Oldal kiválasztása

A természet üzen nekünk. A természet által Isten. Csak legyen fülünk és szemünk, hogy meghalljuk és meglássuk, amit mondani akar nekünk. Vegyük észre, hogy minden kegyelem az életünkben!

Kedves Klubtag!
Nyár van. Ez az évszak is számos tanulságos jelet mutat számunkra.
Készítettem néhány képet neked és elmondom, mi az, ami nekem eszembe jutott arról, amit láttam.

 

1. Meg van az ideje az aratásnak

Tart az országban az aratás. Sok helyen már be is fejezték. Az őszi gabonát – ahogyan a nevében is benne van – előző évben vetik el. Hónapok telnek el, míg az időjárásnak köszönhetően jó vagy kevés jó termést betakaríthat a gazda. Közben a fejlődő növényt érheti fagy, szárazság (mint idén is), jégeső, egyéb kártevő is okozhat bajt.

Bizonytalan, hogy mit hoz a jövő! Nem tudjuk, lesz-e eső, napsütés, amikor szükség van rá. Nem tudjuk, hogy arathatunk-e és mennyit, amikor eljön az ideje! Csak imádkozni és bízni tudunk, hogy meg lesz a mindennapi kenyerünk!

Az élet a hitünk próbája. Szükséges hittel vetnünk, mert anélkül nem lesz mit aratnunk. Megtesszük mindennap a kötelességünket becsülettel és hisszük azt, hogy az Isten gondoskodik és kellő időben megadja azt, amire szükségünk van.

Milyen csodálatos a természet: elvetjük a magot és az magától növekszik, fejlődik, feltéve, ha megkap mindent (vizet, napsütést, tápanyagot), amire szüksége van.
Tanuljuk meg a búzától a feltétel nélküli ráhagyatkozást az Istenre. Engedjük, hogy Ő gondoskodjon rólunk! Fordítsunk figyelmet ne csak a testi, hanem a lelki szükségleteinkre is! Adjuk meg magunknak a pihenés, az alvás, a feltöltődés, a kikapcsolódás, az imádság lehetőségét is!

 

 2. Fény nélkül nem létezik

Közismert növényünk a színpompás napraforgó. Rendkívüli fényigénye van, szereti a meleget. A népi hiedelem szerint igyekszik mindig a nap felé fordulni. Innen is ered a neve.

Ha jobban belegondolok én is olyan vagyok, mint a napraforgó: nagy a „fényigényem”. Szeretek a világosságban járni és nem szeretem a sötétséget. Jézus is biztat minket: „Ti vagytok a világ világossága!”
Ha azonban jobban maga tekintek, azt látom, hogy lépten-nyomon a sötétségben járok. Az önző, földies gondolkodásom, vágyaim lehúznak és nem azt teszem, ami jó, hanem azt, amit igazából nem is akarok. Újra és újra kérjük Krisztust, a világosságát, töltse be gyarló szívünket az Ő fényességével! Adjon nekünk világosságot hétköznapjainkba, hogy meglássuk, mit tegyünk és mit ne!

Soha ne fáradjunk bele abba, hogy keressük a világosságot az életünkbe és forduljunk mind arra. Így növekedjen a világosság és csökkenjen a sötétség az életünkben!

 

 3. Teremjünk gyümölcsöt!

A nyár azért is egy szép évszak, mert ilyenkor a természet ellát bennünket sok-sok finom zöldséggel, gyümölccsel, amelyek egészségesek és tele vannak vitaminokkal. Azonban a gyümölcs nem érik meg egyik pillanatról a másikra. Időre van szükség (akár dióról van szó, akár sárgabarackról), hogy megérjen és ízletes, fogyasztható legyen, elérje a célját.

Csecsemőkorunk óta „érünk”, változunk testileg és lelkileg is. Néha szeretnénk ha már ott lennénk, ahol 5 év múlva akarunk. Például egy érettségizett diák szeretné tudni, sikerül-e diplomát szereznie a kiszemelt szakmából. Szeretné „letudni” a nehézségeket, küzdelmeket, erőfeszítéseket és élvezni a „gyümölcsöt”.

Meggyőződésem, hogy a gyümölcs akkor lesz számunk ízletes, ha nevelgetjük, öntözgetjük, permetezzük, locsoljuk a növényt. Akkor fog az életünk valódi gyümölcsöt teremni, ha bátran, Istenre hangolódva, tesszük azt, amire hívást érzünk, és van türelmünk kivárni, míg „megszületik” az eredmény. Lehet, hogy nem pont olyan lesz, amiről álmodtunk, de ne kételkedünk benne, hogy ízleni fog!

 

4. Ha nem vigyázunk, kiszáradunk!

Milyen szomorú látvány a szép zöldben egy kiszáradt fa vagy éppen a szép zöld pázsit helyett a kiszáradt fű. A vízhiány vagy egyéb kártevők, kórokozók tönkretehetik még a legszebb növényeket is.

Mennyi gyengeség, rosszaság van bennünk, amelyek ha elhatalmasodnak, tönkre tehetik az életünket. Mire érdemes jobban odafigyelnem? Van-e olyan területe az életemnek, ahol nehezen tudok előre lépni és kérhetem az Úr gyógyító kegyelmét?

Mint szarvas hűs forrás után, úgy vágyakozik a mi lelkünk is Isten után. A víz éltet. Ezen a nyáron is nagyon érezzük a hiányát. Sok ágazatban kevesebb termésre számítanak. Érzed-e Isten jelenlétét vagy éppen hiányát? Miből tudsz táplálkozni? Mi az a „víz”, ami éltet, felfrissülést ad lelkednek?
Bízom benne, hogy a Laudetur anyagai is jelentenek számodra ilyen éltető „vizet”!

 

 5. Mi az, ami virágzik az életedben?

Ugye, milyen gyönyörűek ezek a virágok. Ebben a hőségben is a legjobb önmagukat adják. „Élvezik” az életüket. Azt teszik, amire megteremtettek: gyönyörködtetnek.

Hogyan tudom betölteni a hivatásomat, azt, amire rendelve vagyok? Mi az a terület az életemben, ahol mások szolgálatára, javára lehetek?
Lehet, hogy nem kedvezőek a körülményeim… Az életemnek ebben a szakaszában is nagy a „hőség”, sok a probléma. Hogyan tudom mégis észrevenni a szépet, azt, amivel éppen ma Isten meg akar ajándékozni?

 

6. Ébredj!

Mindkét fotót a fiam, Máté készítette júniusban. Az egyik barátjával hajnali fél 3-kor felkeltek, kimentek a városon kívülre és kerestek egy magasabban fekvő pontot. Megcsodálták távcső segítségével az egymás mögött felsorakozó bolygókat (a képen éppen a Hold látható). Szépen kivehető volt például a Szaturnusz gyűrűje is. Jutalmul pedig egy gyönyörű napfelkeltében volt részük.

Ha éberek maradunk – Te is, én is -, ahogyan az evangéliumban Jézus is biztat bennünket …, ha nem sajnáljuk az időt és az energiát a lelki életünk elmélyítésére – amelyben a Laudetur Klub is elhivatottan segít -, akkor megláthatjuk, hogy az Isten milyen csodaszép világot készített nekünk.
Ha éberek vagyunk és figyelünk – és nem önmagunk körül forgunk -, akkor láthatjuk az életünkben az apró csodákat, ahol megnyilvánul számunkra az Isten működése.

 

Kedves Klubtag!
Az előbbiek közül melyik az a téma, fotó, ami leginkább megérintett? Hol van most szükséged leginkább megerősítésre? Mi az, amiért most imádságot kérsz a többiektől? Írd le nyugodtan itt a hozzászólásnál: