— 2023. március 6. —

TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS

Iván a kevés talentumát is igyekszik másokkal megosztani

Szánti Iván 1958-ban született egészségesen. Utolsóként kapta el Magyarországon a vírusos gyermekbénulást. Betegsége ellenére teológiát végzett, világlátott. Csak három ujja mozog, mégis hatással van a környezetére. Miben rejlik a kisugárzása? Reményteli gondolkodásmódjában, vagy az óriási mosolyában? Mindkettőben. Így vall az életéről, erőforrásairól és kalandjairól:
“Tízéves koromig nagyon sokszor lázadoztam a helyzetem miatt, csak nálam a „megszoksz vagy megszöksz”-ből az utóbbi nem jött szóba. Három ujjal nem nagyon vagy a magad ura, kiszolgáltatva fekszel, és próbálod jelezni, kommunikálni, hogy mire lenne szükséged. Majd vársz, vársz és vársz… Ehhez jött még, hogy a szüleim a húgommal kimentek Amerikába szerencsét próbálni. Én pedig itt maradtam, sokáig reménykedve, hogy visszajönnek.
A nagyapámék néha meglátogattak, de elég magányos voltam. Szerencsére volt egy szerzetes nővér, aki több plébánián is buzdított fiatalokat, hogy jöjjenek fel a Baba utcai intézménybe, ahol én is tartózkodtam a Heine–Medin kóros légzésbénultak között, akiket nem nagyon látogattak. Nekik köszönhetően nagyon sok barátom lett, és bár reformátusnak kereszteltek, általuk tértem meg, és lettem katolikus. Persze voltak, akik csak ideig-óráig jártak hozzánk, és elvesztésük, elmaradásuk fájt, de mindig jöttek újak. Rendszeresen járt hozzánk egy fiatal lány is, aki a hitről, a Bibliáról beszélt többünknek. Ő bátorított, hogy érettségi után menjek teológiára. A hitem sokat segített a veszteségek feldolgozásában.
Kérni a helyzetemből adódóan nagyon megtanultam, és általában szívesen segítenek az emberek. Boltba egyedül járok. A kért dolgokat az eladók kihozzák, elmondom, hol a pénz, és ők kiveszik az árát. Volt, hogy visszaéltek a helyzetemmel, és nem is ott vettem észre, hanem otthon, amikor már reklamálni sem tudtam. De nem ez a jellemző. Az átverést először haraggal éltem meg, de aztán a hitem mindig hozzásegített a megbocsátáshoz. (…)

Az otthonban volt régen egy beteghordó bácsi, aki jól sakkozott. Már régen szerettem volna megtanulni sakkozni, ő pedig a szabadidejében szívesen foglalkozott velem. A hasamon játszottunk, és mindig mondtam, hogy mit lépjen helyettem. Később már számítógépen egyedül is tudtam gyakorolni. Így esett, hogy idővel versenyekre is elkezdtem járni.

Szeretek utazni is. Persze ez szervezést igényelt a részemről. Már a ’70-es évektől utaztam: az első utam Ausztriába vitt, de jártam Medjugorjében, Csíksomlyón, Taizében, a Benelux-államokban, Németországban, Lengyelországban, Olaszországban.
Azt mondják, elégedett ember benyomását keltem, aki reményt tud adni másnak is. Boldog vagyok. Isten szemében minden emberi élet értékes, minden ember számít. Lehet, hogy én kevesebb talentumot kaptam Istentől, de azt igyekeztem jól kamatoztatni, és másokkal is megosztani.”

forrás:képmás

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Te hogyan éled meg az élet hozta kihívásokat? Amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretnéd? Mikor vagy – illetve mikor lennél – elégedett?

***

KAPCSOLATAINK

Ne hagyjuk, hogy a harag felemésszen bennünket!

„Haragszom! Dühös vagyok! Fel vagyok háborodva!” Mi húzódik a haragunk mögött? Miért vagyunk olyan gyakran dühösek? Ha megkérünk valakit, mondjon 3 negatív érzést, a harag biztos egyike lesz a háromnak. Pedig a düh mögött mindig van egy elsődleges érzés, ami az igazi gyökere a haragunknak. Ezt kell megtalálnunk, hogy elengedhessük a dühünket.

A harag rengeteg energiával bír, olyannyira, hogy akár még felvillanyozva is érezhetjük magunkat ilyenkor. Sokszor azért haragszunk, mert nem kapunk elég elismerést. Ilyenkor a dühünk vitatkozásra sarkall, hogy legalább így kapjunk figyelmet, ha már pozitívat nem kapunk. Hiszen a semminél, az apátiánál a negatív visszajelzés is jobb. Sokszor mi magunk (is) vagyunk felelősek azért, mert nem kapunk őszinte elismerést a másiktól. Gondolj arra, amikor hétvégén kitakarítod a lakást, főzöl, foglalkozol a gyerekekkel, és arra vágysz, hogy a párod ezt észrevegye, elismerje, vagy megdicsérjen, átöleljen, megszeretgessen. De legtöbbször mi történik: semmi.

Vagy legalábbis akkor amikor te szeretnéd, akkor semmi. Ezért ideges leszel, ennek hangot is adsz, piszkálod a párodat, amiért nem segít vagy nem jól segít. Ezáltal ő még kevésbé dicsér meg, sőt, inkább összevesztek. Minden, amit valaki mástól akarunk és követelünk, a másik személyben nyomásként jelenik meg, ezért tudattalanul ellen fog állni. Még ha ki is erőltetjük az elismerést, elégedetlenek leszünk. Az erőltetett dicséret pedig nem felel meg nekünk, emiatt elégedetlenek, dühösek leszünk.

Az emberek gyakran fojtják el a haragjukat, pedig az elfojtott harag így is bennünk marad, hiába nem vesszük róla tudomásul. A harag gyengeséget és sebezhetőséget jelent. Ha nem oldjuk fel, az káros következményekkel járhat, akár fizikai betegségekhez is vezethet, de lelkünket is megbetegítheti, hisz a tartós harag pl. depresszióként is megnyilvánulhat.

Ne hagyjuk, hogy a harag felemésszen bennünket, fogadjuk el, hogy dühösek vagyunk. Derítsük ki, mi okozza ezt. Az erőszakmentes kommunikáció szerint mindig húzódik egy be nem teljesített szükséglet a harag és a kritika mögött. Ha rájöttünk, minket mi dühít fel, és mi az a szükséglet, ami ha teljesítésre kerülne, akkor el is illanna a haragunk, akkor tegyünk a szükségletünk kielégítéséért. Így átélhetjük a megkönnyebbülést, a fejlődés, a változás lehetőségét.

Forrás: családiproblémák

GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Ha a héten valamikor előjön benned a harag, mit tehetnél, hogy ne vegyen erőt rajtad?

---

— 2023. március 13. —

TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS

„Megpróbáltam, megcsináltam.”

William Kamkwamba Malawiban, Afrikában született 1987-ben. Gyerekként tapasztalta meg, mennyire küzdelmes egy aszályok és áradások sújtotta térségben fennmaradni a természet kiszolgáltatottjaként. Egy olyan világban, ahol az önellátó gazdálkodás – gépek, modern munkaeszközök hiányában – emberfeletti erőfeszítéseket követel, ráadásul a szélsőséges időjárás rendre keresztbe húzhatja a számításokat.Malawi napjainkban is természeti katasztrófa sújtotta területnek számít.

William szerencsés volt, mivel szülei modern felfogásúak, ami leginkább abban nyilvánult meg, hogy a gyermekeiket készek voltak taníttatni, mert belátták, hogy a megszerzett tudással képesek kitörni és felülírni a sorsukat. Az oktatáshoz való hozzáférés ugyanakkor nem alapjog, hanem privilégium, a középiskolába csak azok kerülnek be, akik tandíjat fizetnek. William elkezdhette a középiskolát, de nem tudta befejezni. Sorstársai közül mégis kiemelkedett, mert hajtotta a tudásszomj. Titokban, támogatói segítségével, órákat töltött az iskolai könyvtárban, hogy a tudomány csodáit felfedezze. A családján akart segíteni.

“2001-ben nagyon rosszra fordult a sorsunk, borzalmas éhínséget éltünk át. Öt hónap alatt minden malawi lakos az éhhalál küszöbére jutott. A családunkban naponta egyszer ettünk, mindenkinek három falat jutott. Áthaladt az étel a testünkön, majd összeestünk. Az éhezés miatt kellett abbahagynom az iskolát – meséli William. Néztem apámat, néztem a kiszáradt mezőket, és ezt a jövőt nem tudtam elfogadni. Elhatároztam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek a tanulás érdekében. Olvastam, tudományos, főleg fizika könyveket bújtam. Nem tudtam jól angolul, a grafikonok és az ábrák segítségével értettem meg a körülöttük lévő szavakat. Egy könyvből – Using Energy – különösen sokat tanultam. Arról szólt, hogy szélmalommal lehet vizet szivattyúzni és áramot termelni. Felismertem, hogy ez védelmet jelenthet az éhezés ellen, és úgy döntöttem, megépítem.”

William egy szeméttelepről szedte össze az ehhez szükséges anyagokat. Talált traktor-ventillátort, lengéscsillapítót, kerékpárvázat, bicikli-dinamót, PVC-csöveket, és megépítette a gépet, melyet egy plakátról modellezett. Majd épített egy másik gépet is vízszivattyúzáshoz. William sikerrel járt: a szélkerék áramot termelt, és lett elegendő víz az öntözéshez is…
„Megpróbáltam, megcsináltam.”

GONDOLAT/TENNIVALÓ:
William Kamkwamba igaz története inspirációt és erőt ad az akadályok leküzdéséhez.
Megmutatja azt is, hogy a megoldásközpontú gondolkodás segítségünkre lehet, míg a kétségbeesés, a pánik az ellenségünk, azok nem visznek előre.

***

KAPCSOLATAINK

A barátság a legszebb dolog a világon

Timothy Radcliffe domonkos szerzetes így vall a barátságról:
„Nemrég súlyos betegség ért utol, és beteg-ágyamban papírra vetettem néhány emlékemet, hálából az életemért, amelynek, azt hittem a végéhez érkeztem. Rá kellett jönnöm, hogy az életemet javarészt barátságok alakították. A barátság a legszebb dolog a világon. Minden egyes komoly barátság életre kelti lényem és identitásom egy olyan dimenzióját, amely korábban nem létezett. Olyan ember leszek, aki nem igazán voltam korábban. A mély barátság mindig arra hív, hogy új emberré váljak.

Nem vagyunk teljesen ugyanazok különböző barátaink felé. Még feszültségek, ellentmondások is lehetnek abban, ahogyan egyes barátainkhoz viszonyulunk. Én szerető és meghitt családi légkörben, konzervatív és hagyományos közegben nevelkedtem. Domonkosként olyan emberek testvére és barátja lettem, mint Herbert, aki nagyon szeretett kocsmába járni, és forradalmi ír dalokat énekelt, amelyek megrémisztették volna a családtagjaimat és korábbi barátaimat. Ki voltam hát én akkor? Sok ember egyesült bennem?Ha sokféle barátságot kötünk, soha nem lesz szűkre szabott identitásunk. Ha már most kőbe vésett, zárt identitásunk van, soha nem leszünk nyitottak új barátságok kalandjára, amelyek lényünk új dimenzióit tudnák feltárni.

Az Ószövetség és Arisztotelész egyöntetűen azt vallja, hogy csak jó embereknek lehetünk a barátai. Jó ember nem lehet barátja rosszaknak. A barátság az erényeseknek való. Jézus megbotránkoztatta a világot azzal, hogy képtelen barátságokat kötött. Prostituáltakkal és vámszedőkkel evett és ivott együtt. Azt hiszem, jól érezte magát velük.

Jézus baráti kapcsolatai átnyúltak a határok fölött: olyan barátságokat kötött, amelyek illetlennek számítottak. Az utolsó vacsorán pontosan azokat nevezte barátainak, akikről tudta, hogy nagyrészt elárulják, megtagadják és elhagyják majd. Végül pedig botrányos, lehetetlen barátságai miatt ölték meg. A mi hivatásunk is az, hogy a világ szemében képtelennek számító barátságokat kössünk.”

Forrás: Vigilia

GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Fontosak a testi-lelki jóbarátok. De keresztényként fontos, hogy embertársainkra is barátként tekintsünk. A folyton hangoskodó szomszédra, zsémbes anyósomra ne ellenségként tekintsek, hanem megértően, jószándékkal.

---

— 2023. március 20. —

TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS

Legyél te magad a csoda!

Pár napja hazánkba látogatott a karok és lábak nélkül született, nemzetközi hírű motivációs tréner, Nick Vujicic. Élete nagy példája annak, hogy Isten tervében a lehetetlennek tűnő is valósággá válhat.
Saját elmondása szerint sokáig nem látta értelmét az életének. Egy ideig azért imádkozott, hogy nőjön keze és lába, de egy idő után rájött, hogy hálásnak kell lennie azért, amiért él, hogy Isten ezzel feladatot és kihívást adott neki, és célt kell keresnie az életében. Nick 8-9 évesen – amikor gyötrődve, vádlóan éppen Istent faggatta kérdéseivel, s a válasz elmaradt – minden bizonnyal szívrohamot kapott volna, ha az Úr felfedi előtte a jövőt, azt, hogy karok és lábak nélküli emberként tízmilliók előtt hirdeti majd az örömhírt, négygyermekes családapa lesz, könyvei jelennek meg, melyek sokak számára életre szóló támaszt, bátorítást nyújtanak világszerte.

„Az ittlétem értelme, hogy Isten keze és lába legyek, hogy valaki másnak megmutathassam a szeretetet”.

Őszintén beszélt arról, hogy „utálta Istent”, s arról is, hogy „meglehet, éppen nem értünk meg mindent a Bibliából, de tudjuk, hogy Isten szeret, gyógyítja az összetört, a bűnös embert, ezért ne a kifogásokat keressük, hanem azt, amit az Igéből megértünk, s azt tegyük is”. Nick megvallotta, hogy nehéz éveken van túl, sokan becsapták, elárulták őt, depresszióssá is vált, de az Úr eljött hozzá és felemelte őt egy lelkigondozó által 2019-ben.

Azt üzeni: „a ma szépsége az, hogy ember vagy”, még ha éppen összetört is ez az ember, hiszen, ha engedjük, Jézus jön és begyógyítja a sebeket. Isten szent, s az ő szent törvénye, igazsága hatalmas, ami alázatra tanít: még az ellenségünknek is meg kell bocsátanunk.

Nehéz helyzetekben sokszor a csodát várjuk, de az nem érkezik. Legyél te magad a csoda! Jézus éppen értünk jön el megkötözöttségünk, betegségünk, megtörtségünk, bűneink mélyébe, ezért hazugok, és az Úr ellenségétől valók azok a mondatok, hogy „inkább add fel”, hogy „nem vagyok elég jó”, vagy hogy „soha nem leszel boldog”. Isten meg akarja menti a lelkünket: ez a csoda.”

GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Ahogyan Nick is mondta: ne a kifogásokat keresd! Ne arra irányuljon a figyelmed ezen a héten, amit nem tudsz megcsinálni, ami korlátokat, gátat jelent számodra, hanem arra, amire képes vagy. Képes vagy ugyanis megbocsátani, örülni a nyíló virágnak, képes vagy hálás lenni egy nehéz nap végén…

***
KAPCSOLATAINK

A szeretet apró gesztusai csodákra képesek

A házasságkötéskor gyakorlatilag egy fehér papírt írnak alá a felek, hiszen nem tudják előre pontosan, mire mondanak igent. Ám ekkor nemcsak két véges, gyarló ember mond igent a másikra, a végtelen Istennek is igent mondanak mindketten – ebben az értelemben szentség a házasság. A házasságban pedig csak akkor lehet benne az Isten végtelen önátadása, ha az ember az egyszer kimondott igenjét nem vonogatja vissza. Ha ugyanis azon tűnődünk, hogy a Hufnágel Pisti jobb lett volna, elvész a házasság energiája.
A házasság Istenben gyökerező egysége olyan, mintha férj és feleség egységük sziklájára állnának fel: onnan nézve minden gond csak apró kövecskének tűnik, de ha a szikla megreped, és ők lehuppannak a földre, minden nagyra nő.
Az eggyé válás a házasság elején még szinte magától adódik, de utána könnyen újjáépülnek a két ember közt leomlott falak; s ahhoz, hogy a házasság és a család egysége megmaradhasson, ezeket a falakat újra és újra le kell bontani. A házasoknak külön időt kell szánniuk egymásra, csak akkor tudnak a gyermekeik számára is napfényként jelen lenni.

Egy feleség, akire már alig figyelt a férje, menekülni szeretett volna a házasságból, de a házasságkötéskor tett ígérete visszatartotta ettől. Ahogy gondolkozott, rájött, hogy pár hónapja már ő sem kedves a férjéhez, nem is köszönt meg neki semmit, nem is mosolygott rá. Első lépésként egy sima hétköznapon megcsinálta a férje kedvenc ételét, ami elég pepecselős étel, majd mindennap tett egy apró gesztust felé. A férje egy-két hét múlva folyton mosolygott, pár hónap múlva pedig rádöbbent, hogy jobban szereti a feleségét, mint a házasságkötésükkor. Így működnek a szeretet apró gesztusai egy házasságban, de más emberi kapcsolatokban is.
Székely János szombathelyi megyéspüspök

GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Te milyen apró gesztusokat tudnál tenni a héten a számodra fontos emberek felé?

---

— 2023. március 27. —

TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS

„Az inzulin mindenkié”

Korunk egyik népbetegsége a cukorbetegség. Kinek is köszönhetjük az inzulint? Mint oly sok mindent, ezt is az emberi kíváncsiságnak, kitartásnak, segíteni akarásnak és kísérletező kedvnek köszönhetjük. Lássuk a történetet!
Az idő fogy. Gyermekek és felnőttek halnak meg azonos tüneteket produkálva, miközben Frederick Banting az első világháború után nem találta a helyét a családja által neki szánt egyházi pályán, ezért átment az orvosi egyetemre. A háború alatt Torontóban az orvosképzést lerövidítették, mivel a fronton olyan gyorsan fogyott az egészségügyi személyzet, mint a katonák. Banting a sebészetben tudott nagy segítségére lenni az akkori kanadai és francia hadállománynak. A háború után nem tudott sebészként elhelyezkedni, ezért a Torontói Egyetemen vállalt előadói állást, ahol az anyagcseréről és a szénhidrát-feldolgozásáról kellett értekeznie.
Olvasott egy tanulmányt a diabetes mellitusról, és annyira megragadta őt ennek a rejtélyes kórnak a leírása, hogy egész éjszaka félálomban azon gondolkodott, hogyan lehetne kivonni a szervezetből azt az anyagot, amely visszafordíthatóvá tudná tenni a tüneteket (sok ivás, gyakori vizelési inger, majd a sok evés ellenére is rohamos fogyás, végül kóma és halál). Álmában megkapta a választ. Visszaemlékezések szerint ez után az éjszaka után annyira biztosan tudta, hogy fel fogja fedezni ezt az anyagot, hogy elszántan labort igényelt az egyetemtől. A kísérletekhez biztosítottak számára néhány kutyát, akik hasnyálmirigyével elkezdhette a kísérletezést asszisztenseivel.

Először sikerült az állatoknál mesterséges módon előállítani a diabetest olyan módon, hogy kioperálták a hasnyálmirigyüket. Ebből hosszú, kudarcokkal teli évek alatt végül is sikerült kinyerni valamiféle nedvet, amely először nem volt hatásos, mert nem tudták vegytisztává tenni az inzulint a járulékos nedvektől. A kutató négyesnek végül sikerült elkülöníteni a vegytiszta inzulint 1922 tavaszán. Beadták az első adagot egy kanadai 14 éves kisfiúnak, aki akkor már a halálán volt. Sikeres volt az injektálás, ami akkoriban nem volt egyszerű folyamat: akár harminc percig is eltarthatott, mire a fecskendőből az összes inzulin a beteg szervezetébe jutott. A fiú felébredt a kómából, és evett: az eredmény világhírt és Nobel-díjat ígért a felfedezőknek.
Ám a mai szabály akkor is érvényben volt: egy témában maximum hárman kaphatják meg a díjat. Banting annyira alázatos ember volt, hogy amikor ezt megtudta, vissza akart lépni, de a torontóiak nyomására, hogy végre kapjon már egy kanadai tudós is Nobel-díjat, elfogadta a jelölést. A díjátadó ünnepély után a pénzösszeget megosztották a négyesfogat tagjai között, az inzulin szabadalmát pedig 1 dollárért adták el, mondván az inzulin mindenkié.

GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Számtalanszor előfordult a történelem folyamán, hogy a legkevésbé esélyesnek tartott ember sugallatot kapott, amely olyan meggyőződéssel és kitartással ruházta fel, hogy képes kudarcokkal teli éveken keresztül is kitartani elgondolása mellett. Isten hozzád is szól minden nap. Figyelj a hangjára, a jelekre! Ne vegye kedvedet a pillanatnyi kudarc. Ha kitartóan csinálsz valamit, meg lesz az eredménye! Bátorság!

***

KAPCSOLATAINK

A gondosan kiválasztott Szent József

A nagyböjtben kiemelkedik két ünnep: Gyümölcsoltó Boldogasszony, Jézus születésének hírüladása, valamint Szent József ünnepe. E két ünnepben megjelenik a teljes Szent Család: az emberi világban megtestesülő Fiú, a Szentlélek által áldott állapotba kerülő Istenanya és a kettejüket egész szívével szerető, oltalmazó férj és apa: József. Hármuk közös élete követendő példát állít elénk, legyünk bár gyermekek vagy szülők, férfiak vagy nők.
A Szentírás kevés szóval emlékezik meg Józsefről. Előttünk áll egy férfi, aki szeret és feleségül kíván venni egy fiatal lányt, ám döbbenettel kell tapasztalnia, hogy választottja olyan gyermeket hordoz a szíve alatt, aki nem tőle fogant. A korabeli, férfiközpontú társadalomban már az is nagyvonalúságnak számított volna, ha nem ragad azonnal követ. Benne azonban nagyobb a szeretet Mária iránt, mint a törvény betűjéhez való ragaszkodás, így titokban akarja elbocsátani kedvesét, hogy megmentse az életét. József dönt és igent mond, ugyanúgy, ahogy Mária igent mondott nem sokkal korábban: anélkül, hogy megérthetné mindazt, ami történik vagy konkrét útmutatást kapna a feladathoz.

Ezek után pedig nem angyali dallamokkal kísért dicsőséges út következik, hanem a nehézségek és aggodalmak ideje. Állnia kell a sarat, mert ő a családfő, minden az ő felelőssége. Apának lenni és egész élettel szolgálni egy családot önmagában sem kis feladat, de azáltal, hogy a gyermek Isten Fia, az asszony pedig Isten Anyjává lett, elképzelhetetlen kihívás. Emberi értelemben nem kap semmi segítséget: sem extra védelmet, sem különleges támogatást hozzá. Nincs mása, csak az elköteleződése és a hite. No meg a Szeplőtelen Szűz szerelme.

József egész szívével és teljes odaadással szolgálja a gyermeket, aki nem az ő testéből származik. Nem csupán a fizikai létét oltalmazza, a szükségleteiről gondoskodik, de tanítja, neveli, engedelmességre szoktatja, munkát ad a kezébe, segíti a férfivá érésben, a társadalom hasznos tagjává teszi. Nem tudjuk, meddig kíséri el a fiát az életútján, de azt igen, hogy mindent megad neki, amit csak apa adhat a gyermekének, aki rábízatott.

A mennyei Atya gondosan választotta ki azt a lányt, aki Fiának anyjává lett, de nem volt kevésbé gondos akkor sem, amikor nevelőapát választott neki. Olyan férfi gondjaira bízta, aki hitben jár, bízik Isten gondviselő jóságában, képes a ráhagyatkozásra és az engedelmességre, ugyanakkor bátor és bölcs, felelősségteljes és hűséges. Olyan férfi, aki míg élt „őrzője” volt Jézusnak és Máriának itt, a földön, azóta pedig a Katolikus Egyház védőszentjeként vigyáz mindannyiunkra, hathatósan közbenjárva értünk a fiánál. Ahogy Ferenc pápa megfogalmazta: „Szent Józsefben mindenki megtalálhatja az észrevétlenül maradó embert, a mindennapi jelenlétében diszkrét és rejtett embert, a közbenjárót, a támogatót és a vezetőt a nehéz időkben”.

Forrás: MKPK Családügyi Bizottsága

GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Legyen Szent József a példaképed, akár nő vagy, akár férfi! Legyen számodra példa az elköteleződése, amellyel gondot viselt a reá bízottakra és a hite, amellyel elfogadta az Isten vezetését az életében.

 

 

— 2023. február 6. —

TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS

Adok magamból egy darabot azért, hogy te élhess!

Új életet kezdett 2021 októberében a Somogyi család

Tamás, a férj családjában ismert volt a vesebetegség, mely genetikai eredetű. Tamás egy ideig úgy gondolta, bármit megtehet, vele semmi baj nem történhet. Aztán egyszer csak szembesítették azzal, hogy harminc- és hatvanéves kora között le fog állni a veséje. Ez kezdett bekövetkezni és szükség volt új vesére.
A feleség, Noémi számára hamar nyilvánvalóvá vált, hogy Tamásnak a legjobb vese az övé. Nem ismer lehetetlent, ha Tamásról van szó, vagy arról, hogy a fiaikat védő családi egység sérülhet.

Tamás először hallani sem akart arról, hogy Noémi kockára tegye miatta az egészségét. Aztán belátta, nincs más választás.
A műtét óta Tamás számára a szeretet mértékegysége a donáció lett, ami az életadás egy különleges formája. Adok magamból egy darabot azért, hogy te élhess. A donor ezáltal testileg kevesebb lesz, lelkileg azonban több.

Mit tanultak a történtekből?

Túlélték ezt a nehézséget, de azért néha elfogja őket az aggodalom. Igyekszenek ebből a helyzetből megtanulni, hogy muszáj bízni, a Jóistennek is hagyni feladatot. Nem lehet mindig mindent kiszámítani. Noémi szereti a biztonságot, mindig van B terve, de megtapasztalták, hogy az élet olykor másként alakul, mint gondoljuk.

“Teljes életet élünk. A Jóisten elrendezi a dolgainkat. Volt egy feladatunk, túljutottunk rajta, az élet megy tovább. Jönnek a napi gondok, ezekre koncentrálok, és még inkább a napi örömökre. S persze folyton ott van bennem a hála. A történtek összekovácsolták a családunkat, a gyerekek még közelebb kerültek hozzánk. A műtét első évfordulóját hálaadó misével ünnepeltük. Adorján fiam a maga 14 évével bátran kiállt, és ezt mondta:
„Apa a legeslegjobb helyről kapott vesét, anyukám óriásit nőtt a szememben. Köszönöm anyának, hogy meghozta ezt a hatalmas áldozatot, hogy előttünk egyszer sem ingott meg az önbizalma, és hogy végig kitartott a családért, annak ellenére is, hogy rengeteg kellemetlen és fájdalmas dolgot kellett elviselnie. Azzal, hogy apának adta az egyik veséjét, nem csak az ő életét mentette meg, a mi életünket is sokkal könnyebbé tette. Köszönöm apának, hogy végül elfogadta ezt a lehetőséget, és megértette, hogy igazából az egész családnak ez a legjobb megoldás. Köszönöm a mennyei Atyának és Jézusnak, akik végigvezettek minket ezen az úton. Nehéz volt, de a nehézségek ellenére szép is.”

Forrás: mk.hu

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Előfordulnak nehéz döntési helyzetek az életünkben. Érdemes ilyenkor feltenni magunknak a kérdést: „Mit tenne a szeretet?” Mert a szeretet Istentől van.
A feleség szeretetből ajánlotta fel veséjét, vállalta a vele járó áldozatot. A férj pedig szeretettel elfogadta, amit a másik ember adni tudott. Sokszor elfogadni sem könnyű. Amikor ezen a héten döntési helyzetbe kerülsz, tedd fel magadnak a kérdést: Mit tenne most a szeretet? Gyakorold, hogy szombaton legyen miért hálát adni!

***

KAPCSOLATAINK

Én azt gondolom, hogy Te azt gondolod, hogy…

A gondolatok jönnek-mennek, hiába szeretnénk nekik gátat szabni. Gondolataink nagyon sokfélék, mint ahogy mi is különböző személyiségek vagyunk. Mivel pedig a gondolatok érzéseket okoznak bennünk, hatással vannak a kapcsolatainkra is.
Gyakran szorongunk amiatt, hogy fejben elgondoljuk, mit fog válaszolni a másik – pedig lehet, hogy teljesen másképpen reagál majd. Még az is előfordulhat, hogy már annyira belelovalltuk magunkat az elutasításba, mint a mesebeli Kismalac, aki létrát kérni ment a Medvéhez, és mielőtt a Medve kedvesen válaszolhatott volna kérdésére, a Kismalac már előre mondta, hogy „Tudod mit, Medve, húzd le magad a létráddal együtt!”. Voltál már olyan helyzetben, hogy előre szorongtál a fejedben lejátszódó jelenet miatt? Mi segített? El tudtad képzelni pozitívan a beszélgetés kimenetelét?

A szóbeli kommunikáció egy óriási lehetőség arra, hogy a másikat megismerjük, megértsük. Az ő gondolatai azonban nem a mi gondolataink, és ha ő szavakba önti a gondolatait, az belőlünk érzéseket vált ki. Ezen érzések mentén bennünk is születnek gondolatok, amiket visszajelzünk: mind szavak, mind viselkedés formájában. Az érzések, amik alapján reagálunk, a magunkkal hozott korábbi élményeinkből, tapasztalatainkból fognak születni. Például, ha kijelenti a férj: „Nincs itthon sör”, erre reagálhat így a feleség: „Sajnálom, hogy most nincs itthon sör, mert látom, szívesen innál egyet. Felírom a bevásárlólistára, és majd veszünk”. De értelmezheti így is: „Én még arra sem vagyok jó, hogy erre figyeljek, nem vagyok jó háziasszony!” – és szalad a boltba sört venni. Az első megértette a másik szükségletét, és reagált rá, szemben a másodikkal, aki reakciójában leminősítette saját magát.

A kapcsolatainkban, a kommunikációnkban az adó és a vevő részéről is sok minden a hozott élményeken – a pszichológia nyelvén a „belső gyerek” képén – múlik. Tovább nehezedik a helyzet, ha fejben kezdünk el kommunikálni a másikkal, és ehhez egy érzést is csatolunk: „Úgy érzem, hogy már nem szeret engem, mert amikor múltkor találkoztunk, olyan mogorva volt.” Az nem is jut eszünkbe, hogy igazából a másik fáradt vagy ideges volt a találkozásunk pillanatában, és ezért nem tudott olyan felszabadult lenni a velünk való beszélgetésben. Előfordult már veled, hogy a magad nézőpontjából kilépve, a helyzetről a másikkal beszélve teljesen más kép alakult ki benned?

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Próbáljuk meg, hogy ne kezdjünk el fejben kommunikálni a másik emberrel, mielőtt találkoznánk! Megkíméljük magunkat a saját előítéleteinktől, feltételezéseinktől, és egy tisztább, elfogadóbb légkört teremtünk a tényleges találkozáskor. A „biztos ezt gondolta” feltételezés nagyon mérgezővé is válhat egy kapcsolatban!

---

— 2023. február 13. —

TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS

Luca emberségből is példát adott

A Magyar Sportújságírók Szövetsége 2023. januárjában az Év Sportolója Gálán a 2022-es év női sportolójának az Európa-bajnoki ezüstérmes gátfutó és olimpikon Kozák Lucát választotta.

Luca korábban a fair play cselekedet trófea díját is megkapta, mert emberségből is példát adott.
Minden olimpia a világ legjobb sportolóinak kiélezett versenyéről, a sokszor emberfeletti teljesítményről, a küzdeni tudásról szól.

Alternatív szöveg
A sport azonban gyakran megmutatja az emberi nagyságot is. Erre láttunk szép példát Kozák Luca személyében a női 100 méteres gátfutáson.

Az ötkarikás játékokon mindenki a legjobbját szeretné nyújtani. Legyen szó egy egyéni csúcsról, egy remek helyezésről, vagy egy szépen csillogó éremről. Mindenkinek képességei szerint más lehet az a mérce, ami után elégedetten távozik egy olimpiáról. Azonban sok esetben láthatunk drámát, amikor egy sportoló az utóbbi évek befektetett munkájának eredményeként nem tudja azt hozni, amit magától elvárna. Legyen szó rossz formáról, egy sérülésről, vagy éppen egy szerencsétlen pillanatról.

A női 100 méteres gátfutás elődöntőjében Kozák Luca nem tudta befejezni a futamát, mert a rossz rajtot követően a hetedik gáton bukott és könnyeivel küzdött a pályán. Azonban ugyanígy alakult a futam a jamaicai Yanique Thompson számára is. Luca pedig csalódottságát leküzdve felkelt és odament riválisához, hogy felsegítse és letámogassa a pályáról.

A sport sok mindenre megtanít. Győzni, veszíteni és segíteni a másikon. Kozák esete pedig egy nagyon jó példa az utóbbira.

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Vajon, ha a hétköznapokban elbukunk, magunk alatt vagyunk, akkor mennyi erőnk van odamenni embertársunkhoz, aki még inkább rászorulna a támaszunkra? Luca esete arra bátoríthat bennünket, hogy kudarcok, nehézségek idején ne csak saját magunk gyötrelmével foglalkozzunk, ne sajnáltassuk magunkat, inkább nézzünk szét magunk körül, hátha akad olyan valaki, akinek szüksége lehet a segítségünkre. Meg fogod érezni, hogy ebben az esetben a szomorúságod valahogy megszűnik és átadja a helyet a békének.

***

KAPCSOLATAINK

Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?

Különbözőek vagyunk: a férfiaknak is és a nőknek is mások a reakcióik, mások az igényeik. Hogyan hozzuk ezeket szinkronba? Hogyan mutassuk ki egymás iránti szeretetünket?

Minden pár életében előforduló helyzetek, amelyekre a férfiak és nők eltérően reagálnak. A leggyakrabban előforduló jellegzetes különbségek férfiak és nők között:

A férfi:

– legsúlyosabb hibája: félbeszakít és megoldásokat javasol;

– keveset beszél;

– számára a szerelem nagy megnyilvánulásai fontosak;

– ahhoz, hogy jól érezze magát, vissza kell vonulnia az odújába;

– azt gondolja, magától értetődik, hogy szereti feleségét, s nem törekszik kifejezésre juttatni azt;

– azt szereti, ha elfogadják, értékelik és bizalommal vannak iránta.

 

A nő:

– legsúlyosabb hibája: kéretlen tanácsokat osztogat, korrigál;

– sokat beszél;

– fel kell hagynia azzal, hogy meg akarja változtatni férjét;

– számára a szerelem kis megnyilvánulásai fontosak;

– akkor érzi jobban magát, ha odafigyelnek rá;

– nehezére esik, hogy szeretetet és odafigyelést kérjen férjétől;

– szereti, ha megértik, respektálják és gyengédek hozzá.

Léteznek stresszoldó hormonok, amelyek bizonyos körülmények között aktiválódnak, és agyi felépítésük következtében különbözőek a nőben és a férfiban. A férfinak tesztoszteronra van szüksége, hogy oldódjon benne a feszültség és összeszedje magát. Leül egy kényelmes fotelbe, átlapozza az újságot vagy váltogat a tévécsatornák között, lemegy a haverokkal kiskapuzni, adózik hobbijának vagy nekilát barkácsolni a ház körül.

A nőnek oxitocinra van szüksége, hogy relaxáljon, új energiát gyűjtsön, és azt a gondoskodás által éri el. Szeret időnként barátnőivel vacsorázni, a fodrásznál vagy a manikűrösnél külső megjelenését ápolni, bevásárolni, gondoskodni a gyerekekről és a családról, rendben tartani a lakást, esetleg konditerembe járni.

A szeretet kifejezésének különböző formái vannak. Nem elég tehát szerelmesnek vagy őszintének lenni, hanem beszélni kell házastársunk érzelmi nyelvét, egyébként nem fogjuk tudni elkerülni a súrlódásokat és nézeteltéréseket.

Példák: A férj virágot küld feleségének, ő pedig inkább azt szeretné, hogy szánjon végre egy kis időt a beszélgetésre. Vagy a feleség átöleli és becézi férjét, de ő inkább egy jó, házias ételre vágyik.

A probléma gyakran nem a szeretet megléte vagy hiánya, hanem a megfelelő szeretet-nyelvek használata: bátorító szavak, bensőséges pillanatok, ajándékok, szolgálat, testi kapcsolat.

Ha már sikerült felismernünk, hogy mi a párunk szeretetnyelve, akkor azt is meg kell tanulnunk, hogy ezt hogyan használjuk a vele való kommunikációban. Hasznos lehet ez a Gandhitól származó anekdota:

„Egy indiai tanító egyszer azt kérdezte a tanítványaitól: »Miért kiabálnak az emberek, amikor dühösek?« A tanítványok elgondolkodtak, s az egyikük így szólt: »Amikor elvesztjük az önuralmunkat, kiabálunk«. »De miért kell kiabálni, amikor az, akihez beszélsz ott áll melletted? Halkan is elmondhatnád neki azt, amit akarsz«, mondta a tanító. A tanító a következő magyarázatot adta:
»Amikor az emberek haragszanak egymásra, a szívük eltávolodik egymástól. A távolság miatt kiabálniuk kell ahhoz, hogy hallják egymást. Minél dühösebbek, annál jobban kiabálnak, mert annál nagyobb a távolság. Amikor két ember megszereti egymást, nem kiabálnak, hanem kedvesen, lágyan beszélnek, mert a szívük nagyon közel áll egymáshoz, nincs köztük távolság. Amikor még jobban szeretik egymást, annyira egy helyen van a szívük, hogy már halkan sem kell megszólalniuk, megértik egymást már abból is, hogy csak egymásra néznek. Ilyen közel állunk egymáshoz, amikor szeretet van. Amikor vitatkoztok, ne hagyjátok, hogy a szívetek eltávolodjon! Ne mondjatok olyan szavakat, amelyek eltávolítanak benneteket egymástól, mert különben eljön az a nap, hogy olyan nagy lesz a távolság, hogy nem találjátok meg a visszavezető utat«.”

Forrás:ujvarosonline.hu

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Az előbbi anyagban több aspektusra is rávilágítottunk, ami a férfi és a nő kapcsolatát illeti. Az említett szempontok nem csak házaspárokra érvényesek, hanem pl. anya-fia, meny-anyósa, lány-fiú testvérek esetében is.
Mit tanultál te belőlük? Milyen elhatározás született meg benned? Mi az, amit a következő héten kipróbálnál? Bátorság! Ne csak olvasd, csináld is!

---

— 2023. február 20. —

TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS

Imáiban útmutatást kap a 90 éves Előd atya

Brückner Ákos Előd O.Cist. atya idén tölti a 90. évét. Ebből hatvan papi szolgálatban telt. Február elején mutatta be gyémántmiséjét Székesfehérváron.
Előd atya megfontolandó gondolatait olvashatod itt:
“Ha a Jóisten reggel felébreszt, akkor aznap teszem, amit tudok. Szolgálatban vagyok, emberek élnek körülöttem, akik el- és befogadnak, s van egy térség, ahol sok a feladat. Érzem, hogy idősödöm, de amíg a Jóisten akarja, teszem, amit kell. Ez becsület dolga. Rugalmasnak kell lenni, sok a váratlanság, az újratervezés. Ebben a felpörgetett életben is meg kell találni az igazodást. Azt hirdetem, hogy a korral nem aszalódunk, hanem érlelődünk. Nyitnunk kell, lépnünk kell, szeretni a jövőt, és arra figyelni, hogy mi van előttünk.”

Előd atya a mai napig tanít fiatalokat, akikkel jól megérti magát. Így vall a diákokról:

“Úgy látom, a gyerekek akkor válnak nyitottá, amikor megszeretnek valakit, amikor valaki számít nekik. Nem mondom, hogy döngetik az ajtómat, túl idős vagyok ahhoz, hogy a kérdéseikkel hozzám forduljanak, de ha nem is tömegével, azért vannak rendszeresen gyónó diákjaim. Sokat segít nekik egy-egy megjegyzés: „De elegáns vagy! Milyen jól szerepeltél!” Bátorítom őket, beszélgetést kezdeményezek velük. Sokat tanulhat az ember a fiataloktól; ami fontos nekik, abban nagyon jók.

Nem dirigálni kell őket, de a jó irányt megmutatni lelkiismereti kötelességünk. A mai kamaszok nem szeretik, ha kritizálják, kioktatják őket, akkor inkább elfordulnak a felnőttől. A szülők is inkább megvásárolják őket, félnek szólni, nem merik helyreigazítani a gyermekeiket. De nem lehet feladni, hogy az ember megmondja, mi a helyes, és mi az, ami nem fogadható el. Kapcsolatot kell kiépíteni velük. Ha meghallgatjuk őket, ha megértést tudunk mutatni feléjük, csak akkor fogalmazhatunk meg elvárásokat.”

Előd atya sokszor beszél arról, hogy kevés a pap, és az emberek ma kevésbé nyitottak a hitéletre. Mégsem érezni benne keserűséget. Belső tűzzel beszél az életét kísérő Isten hűségéről és szeretetéről.

„Hűséges az Isten” – ez a papi jelmondatom, s egyúttal az életem vezérfonala. Megtapasztaltam, hogy amit Isten ígér, azt mindig megteszi. Ha merek hallgatni rá, ha bízom benne, és teszem, amit kell, akkor mindig megmutatja az utat. A keresztény embernek sónak kell lennie, ízt adni a világnak, és megmaradni a jóban. Ha visszatekintek az eltelt évekre, sok mindent tennék másként, mégis úgy érzem, nem lehetek elég hálás. Rengeteg ajándékot kaptam Istentől, társakat, akik most is segítenek. Isten mindig helyzetbe hoz és túllendít az akadályokon. Bámulatos a Szentlélek szeretetében élni.

Ha keresem a hogyant, az imában megkapom az útmutatást. Az egymás javára figyelő összetartozás hordozott és hordoz ma is. Ha valakinek nyikorog a cipője, azt el kell viselni, hiszen emberek vagyunk. Bonyolult az élet, elhasználódunk, de a remény soha nem hal meg.”

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Előd atya gondolataiból melyik az, ami leginkább megérintett? Ha nem tudsz egy szót, egy mondatot kiemelni, akkor olvasd el még egyszer! Ha megvan az, ami megérintett, akkor hogyan fogod azt ezen a héten az életedbe beépíteni? Határozd el magad, csak így fogsz lelkileg is fejlődni!

***

KAPCSOLATAINK

Együtt járták be a világot

Egy házaspár, akik beutazták a világot, pedig az orvosok az idősek otthonába küldték volna a feleségét.
A fiatalok 1958-ban egy templomi bálon ismerkedtek meg, akkor még tinédzserek voltak. Andy Fierlit azonnal beleszeretett Donnába. Elmondásuk szerint a férfi megkínálta egy rágógumival a nőt – így kezdődött a kapcsolatuk. 1966-ban házasodtak össze, és nagyon boldogan éltek, négy gyermekük is született, ma pedig már 12 unokájuk van.

Egy karácsonyi buliban voltak, amikor a feleség rosszul kezdte érezni magát, ezért úgy döntött, lepihen. Másnap azonban súlyos aneurizma alakult ki, ami miatt részlegesen lebénult. A feleség ekkor még csak 45 éves volt. Az orvosok azt tanácsolták a férjnek, hogy adja a feleségét idősek otthonába, ugyanis a sok gondozás nagy terhet róna az egész családra. A férfi azonban ezt nem volt képes megtenni, és egyre csak az esküvői fogadalma járt az eszében.

Úgy döntött, hogy helyette beutazzák az egész világot. A nő ezután többet láthatott a világból, mint előtte egész életében. A férje, Andy azt mondta, így is nagyon szereti a feleségét. “Persze, ez egy kihívás, de azóta szeretem Donnát, amióta megismertem, és el sem tudom képzelni, hogy ez bármitől megváltozna”.

A házaspár mind a hét kontinensre ellátogatott, és teljesült az álmuk: együtt járták be a világot. “Donna nem mozgékony, vannak memóriaproblémái, de nagyon szórakoztató vele utazni. Igazán szeretjük egymást, és mindig is hittünk abban, hogy ha az élet citromot ad, akkor limonádét készítünk belőle”.

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Mennyire tudod elfogadni a házastársad vagy a családtagod helyzetét, betegségét, rossz szokását, nehéz természetét, furcsa stílusát…? Imádkozol rendszeresen házastársadért, családtagjaidért?

---

— 2023. február 27. —

TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS

Biagio így talált rá az igazi szabadságra

Biagio Conte 1963-ban született Palermóban, jómódú családban, ahol kényelemben, gondtalanul élt. Palermo városában ugyanakkor pokoli állapotok uralkodtak, az erőszak mindenhová begyűrűzött. A nap mint nap tapasztalható igazságtalanságok, az egzisztenciális üresség, az értékek hiánya egyre súlyosabb lelkiismereti válságba sodorta Biagiót.

Elkezdte keresni az igazságot, az igazi szabadságot, az igazi békét és az életösztön végül felülkerekedett. 26 éves korában úgy döntött, hogy elszakad az anyagias világtól: „Belefáradtam a hétköznapi életembe, a szívemben éreztem, hogy mindent és mindenkit el kell hagynom. Elhagytam apám házát azzal a szándékkal, hogy soha többé nem térek vissza Palermoba, mert ez a város és annak társadalma annyi fájdalmat és csalódást okozott.” Mindenét elajándékozta és a természetbe menekült.

Több mint egy évig vándorolt Szicília erdeiben és hegyei között, remeteként élt, bogyókkal és növényekkel táplálkozott. Így talált rá a szabadságra, az anyagi szükségletektől mentesen. Megtanulta, hogy az élet lényege nem a gazdagság birtoklása, nem a javak felhalmozása és fogyasztása, hanem a természettel való harmónia, ami egyben kemény küzdelem a túlélésért.

Aztán egy nap találkozott egy pásztorral, aki rábízta a nyáját és adott neki egy kutyát. A juhok legeltetésével magányosan töltött hosszú napokon és a csillagos éjszakákon Biagio megtanult felnézni az égre és megtanulta keresni Istent. „Egyre inkább kezdtem érezni, hogy Jézus, az igaz ember, aki az életét adta értünk, magával visz egy olyan tapasztalat útjára, amely később az egész életemet a feje tetejére állítja. A csendben és a meditációban egyre szabadabbnak és békésebbnek éreztem magam, semmim nem volt, mégis olyan volt, mintha mindenem meglenne.”
Egy nap a hegyekben, a hóban eltévedve majdnem halálra fagyott. A pásztor sietett a segítségére és elvitte a corleonei Szent Bernát-remetelakba. Itt találkozott Paolo testvérrel, aki mesélt neki Szent Ferencről.

Biagio elhatározta, hogy gyalogosan megy el Assisibe. Útközben találkozott csavargókkal, cigányokkal, szabadult rabokkal, mindenféle kirekesztett emberrel. A szenvedő emberekkel való találkozás közelebb hozta hozzá Szent Ferenc alakját:
„Apránként kezdtem megérteni a missziót: életemet a szegények közül is a legszegényebbeknek szentelni”. Assisi szegénykéjének sírjánál arra gondolt, nem Afrikába vagy Indiába kell mennie, hanem vissza abba a városba, ahová már nem akart visszatérni: „Jézus azt akarta, hogy a misszió éppen Palermo utcáin szülessen meg.”

Három évvel távozása után visszatért városába, ott maradt a vasútállomáson, a hajléktalanok között. Velük élt, segített nekik, mosdatta őket, koldult nekik kenyeret és meleg ételt. Idővel egyre több volt a csavargó. Így született meg 1993-ban a Remény és Szeretet Missziója, „Isten mindent felforgató terve”, ahogyan Biagio testvér nevezte.

Biagio testvér, a világi misszionáriusa idén januárban hunyt el 59 éves korában.
forrás:mk.hu

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Biagio megtanult a ragaszkodásaitól szabad maradni! Milyenek az én ragaszkodásaim: anyagi javakhoz, pozícióhoz, életszínvonalhoz, elért eredményekhez, szokásokhoz…?
Érdemes ezen a héten felülvizsgálni a ragaszkodásaidat!
Minél inkább szabaddá válunk a saját ragaszkodásainktól, annál inkább nyitottá leszünk Isten vezetésére, ahogyan Biagio életében is történt.

***

KAPCSOLATAINK

Összetartozunk. Nem virtuálisan, hanem egészen, valóságosan

„Minden ember elméjében hordozza azt az adottságot, hogy nem képes más ember szenvedését nézni” – írja Meng-ce a Krisztus előtti 3. században. Valóban, az idegtudomány tanúsága szerint is együttérző lények vagyunk. A Teremtő az embert úgy alkotta meg, hogy a szenvedés látványa erősen megindítja, és az iszonyodáson túl a segítségnyújtás szinte sürgető kényszerét érzi: Csinálj valamit! Enyhítsd a bajt! Vagy legalább öleld meg!

Tényleg? Akkor hogy jutottunk odáig, hogy a fotelból egy sörrel a kezünkben végig tudunk nézni egy cunamit vagy egy terrortámadást? Sajnos a napi több órás, ellenőrizhetetlen forrásból származó „hírnyelésnek” egyenes következménye a jólértesültség hamis álarcában megjelenő fásult közömbösség. Minthogy az egész napunk a „közösségi” (?) médiára csatlakozva telik, tudomást szerzünk ismeretlen ismerősök kósza bölcsességéről, vágyairól, pletykáiról, betegségéről, nyaralásáról, kiskutyája szőre hullásáról és gyermeke bizonyítványáról. Közelképeket görgetünk halálos kimenetelű tűzvészről, balesetekről, öngyilkosságról, árvízről, éhező gyermekekről. Az „álrészvét”, amit érzünk, sajnos kizárólag a közöny éltetésére és fokozására alkalmas. Semmi másra. Ám közben elfogy belőlünk az igazi együttérzés, elfogy az élet öröme, és mindez végül az együtt sírás képességétől is sikerrel megfoszt minket.

Miért? Mert a virtuális tapasztalat csak olyan, mintha. Mintha ott lennél, mintha éreznéd, mintha látnád, de nemsokára bevillan: hála Istennek, nem vagyok ott. Egy idő után pedig szemrebbenés nélkül beszélgetünk kötődés nélküli párkapcsolatról, nevelésről, pasztorációról, vagy szexről szerelem nélkül, családról szülők nélkül, sikerről áldozatvállalás nélkül. Mi hiányzik? A valóságos érzékelés a valóságos kapcsolatban. Figyeljük meg! Amint a saját életünket zavarja meg valami, akkor azért megnyílik a szemünk!

Sok mindenre jó a virtuális világ nyújtotta technika. Lesz minden házban jakuzzi, csak élet nem lesz a családban. Lehet minden gyerek zsebében okostelefon, csak élet nem lesz a közösségben. Meghódíthatjuk a Marsot, csak közben elpusztul az élet a bolygónkon. És folytathatnánk a sort. Engedjük el végre a virtuális részvét csábító, de terméketlen szokásait!

Halljuk meg a hívó szót: „Hol van a te testvéred?”, és találjuk meg őt!

Hol van az édesanyád, hol van a gyermeked, hol van az unokád, hol van a barátod, hol van a szomszédod …? Nem lesz messze! Ő az, akihez valóban kapcsolódni tudsz, akivel együtt sírhatsz-nevethetsz. Akinek panaszát, örömét van időd meghallgatni.

És akkor ez az együttérzés valóban megindítja a szívünket, és karjainkat ölelésre, a kenyér, a barátság, a szeretet megosztására emeli. Felelősek vagyunk egymásért, összetartozunk. Nem virtuálisan, hanem egészen, valóságosan.

Dr. Pécsi Rita

GONDOLAT/TENNIVALÓ:

Hol van a Te „testvéred”? Kivel tudnál a héten beszélni, kit tudnál a héten meghallgatni, kivel tudnál a héten együttérezni? Ha jön a héten ilyen lehetőség, emlékezz erre a bejegyzésre!

 

Kedves Olvasónk!

Ez a 12 rövid, de annál gyakorlatiasabb videó abban segít téged, hogy mégis sikerüljön továbblépned a nehéz életszakaszokban. 

A kihívás 12 darab, mindössze 2-3 perces videókból áll, melyekben Dr. Magyar Lóránt állandó diakónus, orvos és mentálhigiénés szakember konkrét, gyakorlatban jól használható módszereket, gyakorlatokat mutat be. Így, ha az életed bármilyen területén elakadást érzel, ezek segítenek változni, békét találni. 

(Várj pár másodpercet, amíg betöltődnek a videók!)

1. kihívás: Békélj meg azzal, ami van, mert annak szabad lennie

2. kihívás: Ne rohanj! Amikor odaérsz, akkor is pont jó lesz!

3. kihívás: Virágozz akkor is!

4. kihívás: Jutalmazd meg magad!

5. kihívás: A kudarcok részei az utunknak. Vállald fel a hibákat!

6. kihívás: Hagyd figyelmen kívül a kritikusokat!

7. kihívás: Ne aggódj! A dolgok valahogy mindig elrendeződnek.

8. kihívás: Tegyél meg valamit, amitől félsz!

9. kihívás: Lépj hátra! Fentről nézve más a világ

10. kihívás: Legyél reményteljes!

11. kihívás: Legyél kezdeményező, elébe-menő!

12. kihívás: Hallgass a szívedre!

A GYÓGYÍTÓ ERŐ kurzus ötödik epizódjának a címe:
Hogyan viszonyuljunk a jövőnkhöz?

Kérlek, hallgasd figyelemmel!

* * *

Kedves, kurzuson résztvevő Testvérem!
Szeretnélek biztatni, hogy ha van olyan gondolatod, tapasztalatod, amit szívesen megosztanál velünk, tedd meg bátran itt lenn a hozzászólásnál! Sokat tanulhatunk egymástól is!

 

A GYÓGYÍTÓ ERŐ kurzus negyedik epizódjának a címe:
Így fedezd fel Isten valódi arcát: azt, hogy szeretve vagy

Kérlek, hallgasd figyelemmel!

* * *

Kedves, kurzuson résztvevő Testvérem!
Szeretnélek biztatni, hogy ha van olyan gondolatod, tapasztalatod, amit szívesen megosztanál velünk, tedd meg bátran itt lenn a hozzászólásnál! Sokat tanulhatunk egymástól is!

 

A GYÓGYÍTÓ ERŐ kurzus harmadik epizódjának a címe:
Van lehetőség a testi gyógyulásra is

Kérlek, hallgasd figyelemmel!

* * *

Kedves, kurzuson résztvevő Testvérem!
Szeretnélek biztatni, hogy ha van olyan gondolatod, tapasztalatod, amit szívesen megosztanál velünk, tedd meg bátran itt lenn a hozzászólásnál! Sokat tanulhatunk egymástól is!