„A MÉGIS-EMBEREK”

Nehéz élethelyzeteket megélt, illetve pozitív szentéletű emberek életébe, küzdelmeibe, döntéseibe nyersz bepillantást egy-egy Mégis-történettel, sok-sok tanulsággal.

Albert ült a csendben és sírt

2019-ben egy baráti társaságban Balázs elmesélte, hogyan teljesítette egy rászoruló gyermek kívánságát egy jótékonysági szervezeten keresztül. 

Ahogy mesélt, elcsuklott a hangja. Látszott, hogy újra átéli a pillanatokat. Nem szégyellte, hogy könnyek jelentek meg a szemében. A teremben minden elcsendesedett és Albert – a baráti társaság másik tagja – is érezte, ahogy valami a gyomrába markol.

Másnap reggel Albert úgy döntött, hogy ő is felhívja az alapítványt, hogy ő is teljesíthessen egy kívánságot. Összekötötték egy tizenéves fiúval, aki PlayStation-t szeretett volna. Tudta, hogy beteg a fiú, de nem akart többet tudni, nem ezen volt a hangsúly. Csak szerette volna, ha örömet szerezhet neki. Hogy legyenek napjai, amikor boldog lehet és megfeledkezhet minden másról.

Amikor a fiú megkapta a játékot, boldog volt. A szülei küldtek róla egy képet, amin mosolygott. Albert ott a képernyő előtt egyszerre érzett örömöt és valami nehezen leírható, mély meghatottságot. Sosem felejtette el azt a képet.

Pár héttel később csörgött Albert telefonja, a kisfiú apukája volt, nagyon sírt. Elmondta, hogy a fiuk örökre elment, és hogy szerette volna megköszönni az elmúlt időszakot. Azt mondta, újra boldognak láthatták a fiukat az utolsó hetekben. Hogy nevetett, játszott, örült, és hogy ez rengeteget jelentett nekik.

Albert a beszélgetés után sokáig ült csendben, és sírt. Akkor megértette, miről is szól valójában az adás. Hogy mennyit jelenthet ez egy embernek. Lehet, hogy nem tudja megváltoztatni valakinek a sorsát, de egy napot, egy hetet szebbé tehet, ami kihatással lesz a következő időkre.

Idén, 2025-ben 1 db Lélekemelő üzenetek 10. kiadvánnyal te is örömöt szerezhetsz egy rászoruló gyermeknek az ELFOGADLAK ALAPÍTVÁNYON keresztül itt »  

Judit nővér, az Alapítvány elnöke elmondta, hogy az Elfogadlak Alapítványt 2003-ban hozta létre a Szent Ferenc Kisnővérei szerzetes közösség, elsősorban hátrányos helyzetű, mélyszegénységben élő gyermekeknek, fiataloknak, családoknak teremtenek esélyt a tanuláshoz, fejlődéshez, a munka világába való be- illetve visszaintegrálódáshoz.

Az Alapítvány elsősorban koldulásból tartja fenn magát. Az emberek, a támogatók szívesebben adományoznak, ha kapnak érte valamit.

A Lélekemelő üzenetek 10. kötetét a fiatalok mellett leginkább azok az adományozók fogják megkapni, akik anyagilag támogatják a fiatalokat, és akik 90%ban hívő keresztények.

Érezd át te is az adás örömét!
Kattints ide és szerezz örömöt magadnak és másnak »

Mi az, ami megérintett az elhangzottakból?
Milyen elhatározás született meg Benned?

AZ ÉLET IGÉJE

Meg akarod nevettetni az Istent?

Amikor az Emberfia eljön, ugyanaz történik, mint Noé napjaiban. A vízözön előtti napokban az emberek ettek, ittak, nősültek és férjhez mentek –, egészen addig a napig, amikor Noé beszállt a bárkába. Semmit sem sejtettek mindaddig, míg be nem következett a katasztrófa, és a víz el nem sodorta mindannyiukat. Így lesz ez akkor is, amikor az Emberfia eljön. Ha akkor ketten lesznek kint a mezőn, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ha két asszony őröl a malmával, az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják.
Virrasszatok tehát, mert nem tudhatjátok, mely napon jön el a ti Uratok! Mert nyilvánvaló, hogy ha a ház gazdája tudná, hogy melyik órában jön a tolvaj, fenn virrasztana, és nem hagyná, hogy betörjenek a házba. Legyetek tehát ti is készen, mert az Emberfia abban az órában jön el, amikor nem is gondoljátok. (Mt 24,37-44)

***

Egymást átkarolva támaszkodott az ifjú házaspár a luxushajó tatjának korlátjához. A lassan lenyugvó nap sugarait bámulták, amint visszatükröződtek a tengeren, s közben halkan beszélgettek. Szüleik fizették be őket erre a csodálatos nászútra, s ők most a jövőjüket tervezgették. „Beköltözünk abba szép kis házba, amit kinéztünk maguknak” – mondta az asszonyka. „Igen, én pedig néhány év alatt gyönyörű kertet varázsolok köréje” – tette hozzá a férje. „Kutyák fognak szaladgálni a kertben.” „Mennyire örülnek is majd nekik a gyerekeink!” – folytatta a feleség. „Hárman vagy négyen lesznek legalább, ugye?” „Hát persze, drágám! A legjobb iskolákba fogjuk járatni őket, hogy majd felkészülten indulhassanak neki az életnek! Én pedig sokat dolgozom, hogy mindent megadhassunk nekik, amire csak szükségük lesz.” Így ábrándoztak a fiatal nászutasok, s közben olykor le-lepillantottak a korláton át a hajótestre, melyen ott sorakoztak a mentőövek, rajtuk nagy betűkkel a hajó neve: TITANIC.

Meg akarjátok nevettetni Istent? Beszéljetek Neki a terveitekről …!

 Szent Pál arra biztat bennünket Advent I. vasárnapjának szentleckéjében, hogy ébredjünk föl az álomból. Mi az álom? Létezés, de nem a valóságban. Élünk, lélegzünk, de a valóság előtt be van csukva a szemünk és az értelmünk. Ilyen álomhoz hasonlítja az apostol azok életét, akik nem hisznek Istenben és az örökkévalóságban. Élnek ugyan, de nem a teljes valóságot élik meg, mert kihagyják a számításból az örök élet dimenzióját. Fel kell ébredni ebből az álomból, s virrasztani, ahogyan oly sokszor halljuk-olvassuk Adventben, nehogy túl hirtelen és készületlenül érjen bennünket a kijózanodás. Érdemes szemügyre venni egy kissé, hogy napjainkban mit tartanak „élet”-nek az emberek.

Amilyen célokat kitűzünk magunk elé, amilyen értékeket el szeretnénk érni, olyanok lesznek a cselekedeteink, a döntéseink is.

Az életmódunkat tehát az életcélunk határozza meg elsősorban. Vannak nem kevesen, akik számára a „lakmározás és részegeskedés, kicsapongás és érzékiség” a cél, ahogyan szintén Szent Pál írja a Szentleckében. Sajnos, egyre inkább megmutatkozik ez az ünnepeink megülésében is. A karácsony egyre több embernek nem szól másról, mint mértéktelen evés-ivásról, karácsonyi partykról és bulizásról. A Húsvét sajnos már korábban erre a sorsra jutott. Akik számára ez az ÉLET, az állandó bulizás és a testi jólét, nehezen tudnak mit kezdeni a munkás hétköznapokkal, a fárasztó kötelességteljesítéssel, a betegséggel, öregedéssel, az elkerülhetetlen szenvedéssel, pedig ezek mindenkinek az életében bekövetkeznek. Ezért van körülöttünk a sok buli és a jólét ellenére annyi panaszkodó, kesergő, kötelességeit elhanyagoló, az áldozatok elől menekülő, pesszimista ember.

 Azután vannak, akik számára a megfeszített munka, a földi sikerek, a karrier, és mindenekelőtt a pénzkeresés a lényeg. Azt nevezik igazi életnek, amikor az ember sikeresen gondoskodik saját maga és családja vagy szerettei földi jólétéről, kényelméről. Az ilyen emberek általában igen kiválónak tartják önmagukat és értékesnek az életmódjukat – s valóban, főként az előző csoporthoz képest annak is tűnnek.
Ugyanakkor a mai szentlecke és evangélium figyelmeztetése nekik is szól: ébredjetek föl az álomból a valóságra! Az evangéliumban Jézus arról beszél, hogy az Emberfia második eljövetelének napjaiban is ugyanaz fog történni, mint Noé napjaiban. Az emberek esznek, isznak, nősülnek és férjhez mennek, ültetnek és építenek, vagyis élik a rendes hétköznapi életüket. Családot alapítanak, dolgoznak, gondoskodnak a szükségleteikről stb. stb. Mi rossz van ebben? A világon semmi … Csak éppen azt nem veszik tekintetbe, hogy mindez múlandó, s egy másik életre is fel kellene készülniük, az élet teljességét sem szabadna elfeledniük. Nem azzal van a baj, amit csinálnak (nősülnek és férjhez mennek, esznek, isznak, ültetnek és építenek), hanem azzal, amit NEM csinálnak. Nem készülnek a földi élet végére, az Istennel való elszámolásra és az örök boldogságra.

Milyen értelmetlen őrültségnek tűnhetett a kortársak szemében Noé és családja ügyködése a bárkával! Mit farigcsálnak ezek az eszetlenek azon a faalkotmányon itt a szárazföld közepén? Miért nem élnek normális ÉLET-et, mint mindenki más? Bezzeg mennyire rémisztő volt számukra a ráébredés arra, hogy mégiscsak Noénak és hozzátartozóinak volt igaza. Ők élték a valódi életet, ők menekültek meg az igazi életre! Milyen szörnyű ráébredés lehetett a valóságra sokak számára az a néhány évvel ezelőtt épp karácsonykor bekövetkezett cunami, amely negyedmillió ember evilági életét tette semmivé percek alatt. Olyan, mint egy rossz álom, mondanák legtöbben, pedig éppen hogy ez a valóság! Előbb vagy utóbb, így vagy úgy minden elmúlik, ami múlandó, minden kihullik a kezünkből, ami csak ehhez a világhoz tartozik. Ezért nekünk is ideje nekilátni építgetni a bárkát, ami átvisz a „túlsó partra”. Az Adventi időszak különösen is alkalmas erre.

 A mai átlagember szemében is értelmetlennek, vagy legalábbis fölöslegesnek tűnik sokszor az, amit a keresztény embert tesz. Tudniillik hogy időt szán az imádságra, a szentmisére, a vallásgyakorlásra. Beismeri és megbánja a bűneit, küzd a testiség és az anyagiasság túlzott eluralkodása ellen. Szeretettel fordul olyanok felé is, akik ezt nem érdemelték meg, segít olyanoknak is, akiktől semmi viszonzást nem várhat. Megosztja javait a rászorulókkal, időt szán a szeretet tetteire még akkor is, ha ez neki anyagi veszteséggel jár. Igen, így készül a keresztény ember Adventben a karácsony megünneplésére, de ugyanakkor az Úr Jézus második eljövetelére és a Vele való találkozásra is, ami mindenki számára bekövetkezik a halálban.

Így építgessük mi is a magunk bárkáját, még ha csodálkozó és értetlenkedő tekintetek vesznek is körül! Amellett, hogy mi magunk is eszünk, iszunk, családot alapítunk és gondozunk, végezzük a munkánkat, evilági kötelességeinket, ne hanyagoljuk el az Istennel való kapcsolat ápolását és az örök életre való készületet sem! Imádkozva, a szentgyónáshoz járulva, szentmisére járva, felebarátainkat áldozatkészen szeretve munkáljuk saját üdvösségünket, s mutassunk példát mások számára is. Hátha a napjainkban szintén gyakran előforduló csapások, gondok-bajok még idejében „felébresztik” az embereket, s ők is megkívánják a bárka biztonságát, s hinni kezdenek a „túlsó part” elérésében.

Dr. Finta József atya,
kecskeméti főplébánia plébánosa

Ha szeretnéd megvásárolni karácsonyra Finta atya új könyvét, Az én reményem címmel, itt megteheted »

Ha inkább az új, Lélekemelő 10, jubileumi kiadványára vágysz, ami tele van fantasztikus történetekkel, akkor szerezd be itt, nehogy lemaradj róla »

„A MÉGIS-EMBEREK”

Nehéz élethelyzeteket megélt, illetve pozitív szentéletű emberek életébe, küzdelmeibe, döntéseibe nyersz bepillantást egy-egy Mégis-történettel, sok-sok tanulsággal.

Egy törhetetlen lélek két fele

Két kislány. Még gyerekek. Mindketten tizennégy év alatt. Egy fagyos, eldugott tanyán maradtak egyedül, amikor apjukat egy hirtelen jött láz elragadta tőlük. amit ez a két vékony karú, reszkető gyerek ezután véghez vitt… átírta, mit jelent az, hogy túlélni.

Mi az, ami megérintett az elhangzottakból?
Milyen elhatározás született meg Benned?

AZ ÉLET IGÉJE

Minden általa és érte lett

Részlet a Szentírásból: 
Örömmel adjatok hálát az Atyának, aki arra méltatott benneteket, hogy részetek legyen a szentek örökségében, a világosságban. Kiragadott minket a sötétség hatalmából, és helyet adott szeretett Fia országában. Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülöttje. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Minden általa és érte lett teremtve.
Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben.
Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy a kereszten kiontott vérével békességet szerzett mindenkinek. (Kol 1,12-20)

A Kol 1,12–20 a legtöbb kutató szerint egy korai keresztény himnusz, amelyet Pál beemel a levelébe. Célja, hogy a kolosszei közösséget Jézus Krisztus elsőbbségére és megváltó teljességére emlékeztesse, szemben minden olyan egyéb tanítással, amely máshol keresi az élet beteljesedését. A szakasz két nagy ívet rajzol: Krisztus a teremtés forrása és rendje („minden általa és érte lett”), és Krisztus a megváltás középpontja és békéje („vére által békét szerzett”). A jelen idejű hálaadás („kiragadott… helyet adott…”) azt hangsúlyozza, hogy a megváltás nem elmélet, hanem megtapasztalható valóság az Egyházban: Krisztus a fej, mi a test tagjai.

„Minden általa és érte lett teremtve.”

Ez a rövid mondat a világ értelmi és érzelmi középpontját adja meg. Nemcsak azt állítja, hogy Krisztus által lett minden, hanem azt is, hogy érte: a cél is Ő.

Ha Ő a kezdet és a cél, akkor a köztes út is az övé. Ez rendet teremt a szívben: nem kell mást „trónra ültetnünk”, ami csak eszköz. A teremtett világ szépsége így nem versenytárs, hanem ikon: rajta átsüt Krisztus fénye. Ha minden Őérte van, akkor az életem apró részei – munka, pihenés, kapcsolatok – is értelmet nyernek benne. A hit nem menekülés a világból, hanem helyretett látás a világban. A kolosszeieknek veszély volt „köztes hatalmakra” nézni; nekünk ma a produktivitás, a teljesítmény vagy a látható siker lehet a „hatalmasság”, vagy hát kinek mi… A mondat kijózanít: a köztes dolgok jók, de nem végsők.

Krisztus előbb van, és minden benne áll fenn: ez a biztos tartóoszlop a változások viharában.

Amikor szétesettnek érzem a napom, visszamondhatom: „Minden általa és érte lett” – és visszaáll az irány. Az „érte” egyben hívás: a döntéseimet nemcsak „hogyan?”, hanem „kiért?” kérdéssel mérlegelni. Így tisztul a szándék: nem csupán valami jól csinálni, hanem Vele és Érte csinálni.

A himnusz másik fele a keresztre mutat: a rendet nem erővel, hanem a béke árán állította helyre.

A béke ára a szeretet: Krisztus nem kényszerített, hanem kiengesztelt. Ez a keresztény vezetés és szolgálat mintája: fejnek lenni nem uralkodás, hanem életadó kapcsolat. Ha Ő a fej, mi a test tagjai vagyunk: egymásból élünk, egymásért vagyunk. A test akkor egészséges, ha a fejhez kapcsolódik; a lélek akkor békés, ha Krisztushoz igazodik. A mondat felszabadít a szorongástól: nem nekem kell „összetartanom” mindent, mert „minden benne áll fenn”. A hála ezért kerül a szakasz elejére: a hála a helyes gravitáció érzete.

Aki hálát ad, már „Krisztus-központú” pályán mozog.

A teremtés és megváltás egysége azt jelenti: Isten nem új világot hoz helyettünk, hanem újjáteremt bennünket Krisztusban. Így lesz a hétköznap szentté: ugyanazt tesszük, de másért, máshogyan. Két rövid kép segít: iránytű és lencse. Krisztus az iránytű: nélküle a legjobb szándék is célt téveszt. Krisztus a lencse: nélküle a részletek élesek, de a kép homályos. Ha minden Őérte van, akkor a kicsi hűség és a nagy döntés ugyanabba az örök történetbe illeszkedik. A béke, amelyet a vére szerzett, nem elsősorban érzelem, hanem állapot: kiengesztelődött valóság az Atyával, amelyből érzelem is fakad. Ezért tud a keresztény remélni akkor is, amikor kevés az ok az optimizmusra. A mondat végül személyessé válik: „én is Őérte vagyok”. És ha Őérte vagyok, akkor a másik is: ezért lesz a szeretet a legfontosabb.

GYAKORLAT

3 lépés, 3 perc: Reggel egy mondat: „Jézus, ma érted szeretnék élni; taníts úgy dolgozni és szeretni, hogy általad álljon fenn bennem minden.” Délben fél perc „iránytű-igazítás”: egy futó döntés előtt csendben megkérdezem: „Mi szolgálja most a Te és az én békémet és a másik javát?” Este rövid hála: sorold fel három ma történt apróságot, és mindegyikhez mondd ki: „Érted fogadom el / Neked köszönöm / Benned bízom.” 

„A MÉGIS-EMBEREK”

Nehéz élethelyzeteket megélt, illetve pozitív szentéletű emberek életébe, küzdelmeibe, döntéseibe nyersz bepillantást egy-egy Mégis-történettel, sok-sok tanulsággal.

Mi az, ami megérintett az elhangzottakból?
Milyen elhatározás született meg Benned?

AZ ÉLET IGÉJE

Állhatatossággal őrzöd meg a lelked!

Abban az időben: Amikor némelyek megjegyezték, hogy milyen szép kövekkel és díszes fogadalmi ajándékokkal van díszítve a templom, Jézus ezt mondta:
„Jönnek majd napok, amikor abból, amit most itt láttok, kő kövön nem marad, mindent lerombolnak.”
Erre megkérdezték tőle: „Mester, mikor történik mindez? És milyen jelek előzik meg?”
Ő így válaszolt: „Vigyázzatok, nehogy félrevezessenek titeket! Sokan jönnek az én nevemben s mondják: »Én vagyok.« És: »Elérkezett az idő.« Ne kövessétek őket.
Amikor háborúkról és lázadásokról hallotok, ne rémüldözzetek. Mindennek előbb meg kell történnie, de ezzel még nincs itt a vég!”
Aztán így folytatta: „Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad. Nagy földrengés lesz itt is, ott is, éhínség és dögvész. Félelmetes tünemények és rendkívüli jelek tűnnek fel az égen.
De előbb kezet emelnek rátok, és üldözni fognak benneteket. Kiszolgáltatnak a zsinagógáknak és börtönbe vetnek. Királyok és helytartók elé hurcolnak az én nevemért, azért, hogy tanúságot tegyetek.
Véssétek hát szívetekbe: Ne törjétek fejeteket előre, hogyan védekezzetek. Én olyan ékesszólást és bölcsességet adok majd nektek, hogy egyetlen ellenfeletek sem tud ellenállni vagy ellentmondani. Kiszolgáltatnak benneteket a szülők, testvérek, rokonok és barátok, s némelyeket meg is ölnek. Az én nevemért mindenki gyűlölni fog titeket. De egyetlen hajszál sem vész el a fejetekről. Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.” (Lk 21,5-19)

Jézus a jeruzsálemi templom csodálóihoz szól: amit most fényesnek látnak, összeomlik; ezért ne a látványban, hanem Istenben bízzanak. Figyelmeztet a hamis messiásokra, a pánikkeltő szólamokra, a történelem viharaira: háborúk, földrengések, járványok nem a vég jelei, hanem a bukott világ realitásai. A tanítványokat személyes üldözés is éri, de ez alkalom a tanúságtételre; nem kell rettegve taktikázniuk, mert Jézus „szájat és bölcsességet” ad. A szakasz a szenvedéstörténet küszöbén hangzik el: Jézus a közelgő keresztre és az Egyház útjára készít, és kimondja a kulcsszót: állhatatosság.

„Állhatatossággal őrzitek meg lelketeket.”

Ez a mondat a keresztény remény gyakorlati formája. Nem passzív beletörődés, hanem hűséges kitartás. Nem az érzelmek hevét kéri, hanem a szív irányát. Az állhatatosság azt jelenti: maradok Jézus mellett, akármi történik.

A világ zajában nem a leghangosabb hangot követem, hanem a Jó Pásztorét. A hamis biztosítékok helyett a biztos Ígéretre támaszkodom. A félelem reflexe a gyors megoldást keresi; a hit türelme a hűséget választja. Nem a jelek számolgatásával foglalkozom, hanem a ma engedelmességével.

A szenzáció mindig új félelmet ad, az állhatatosság mindig új békét. Jézus nem megkerüli a nehézséget, hanem átkísér rajta. Azt ígéri, szót és bölcsességet ad a kellő órában. Ez nem kifogástalan érvelés, hanem kegyelmi világosság. Nem önvédelem-központú, hanem tanúságtétel-központú.

Az állhatatosság a szeretet állóképessége. Úgy tart meg, mint viharban az horgony: nem a hullámok gyengülnek, hanem a kötés bizonyul erősebbnek. A kitartás nem érzéketlenség: könnyezhet, mégsem hátrál. Nem fatalizmus: cselekszik, de nem kapkod. Nem magányos hősködés: a Szentlélek ajándéka. A „hajszál sem vész el” ígérete nem a szenvedés hiányát, hanem az Atya gondviselését jelenti. A történelem törékeny, de a hívő nem törik össze. A templom kövei leomolhatnak, a Lélek temploma megmarad.

A rokonok árulása is fájdalmas lehet, de Krisztus hűsége nem hagy el.

A végső győzelem nem a hangosaké, hanem a kitartóké. Ha a jövő ködös, a jelen engedelmessége tiszta. A béke nem a vihar után, hanem a vihar közben születik. Az állhatatosság így őrzi meg a lelket: Jézushoz köt, benne lesz a biztonságod, amíg minden más inog.

Az állhatatosságra hozom neked Jób példáját, aki egyetlen napon elveszíti vagyonát, gyermekeit és egészségét. Felesége feladná, barátai vádolják, mégis Jób nem szakít Istennel: panaszkodik, kérdez, perlekedik – de ragaszkodik. Elmondja fájdalmát („porban és hamuban”), mégis kimondja a hit szavait: „Tudom, hogy él az én Megváltóm” és „Ha meg is ölne, mégis benne bízom.” Nem olcsó optimizmus ez, hanem hűség a sötétben: nem érti, de nem engedi el Istent. A történet vége nem csupán anyagi helyreállítás: Jób „szemről-szemre” új istenismeretre jut – a próbán át mélyebb kapcsolat születik. Ez az állhatatosság lényege: nem az érzésekhez, hanem Isten hűségéhez kötöm magam; nem a „miért”-re kapok választ azonnal, hanem a „Kiben bízhatok?” kérdésére.

GYAKORLAT

Gondold végig, az életed milyen területén volna most szükséged leginkább állhatatosságra, kitartásra!
Megvan ez az egy terület?
Gondold végig, mi lenne az első lépés, amit megtehetsz, hogy erősödjön az állhatatosság benned azon a bizonyos területen?
Akkor tedd meg azt az első lépést!