Oldal kiválasztása

A csodák napjai – 3. nap

TEHETSZ AZÉRT, HOGY CSODA TÖRTÉNJEN VELED

Jégen

Keszthelyi Zoltán egy fagyos téli napon Balatonlellén járt. Jégre kellett mennie a kép elkészítéséhez, mely végül is a jégen hasalva történt meg. (Forrás: www.turistamagazin.hu)

***

Előfordul, hogy ingoványos, csúszós helyen járunk az életünkben, ahol könnyű elveszíteni az egyensúlyunkat, belső harmóniánkat. Bátorság kell ahhoz, hogy felvállaljuk a bizonytalanságot, kényelmetlenséget, a veszélyeket. Gyakran bátorság kell a szeretethez, a hitünk felvállalásához is. Biztos vagyok, hogy a bátorság meghozza a gyümölcsöt az életünkben!

Mi az, ami most elsőnek megfogalmazódott benned?

 

Templomrom

Bosnyák János egy nyári estén úgy döntött, hogy megnézi a zeleméri templomromot. Megérte. A látvány földöntúli volt. A felhők nagyon szépen mintázták az eget, s a vasútállomás lámpája egy fán keresztül hasonló ritmusban világította meg a holdfényben úszó romot.

***

A fények játéka szemet gyönyörködtető tud lenni. A fény, a csillogás néha talán túlságosan is elkápráztat bennünket. Észre sem vesszük az életünkben a mennyeit, mert a szemünk a földire, anyagiakra figyel. Ez a kép egy kicsit talán rávilágít arra, hogy a földi „szépségek” mögött – ha akarjuk – ha még egy kicsit homályosan is, de felfedezhetjük a mennyei boldogságot. Ezt olvassuk a Szentírásban: „ahol a kincsed, ott a szíved”. Neked hol a kincsed? Hová irányul a figyelmed? 

Mi az, ami most elsőnek megfogalmazódott benned?

 

Magasan

Orliczki Attila egy télies napon eljutott Bükkszentkeresztre, amely 600 m magasan fekszik. Csodálatosan tiszta időben tudott felszállni a drónja a Kis-dél hegyről (666 m). A fotó alsó részén, a deres fákon látni, hogy éjjel még az is ködben volt. Viszont a nap által megvilágított Bükk-fennsík (900 m) nem. A kép bal felső részén, a távolban a Kékes csúcsa emelkedi ki a felhőpárnából.

***

Magasból minden egészen másképpen néz ki. A felhőpárna alatt a városokban, falvakban élő emberek napi hangulatára kihat a borult, párás, felhős idő. De ha felülemelkedünk a felhőn, a ködön – a saját magunk korlátain -, gyönyörű látvány tárul elénk. Olyan dolgokat is fel tudunk feledezni magunkban, az életünkben, a körülményekben, amire eddig sosem figyeltünk.

Próbáld meg más szemszögből, egy magasabb perspektívából rátekinteni az életedre! Magasabbról talán jobban megértjük az Isten szándékát! Jó felfedezést kívánok!

Keressétek az Urat, amíg megtaláljátok, hívjátok segítségül, amíg közel van! Hagyja el útját a gonosz, és gondolatait a bűnös; térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta, Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban. Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr. Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim – a ti gondolataitoknál. (Iz 55, 6-9)

Mi az, ami most elsőnek megfogalmazódott benned?

A kislány feltámasztása

Amikor Jézus Kafarnaumban tanított, egy elöljáró lépett hozzá, leborult előtte, és így kérlelte: „Uram, a leányom most halt meg. De jöjj, tedd rá kezedet, és életre kel!” Erre Jézus fölkelt, és tanítványaival együtt elment vele.
Közben egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról Jézus közelébe férkőzött, és megérintette ruhájának szegélyét. Azt gondolta magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Jézus erre megfordult, ránézett, és így szólt: „Bízzál, leányom! Hited meggyógyított téged.” Attól az órától fogva egészséges lett az asszony.
Amikor Jézus az elöljáró házába ért, és látta a fuvolásokat meg a lármás tömeget, rájuk szólt: „Távozzatok, hiszen nem halt meg a leány, csak alszik!” Azok kinevették. Miután eltávolították a tömeget, Jézus bement, megfogta a leány kezét, és az életre kelt. Ennek híre elterjedt azon az egész vidéken. (Mt 9,18-26)
 

***

Ezekben az időkben, amikor a járvány ráébreszt magunk és családunk sérülékenységére, a zsinagóga elöljárójához csatlakozva Jézus elé tárjuk lehetetlennek tűnő kéréseinket, vágyainkat. Hitért imádkozunk, kérjük Istent, hogy bármi történjék is, bízni tudjunk abban, hogy Jézus sosem hagy el, és imádságaink mindig meghallgatásra találnak. 
Igen, bátran tárd Isten elé minden gondodat, félelmedet és hidd, hogy Ő valamilyen módon gondoskodik – csodát tesz benned, ha nem is feltétlenül úgy, ahogyan te azt előre gondoltad.

„Bízzál, leányom! Hited meggyógyított téged.” Jézus gyöngéden szól, mialatt nagy csodát művel. Elképzelem az asszony félelmét és zavarát, aki meri hinni, hogy elég megérintenie Jézus ruháját, de hirtelen ráterelődik a figyelem. És azonnal meggyógyul. Csodálattal szemlélem a jelenetet, osztozom az asszony és a tömeg örömében, bámulatában.

Most a hozzászóláshoz beírhatod imaszándékodat, amelyre kérheted a többiek imádságát!

A csodák napjai – 2. nap

A CSODÁK BELÜL TÖRTÉNNEK

Kökörcsin

Kesztyűs András a fűben hasalva készítette ezt a képet. Előtérben a fű életlensége, háttérben az erdő a délutáni nap fényeivel megfestve. A fűből pedig a leánykökörcsin emelkedik ki. (Forrás: www.turistamagazin.hu)

***

Van, amikor „le kell hasalni”… kicsivé kell válni … meg kell alázkodni … ki kell üresedni ahhoz, hogy észrevegyük a körülöttünk lévő szépséget, harmóniát, értéket. Mert csak akkor fog megmutatkozni számunkra az Isten, ha meg van bennünk ez az alázat, a hit és a szeretet.

Mi az, ami most elsőnek megfogalmazódott benned?

 

Menj közelebb!

Mádi József szereti közelről megfigyelni a dolgokat. Egy nyári hajnalon az aljnövényzeten lett figyelmes egy fűszálon pihenő csigára. (Forrás: www.turistamagazin.hu)

***

Ne félj közelebb menni a dolgokhoz! Ne félj szeretni! Ne félj kezdeményezni! Ne félj jobban megismerni valamit! Ne félj elindulni! Ne félj felállni!
… mert ha nem félsz, feltárul előtted a csoda: az az ajándék, amit a félelem mögött az Isten készített számdra!

Mi az, ami most elsőnek megfogalmazódott benned?

Napkelte


Lakatos Krisztián a Duna árterében járt, az Öreg-Duna és a Mosoni-Duna között. Nagyon szereti a hajnal hangulatát: látni és hallani, ahogyan ébred a természet. Ezen a kora nyári hajnalon pára borította a szigetközi tájat, és a felkelő nap sugarai utat törtek a fák ágai között. (Forrás: www.turistamagazin.hu)

***

Az gondolom, az ember életében az igazán nagy csoda az újrakezdés. Adjunk hálát minden reggel az új napért, hiszen Isten számtalan ajándéka vár ránk a mai nap! Lehet, hogy nem csak jó dolog fog érni. Lehet, hogy küzdelmekben, bosszúságokban lesz részünk! Lehet, hogy elbukunk, „elesünk”, de Isten erőt ad, hogy újrakezdjünk! Kivezet bennünket a sötétségből az Ő világosságára!

Mi az, ami most elsőnek megfogalmazódott benned?

 

A két vak

Jézus folytatta útját. Utánament két vak, ezt kiáltozva: „Dávid fia, könyörülj rajtunk!” Amikor a házba érkezett, a vakok bementek hozzá. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek, hogy meg tudom tenni?” „Igen, Uram!” – felelték. Erre megérintette a szemüket, és így szólt: „Legyen hitetek szerint!” Nyomban megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!” Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken. (Mt 9, 27-31)

***

Fontos, hogy akarjunk valamit elérni. Tudom, mit akarok, energiát gyűjtök, hogy végbevigyem, ez visz előre. Jézus is akar velem valamit. Ez a két akarat találkozhat, mint az evangéliumi vakok esetében. Hitük és vágyuk Jézushoz vitte őket. Kövessem őket, ismerjem fel, hogy Jézus tudja úgy alakítani vágyaimat, hogy összhangba kerüljenek az övéivel.

Mik a legmélyebb vágyaim? Mennyire hatékonyak krisztuskövető életemben? Imádkozom, hogy felfogjam Jézus velem kapcsolatos akaratát, tudva, hogy vakságom ebben akadály lehet, és először attól kell, hogy megszabadítson. A hit az igazi csoda, mely képes felnyitni a szemünket és észrevenni azt, ami fontos, ami előrevisz bennünket.

Most a hozzászóláshoz beírhatod imaszándékodat, amelyre kérheted a többiek imádságát!

A csodák napjai – 1. nap

VÁGYUNK A CSODÁKRA

Jég a virágon

Sztricskó Tamás készítette ezt a fotót a kedvenc virágjáról. Egy fagyos áprilisi reggelen fél 6-kor kiment a mezőre a Barakonyi-patak völgyében. A képen jól megfigyelhető, amint a jég kiül a fagyos liliom külső felszínére. (Forrás: www.turistamagazin.hu)

***

Van, amikor korán kell kelni, hogy észrevegyük a csodát az életünkben. Korábban, mint mások. Fel kell adni a kényelmet, a biztonságot adó közeget, hogy olyat vegyünk észre, olyat éljünk meg, amit már később nem lehet. Amikor felkel a nap és rásüt a virágra, a jégszálkák is el fognak tűnni.

Mi az, ami most elsőnek megfogalmazódott benned?

 

Búbos banka

Szabó Zoltán egy szép áprilisi napon egy földúton bandukolt, amikor észrevett maga előtt egy földön csipegető búbos bankát. Egészen közel engedte magához a madár, majd tovább reppent. Hol mellette, hol előtte cikázott, néha megült. A búbos banka „tánca” persze nem a fotósnak szólt, sokkal inkább a földön lévő rovarvilágnak. (Forrás: www.turistamagazin.hu)

***

Nagy dolog az életben, amikor megtanuljuk „felcsipegetni” az életünkben mindazt a tudást, szeretetet, tapasztalatot, amire szükségünk van. Amikor pedig van elég muníciónk, képessé válunk „repülni, szárnyalni”, új világokat felfedezni. Azt gondolom, igazi csoda, amikor megtanulunk „repülni” – Isten megad nekünk minden kegyelmet, hogy felülmúljuk önmagunkat, mert többre vagyunk képesek, mint amit elsőre gondolunk magunkról.

Mi az, ami most elsőnek megfogalmazódott benned?

 

 

A csúcson

Tóth László Ausztriában kirándult a hegyekben. A fotó a Hochkönigről lefelé készült, amikor megcsodálhatta a pengeéles gerincet. Lélegzetelállító látni az előtérben a kis pontoknak tűnő turistákat, a távolban pedig az Alpok távolba vesző rétegeit. (Forrás: www.turistamagazin.hu)

***

A kép jól mutatja a kontrasztot az életünkben: az ember a teremtés koronája, egyúttal milyen parányi élőlények vagyunk mi is a teremtett világban, hiszen a távolban lévő hegycsúcsok óriások hozzánk képest. Jó tudatában lenni kicsinységünknek, törékenységünknek! Mégis, Isten az, aki „naggyá” tud tenni minket. Az Ő erejével, kegyelmével „csúcsokat” hódíthatunk meg! Hát, nem csoda ez? Viszont nélküle semmit sem tehetünk.
Hányszor érezted már az életedben picinek magad és Isten hányszor felemelt! Vegyük észre a Gondviselés ezen alkalmait a mindennapokban!

Mi az, ami most elsőnek megfogalmazódott benned?

 

A béna kezű meggyógyítása

Jézus ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy béna kezű ember. Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene. Felszólította a béna kezű embert: „Állj középre!” Aztán megkérdezte őket: „Szabad szombaton jót, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy veszni hagyni?” Hallgattak. Erre keményszívűségükön elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, majd az emberhez fordult: „Nyújtsd ki a kezed!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok erre kimentek, s a Heródes-pártiakkal együtt tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét. (Mk 3, 1-6)

***

A példabeszédben szereplő ember keze béna, de a szívében hit van, ezért válik nyitottá Jézus számára. A többiek egészségesek voltak, de keményszívűek. Nincs bennük nyitottság. A szív keménysége, a vonakodás, hogy észrevegyék és átérezzék más szenvedését, felmérgesítette Jézust. A szív keménysége szabályok és törvények közé zárja a vallást, rögeszmévé a szombat megtartását. A szombat törvénye elsőbbséget élvezett egy ember szörnyű bajával szemben.

Ott történik meg a csoda az életünkben, ha nyitottá, befogadóvá válunk Jézus üzenetére. Ha kinyújtjuk felé kezünket, Ő megfogja azt és meggyógyít!
Isten folyamatosan szól hozzánk, rajtunk múlik, meghalljuk-e!

Most a hozzászóláshoz beírhatod imaszándékodat, amelyre kérheted a többiek imádságát!