Imádkozzunk az alábbi testvéreinkért és az ő szándékukra:

Csányiné Pap Györgyi, Bense Lászlóné, Tarjányi Antalné, Megyaszai Ferencné, Lengyel Mária Magdolna, Nagyné Vadkerti Zita, Nagy Béla Imréné, Dr. Pataki Ágnes, Dr. Horváth Éva, Balázs Anikó, Rózsa-Tarjáni Mária, Kneip Katalin, Kaszaláné Paszterkó Éva

***
A léleknek szüksége van a hálára, mint a testnek a vitaminokra. A hála segít a nehéz helyzetekben, a megpróbáltatások között túlélni. A pozitív, hálás szemlélet jó hatással van a mentális és fizikai egészségünkre is. Ezért gyakoroljuk a Heti Lélekemelő Körben a heti rendszerességű hálaadást!

Te miért adsz hálát ezen a héten? A hétfői példázatokból, vagy a csütörtöki „Láttam Istent” levelek üzeneteiből sikerült-e valamit megvalósítanod? Ez egy jó fórum arra, hogy megosszuk egymással tapasztalatainkat, lelki élményeinket! Köszönöm, ha ebbe te is bekapcsolódsz!

Milyen szándékra kéred a többiek imáját? Ide leírhatod!

Április 09. - Húsvétvasárnap 
Olv.: ApCsel 10,34a.37-43; Zs 117; Kol 3,1-4 
Evangélium: Jn 20,1-9 

Az öreg király súlyosan kedélybeteg volt. Szüntelenül csak panaszkodni tudott, mindenben a rosszat látta meg. Valóban sok fájdalmat szenvedett el szaporodó betegségei miatt, az állam kormányzásnak terhei is nyomták a vállát. Ráadásul nem volt elégedett az emberekkel sem, akik körülötte voltak, mindig többet várt volna el tőlük. Ha sütött a Nap, az volt a baj, ha meg esett az eső, akkor az volt a rossz. A király belátta, hogy nincs ez így jól, hogy gyógyulásra lenne szüksége, ezért országából összehívatta az összes orvost, tudóst és bölcset, hogy próbáljanak segíteni rajta. Azonban nem hatott semmiféle gyógymód, semmilyen pirula vagy kezelés. A király egyre depressziósabb, aggódóbb lett. Minden napot új és új szenvedésként élt meg, minden esemény újabb félelmekkel töltötte el. Végül egy ősz öregember érkezett a palotába, aki mindössze egyetlen gyűrűt adott át a királynak ezekkel a szavakkal: „Nézd, ez a gyűrű egy csodálatos talizmán. Ha valamitől szenvedsz, ha valamitől félsz, csak pillants rá a feliratra, ami a gyűrűn körbefut, s rögtön megvígasztalódsz.” A király, kétkedve ugyan, de ujjára húzta a gyűrűt. És valóban, valahányszor valami fájdalmas vagy aggódást keltő dolog történt vele, amint rápillantott a gyűrűre, egyből nem érezte annyira nehéznek, egyből új erő töltötte el. Vajon miféle felirat állt a gyűrűn? Csak egyetlen rövidke mondat: „Ne feledd, ez is elmúlik!”  

Milyen tengernyi fájdalmat élt át Jézus! Hogyan volt képes egyáltalán elviselni?! Miért nem ugrott fel és menekült ki már az Utolsó Vacsora terméből? Hogyan volt képes alázattal a lábát mosni annak az egynek a Tizenkettő közül, akiről jól tudta, hogy árulója lesz? Hogyan tudott akkora türelemmel válaszolni Péter hőzöngésére, aki nagy lelkesen még a halálba is kész volt vele menni, de akiről tudta, hogy háromszor is megtagadja őt? Hogyan volt képes a csókkal eláruló Júdás szemébe nézni, s barátjának nevezni az Olajfák hegyén? Hogyan volt képes erős hangon odaszólni a Názáreti Jézust kereső pribékeknek: „Én vagyok.” Miért tűrte az igazságtalan vádakat, a hamis ítélet megaláztatását, a kigúnyolást, az ostoroztatás kínjait, a kereszthordozás gyötrelmeit, Édesanyjának keserves könnyeit, a keresztrefeszítés és a kínhalál kimondhatatlan fájdalmát és sötétségét, s mindemellett az utolsó pillanatig az emberek gyűlöletét és kegyetlenségét?   

Azért, mert tudta, hogy mindez nem a vég! Hogy ezeknek a kínoknak egyike sem örökre szól. Tudta, hogy „alá kell merülnie a halálba”, hogy magával vigye a pusztulásba mindazt, ami az emberi életben nyomorúság, tragédia és fájdalom. Júdás árulásának elviselésével pusztulásba döntött minden árulást. Péter tagadásának eltűrésével a halálba küldött minden tagadást. A gyűlölet, a gúny, a kínzások ártatlan elhordozásával megteremtette azt az életet, amely nem ismeri többé a gyűlöletet, a gúnyt, a szenvedést. A halál, az elmúlás eredetileg nem lett volna sorsa az embernek, azonban a bűn megrontotta az Istentől kapott boldog életet. A mulandóságot, amely a bűn következménye lett, az ember nagyobbrészt keserves veszteségként éli meg, hiszen annyi szépre, jóra, boldogítóra kiterjed, sok mindenre, aminek örülünk, s aminek szeretnénk egy örökkévalóságon át örülni! Azonban tény, hogy a halál nemcsak olyasmit vesz el az embertől, ami örömteli, ami értékes és élvezetes. A halálban bizony véget ér sok-sok keserűség, fájdalom és baj is, ami az embert körülveszi a mindennapokban. De valóban véget ér? A földi élet számára igen… Ha egy tengernyi kínlódással, súlyos betegséggel, elviselhetetlennek tűnő csalódásokkal teli életet elragad a halál, akkor maga a haldokló és a környezete is (már ha van!) inkább megváltásként éli meg a halált! Mennyire téves pedig itt ez a szóhasználat, hiszen a megváltás nem ez! A megváltás nem áll meg ennyinél: a fájdalommal teli élet megszüntetésénél! Ha erről szólna, ennyiről szólna az ember élete, akkor gyakorlatilag nem lenne értelme egyáltalán megszületni sem! Végigélni egy emberi életet - esetleg számos évtizeden át - pedig végképp nem lenne értelme. Az ember számára nem vonzó és értékes a használati tárgyak sorsa: egy darabig szükség van rá, örülnek neki, betölti a rendeltetését, de egy idő után elkopik, elromlik, használhatatlanná válik. Akkor pedig kidobják, s egy darabig még szemétként létezik ugyan, de előbb-utóbb, így vagy úgy megsemmisül. És még jó, hogy megsemmisül, hiszen mit kezdenénk vele! Nem, testvérek, ez nem emberhez méltó sors! Normális ember nem tud így gondolkodni önmagáról és másokról sem! Kiolthatatlanul él bennünk a vágy, hogy ami az életünkben szép, jó, boldogító, az ne múljon el, örökké tartson! Ami viszont szenvedést, kínlódást okoz, az legyen mielőbb a múlté! De ne úgy tűnjön el, hogy magával viszi a semmibe a szépet, jót, örömtelit is, hanem úgy, hogy ezek megmaradnak vagy még szebbé, jobbá, örömtelibbé lesznek!  

Erre a kiolthatatlan vágyra ad pozitív választ a feltámadás nagy örömhíre! A feltámadás a keresztény hitben nem azt jelenti, hogy újra megszületünk erre a földi életre, ugyanúgy, vagy legalábbis hasonlóképpen osztályrészünk lesz a földi örömök, szépségek, élvezetek sokasága, de a fájdalmak, csalódások, szenvedések sokasága is. Nem! A feltámadás az örök, boldog életre történik, amelyben nem lesz többé gyász, könnyhullajtás, szenvedés és halál. Ha valaki ebben a feltámadásban és ebben az örök életben hisz, csak az adhat elég türelmet, kitartást a megpróbáltatások, emberi nyomorúságok, betegségek és kínok elviseléséhez. Ha valaki a feltámadt Krisztussal akar egyesülni, s hisz abban, hogy valóban feltámadhat Ővele és Őáltala, akkor elfogadja, hogy előbb szenvedésében és halálában is azonosulnia kell Vele. Mennyire megragadó és igaz az a jelenet a „Passió” c. filmben, amikor a keresztet hordozó, vérző és botladozó Jézus keservesen kínlódó anyjával, Máriával találkozik, s csak ennyit mond neki: „Anyám, nézd, most mindent újjá teszek.” Igen, a keresztény teológia kezdettől fogva az „új teremtés” napjának hívja a Húsvét napját, mert Jézus új kezdetet ad a bűn által elvesztett örökkévaló, végtelenül boldog emberi életnek. A Húsvét eseménye, az új kezdet azonban nem pusztán a feltámadásban áll, hanem a halálban és a feltámadásban! A szenvedés és a halál engedelmes elviselése ugyanúgy hozzátartozik a Húsvét misztériumához, mint a feltámadás. Ezek nélkül nem is beszélhetnénk feltámadásról! Az utolsó szó, a beteljesülés azonban nem a rosszé, nem a szenvedésé, hanem a jóé, az újjáteremtett boldog életé!  

Amikor a keresztelésben valaki alámerül a vízben, ezzel a Krisztus szenvedésébe és halálába való alámerülést vállalja magára. Kiemelkedve azonban a vízből, az élete újjáteremtődik Krisztusban, s ott hagyja az eltemetkezés vizében mindazt, ami a múlandóságé: minden rosszat, minden nyomorúságot és kínlódást. Mindez persze a keresztelés szertartásában csak elővételezetten és összefoglalóan jelenik meg: a valóságban az egész hátralévő emberi élete lesz az alámerülés és kiemelkedés csodája. Továbbra is átéli a mindennapokban a szenvedést, a csalódásokat, keserű élményeket, de már abban a biztos hitben, hogy Jézus mindezeket leveszi a válláról, s örök boldogsággal ajándékozza meg. A fájdalmas elmúlik, az örömteli pedig örökkévalóvá lesz. Méghozzá azért, mert a hit és a keresztség által életünk összeforr Krisztuséval, sorsunk az Ő sorsához tapad.   

Itt a földön, életünk nehéz, gyötrelmes időszakaiban olyan könnyen hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy „ez már így lesz örökké, ebből már nem lesz soha kiút!” Hajlamosak vagyunk örökre bukottnak, kínlódónak képzelni magunkat vagy szenvedő embertársainkat. Mi is a sírban keressük az embert, csak úgy tudunk gondolni rá, mint a betegségek, bűnök, a gyűlölet áldozatára. Az angyalok szava azonban nekünk is szól: ti a megfeszítettet keresitek, a gyötrődőt, akit szenvedni láttatok, kigúnyoltatni és megtöretni! De itt hiába keresitek! Nézzétek csak! Ott jön szemben veletek az úton, ragyogóan és dicsőségesen, széles mosollyal és ölelésre tárt karokkal! Maga mögött hagyta mindazt, ami fájdalmas volt, s élete megújult az örökkévaló boldogságban! Feltámadt! Valóban feltámadt! 

*** 
HA VAN GONDOLATOD A TÖRTÉNETHEZ, ILLETVE AZ ELMÉLKEDÉSHEZ, OSZD MEG BÁTRAN! 
IMASZÁNDÉK-KÉRÉSEDET IS IDE ÍRHATOD. 

Imádkozzunk az alábbi testvéreinkért és az ő szándékukra:

Bauer Csaba, Bátyity Vera, Kovács Józsefné, Pósa Gyuláné, Vona Anna, Fenyvesi Ferencné, Kányi Katalin, Tóth Lászlóné, Andree Brigitta, Koncz Judit, Arlettné Káldos Mária, Isépy Mária, Csendes Béla, Vargáné Both Mária, Kugyela Pálné, Rákosi Lászlóné, Egriné Petrovszki Erika, Sámson Margit Mária

***
A léleknek szüksége van a hálára, mint a testnek a vitaminokra. A hála segít a nehéz helyzetekben, a megpróbáltatások között túlélni. A pozitív, hálás szemlélet jó hatással van a mentális és fizikai egészségünkre is. Ezért gyakoroljuk a Heti Lélekemelő Körben a heti rendszerességű hálaadást!

Te miért adsz hálát ezen a héten? A hétfői példázatokból, vagy a csütörtöki „Láttam Istent” levelek üzeneteiből sikerült-e valamit megvalósítanod? Ez egy jó fórum arra, hogy megosszuk egymással tapasztalatainkat, lelki élményeinket! Köszönöm, ha ebbe te is bekapcsolódsz!

Milyen szándékra kéred a többiek imáját? Ide leírhatod!

Április 02. - Virágvasárnap
Olv.: Iz 50,4-7; Zs 21; Fil 2,6-11
Evangélium: Mt 26,14 - 27,66 

Egy házaspár vásárolni indult a közelgő házassági évfordulójuk alkalmára. Az egyik kerámia üzletben megláttak egy szép csészét. A férj megkérdezte az eladót: 
– Meg szabad néznem ezt a csészét? Még sosem láttam ilyen szépet. 
A boltos a kezébe adta. Miközben csodálta a mesteri alkotást, a csésze legnagyobb meglepetésére megszólalt: 
– Nem érted, hogy lehetek ennyire szép? Tudod, nem voltam mindig teáscsésze. Volt idő, amikor vörös voltam és agyagnak neveztek. Mesterem kiásott, megdolgozott, összelapított, meggyúrt újra és újra, én pedig üvöltöttem a fájdalomtól! 
– Hagyj békén! – üvöltöttem, de ő csak mosolygott, és így szólt: – Még nem. 
Aztán egy forgó korongra helyezett, és én hirtelen csak forogtam, forogtam, forogtam körbe-körbe. – Állíts meg! Szédülök! – kiabáltam, de a Mester csak ingatta a fejét és azt mondta: – Még nem. 
Később betett a kemencébe. Sosem éreztem ilyen forróságot! Sikoltoztam. Ki akartam jutni. A Mester a fejét rázta: – Még nem. 
Végül az ajtó kinyílt, és kitett a polcra. Hűlni kezdtem.  Aztán mindenütt befestett. A festék szaga rettenetes volt. Undorodtam tőle. 
– Hagyd abba! Hagyd abba! – kiáltottam. De csak ingatta a fejét: – Még nem. 
Majd hirtelen újra visszatett a kemencébe. Nem ugyanabba, mint először. Ez kétszer olyan forró volt! Úgy éreztem, megfulladok. Könyörögtem, sikoltoztam és sírtam. Közben láttam, amint rázza a fejét, és azt mondja: – Még nem vehetlek ki. 
Tudtam, nincs többé remény. Végem van. Kész voltam rá, hogy végleg feladjam, mire kinyílt az ajtó. A Mester kivett, és újra a polcra tett. 
Egy órával később tükörbe nézhettem, és azt mondta: – Nézd meg magad! 
Amikor a tükörbe néztem, alig tudtam hinni a szememnek: 
– Ez nem én vagyok, ez nem lehetek én! – hitetlenkedtem. – Ez gyönyörű! Gyönyörű vagyok! – kiáltottam. 

Így formálja Urunk is az életünket. Néhányan a kemencében vagyunk, üvöltve, sikoltozva: „Engedj ki!” Néhányan éppen színesedünk, és ez kellemetlen, majd megőrjít. Néhányan körbe forgunk, és nem tudjuk, hol vagyunk. Csak azt kérdezzük: „Mi történik velem?” Minden olyan zavaros. De Ő tudja, hogy mit tesz. Bízzál benne!   

Milyen szívesen kihagynánk az életünkből azokat az időszakokat, amikor megpróbáltatások érnek, amikor szenvednünk kell! Milyen nehezen tudjuk Isten szeretetével összeegyeztethetőnek felfogni azokat a terheket, amelyeket cipelnünk kell! Bizony, nagy a kísértés, hogy „kiválogassuk”, magunk válasszuk meg azokat az eseményeket, amelyekben hajlandók vagyunk meglátni Isten jelenlétét, azokat a tanításokat, amelyeket hajlandók vagyunk az Ő szájából valónak és számunkra kötelezőnek érezni, azokat az embereket, akik iránt készek vagyunk felebaráti szeretettel viseltetni.   

Nem új kísértés ez az emberiség számára! Megvolt már Jézus korában és társadalmában is: ezért is nem képesek a maga teljességében értelmezni és elfogadni a Bibliában megjövendölt Messiás személyét és küldetését. Nagy lelkesedéssel ünneplik a szamárháton bevonuló Jézust a jeruzsálemiek! „Dávid Fiaként” hozsannáznak körülötte, s ez a megnevezés kifejezetten a Messiásnak fenntartott név volt. Igen, a tömeg Messiásként éljenzi, hiszen ismerik és beteljesülni látják Mikeás próféta szavát az eljövendő királyról: szamárháton jő, szamárnak csikaján! Ugyanakkor a hozsannázás nem az egyszerűségnek és alázatnak szól, amit ez kifejez, hanem a próféciában szereplő királynak, Dávid utódának, aki elképzeléseik szerint majd helyreállítja Isten Országát, illetve azt, amit ők annak hittek. Tudniillik a gazdag és hatalmas dávidi birodalmat. Lerázza a római igát, megteremti a politikai és vallási függetlenséget. Ezért szól a hozsanna: az emberi álmoknak és vágyaknak szól, nem a valódi Messiásnak és a valódi megváltói küldetésnek. Amikor néhány nap múlva a királynak hitt személy ellenségei kezére kerül, s némán tűri a megaláztatást és a szenvedést, a tömegek már nem éltetik, hanem halálát követelik. Csalódtak benne: a megaláztatás, a látszólagos vereség, az ellenségeinek való kiszolgáltatottság, a szenvedés már nem fér bele a képbe! Ez nem történhet a Messiással, tehát nem is ő az! Pedig más próféciák, például az olvasmányban hallott izaiási jövendölés nagyon is világosan szólnak Isten szenvedő szolgájáról, aki éppen a fájdalom, a kínok útján érdemli ki a megváltást.  

A húsvéti események fényében mi már tudjuk, hogy Jézus valóban a Megváltó, aki messze túlteljesítette a korabeli messiási várakozásokat, hiszen nem az emberi elvárásoknak, hanem az Atya mindenkit üdvözíteni kívánó akaratának engedelmeskedett. Nemcsak Izrael országát szabadította meg, hanem minden kor minden emberét. Nemcsak egy ideiglenes evilági hatalom igájától, hanem a bűn, a szenvedés és a halál legyőzhetetlennek hitt láncaitól. Mindezt pedig éppen az által tette, hogy elviselte a gyötrelmeket, a kínokat, a keserves kereszthalált. A sírból kilépő azonban tündöklő fényben ragyogott fel: az örök, elpusztíthatatlan és végtelenül boldog isteni életre támadt fel.   

Nekünk sem kell elkeserednünk és bizalmunkat vesztenünk, ha kínlódásokkal, megpróbáltatásokkal szembesülünk életünk során. A szenvedések ideiglenesek, s ha Krisztus megváltó áldozatával egyesítjük, akkor javunkra válhatnak. Örök életünk szépségét és ragyogását készíthetik elő.   

***
HA VAN GONDOLATOD A TÖRTÉNETHEZ, ILLETVE AZ ELMÉLKEDÉSHEZ, OSZD MEG BÁTRAN!
IMASZÁNDÉK-KÉRÉSEDET IS IDE ÍRHATOD. 

— 2023. március 2. —

ÉLET-MÓD

Te tudod, miért böjtölsz?

Több mint egy hete, hogy búcsút mondtunk a farsangi mulatozásnak, és hamvazószerdával elkezdődött a negyvennapos nagyböjt. Negyven nap hús, édesség, mulatozás nélkül, és még igazán jól sem lakhat az ember? Valóban csak erről szólna a nagyböjti időszak?
Napjainkban a böjtöléshez leginkább az önsanyargatást, a fogyókúrát és a húsról való lemondást társítják, de a nagyböjt valójában ennél összetettebb. Tulajdonképpen egy lehetőség arra, hogy önmagunkkal találkozzunk, hogy fejlődjünk azáltal, hogy megtanulunk lemondani számunkra fontos dolgokról. A világban az embereknek mindig is fontos volt, hogy böjtölni kell, hiszen a lelki fejlődésüket szolgálta.

Nagyböjtben vállaljunk lemondásokat! Nem is az a lényeg, hogy mit eszünk, inkább arra figyeljünk, hogy milyen szavak hagyják el a szánkat, milyen a magaviseletünk, mert böjtölhetünk reggeltől estig, ha a szavainkkal és nézésünkkel nem sugárzunk nyugalmat, szeretetet.

Miért böjtölök?
Ha csak azért böjtölök, hogy csinosabbá váljak, hiszen hamarosan itt a strandidő, vagy lemondok a csokiról, tudva, hogy majd böjt után megkapom, az nem szolgálja a fejlődésünket. Akkor böjtöljek, ha összhangba tudom tenni a cselekedeteimet a döntéseimmel, ha ennek egy lelki célja van számomra: az, hogy minőségibb életet éljek. A böjtöm nem lehet céltalan, tudnom kell, hogy valamit el akarok érni vele. A legfontosabb, hogy akarjak az Istennel való kapcsolatomban elmélyülni. A böjt lényege az, hogy önreflexióra késztessen: ez az időszak segít elgondolni, hol tartunk az életünkben, mi az, ami korrigálásra, módosításra szorul mind az egyéni életünk, mind a kapcsolataink terén. A nagyböjt elsődleges üzenete az lenne, hogy merjünk szembenézni a saját életünk kisebb-nagyobb „keresztjeivel”, a szenvedéssel. Ez, ami a lelkülete, a spirituálisabb tartalma a nagyböjtnek, de ami a konkrét gyakorlat, az ezer meg ezer féle lehet attól függően, hogy kinek mi jelent áldozatot, miről tud nehezebben lemondani.
forrás:uh.ro

GONDOLAT:

Számodra mi a lemondás, mit jelent a nagyböjt?

— 2023. március 9. —

AHOGYAN A SZENTEK LÁTTÁK

A Szentháromság tana és a lóhere

Szent Patrik Walesben született. Tizenhat évesen ír tengeri kalózok fogságába esett, elhurcolták és Írországban birkákat kellett őriznie. Rabszolgaságát Isten igazságos büntetésének fogadta előző bűneiért és mulasztásaiért. Naponta rendszeresen imádkozott. A hat évi fogságában sokszor üzent álmában Isten. Sugallat hatására megszökött és Franciaországba ment teológiát tanulni. Tours-ban lett szerzetes. Egészen bíborosi rangig vitte, amikor Írország és Isten „hazahívta”. Szándékában állt az írek megtérítése. Egy éjszaka álmában az írek hangját hallotta: "Kérünk, jöjj és élj közöttünk." Követni akarta a hívást, amelyet ő úgy értelmezett, hogy missziós munkát kell végeznie az írek között.
Amikor Írország püspöke lett, nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a helyi papi nemzedéket kinevelje. 30 évig volt püspök. Írország lakosságát katolikus hitre térítette úgy, hogy kelta gyökereiket is megőrizhették, amiért nagyon népszerű lett. Megszervezte az ír egyházat, 365 templomot épített. A "szentek szigetévé" alakította az országot, amely az évszázadokon keresztül hűen megvalósította ezt az eszményt. Az Eucharisztia iránti mély hite átalakította nemzete életét, így Írország azon nemzetek közé tartozik, melyek sokat tettek a missziók ügyéért is.

A szigeten sűrűn termő lóhere szimbóluma is tőle származik, ugyanis azzal szemléltette a Szentháromságot az emberek számára. Halálának évfordulója az írek nemzeti ünnepe, Szent Patrik napja, amit március 17-én ül meg az ország.

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Követte a hívást, Isten hangját. Te meghallod-e? Mit üzen Neked a héten? Figyelj a belső hangra!

— 2023. március 16. —

MÁS SZEMMEL NÉZD!

A nyugalom szigete

Nézd ezt a képet!

A kis szigetre képzelem magam, amely békés, csendes, a világ zajától, forgatagától távol esik. De jó lenne itt elidőzni...! Itt magam lehetek a gondolataimmal, az érzéseimmel, a sebzettségeimmel, a megváltoztathatatlan múltammal, a reményteli jövőmmel, az elhatározásaimmal és Istennel!

Számodra mi jelenti a nyugalom szigete? Milyen formában tudsz a leginkább imádkozni, Istenre hangolódni?
Nagyon pörgősek a napjaid? Lassíts egy kicsit! Itt a nagyböjt, teremts magadnak egy kis nyugalom szigetét, hogy megállj és Istennel lehess!
Fotó Kenyeres Attila, ng.24

— 2023. március 23. —

SZEMLÉLETFORMÁLÓ PERCEK

Mi lett volna, ha...?

Szoktál ezen a kérdésen töprengeni időnként?

Két dolog történik, amikor ilyenen töprengsz. Az első, hogy lelki nyomás alá helyezed magad. Ha azon tépelődsz, vajon jól döntöttél-e a múlt héten, mit lehetett volna másképpen tenned, akkor azzal a saját döntésed helyességét kérdőjelezed meg. Ennek az a következménye, hogy a jelenben, amikor döntened kell, nagy lesz rajtad a nyomás. Egy lelki terhet fogsz cipelni magaddal, hiszen pontosan tudod, hogy két hét múlva meg fogod kérdőjelezni a mai nap hozott döntésed helyességét. Egy egyszerű döntés így nehézzé válik, és végső soron szorongást kelt benned. Ráadásul, nem is visz előre téged. Gyakran hallani ezt váláskor: "Ha nem veszekedtünk volna, még mindig együtt lennénk..."

A "mi lett volna, ha...?" kérdéssel az a baj, hogy a múltba kerülünk vele, ami nem megváltoztatható. Ezzel csak még jobban magunkba sulykoljuk a hibás viselkedést. Pedig gondolkodhatnánk így is: "Ha hosszútávú kapcsolatot akarok, akkor félreteszem a sértődöttségem, és higgadtan fogok beszélni." Sőt, a válás megelőzhető, illetve a párkapcsolati, emberi konfliktus is rendeződhet, ha az említett módon állunk hozzá.
Ne a múltra fókuszálj, hanem a jövőre, még inkább pedig a jelenre! Ne a megváltoztathatatlan dolgokon rágódj, hanem egy felelősségteljes, jövőbeli viselkedési normát alakíts ki. Ekkor optimizmust és erőt fognak sugározni a gondolataid. Ez esélyt ad arra, hogy a jövőben ne kövesd el ugyanazt a hibát, mint a múltban. Nem szorongást fogsz létrehozni, hanem oldottságot.

Nos, kedves, melyiket választod?
Érezhetsz tehetetlenséget a múlt miatt, de érezhetsz lehetőséget is, ha a jövőre gondolsz!
Hibák ellen egyikünk sincs beoltva, de arról te dönthetsz, hogyan szemléled a saját hibáidat, látsz-e bennük lehetőséget. Érdemes tudatosítani magadban, hogy minden kegyelem, ami történik veled!
Ha azon kapod magad, hogy a múlton tépelődsz, tedd a következőt:
- Hagyd abba a tépelődést!
- Gondolj arra, mi az, amin változtatni akarsz! Kérd hozzá Isten segítségét az imádságban!
- Tegyél ígéretet arra, hogy legközelebb másképpen fogod csinálni!

— 2023. március 30. —

ÉLET-MÓD

A légzés éltet, emellett imádság is

A légzésünk az egyik legalapvetőbb folyamatos feladata a szervezetünknek. Tudattalanul működik, nem szükséges figyelni rá. Pedig sokszor nem vesszük észre, hogy nem is lélegzünk megfelelően. A megfelelő légzést segít koncentrálni, megszabadulni a stressztől és káros szokásoktól. A légzést alapvetően két csoportra tudjuk osztani: hasi és mellkasi légzésre. Az első esetben a mellkas nem mozog, csak a has tágul. A második esetben éppen fordítva, a mellkas tágul és húzódik össze. Mindkét mód megfelelő lehet, ha könnyedén és mélyen lélegzel és mindkettő lehet problémás, ha túl gyorsan és rövideket lélegzel.

A hasi légzés egy igazolt technika, amely a légzést magát korrigálja. Segítséget nyújt a tested és az elméd kontrollálásban. Néhány perc alatt megnyugodhatsz, koncentrálhatsz, megszabadulhatsz a nemkívánatos stressztől, vagy éppen ellenkezőleg, gyorsan felpörgetheted magad. Egy másik fontos tényező az, hogy erősíti a hasizmokat, ami sok edzésből kimarad.

Hogyan tanuljunk meg helyesen lélegezni?
Lélegezz az orrodon keresztül, és a szádon fújd ki. A szervezeted értékelni fogja ezt, hiszen ez az egyetlen módja annak, hogy szűrjük a baktériumokat és a potenciális vírusokat, amelyek egyébként bejutnának a testbe. Az orron keresztül lélegezve, a hideg levegő felmelegszik és nedvességgel telítődik, ami jó hír a testünknek. Ne felejtsd el, hogy beáramló levegőnek be kell lépnie a rekeszizomba, amely minden belégzéssel (az orron keresztül) fel fog emelkedni, és minden lélegzetvételnél (a szájon keresztül) leesik. Próbálj megállni egy pár percre minden nap, és lélegezz helyesen, mélyen. Minden olyan helyzet, ami kényelmes lesz számodra, könnyebbé teszi a légzésedet. A légzés gyakorlása egyszerre lehet a pihenésed is és az imádságod is, hiszen gyakorolhatod általa a Jézus-imát: belégzésre Jézus, kilégzésre Krisztus; belégzésre: könyörülj, kilégzésre: rajtam! Persze, más szövegeket is lehet használni imádság gyanánt!

Gyakorold a hasi légzést is! Amikor a hátadon fekszel, tedd a kezed a has felső részére, a másik kezed a mellkasodra, és próbáld ki a hasi lélegzést. Ha megfelelően végezted, a mellkasnak síknak kell maradnia, és a hasad mozogni fog. Vegyünk egy mély lélegzetet, valamivel többet, mint máskor, majd hagyjuk, hogy a has hosszan süllyedjen kilégzéskor. Nem is olyan nehéz… A megfelelő légzés nemcsak a szervezet fizikai folyamatait befolyásolja, hanem a vér oxigén telítettségét, szívverést, emésztést és immunitást. Ügyelj arra, hogy ténylegesen a légzésre koncentrálj.

— 2023. február 9. —

AHOGYAN A SZENTEK LÁTTÁK

Jeromos, a derűs jótevő

Emiliani Szent Jeromos (ünnepe február 8.) olasz humanitárius, a Somasci Atyák szerzetes közösségének alapítója. Jeromos Velencében született 1486-ban, patrícius család sarjaként. Hivatásos katonaként egy harc során fogságba került. Az egyhónapi fogság és a sebesülés utáni betegágy elegendő volt arra, hogy átformálja őt, s eltöltse Isten és felebarát iránti szeretettel. 1518-ban, harminckét évesen Velencében pappá szentelték. Ettől fogva Isten szolgálatába állította minden munkáját, fáradhatatlan buzgalmát és odaadását. 1528-ban, amikor hazájában éhínség és járvány tombolt, kézzelfoghatóan megnyilatkozott bátor áldozatkészsége. Minden holmiját az ínségeseknek ajándékozta és ápolta a betegeket egészen addig, amíg maga is megkapta a kiütéses tífuszt. Fölgyógyulása után lemondott minden tulajdonáról. Teljesen a szegényeknek, elsősorban az árva gyermekeknek szentelte magát, akik csapatosan kószáltak mindenfelé. A velencei Szent Rókus-templom mellett egy házba összegyűjtötte őket, ahol egyszerű élelmezést, vallásoktatást és a rendszeres munkára való fölkészítést kaptak.

Árvaházakat alapított. Gondjába fogadta a veszélyeztetett leányokat, ápolta a betegeket és hitoktatásban részesítette a falusiakat is. Példája több nemes gondolkodású embert is megmozgatott, ezek közül a leghűbb segítőit szerzetesi közösségbe tömörítette. Ebből 1540-ben jóváhagyott férfirend jött létre, amely Itáliában ma is működik, s amelyet anyaháza után somaskai rendnek neveznek. Munkaköre az árvaházak, szegényházak, kórházak és diákotthonok fenntartása.
Amikor a pestis újra terjedni kezdett, a szeretet csatájának első vonalában küzdött.
A szerencsétlen áldozatok ápolása közben őt is megtámadta a szörnyű ragály. Keresztény derűje, amely egész életén át betöltötte, töretlen maradt, állandóan vidám arca most sem sötétült el.

GONDOLAT:
Mosolyogva, derűsen szolgálni - számomra ez Emiliani Szent Jeromos életének üzenete. Hogyan tudnál így élni a következő napokban - akár a munkahelyen, akár otthon, a családod körében, vagy éppen ahol vagy?

— 2023. február 16. —

MÁS SZEMMEL NÉZD!

Gyötrelem, szeretet és remény

Láttam a Szenvedő Krisztust a török Mesut Hancer meggyötört arcán, aki a romok között görnyedve tartja a 15 éves lánya, Irmak kezét, aki az ágyán fekszik az egykori lakásuk romjai alatt. A Szenvedő Krisztus az, aki velünk van a szenvedések, kilátástalan időszakok idején is. Ő szeret bennünket akkor is, amikor tragédiák történnek velünk, hiszen értünk vállalta a kereszthalált!
A törmelékek alól megmentettek egy kiscicát is. Azt hiszem a tekintete mindent elárul. Ez a REMÉNY tekintete.
Minden szenvedésben ott van a szeretet - ami megnyilvánult az apa cselekedetében - és a remény is.

GONDOLAT:

Keress a környezetedben rászoruló, szenvedő embert, akinek - ha mással nem - legalább egy jó szóval enyhítheted a fájdalmát, vagy akinek reményt adhatsz valamilyen módon!

— 2023. február 23. —

SZEMLÉLETFORMÁLÓ PERCEK!

Felkészülés a húsvétra, felkészülés az életre

Frappáns mondásnak tartom, miszerint "élnünk kell, nem csak felkészülni az életre". Szomorú az, amikor valaki nem tudja, miért érdemes felkelnie holnap, amikor nincs egy iránya az életének, csak sodródik. Emlékszem egy esetre, ami pár évvel ezelőtt történt. Éppen bevásároltam a boltban, és megütötte a fülemet, amikor egy eladó felcsattant a kollégájának: "Nem ezért güriztem éveken át!"

Egy pénztárnál álló bátor férfi udvariasan megkérdezte az eladót: "Meg tudná mondani, akkor miért is gürizett pontosan? Mi az, ami miatt megéri güriznie?"
Az eladó nem tudott mit mondani a kérdésre.

Az emberek jó része pontosan tudja, mit nem akar, de arról elképzelése sincs, mit akar. Ránk, keresztényekre is leselkedik olyan kísértés, hogy sodródjunk az árral - úgy éljünk, mint bárki más -, elveszve a napi gondok közepette és ne Krisztusra fordítsuk a tekintetünket. Az valóban igaz, hogy az életcélok kitűzése komoly feladat. Addig rövid töprengés után mindenki eljut, hogy boldog szeretne lenni. Olyan dolgokkal és emberekkel akarja tölteni az idejét, ami boldoggá teszi: a családjával, a barátaival, a hivatásával, a kedvenc tevékenységével...

Életünkben négyféle dolgot tehetünk:

1, Az élettartamot csökkentő tevékenységek: TV előtti hosszas ücsörgés, internet céltalan használata, pletykálás, sok evés-ivás (egészségtelen módon)...
2, Alacsony szintű tevékenységek: Autóvezetés, és általában minden olyan tevékenység, amit monoton módon el lehet végezni, nem kell hozzá kreativitás.
3, Önmagunk kiteljesedését szolgáló tevékenységek: Ezek azok, amelyeket senki nem tud helyetted megtenni: pl. ha zongorázni szeretsz, akkor azt; ha néptáncot tanítasz gyerekeknek, akkor azt.
4, Élettartamot növelő időtöltés: egészséges táplálkozás, mozgás, imádság, kapcsolatok ápolása, a munkád szolgálatként való megélése, a szeretet cselekedetei ...

Adok egy feladatot, ami egyúttal egy jó nagyböjti kihívás is lehet számodra:
jegyzeteld le minden nap - legalább egy hétig -, mit csináltál az adott nap! Sorold be a tevékenységeidet a négy közül valamelyik kategóriába! Látni fogod, hogyan is éled az életed!
Könnyen beláthatjuk, hogy akkor élünk boldogan, ha az időnket leginkább a 3. és a 4. szintű tevékenységekre fordítjuk. (Természetesen, autót is kell vezetni, és az sem bűn, ha TV-t nézel! De ugye érted, mire akartam kilyukadni?)

Vésőt és kalapácsot tudsz venni a boltban, de hogy milyen szobrot faragsz ki ezekkel a szerszámokkal a kőből (ami az életed), azt csak te döntheted el!