2. Amikor nem látjuk a fától az erdőt
Sokszor rossz irányba haladunk. Kríziseket élünk át, melyekből nehéz kikecmeregni. Miért van ez? Fel lehet-e készülni az elképzelhetetlenre? Találhatsz-e megoldást véglegesen a problémáidra, ha nem akarod, hogy ismét ugyanott megcsússz? Ezekre a kérdésekre kapsz választ ebben a részben.
Egy mese szerű kis történettel kezdeném, melyet nem régen hallottam:
Egy csiga és egy teknős mennek egymás mellett. Egyszer csak megszólal a csiga:
“Még szerencse, hogy ilyen lassan haladunk!” – majd némán haladnak tovább egymás mellett. Pár óra elteltével ismét megszólal a csiga: “Még szerencse, hogy ilyen lassan haladunk.”
Ezt követően újfent rendben haladnak tovább, azonban másnap megint megszólal a csiga: “Még szerencse, hogy ilyen lassan haladunk.” Nem bírja már ezt a teknős és megkérdezi:
– Mondd, miért szerencse, hogy lassan haladunk?
– Azért, mert rossz irányba megyünk.
Sétáljunk vissza egészen a kályhához!
A szakemberek munkájuk során sokszor találkoznak rossz irányba tartó, megcsúszott emberekkel. Például cégvezetőkkel, akiknek a vállalkozása egy nap egyszer csak megtorpant. Párokkal, akiknek váratlanul válságban jutott a házassága. Menedzserekkel, akik egy nap arra ébredtek, hogy nincs kedvünk bemenni a munkahelyükre. Vannak olyanok is, akik hitelt vettek fel és csak nagyon nehezen tudják fizetni a törlesztőrészleteket.
Mondok egy hétköznapi példát.
Képzeld el, hogy te is egy olyan ember vagy, aki felvett egy frank alapú hitelt és most a nadrágod is rámegy a törlesztésekre. Mi lehet a valódi problémád?
Azt látjuk, hogy hova estél, de hol csúszhattál meg?!
Ez most durván fog hangzani, de amint visszakövetjük az eseményeket a gyökerükig, amint visszatérünk a kályhához, látni fogod, hogy nem a pénztelenség a probléma eredete. A valóság az, hogy olyan döntéseket hoztál sorozatban, melyek végül ide vezettek és közben te mindvégig azt hitted, jól döntesz. Szerinted hoztál volna olyan döntést, amire azt mondod: “Ez rossz döntés lesz, de most mégis megteszem?” Ugye, hogy nem!
Mivel végig azt hitted, hogy jól gondolkodsz és ennek ellenére mégis lehetetlen helyzetbe kerültél, ezért erre csak egyféle magyarázat lehetséges. Nyilvánvaló, hogy a döntéseid során nem vettél figyelembe olyan tényezőket, melyek fontosak lettek volna.
Krízisből sokféle lehet!
Ki gondolta volna, hogy felmegy a frank hitel törlesztőrészlete? Ki gondolta volna, hogy hűtlen lesz a párod? Ki gondolta volna, hogy leépítés lesz a munkahelyeden? Ki gondolta volna, hogy megjelenik egy konkurens a piacon és olcsóbban adja ugyanazt a terméket, amit a te céged is árul?
Elképzelhető, hogy talán azzal nyugtatod magad: ezek előre nem látható dolgok voltak, melyeket egyszerűen nem tudtál figyelembe venni és így önhibádon kívül kerültél ebbe a szituációba. Legtöbbünket sajnos ez a magyarázat meg is nyugtatja és ezért aztán éljük szépen tovább az átlagos életünket, melyben a hasonló esetek néhány évente menetrendszerűen megismétlődnek. Hiszen az ilyesfajta magyarázat révén nem jutunk el a valódi megoldandó problémáig.
Ássunk csak egy kicsit még lejjebb!
Történet a jó kamionsofőrökről
Az USA-ba invitállak gondolatban. Az amerikai Gallup Intézet nem csak közvélemény kutatásokat végez, hanem komoly kutatómunkát is. Egy alkalommal egy furcsa megbízást kaptak egy nagy szállítmányozó cégtől. A feladat az volt, hogy találják meg azokat a kritériumokat, melyek alapján a sok hozzájuk jelentkező sofőrből kiszűrhetőek azok, akik a legjobb kamionsofőrök lesznek. Ez egy érthető kívánság, hiszen a cégnél több ezer sofőr dolgozott, de bizony voltak köztük olyanok, akik lassúak voltak, akik baleseteket okoztak és persze senkinek nem volt a homlokára írva, kiből lesz jó kamionsofőr. A Gallup első lépésben számítógépre vitte a többezer sofőr elmúlt évekbeli adatait és objektív statisztikákat készíttek róluk. A balesetmentesen levezetett km-ek száma, az adott távolság megtételéhez szükséges átlagos idő, a helytelen szállításból adódóan az elveszett áruk mennyisége és még jó pár hasonló paraméter alapján megállapították, kik a legjobb sofőrök, kik az átlagosak és kik a rosszak. Ezt követően egy összetett, több tucat kérdésből álló kérdőívet töltöttek ki a sofőrök ezreivel, hogy megtalálják azokat a kérdéseket, melyekre az adott választok összhangban vannak a statisztikákkal. Ez a munka hetekig tartott és szintet teljes eredménytelenséggel zárult. A Gallup szakemberei újabb és újabb kérdéseken törték a fejüket, így végül azt találták, hogy egy teljesen ártatlan kérdés az egyetlen olyan, ami összefüggést mutat az objektív adatokkal. Ez a kérdés a következő volt: mire gondol a sofőr vezetés közben?
Erre a kérdésre nagyon sokszínű válaszok érkeztek – a barátnőmre, zenét hallgatok, stb -, a legjobb sofőrök válassza nagyjából egy sémát követett. Ők ugyanis vezetés közben ilyesfajta kérdéseket tettek fel maguknak:
– Mi történne akkor, ha az az autót defektet kapna?
– Mi lenne akkor, ha az a gyalogos átszaladna a piroson?
– Vajon elképzelhető, hogy valaki előzésre adta a fejét ebben a beláthatatlan kanyarban, ami most következik?
A legjobb sofőrök gondolatai tehát állandóan akörül jártak, vajon a többi közlekedésben résztvevő tudna-e valami olyat csinálni, amire nekik előre fel kell készülniük. Mivel ezen gondolkodtak, ezért már automatikusan, előre fel is voltak készülve a lehetséges helyzetek legtöbbjére. A Gallupnál le is vonták a következtetést, melyet egy mondatban így lehet megfogalmazni:
A legjobb vezetőket ez a fajta előre gondolkodás különbözteti meg a kevésbé jó sofőröktől.
Felkészülni az elképzelhetetlenre
Hasonló a helyzet veled is! Ha nem gondolkodsz előre, ha nem teszed fel magadnak a kérdést: “vajon mi fog történni ha…?”, akkor ezekre a helyzetekre nem is tudsz felkészülni.
Lehetsz átlagos kamionsofőr vagy jó kamionsofőr, ez rajtad áll. Nyilvánvaló, ha az életedben felkészületlenül ér téged valamilyen hatás, akkor annak te látod a kárát. A felkészülésért te vagy a felelős, ez a te feladatod. Úgy is fogalmazhatnék: az előre gondolkodás hiánya valójában egyet jelent azzal, hogy nem érdekel a saját jövőd.Az előre gondolkodás hiánya az egyik súlyos hiba, aminek a legtöbben nincsenek is tudatában Soha eszünkbe nem jutna, hogy ilyen mélységben kell előre gondolkodnunk. Így nem is tesszük és ez nem a te hibád, hogy így alakult. Sajnos életünk során gyakorlatilag nincs olyan forrás, ahonnan ezt meg tudnánk tanulni. A szüleink, a tanáraink erre nem hívják fel a figyelmünket. Sőt! A sikerkönyvekben sincs erről egy szó sem. Vannak ugyan könyvek, melyek érintőlegesen utalnak erre, de azokban is elveszik a lényeg.Akik öntudatlanul is alkalmazzák az életükben az előre gondolkodást, minden döntésük előtt előre gondolkodnak, sokkal több kudarctól kímélik meg magukat. Kevésbé érik meglepetések. Ha előre gondolkodsz, akkor eldöntheted, hogy akarsz-e “B” tervet, vagy “C” tervet készíteni. Így, ha másképp alakulnak a dolgok, nem leszel bajban.Ha nem gondolkodsz előre, akkor soha nem lesz “B” terved. Ez a jelenséget a rövidlátás.
Gyakorlatilag az életünket is pontosan ugyanúgy kell vezetnünk, mint a kamionosnak a vezetést. Az előre gondolkodás ugyanis hasonlatos a látótávolsághoz. Te vezetnél úgy autót, hogy külön kéred, a lehető legkisebb legyen a látótávolság? Vagy kössék be a szemed egy kendővel? A rövidlátóknak nem véletlenül nem adnak jogosítványt.
Nyolc látogatás a mobilszolgáltatónál
Elmesélek neked egy kellemetlen sztorit, ami Lajossal történt meg.
Lajos régen egy multinál dolgozott és kapott vállalati telefonta munkájához. Amikor azonban otthagyta a céget, szerette volna megtartani a telefonszámot. Itt kezdődött a “kálváriája”. Elment a mobilszolgáltatóhoz, ahol azt mondták, szükség van a céges papírokra ahhoz, hogy meg tudják oldani az átírást. Lajos visszament cége pénzügyi osztályára, ahol sok papírt kapott. Másnap boldogan visszasétált a szolgáltatóhoz. Az ügyintéző hölgy átnézte a papírokat, majd azt mondta, hogy ez mind rendben is van, de szükséges még egy meghatalmazás is, ami Lajos nevére szól, hogy intézkedhet a cég nevében erre a mobilszámra vonatkozóan. Nyelt egy nagyot, majd visszament a pénzügyi osztályra, ahol adtak neki egy meghatalmazást, melynek birtokában fülig érő vigyorral ballagott vissza másnap a szolgáltatóhoz. Ott a hölgy mosolyogva közölte vele, hogy egy aláírási címpéldányra is szüksége lesz. Itt már idegessé vált Lajos. A cégtől kért egy aláírási címpéldányt is. Egy nap elteltével munkaidő után bevitte a szolgáltatóhoz, ahol örömmel fogadták, majd a papírok áttekintése után közölték vele, hogy az aláírási címpéldány másik cégre vonatkozik, nem arra, aki a meghatalmazást adta. A multicég ugyanis több leányvállalatból állt, de pénzügy csak egy volt és ott együtt kezelték az összes leányvállalatot. Így fordulhatott elő, hogy nem a megfelelő aláírási címpéldányát kapta meg. Visszament a pénzügyre és kicserélték, majd egy újabb nap elteltével felkereste Lajos a mobil szolgáltatót, immár ötödszörre is.
Végre minden stimmelt, egyetlen dolgot kivéve: nem volt nála a személyi igazolványa. Addig ezt senki nem mondta neki, hogy erre is szükség lesz. Lajos szinte sohasem hordja magánál, csak ha szükség van rá. Az újabb körben végre minden megvolt. A mobil szolgáltatónál az ügyintéző belépett a rendszerükbe és megállapította, hogy Lajos kérésének semmi akadálya. Csakhogy időközben lezárták a számlázási időszakot, így jelenleg számlatartozás áll fent és amíg ezt nem rendezi a cég, addig nem tudják Lajos nevére írni a telefonszámot. Ő ebben a másodpercben elég közel állt ahhoz, hogy valamibe bele rúgjon.
Lajos másnap megérdeklődte, mikor fizeti be a cég a mobil számlát és beírta a naptárába a dátumot. A szóban forgó napon elkérte a pénzügyes kolléganőtől a befizetés tényét igazoló dokumentumot, amit hozzárakott a paksamétához és a munkaidő végeztével újabb látogatás tett a mobilszolgáltató irodájában, ahol már régi ismerősként üdvözölték. Minden papír megvolt, a számla be volt fizetve, nála volt a személyije is, minden stimmelt, egyetlen aprócska dolgot kivéve: az egyik céges papírból a mobilszolgáltatónak 30 napnál nem régebbi példányra volt szüksége, de a huzavona ideje alatt a dokumentum elévült. Itt már Lajos tényleg nem tudta eldönteni, hogy sírjon-e vagy inkább nevessen. A pénzügyön a kolléganő adott egy frisset a kérdéses dokumentumból, melynek segítségével végül elhárult az összes akadály és így a nyolcadik körben végre valahára sikerült megszereznie Lajosnak a hőn áhított telefonszámot.
Hogy lehetett ennyire szerencsétlen Lajos?
Utólag persze nyilvánvaló volt Lajosnak, hogy nem gondolkodott előre. Rövidlátóként sok órát elpazarolt az életéből, ahelyett, hogy egyszer jó alaposan tájékozódott volna az eljárás felől. Ha az első alkalommal leült volna az ügyintézővel és végig vette volna vele, hogyan fest a teljes procedúra, akkor ez nem történhetett volna meg. Az igazán lesújtó az, hogy még a negyedik vagy ötödik alkalommal sem tette ezt meg. Minden esetben azt gondolta, hogy már csak ez az egy papír kell.
Csak kevesen követnek el ilyen ostoba hibát, mint Lajos. Az átlagos emberekre sajnos jellemző, hogy hozzá hasonlóan nem gondolkodnak előre. Eszünkbe se jut. Mivel nem jut eszükbe, ezért nem is döbbennek rá, hogy ez mekkora baklövés. Lajos utólag belátta, hogy óriási hülyeséget követett el. Megérdemelte, hogy ez történjen vele. Viszont cserébe egy életre megtanulta, mit jelent az előre gondolkodás. Azt jelenti, hogy felmérem jó előre, mi minden lehet hatással arra, amit meg akarok valósítani. Mindenre, de legalábbis a legtöbb dologra fel tudjak készülni.
Kétféle gondolkodás létezik: az előre gondolkodás megoldja a problémákat, a rövidlátás pedig létrehozza őket.
Természetesen, nem a te hibád, ha nem így gondolkodsz, hiszen ezt az észjárást nem tanítják az iskolákban, nem tanulhatjuk el az átlagos szülőktől, barátoktól, rokonoktól. Csak nagyon kevesen vagyunk kiegyensúlyozott emberekkel kapcsolatban, akik követendő példaként szolgálhatnának előttünk. Valamiért legtöbbször eszünkbe sem jut, hogy kifaggassuk őket arról, ők hogyan gondolkodnak, hogyan döntenek, hogyan intézik az ügyeiket. Azonban ezek után mit kezdesz, kizárólag rajtad múlik. Eldöntheted, hogy szeretnéd-e megoldani a problémáidat véglegesen, mert nem akarod, hogy ismét ugyanott csússz meg, ahol eddig. Dönthetsz amellett is, hogy minden maradjon a régiben.
“Kétszer mérj, egyszer vágj!” tartja a közmondás. Az előregondolkodó emberek észjárására pontosan ez a mondás a jellemző. A döntéseikkel kapcsolatban előzetesen tüzetesen tájékozódnak addig, amíg elég tapasztaltnak nem érzik magukat ahhoz, hogy megalapozott legyen a választásuk. Több lépéssel előre gondolkodnak, úgy, mint a sakkozók. Ha szükséges, akkor van “B” tervük. Esetleg próbaképpen elsőre csak egy kisebb kockázatot vállalva vágnak bele egy dologba. Például üzletbe, azért, hogy abban tapasztalatot szerezzenek és csak azután vállalnak nagyobb kockázatokat is: például fektetnek be nagyobb összeget, ha ezt a tapasztalatot megszerezték.
Olyan dolgokra is gondolnak, olyan helyzetekre is felkészülnek, amelyekre az átlagosan gondolkodó emberek gyakorlatilag soha nem gondolnak.
Hogyan legyél tapasztalt tapasztalat nélkül?
Amikor már elég sok tapasztalat van mögötted, akkor könnyű mélységében átgondolni a dolgokat. Amikor ez még hiányzik, és valamilyen új dologba vágsz bele, akkor használhatod az alábbi módszert:
Minden alkalommal, amikor valamilyen döntést kell meghoznod, előre írj össze kérdéseket. Írj össze lehetőség szerint minél több “Mi lesz akkor, ha…?” típusú kérdést és tedd fel ezeket a kérdéseket annak, aki segíteni tud neked az ügyben. Légy felkészült és ha szükséges, kérdezd meg az ismerőseidet, a rokonaidat, a barátaidat, hogy ők mit kérdeznének az adott helyzetben. Tegyél szert másféle nézőpontokra is.
Házi feladat:
Ragadj meg minden lehetséges alkalmat arra, hogy ezt gyakorold és az események lehetséges kimenetelein töprengj.
Gondolkozz el azon, mi van akkora:
– Ha lezárták a kedvenc útvonaladat?
– Ha nem jár az a villamos, amivel munkában szoktál menni?
– Ha bezár az a pékség, ahol minden nap megvetted a reggelidet?
Azt fogod tapasztalni, hogy ezen kérdések hatására hamarosan kialakul benned a rutin arra, hogy minőségében gondolj át dolgokat és így egy különös magabiztosság birtokába kerülsz. Rövid idő alatt ez a magabiztosság természetessé válik és lehetővé teszi számodra majd, hogy olyan dolgokba is belevágj, amit eddig még soha meg sem próbáltál. Ez a magabiztosság segít a halogatás elhagyásában éppúgy, mint az előre nem látható problémák csípőből való kezelésében is.
Az első részben tárgyalt halogatáshoz hasonlóan a “Hol csúszol meg” Szemléletformáló Műhely a rövidlátást is mélyen, a gondolkodási szokások szintjén kezeli. Az előre gondolkodás gyökerét a motiváló célok és a lehetőségekre való koncentrálás hozza létre. A lehetőségekre való koncentrálás fejlesztésére olyan gyakorlatokat találsz az alábbi linken, melyek segítségével elérhető az a szint, hogy minden szituációban meglássd, hogyan visz közelebb a célodhoz!
A gyakorlatsort ide kattintva olvashatod: https://laudeturklub.hu/5-gyakorlat-a-lehetosegekre-valo-koncentralasra/
