Az első lelkigyakorlatos beszélgetőtárs: Forrai Tamás jezsuita atya
Kérlek, nyugodtan oszd meg gondolataidat, felismeréseidet, elhatározásodat és azt, milyen hatással volt rád ez a beszélgetés – itt a hozzászólásnál!
Természetesen, közzéteheted imaszándékodat is!
– 2022. márciusi lelki nap –
Most volt március 15-e, ami nekünk, magyaroknak a szabadság ünnepe. Ennek apropójaként a márciusi lelki nap gondolatai is a szabadsághoz kapcsolódnak: Hogyan lehetek szabad magamtól és hogyan lehetek szabad Istenre?
Mivel ez a téma igen sokrétű, ezért most csak 4 elmélkedésre és cselekvésre alkalmas gondolatot hoztam számodra, ami jól illeszthető a nagyböjti készülethez is. Fogadd szeretettel, kattints mind a négy fülre:
Jim Hines, amerikai atléta, aki elsőként ütötte át a 100 m-es síkfutás 10 másodperces képzeletbeli falát, melyről sokáig azt hitték, hogy az emberi teljesíthetőség végső határa. Azt tartották, hogy 100 m-t nem lehet lefutni 10 másodpercen belül. Közel 80 éven keresztül állt fenn ez a tévhit. Jim hitte, hogy képes áttörni ezt a „határt”, és az 1968-as mexikói olimpián sikerült-is neki. Azóta közel 20 világcsúcsot döntöttek le ebben a számban.
Amint tehát elhitték mások is, hogy ezt meg lehet csinálni, meg is valósították. Újabb és újabb világcsúcsok születtek egymás után. Mindn idők egyik legfontosabb felismerése az az igazság, mely kimondja:
„Az ember bármi, amit ki tud gondolni, és amiben hinni tud, azt meg is tudja valósítani” (Napoleon Hill).
Az egyik legfontosabb törvényszerűség az életünkben, hogy sorsunkat, jövőnket, eredményeinket a gondolataink, meggyőződéseink alakíthatják. Amire a legtöbbet gondolsz, az lesz, azzá leszel, arra haladsz. Gyakran a hited, a meggyőződéseid, hiedelmeid összessége a teremtője a sorsodnak.
Ha a jelenlegi körülményeiddel nem vagy megelégedve, vagy tovább szeretnél haladni, akkor először is változtasd meg a gondolataidat, meggyőződéseidet. Azok válnak igazán szabaddá, akik mernek szembenézni a saját korlátaikkal, szabályaikkal, hiedelmeikkel.
A hiedelmeinket gyakran csak kitartó „puhítással” lehet csak megszelídíteni. Mindig vannak vélekedéseink, kifogásaink, amelyek megbénítanak bennünket. Pl.: „én már túl öreg vagyok ehhez”; „a körülményeim nem megfelelőek” „az időpont nem jó”; „senki sem támogat”; „túl elfoglalt vagyok”; „az emberek megbízhatatlanok”; „nincs bennem semmi különös” …
Nos, ha tényleg akarsz valamit, akkor megtalálod a kulcsokat ezekhez a kifogásokhoz, hiedelmekhez… és megnyílnak a kapuk előtted. Szabadon élheted az életed.
Itt a tavasz. Szép lassan elkezdenek rügyezni a fák, új élet születik. (A képet neked fotóztam).
Szülessen benned is új élet és egy cseppet se kételkedj, hogy eljön a tavasz.!
A kétely ugyanis ellopja az álmaidat és a lehetőségeidet! A kétely azt mondathatja veled: „megpróbálom, de nem hiszem, hogy sikerül…”; „már semmi esélyem”; „nekem nem lesz szerencsém”
Jézus mondja: „minden lehetséges annak, aki hisz”. (Mk 9, 23)
Vannak napok, amikor – emberi szemmel nézve – jobban mennek a dolgok, vannak, amikor rosszabbul. Akkor elevenítsd fel magadban azt a jó tapasztalatot, hogy a neked adatott jelen életedben nem az számít, hogy jól vagy-e vagy rosszul, hanem az, hogy hogyan éled meg az életet, mert abban a hogyanban van a szeretet, ami egyedül értelmet ad mindennek. Ugyanis az szereti Istent, aki megtartja tanítását. (Vö. Jn 14,23)
Napközben arra kell gondolnunk, hogy a Paradicsomba nem vihetjük magunkkal sem örömeinket, sem kínjainkat. Még ha tűzre is vetjük testünket, szeretet nélkül mit sem ér. (Vö. 1Kor 13,3) Az apostoli tettek sem érnek semmit. Ha az angyalok nyelvén szólunk is, szeretet nélkül semmit sem ér. (Vö. 1Kor 13,1) A könyörületes cselekedetek sem. Az sem ér semmit szeretet nélkül, ha mindenünket a szegényeknek adjuk. (Vö. 1Kor 13,3)
A Paradicsomba csak azt visszük, hogy mindezt hogyan éltük meg: vajon Isten szavai szerint-e, ami módot ad rá, hogy kifejezzük a szeretetünket.
Ezért keljünk fel mindennap boldogan: legyen bár viharos szél vagy ragyogó napsütés, soha ne feledjük, hogy csak az számít a napunkban, hogy mennyire sikerült „beleépítenünk” Isten szavát.
Ha így teszünk, Krisztus bennünk él aznap, és értelmet ad tetteinknek vagy közvetlenül, vagy az ima és a szenvedés által. És végül tetteink elkísérnek minket. (Vö. Jel 14,13)
Olyan csodálatos, ahogy Isten szava, az Igazság szabaddá tesz minket… (Vö. Jn 8,32.36) Szabaddá a körülményeinktől, szabaddá e halálra szánt testtől (vö. Róm 7,24), szabaddá a lélek megpróbáltatásaitól, szabaddá a minket körülvevő világtól, ami Isten országának szépségét és teljességét akarja beszennyezni bennünk.
Chiara Lubich
Én hiszek? Hitből élek? Hiszem azt, hogy Istenhez fordulhatok minden ügyemmel és hiszem, hogy Ő válaszol is? Így válok igazán szabaddá …
Jézus úton van, és nagy tömeg veszi körül. Egy kétségbeesett édesapa arra kéri, hogy menjen, és mentse meg haldokló kislányát. Elindul, és az úton még valaki odajön hozzá. Egy sok éve vérfolyásban szenvedő asszony átfurakodik a tömegen. Betegsége súlyos következményekkel jár, mert behatárolja a családi és a társas kapcsolatait. Az asszony nem szólítja meg Jézust, nem beszél, hanem közel megy hozzá és bátorkodik megérinteni a ruhája szegélyét. Nagyon világos az elképzelése: „Ha csak megérintem is a ruháját, meggyógyulok a szenvedésből, amely gyötör.”
Jézus pedig megfordul, ránéz, és megerősíti ezt: hite meghozta neki az üdvösséget (a valódi szabadságot). Jézus tekintete által nem csak a testi egészséget, hanem az Isten szeretetével való találkozást is elnyeri.
„Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged.”
Máté evangéliumának ez a története számunkra is váratlan távlatokat nyit. Isten mindig elénk siet, de a mi kezdeményezésünket is várja, hogy ne maradjunk le a vele való találkozásról. A hit útja, még ha sok botlás, hiba, törékenység és csalódás közepette járjuk is, nagyon értékes. Ő az igazi Élet Ura, és ezt az életet akarja kiárasztani ránk, a gyermekeire, ami olyan méltóság az ő szemében, amelytől semmilyen körülmény nem foszthat meg. Ezért mondja ma nekünk is Jézus:
„Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged.”
Chiara Lubich egyik írása segíthet megélni ezt az igét. Így elmélkedik róla: „A hit által az ember arról tesz tanúságot, hogy nem önmagában bízik, hanem Abban, aki erősebb nála. […] Jézus »leányának« nevezi a meggyógyított asszonyt, és ezzel kifejezi azt, amit valójában adni szeretne neki: a testi egészségen kívül az isteni élettel is meg akarja ajándékozni, ami teljesen megújíthatja őt. Mert Jézus csodatételeinek az a célja, hogy az emberek befogadják az üdvösség és a megbocsátás Általa szerzett ajándékát; az Atya ajándékát, aki Ő maga, és aki közösségre lép az emberrel, s átalakítja őt. […] Akkor hát hogyan éljük ezt az igét?
A legsúlyosabb helyzetekben is hagyatkozzunk teljes bizalommal Istenre! Természetesen ez a gesztus nem mentesít bennünket a felelősség alól, s nem tekinthetünk el attól sem, hogy megtegyünk minden tőlünk telhetőt. […] De az is előfordulhat, hogy hitünknek kell próbát kiállnia.
Pontosan ezt mutatja a vérzésben szenvedő asszony esete, aki számára nem jelent akadályt a tömeg, mely elválasztja a Mestertől. […] Olyan hittel kell tehát rendelkeznünk, melyet a próbatételek sem ingatnak meg. S bizonyítanunk kell Jézusnak azt is, hogy milyen végtelen gazdagságot jelent számunkra az az isteni élet, amellyel megajándékozott. Legyünk hálásak érte, és válaszoljunk Neki!”
„Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged.”
Ez a bizonyosság lehetővé teszi, hogy vigaszt nyújtsunk, amikor gyengédséggel közeledünk ahhoz, aki szenvedés, szükség, sötétség vagy bizonytalanság közepette él.
Ez történt egy venezuelai édesanyával is, akinek volt bátorsága megbocsátani:
„Kétségbeesett keresésemben részt vettem egy találkozón, amely az evangéliumról szólt. Jézus igéjét magyarázták: »Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak nevezik őket«[2], »Szeressétek ellenségeiteket«[3]. Hogy bocsáthatnék én meg annak, aki megölte a fiamat? De ez bogarat ültetett a fülembe, és végre felülkerekedett bennem az elhatározás, hogy megbocsátok. Most már tényleg »Isten gyermekének« mondhatom magam. Nemrég elfogták azt az embert, aki megölte a fiamat, és beidéztek szembesítésre. Nagyon kemény helyzet volt, de működött a kegyelem. A szívemben nem volt gyűlölet és harag, hanem csak nagy könyörület és jószándék, hogy ezt az embert Isten irgalmába ajánljam.”
Letizia Magri (forrás: ujvarosonline.hu)
A szív tisztasága a szabadság, a tisztánlátás előfeltétele.
Éppen ezért hoztam számodra egy Assisi Szent Ferenc életéből vett ismert párbeszédet, melyet Leo testvérrel folytatott.
Ferenc testvér a szív tisztaságáról…
– Mit gondolsz, testvérem, miben áll a szív tisztasága?
– Ez abban áll, hogy nincs hibánk, amit szemünkre vethetnénk magunknak – válaszolta gondolkodás nélkül Leó.
– Most már megértem szomorúságodat – mondotta Ferenc. – Mert hiszen mindig van valami, amit a szemünkre vethetünk.
– Igen – hagyta jóvá Leó -, és éppen ez az, ami engem elkeserít. Sohasem fogom elérni a szív tisztaságát. (vagyis a lélek igazi szabadságát)
– Ah, Leó testvér, higgy nekem! Ne foglalkozz te annyit lelked tisztaságával! Fordítsd tekinteted Istenre! Csodáld! Örvendezzél azon, hogy van! Ő, aki maga a szentség, a tisztaság! Adj hálát neki önmaga miatt! Ebben áll, kicsi testvérem, a szív tisztasága. És amikor te így Isten felé fordultál, többé már ne fordulj vissza önmagadhoz! Ne kérdezd, mennyit haladtál. Az azon való bánkódás, hogy nem vagyunk tökéletesek, hogy bűnösnek találjuk magunkat, még csak emberi érzelem, nagyon is emberi. Magasabbra kell emelni tekintetedet, sokkal feljebb. Van Isten, és létezik az ő mérhetetlensége, az ő változatlan fényessége. Annak van tiszta szíve, aki nem szűnik meg imádni az élő és igaz Urat. Akinek az a törekvése, hogy Isten életére odafigyeljen, és aki képes minden nyomorúsága közepett Isten örök ártatlanságában és örömében fürdeni, aranylóan, mint a porszem a napsugárban. Ez az emberi szív egyszerre kifosztott, és minden gazdagsággal teljes. Elég neki, hogy Isten maga Isten. És ebben találja meg békéjét és gyönyörűségét. Isten pedig maga a szentség és tisztaság.
– De Isten megköveteli a mi erőlködésünket és hűségünket is.
– Kétségtelenül – válaszolta Ferenc. – De a szentség nem önmagunk kiteljesítése, még csak nem is valamiféle teljesség, melyet az ember megszerez önmagának. A szentség elsősorban üresség, amit fölfedezünk magunkban, és elfogadunk; és Isten maga jön, hogy betöltse azt abban a mértékben, ahogy megnyílunk az ő teljességére. A mi semmiségünk, ha elfogadjuk, szabad teret ad Istennek, ahol még teremthet. Az Úr nem engedi elrabolni dicsőségét senki emberfia által. Ő mindig Úr. Az Egyetlen, az egyedüli Szent. De kézen fogja a szegényt, kiemeli a sárból, és népének fejedelmei közé ülteti, hogy lássa az ő dicsőségét. Isten a lélek kék ege lesz.
Elmerülni Isten dicsőségének szemléletében, testvérem, Leó, felfedezni, hogy Isten valóban Isten, örökké Isten, mindazok felett, amik mi vagyunk és lehetünk, és örvendezni azon, hogy ő van, elragadtatásba esni örök ifjúsága előtt, hálát adni neki önmaga miatt; ezt követeli leginkább az Úr szerelme tőlünk, melyet a nekünk adott Lélek kiáraszt szívünkbe. Ebben áll a szív tisztasága. Ezt a tisztaságot nem lehet elérni ökölbe szorított kézzel és megfeszülve.
– Hát akkor hogyan? – kérdezte Leó.
– Egyszerűen nem szabad semmit sem megtartani önmagunkból. Mindent ki kell seperni. Még szorongásainkat is. Tiszta helyet kell készíteni. El kell fogadni azt, hogy szegények vagyunk. Le kell vetni mindent, ami nyomaszt bennünket, még hibáink súlyát is. És csak az Úr dicsőségét kell már szemlélni, s engedni, hogy az minket átjárjon. Isten él, s ez egyedül elég. Akkor a szív könnyűvé válik. Többé nem érzi önmaga súlyát; mintha kicserélték volna. Mint a pacsirta, megrészegül a tér tágasságától, s az ég azúrjától. Elhagy minden gondot és aggodalmat. A tökéletesség utáni vágy is megváltozik. Egyszerűen tisztán Istent akarja, Istent magát.
Leó elmerülve hallgatta, miközben atyja előtt lépdelt. S ahogy haladtak, egyre könnyebbnek érezte szívét, és mérhetetlen szabadság, békesség ölelte át.
***
Számomra ennek a párbeszédnek a tanulsága, hogy az igazi szabadságot az adja meg, ha képessé válunk eltávolodni saját magunktól és tekintetünket Isten felé fordítani. Az Ő fényében látjuk meg az igazi fényt!
Az igazi szabadság ürességet jelent, amelyet engedem, hogy Isten betöltsön!
Isten él és ez egyedül elég!
BÁTRAN ÍRD A HOZZÁSZÓLÁSHOZ GONDOLATODAT, SAJÁT ÉLMÉNYEDET, ILLETVE AKTUÁLIS IMASZÁNDÉKODAT!
A beszélgetőtárs: dr. Lőrincz György, a St. Andrea Szőlőbirtok alapítója.
A beszélgetésből megtudhatod, György hogyan állt az élete fordulópontjaihoz, küzdelmes időszakaihoz, és hogyan tapasztalta meg életében, a munkájában az Isten áldását.
Lőrincz György élete és munkája bizonyítja, hogy az Isten milyen csodálatosan vezet bennünket a buktatókon, kríziseket és örömökön keresztül. György visszatekintve észre tudta venni azt a rengeteg áldást, amit kapott az Istentől. Ilyen tekintetben is példa lehet számunkra.
Arra bátorítalak, hogy oszd meg bátran gondolataidat, véleményedet, tapasztalataidat ezen előadással kapcsolatban!
Néhány szemponttal szeretnélek segíteni, hogy az interjúban és a többi anyagban szereplő gondolatokat hatékonyabban át tudd ültetni a gyakorlatba.
Ezzel az útmutatóval csak akkor kezdj el foglalkozni, ha megnézted az interjút, illetve a másik anyagot!
» Idézd fel: Történt már veled olyan esemény, amikor egy eseményt krízisként, tragédiaként éltél meg, és később, visszatekintve veszed észre, hogy pont úgy volt jó minden, ahogyan történt?
Azért jó ilyenek felidézni, mert megnyugvást adnak ahhoz, hogy a jelen problémáira ne tragédiaként tekintsünk, hanem képesek legyünk türelemmel és nagy-nagy bizalommal Istenre hagyatkozva átélni, megélni a mostani állapotot.
» Nem tudok feljutni a hegycsúcsra, ha a kátyús utat nem szenvedem végig. Mi segít ezen az úton?
Az imádság és a böjt ereje hozzásegít a szemléletmódod változásához.
Forduljunk a meditatív imádsághoz, pl. Jézus-ima. Ha képtelenek vagyunk meditálni, akkor szóba jöhet a kötött imádság… vagy a séta, vagy bármilyen olyan „eszköz”, ami segít a lelki elmélyülésben. Olyan napirendet kezdjünk el felépíteni, amiben benne vannak azok a „lelki fegyverek”, amelyeket elő tudunk venni.
Kísérletezz bátran! Fedezd fel, hogy neked mi a jó! Lépésről-lépésre haladj előre!
Kérd a megkülönböztetés ajándékát, hogy felfedezd, mi az, ahogyan el kell indulnod ezen az úton, ami téged előrébb visz most!
» A fájdalomnak, a krízisnek az a lényege, hogy benne maradok a fájdalomban és így átmegyek ezen a nehézségen. Tudni kell benne maradni a fájdalomban és nem szabad menekülni előle. A kríziseken is ugyanígy végig kell mennünk, meg kell élnünk.
Gyakorlat: ülj le egy székre és 30 percig ne mozdulj meg, akkor sem, ha fáj. Kezd úgy, hogy először 10 percig, majd 15 percig … Meg fogod tapasztalni, hogy egy idő után egyszerűen eltűnik a fájdalom. Ugyanígy érdemes megélni a kritikus élethelyzeteket is. A jelenbe próbáljunk újra és újra visszatérni és akkor csökkenni fog a félelmünk és aggodalmunk a jövő szempontjából.
Az imádság, meditáció alkalmával újra és újra bejönnek a fejünkbe gondolatok, de te ne azonosulj velük! Engedd tovább a gondolatokat. Igen hasznos a röpima, ami segít, hogy a jelenben maradj.
» Vigasztaló, erősítő gondolatok lehetnek számodra:
Minden egyes pillanat áldás lehet számomra. Minden kegyelem. Az Atyával való eggyé válás perspektívájából látjuk igazán jól az életünket. Tehetek azért, hogy a szemléletem megváltozzon. Nekem kell igazán változnom. A vég nem a vég. Én onnan fel fogok állni és tovább fogok menni. A Szentlélek segít ebben.
***
» A Lőrincz Györggyel készült interjúhoz:
Figyeld meg, a beszélgetésben mennyire érződik, hogy Lőrincz Györgyöt az Isten milyen csodálatosan vezette a buktatókon, kríziseket és örömökön keresztül. György visszatekintve észre tudta venni azt a rengeteg áldást, amit kapott az Istentől. Ilyen tekintetben is példa lehet számunkra.
» Isten a nehézségekben, küzdelmekben is biztatni akar, hogy csináld a dolgodat.
Fontos, hogy amit teszek, amit dolgozok, azt Istennel tegyem. Attól jó, amit csinálok, mert tudom, hogy velem az Isten. Ő munkálkodik általam. Hogyan tudnám ezeket a gondolatok átültetni a saját életembe?
» Ha van imádság a szőlőben, a pincében, munka előtt és után, annak meg kell lennie az eredményének – vallotta György. Az egyúttal minőséget is jelent.
Hogyan tudná áthatni az imádság a mindennapi munkádat, tevékenységedet? Állíts be egy rendszerességet: munka előtt kérd Isten áldását, kérd, hogy segítsen döntéseidben… és a végén köszönd meg, ami történt aznap.
» Általában később tudatosodik bennünk, hogy mi miért történik az életünkben.
„Meg kellett tapasztalnom egy életveszélyes helyzetet is, hogy rádöbbenjek, hogy egy nagyon szeretett ember vagyok” – vallotta György.
Te mikor tapasztaltál ilyet? Te hogyan tapasztalod isten gondoskodását az életedben?
A beszélgetőtárs és szakértő:: Cserép Csongor, keresztény pszichológus.
Ezekről a kérdésekről lesz szó az interjúban:
– Sokszor beszűkülünk, magunk körül forgunk, a problémáinkba temetkezünk. Olyan dolgoknak tulajdonítunk jelentőséget, ami valójában nem is fontos. Tényleg ennyire nehezen tudunk különbséget tenni fontos és nem fontos dolog között?
– Mi a helyzet az elengedéssel? Elengedni azt, amin nem tudunk változtatni? Hogyan álljunk ehhez hozzá? Ha elengedünk, akkor utána mindig jobb jön?
– Mit jelent a hálás lelkület? Hogyan lehet ezt kialakítani magunkban?
– Mit jelent az, hogy nagyobb perspektívában lássuk az életünket? Mi az előnye ennek a szemléletmódnak? Hogyan hathat az életünkre?
– Mi az (milyen eszközök), ami segíthet bennünket abban, hogy nagyobb perspektívában lássuk az életünket?
Arra bátorítalak, hogy oszd meg bátran gondolataidat, véleményedet, tapasztalataidat ezen előadással kapcsolatban!
Cserép Csongor vagyok, gyakorló görög-katolikus családfő, hivatásomat tekintve tanácsadó szakpszichológus. Az embert a hagyományos keresztény antropológia szerint szelemmel, lélekkel és testtel rendelkező, az eget és földet összekötő teremtményként felfogva próbálok segíteni az embereknek. Törekszem arra, hogy nehézségekkel küzdő társainkat a belső béke felé kísérjem.
A keresztény élet lényege, hogy megtaláljuk magunkban az állandóságot. A változatlanság megtapasztalásával életünk súlypontja áthelyeződik, így tisztább és átfogóbb rálátást nyerünk akár legsúlyosabb problémáinkra is. Sok esetben már e látás megszerzése elvezet a lelki problémák megoldásához, máskor pedig életterheink valóban emberhez méltó és derűs hordozásában segít, amelyben a legfőbb útmutatónk maga Jézus Krisztus.