VÁGYUNK A CSODÁKRA
Jég a virágon
Sztricskó Tamás készítette ezt a fotót a kedvenc virágjáról. Egy fagyos áprilisi reggelen fél 6-kor kiment a mezőre a Barakonyi-patak völgyében. A képen jól megfigyelhető, amint a jég kiül a fagyos liliom külső felszínére. (Forrás: www.turistamagazin.hu)
***
Van, amikor korán kell kelni, hogy észrevegyük a csodát az életünkben. Korábban, mint mások. Fel kell adni a kényelmet, a biztonságot adó közeget, hogy olyat vegyünk észre, olyat éljünk meg, amit már később nem lehet. Amikor felkel a nap és rásüt a virágra, a jégszálkák is el fognak tűnni.
Mi az, ami most elsőnek megfogalmazódott benned?
Búbos banka
Szabó Zoltán egy szép áprilisi napon egy földúton bandukolt, amikor észrevett maga előtt egy földön csipegető búbos bankát. Egészen közel engedte magához a madár, majd tovább reppent. Hol mellette, hol előtte cikázott, néha megült. A búbos banka „tánca” persze nem a fotósnak szólt, sokkal inkább a földön lévő rovarvilágnak. (Forrás: www.turistamagazin.hu)
***
Nagy dolog az életben, amikor megtanuljuk „felcsipegetni” az életünkben mindazt a tudást, szeretetet, tapasztalatot, amire szükségünk van. Amikor pedig van elég muníciónk, képessé válunk „repülni, szárnyalni”, új világokat felfedezni. Azt gondolom, igazi csoda, amikor megtanulunk „repülni” – Isten megad nekünk minden kegyelmet, hogy felülmúljuk önmagunkat, mert többre vagyunk képesek, mint amit elsőre gondolunk magunkról.
Mi az, ami most elsőnek megfogalmazódott benned?
A csúcson
Tóth László Ausztriában kirándult a hegyekben. A fotó a Hochkönigről lefelé készült, amikor megcsodálhatta a pengeéles gerincet. Lélegzetelállító látni az előtérben a kis pontoknak tűnő turistákat, a távolban pedig az Alpok távolba vesző rétegeit. (Forrás: www.turistamagazin.hu)
***
A kép jól mutatja a kontrasztot az életünkben: az ember a teremtés koronája, egyúttal milyen parányi élőlények vagyunk mi is a teremtett világban, hiszen a távolban lévő hegycsúcsok óriások hozzánk képest. Jó tudatában lenni kicsinységünknek, törékenységünknek! Mégis, Isten az, aki „naggyá” tud tenni minket. Az Ő erejével, kegyelmével „csúcsokat” hódíthatunk meg! Hát, nem csoda ez? Viszont nélküle semmit sem tehetünk.
Hányszor érezted már az életedben picinek magad és Isten hányszor felemelt! Vegyük észre a Gondviselés ezen alkalmait a mindennapokban!
Mi az, ami most elsőnek megfogalmazódott benned?
A béna kezű meggyógyítása
Jézus ismét betért a zsinagógába. Volt ott egy béna kezű ember. Figyelték, vajon meggyógyítja-e szombaton, hogy vádat emelhessenek ellene. Felszólította a béna kezű embert: „Állj középre!” Aztán megkérdezte őket: „Szabad szombaton jót, vagy rosszat tenni, életet megmenteni, vagy veszni hagyni?” Hallgattak. Erre keményszívűségükön elszomorodva haragosan végignézett rajtuk, majd az emberhez fordult: „Nyújtsd ki a kezed!” Az kinyújtotta, és meggyógyult a keze. A farizeusok erre kimentek, s a Heródes-pártiakkal együtt tanakodni kezdtek, hogyan okozhatnák vesztét. (Mk 3, 1-6)
***
A példabeszédben szereplő ember keze béna, de a szívében hit van, ezért válik nyitottá Jézus számára. A többiek egészségesek voltak, de keményszívűek. Nincs bennük nyitottság. A szív keménysége, a vonakodás, hogy észrevegyék és átérezzék más szenvedését, felmérgesítette Jézust. A szív keménysége szabályok és törvények közé zárja a vallást, rögeszmévé a szombat megtartását. A szombat törvénye elsőbbséget élvezett egy ember szörnyű bajával szemben.
Ott történik meg a csoda az életünkben, ha nyitottá, befogadóvá válunk Jézus üzenetére. Ha kinyújtjuk felé kezünket, Ő megfogja azt és meggyógyít!
Isten folyamatosan szól hozzánk, rajtunk múlik, meghalljuk-e!
Most a hozzászóláshoz beírhatod imaszándékodat, amelyre kérheted a többiek imádságát!