Ráhangolódás:
Uram, segíts, hogy megnyíljak Feléd egészen, mialatt félreteszem evilági gondjaimat. Tölts el békéddel, szereteteddel!
Szent Ignác szerint egy vastag, alaktalan fatörzs sosem hinné el, hogy csodálatra méltó szobor válhatna belőle, és sosem adná meg magát a szobrász vésőjének, aki a maga zsenialitásával látja benne a mesterművet. Isten kegyelmét kérem, hogy hagyjam magam szerető Teremtőm keze által formálódni.

Elmélkedés:
A reklámok könnyen elérhető új életet kínálnak: egy új táplálékkiegészítő, egy gyümölcsprés vagy fitness-gép új testet, energiát, lendületet ígér. Ha az olyan egyszerű lenne… Legtöbben azt tapasztaljuk, hogy az élet nehéz, tele van kihívásokkal, és néha megoldhatatlannak tűnő szituációkat, kirekesztettséget, reménytelenséget tartogat számunkra.

Valójában, ha visszagondolunk a változásokra, az új kezdetekre, az igazi boldog pillanatokra az életünkben, rájövünk, hogy ezeket mindig megelőzte valami nehézség, teher, amikor úgy éreztük, mindennek vége – és ez nem egy kellemes állapot.

Gyakran megtörténik, hogy a dolgoknak rosszra kell fordulniuk ahhoz, hogy Istenhez térjünk. Sokszor halál, haldoklás (kereszt) előzi meg a feltámadás hozta új életet. Életünk sokszor követi a meghalás-feltámadás ciklusát. Hiába próbáljuk irányítani, ilyenkor át kell adnunk magunkat teljesen Istennek.

Így visszaesünk az egyetlen szilárd alapra, amit ismerünk: Jézus kereszt-tapasztalatára. Felidézi bennünk, mennyire szeret minket Jézus ezekben a nehéz szituációkban, még ha ott és akkor nem is érezzük. Megértjük, milyen fontos kérnünk őt, hogy szabadítson meg terhünktől, és bíznunk kell benne, hogy valami jót fog kihozni belőle.
Nem könnyű imádság ez, de ráébreszt, mennyire szükségünk van Istenre, milyen fontos, hogy átadjuk neki ezeket a helyzeteket, és hogy csak a feltámadás ereje képes átalakítani a lehetetlennek tűnő megpróbáltatásokat. Alázatosság, türelem származik ebből, és megtanulunk könyörögni az Úrhoz.

Próbáld ki ezt a meditációt: képzeld magad elé Jézust a kereszten, és éld át hatalmas szeretetét irántad. Add át neki gondjaidat, küzdelmeidet, ne hallgass el semmit. Mint jó barátnak, beszéld el neki a helyzetedet. Bízz benne, hogy Isten a lehetetlennek tűnő szituációkban is munkálkodik.

A Szentírásból:
» Lk 24,5-6
Ijedtükben a földre szegeződött a tekintetük. De azok így szóltak hozzájuk: „Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt.
» Jn 7,37-38
„Aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék, aki hisz bennem: belsejéből, az Írás szava szerint, élő víz folyói fakadnak.”
» Róm 6,4
A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsősége által feltámadt a halálból, úgy mi is az élet újdonságában járjunk.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Átélted már a „meghalás” pillanatait?
2. Éltél már át „feltámadást”?
3. Hogyan volt jelen Isten ezekben a pillanatokban?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.

Ráhangolódás: Uram, ahogy ma megállok előtted, töltsd el szívemet és egész lényemet jelenléted csodájával.Uram, Te adtad az éjszakát, hogy pihenhessek és Te adtad az új napot is. Add, hogy a mai nap se feledkezzem meg hozzám való jóságodról. Úgy irányíts, Uram, utamon, hogy áldásodat másokkal is megoszthassam.

Elmélkedés: Egy férfi bement a helyi boltba, és mikor fizetésre került a sor, az eladó megkérdezte, hogy szeretné-e az érintésmentes kártyaleolvasót használni. Ez azt jelenti, hogy egyszerűen megmutatja a bankkártyáját a gépnek, elég közel ahhoz, hogy le lehessen olvasni, és le tudják venni a pénzt a számlájáról. Nem kell a kártyát beletenni a gépbe, nem kell pin-kódot bepötyögni, nem lehet elrontani. Milyen könnyű! Ezután elbúcsúzott és kiment a boltból.

Hazafelé tartva érezte, hogy valami nyugtalanítja. Másnap és harmadnap is töprengett ezen az érzésen, és végül rájött, mi zavarja. Társadalmunk és a technika olyan irányba vezetnek, ahol nem kell kapcsolatba lépnünk egymással – egy „kapcsolat nélküli társadalom” felé, ha úgy tetszik.

A közösségi médiának és a számítástechnika fejlődésének köszönhetően egyre távolabb élhetünk egymástól. Ismeretségek születnek a virtuális valóságban, barátságok alakulnak ki és akár meg is szűnnek olyan emberek között, akik valójában sohasem találkoztak.

Egy kapcsolat nélküli társadalom kialakulása körvonalazódik, melyben saját egzisztenciánk, saját szükségleteink a legfontosabbak, és ezek kielégítése anélkül történik meg, hogy más élő személyekkel kapcsolatba lépnénk. De nem csak erről van szó: a kevesebb kontaktus oda vezet, hogy kevésbé van tudomásunk mások szükségleteiről, szenvedéseiről, így meg vagyunk fosztva az empátia, a felebaráti segítség felemelő érzésétől.

A kapcsolat nélküli társadalom sok mindent elvesz tőlünk, nem utolsósorban azt a gazdagságot, ami a másik emberrel való szemtől-szembe találkozásból ered még akkor is, ha ez a találkozás nem mindig kellemes.

A mai világban bizonyos dolgokat, technikai lehetőségeket nem tudunk kikerülni. Éljek vele, de törekedjek a személyes kontaktusra, ahol csak lehet. A szomszéddal is lehet úgy beszélgetni, hogy megtartjuk a 1,5 m távolságot, de legalább láttuk őt a saját szemünkkel.Azt hiszem felértékelődnek az olyan egyszerű szeretet-gesztusok, mint például a mosoly. Te milyen szeretet-gesztusok tudsz alkalmazni a környezetedben?

A Szentírásból:
» Lk 24,13-35
Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől. „Hát nem lángolt a szívünk – mondták –, amikor beszélt az úton és kifejtette az Írásokat?
» Mt 28,16-20
És én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.
» Ef 3,14-21
Adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy Lelke által megerősödjetek benső emberré, hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Hogyan tudnánk egy biztonságos, kapcsolatokban bővelkedő társadalmat kialakítani?
2. Hogyan teremthetnénk több lehetőséget az együttlétre, az egymástól való tanulásra, egymás segítésére?
3. Hogyan tudnád – ahol, amikor és ahogyan lehetséges -, szeretettel megszólítani azokat, akik már egy „kapcsolat nélküli” világban élnek?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.
Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.

Ráhangolódás:
„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, én felüdítelek titeket.”
Itt vagyok, Uram. Azért jöttem, hogy Veled legyek. Gyógyító hatalmadra vágyom.
Add, Uram, kegyelmedet, hogy megszabaduljak világi dolgaim szemetétől. Tartsd szabadon szívemet és elmémet, hogy Téged szolgáljalak és szeresselek.

Elmélkedés:
Mi a mi „fényünk”? Mi a te fényed? Vonatkozhat ez a szó a tehetségedre, adottságaidra, jelentheti képességedet a szeretetre, az irgalomra, a megbocsátásra. Hát még?

Gondolkozz el egyedül vagy valakivel, akivel bizalmas kapcsolatban vagy, arról, hogy mi módon tudnád a világnak ajándékozni a te saját, egyedi fényedet. Milyen módon tudnál szeretet vinni a környezetedben élők életébe?

A fény mindig ellentétes a sötétséggel, ami a fény hiánya. Sokféle sötétség van ma világunkban, ide tartozik a depresszió, a magányosság, a harag, az irigység és a kétségbeesés is. Ezek kioltják bennünk a fényt, de sosem övék a teljes igazság. Mi a világosság gyermekei vagyunk, Isten szeretetéből kaptuk létünket.

Gondolkodj el azon, milyen módokon képes a sötétség úrrá lenni rajtad, és esetleg arról is meg tud győzni, hogy nincs más rajta kívül. Mit kéne tenned, hogy inkább a világosságban élj?

Íme néhány ötlet, hogyan világíthatsz:
• Énekelj egy dalt valakinek.
• Keresd fel (telefonon, levélben, videón) egy barátodat, aki egyedül van.
• Adj egy kis pénzt/kávét/ételt egy hajléktalan testvérünknek.
• Mosolyogj idegenekre, és kívánj szép napot nekik.
• Bocsáss meg valakinek valamit.
• Kérj bocsánatot valakitől, akit megbántottál.
• Készíts egy csésze teát a párodnak, és mondd meg neki, mennyire szereted.
• Imádkozz békéért a világban.
• Lépj ki komfortzónádból valakiért, akinek szüksége van valami szívességre.
• Hajrá, világíts!

A szentírásból:
» 2Kor 4,5-18
Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak … letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk … a belső emberünk mégis megújul napról napra.
» Fil 3,7-11
Krisztust akarom megismerni, és feltámadásának erejét, a szenvedéseiben való részvételt hozzá hasonulva a halálban
» 2Kor 1,3-7
Ő megvigasztal minket minden szomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassuk azokat, akik szomorúak, azt a vigasztalást nyújtva nekik, amelyet ő nyújt nekünk.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Milyen a fény bennem, mit tehetnék, hogy növekedjen?
2. Hogyan sugározhatnék több világosságot a lakóhelyemen? Milyen sötétségnek kell ellenállnom?
3. Milyen lenne az életem, ha hinném, hogy belső fényemnek átformáló ereje van?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.

Ráhangolódás:
Személyiségem alakulását az befolyásolja, ami számomra jelenvaló. Elgondolkodom azon, hogy mialatt sokminden hat rám, Isten állandóan jelen van szeretetben. Megállok, és imádkozom, hogy hagyjam Istent most ebben a pillanatban is hatni a fejlődésemre.

Elmélkedés:
Gyakran olyanok vagyunk, hogy szeretnénk gyors változást látni az életünkben: jó volna mielőbb megkapni a diplománkat, gyorsan túl lenni a lakásfelújításon, bárcsak hipp-hopp megtalálnánk az ideális munkahelyünket, napokon belül meggyógyulnánk … Viszont azt tapasztaljuk, hogy ezek a hirtelen változások legtöbbször elmaradnak.

Szeretnénk, ha a vitatott kérdések megoldódnának. Tisztuljon ki a homály, és mint galamb szálljon le a világosság! Foszoljon semmivé a szomorúság, a düh, a keserűség!

Az életben többnyire nem így történik meg a változás, hanem csak apránként, néha alig észrevehetően. Ilyenkor könnyen félresiklunk a változás apró tünetei fölött. Egyszerűen nem látjuk őket.

Könnyen kimondjuk, hogy sosem változik semmi, minden ugyanígy fog maradni. De gondoljunk gyermekeink növekedésére. Ha napi szinten figyeljük, ma olyan, mint tegnap volt. Ám ha hátralépünk, és leltárt készítünk, rájövünk, hogy a szemünk előtt nőttek fel, úgy, hogy szinte észre sem vettük!

Ezeket a szinte észrevehetetlen változások. Olyanok, mint a mustármag növekedése (Jézus beszélt a mustármagról, például a Mk 4,30-32-ben). Vannak olyan történések az életünkben, amelyek bár aprók, összeadódva hatalmas változást eredményeznek. Az ilyen mustármag-szerű folyamatok meg tudják változtatni az életünket, de akár az egész világot is.

Vegyük például a béke és kiengesztelődés felé tett apró lépéseket. Minden nap vannak emberek a világon, akik bátor és önzetlen lépéseket tesznek a béke és a kiengesztelődés felé, kezet nyújtva ősi ellenségeknek. Vagy vállalják a kockázatot, és belépnek olyan területekre, amelyek korábban tiltottak voltak. Lenyelve büszkeségüket megteszik az első lépést egy széttört kapcsolatban. E lépések összeadódva békét és szeretetet árasztanak világunkra!

Legyünk kitartóak az apró lépések megtételében! Higgyük azt, hogy ezekben is munkálkodik az Isten! Igaz, nem tűnik látványosnak, mégis utólag visszanézve megtörténik a változás!

Volt már ilyen a te életedben is?

A szentírásból:
» Mt 13,31-32
Egy másik példabeszédet is mondott nekik: „A mennyek országa hasonlít a mustármaghoz, amelyet fogott a gazda és elvetett földjében. Ez kisebb minden más magnál, amikor azonban felnő, nagyobb minden veteménynél, fává terebélyesedik, úgyhogy jönnek az ég madarai, s fészket raknak ágai között.”
» Fil 3,7-11
Ám amit akkor előnynek tartottam, azt Krisztusért hátránynak tekintem. Sőt Uramnak, Krisztus Jézusnak fönséges ismeretéhez mérten mindent szemétnek tartok.
» Fil 4,10-13
Tudok nélkülözni, és tudok bőségben is élni. Be vagyok avatva mindenbe: a jóllakásba és az éhezésbe, a bővelkedésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm Abban, aki megerősít engem.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Vannak-e ilyen mustármag-történések most az életedben?
2. Ne feledd, a mustár csípős. Felkészültél rá, hogy a „mustármag-szerű fejlődésnek” ára is lehet, kellemetlenséggel járhatnak?
3. Tudsz türelmesen várni, hogy az események kibontakozzanak?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.

Ráhangolódás:
Isten itt van, most ahogy elkezdem az imát. Itt van körülöttem, az érzéseimben, a gondolataimban, mélyen a bensőmben. Egy pillanatra megállok, hogy tudatosítsam Isten életadó jelenlétét.

Elmélkedés:
Egy gyermek hallotta, hogy egy felnőtt megjegyzi, milyen szépen sütött a Hold előző éjszaka. A gyermek megszólalt: „A Holdnak nincs saját fénye, nem tud sütni. Azért fényes, mert a Nap fényét tükrözi vissza”.

Milyen igaz! Mi olyanok vagyunk, mint a Hold. Vannak napok, amikor egyáltalán nincs saját fényünk. Előfordul, hogy teljesen sötétek vagyunk. Ha olyankor magunkra nézünk, laposnak, és fénytelennek látjuk magunkat.

Más napokon másként hasonlítunk a Holdra: nincs saját fényünk, de egy kicsit ragyogunk. Ilyenkor mások fényét tükrözzük vissza a világra: a másoktól kapott szeretetet, barátságot, támogatást. Legyünk bár kissé laposak és fénytelenek, ezeken a napokon könnyebben érezzük magunkat, és remélhetőleg ezt mások is észreveszik rajtunk.
Nagyon fontos, hogy legyenek emberek az életünkben. Velük való összekapcsolódásunk segít továbbhaladni, a valóságra összpontosítani. A nehéz napokon a víz fölött tartják a fejünket. Állj meg most, és adj hálát azokért az emberekért, akiktől fényt kapsz, hogy visszatükrözd a világ felé.

Most arra vagy azokra gondolj, akiknek az életébe te tudsz egy kis fényt vinni. Ne feledd, a többiek is olyanok, mint a Hold.

Az élet lelki útjához hozzátartozik, hogy elfogadjuk, valóban olyanok vagyunk, mint a Hold: nincs saját fényünk. Minden fény máshonnan érkezik. Mi hisszük, hogy Istentől. És azt is hisszük, hogy Isten mindnyájunkra ragyogtatja a fényét. Nem kell mást tennünk, csak nyíljunk meg előtte, és engedjük be a fényt.

A szentírásból:
» Mt 5,16
Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!
» Jn 8,12
Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
» 1Jn 1,5-7
Az üzenet, amelyet tőle hallottunk és nektek hirdetünk, ez: Isten világosság, és nincs benne semmi sötétség. Ha azt állítjuk, hogy közösségben vagyunk vele, és sötétségben járunk, akkor hazudunk, és nem az igazságot tesszük. De ha világosságban járunk, ahogy ő is világosságban van, akkor közösségben vagyunk egymással.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Mi az a fény, amely által élnem kell (milyen hamis fényforrások vannak az életemben)?
2. Hogyan tudnám jobban tükrözni a fényt?
3. Hová kellene ragyogtatnom a fényemet?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.

Ráhangolódás:
Ahogy itt ülök, szívem dobogása, légzésem ritmusa, gondolataim áramlása mind azt jelzi, hogy Isten folyamatosan teremt engem. Megállok egy percre, hogy tudatosítsam Istennek ezt a fajta jelenlétét bennem.

Elmélkedés:
Egy ír jezsuita atyánál olvastam az alábbi élményét:

Egy hangulatingadozással küszködő barátom olyan mélyre került néha, hogy úgy érezte, teljesen haszontalan az élete, nem szereti senki, még Isten sem. Ijesztő élményként emlegeti ezt az állapotot, az elme rejtett mélységeiről beszél, és a mérhetetlen elhagyatottságról.
Gyakran gondolt arra, hogy ki kéne szállni ebből a „pokoli létből”. Sötétség vette körül, a teljes kétségbeesés fenyegette, foggal-körömmel kapaszkodott a hitébe. Az ilyen vészhelyzetekben szüksége volt valami támaszra, mentőövre.
Próbáltam segíteni, elmondtam, hogy az ilyen sötét órákban összpontosítson a pozitív dolgokra, az eddigi teljesítményeire, az emberekre, akik szeretik – de ez alig hatott.

Az egyetlen biztatás, az egyetlen mentőöv, ami működött, az volt, hogy Jézus mindig ott van vele, ő átélte ugyanazt a fájdalmat. Nem kell semmit se tennie azért, hogy kiérdemelje szeretetét. Jézus, aki maga a tiszta szeretet, érzi a fájdalmát, vele van a sötétségben, vigaszt, megkönnyebbülést akar nyújtani neki. Legfontosabb az volt, hogy tudatosítsa, nem kell tennie semmit, nem kell megváltoznia, nem kell másként éreznie.

Ez segített enyhíteni a szorongását, a feszültségét. Horgony volt a vihar idején. Képzeld magad elé a kedvenc Jézus-ábrázolásodat. Lélegezz mélyen, és tudatosítsd, hogy nem vagy egyedül.
Nézd hosszan a képet, Jézus arcát, haját, bőrét.

Figyeld a szemét, mely rád tekint – Jézus lát téged, és olyannak lát, amilyen vagy. Csak a jót nézi benned, és tekintete tele van együttérzéssel, törődéssel. Azt akarja, tudd, mennyire szeret téged.

Gondolj arra, hogy a fájdalom, a szenvedés elmúlik, de az ő szeretete örökre veled marad. Maradj így, amíg át tudod élni szeretetét a szívedben. Végül köszönd meg, amit kaptál, indítsd fel a hálát a szívedben, még ha érezned nehéz is. Ehhez a képhez bármikor visszatérhetsz.

A szentírásból:
» Iz 40,28–31
Erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet. Még a fiatalok is elfáradhatnak, ellankadhatnak, az ifjak is összeeshetnek erőtlenül. De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.
» Mk 14,32–42
Majd így szólt hozzájuk: „Halálos szomorúság fogta el lelkemet. Maradjatok itt és virrasszatok!” Valamivel odébb ment, leborult a földre és imádkozott, hogy ha lehetséges, maradjon el ez az óra. „Abba, Atyám! – fohászkodott –, te mindent megtehetsz. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem ahogyan te!”
» 2Kor 4,8–9
Mindenfelől szorongatnak minket, de össze nem zúznak, bizonytalanságban élünk, de kétségbe nem esünk. Üldözést szenvedünk, de elhagyatottak nem vagyunk. Földre terítenek bennünket, de el nem pusztulunk.

Elmélkedd át ezeket a kérdéseket őszintén:
1. Voltak-e mélysötét időszakok az életemben?
2. Mi segített, hogy kiszabaduljak?
3. Észreveszem-e Isten működését az ilyen időszakokban?

Záróimádság:
Atyám, Istenem, köszönöm Neked ezt az időt, amelyben részt vehettem, együtt mindazokkal, akik ma imádkozzák.

Szentlelked segítségét kérem továbbra is, most, hogy ennek az imaidőnek a végén visszatérek a napi tevékenységeimhez. Segíts, hogy megszívleljem, amit ma ebben az imában tanultam, és hogy tudjam elengedni, amit nem kell magammal vinnem.
Mindenekelőtt pedig segíts észben tartanom, hogy Veled mindig kapcsolatban vagyok: csak álljak meg egy pillanatra, lélegezzem és imádkozzam, hogy felfogjam jelenlétedet.