Előfordult már, hogy váratlanul olyan dolog történt veled, amire nem számítottál? Például, beadtad önéletrajzodat egy álláshirdetésre, nem te voltál az esélyes és mégis téged vettek fel. Vagy bekopogott hozzád az általában barátságtalan szomszédod és hozott neked kettő almát pusztán szeretetből.
Milyen sokszor elmondhatjuk az életünkben, hogy „nem is gondoltam volna” … Ilyen esetekben általában van egyfajta remény bennünk, hogy az életünk a megfelelő módon fog alakulni, de azért nem élhetjük bele magunkat.
Mégis szükséges bizonyos ÉBER JELENLÉT, ami felkészít bennünket azokra a dolgokra, amelyek megtörténhetnek.
Ilyen éber jelenlét az is, amikor a kisgyermekünk vagy idős szülőnk beteg. Ott fekszik az ágyában és alszik, mi pedig a másik szobában próbálunk pihenni. Amikor nyöszörög vagy köhint egyet, mi azonnal felriadunk és készek vagyunk azonnal odamenni, segíteni neki. Ismerős helyzet?
Nos, ebben a Mindenszentek-sorozatban gyakoroljuk egy kicsit az éberséget, az éber jelenlétet!
Szentírási szakaszokat hozok számodra, amelyek kapcsolódnak a Mindenszentekhez, az elmúláshoz, az éberséghez. Íme az első:
Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?
Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza.
De ha a szolga azt mondja magában: »Uram bizonyára késni fog«, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja.
Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap.
Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lk 12, 39-48)
A szentírási rész talán azt sugallhatja nekünk, hogy féljünk az Úrtól, de erről nincs szó. Jézus sosem mondja, hogy féljünk az eljövetelétől, féljünk a vele való találkozástól, hisz azért jött, hogy megmentsen minket.
De nyomatékosan kéri, hogy legyünk éberek, ne érjen készületlenül, váratlanul az Ő érkezése. Ha vendéget várok, kitakarítok, összeállítok valami harapnivalót, nem igaz? Készülök.
Úgy tudom, hogy az Istennel való kapcsolatunk minősége határozza meg a földi életünk értékét. Évtizedeken keresztül a cselekedeteinkkel „ráhangolódunk” az Istennel való találkozásra, a halál pillanatára.
…Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap…
Tényleg, ismerem Isten akaratát? De hát mi az?
Sokszor feltesszük magunknak ezt a kérdést, hiszen annyiszor bizonytalanok vagyunk abban, mit is kell tennünk. Pedig Jézus elmondta: aki szeretetben él, Istenben él. Tehát, Isten akarata minden esetben a szeretetben gyökerezik.
Mikor leszek igazán készen?
Úgy tudok készen állni, ha a lehető legteljesebben élem a jelen pillanatot. Igyekszem tudatában lenni Isten jelenlétének életem minden percében. Nem tudok ennél jobbat!
* * *
Kedves Klubtag!
Legyen számodra a mai nap a jelenlét napja. Próbáld meg minden esemény, döntés, találkozás, probléma esetén megszólítani az Urat:
„Hálás vagyok Uram, hogy most ebben a találkozásban / problémában … is jelen vagy. Taníts meg engem, hogyan szerethetlek most, ebben a helyzetben!”
Este számold össze, hányszor szólítottad meg az Urat és idézd fel ezeket a találkozásokat!
Hogyan érzed magad?
Örülök, ha megosztod a tapasztalataidat!