, imádsága, a szeretet cselekedetei által eljussunk a feltámadás világosságába, dicsőségébe, hogy aztán mi magunk is fény legyünk a körülöttünk lévő emberek számára.

.

IMÁDSÁG

Uram, te megvizsgálsz, és jól ismersz engem,
tudod, ha leülök vagy ha fölkelek.
Messziről ismered gondolataimat,
szemmel tartod jártomat-keltemet.
Jól látod minden utamat,
hiszen szavam még el sem éri nyelvemet,
íme, te már jól ismered, Uram.
Minden oldalról körülfogtál,
és kezedet rajtam nyugtatod.
Csodálatos ezt tudnom,
oly magasztos, hogy fel sem foghatom.
Lelked elől ugyan hová mehetnék?
Színed elől hová futhatnék?
Ha fölszállnék az égbe, te ott vagy,
ha a holtak hazájában pihennék, ott is jelen vagy.
Ha felölteném a hajnal szárnyait,
és a tenger túlsó végén laknék,
oda is a te kezed vezetne,
és jobbod tartana engem.
Ha azt mondom: „Sötétség rejtsen el,
és boruljon éjbe körülöttem a fény!”,
neked a sötétség akkor sem lesz sötét,
s az éj világos, akár a nappal,
sötétség és világosság neked ugyanaz.
(138. zsoltár)