Az élő hit értelmet ad

Semmihez nem fogható boldogság a hit fényénél bátran kibontani az ajándékba kapott életünk minden egyes percét. Olyan jó egymás után megcsodálni mindazt a gyönyörű ajándékot, amit Teremtőnk pajkos szeretettel létünkbe elrejtett, melyeket megtalálva, bölcsen használva gazdagabbakká válunk, általuk csodákat tehetünk szeretetből, szelíden testvéreinknek. Nagy öröm Isten ajándékai alatt roskadozva, élő hittel elindulni és látni, ahogyan szorgalmas kezünk alatt a dolgok szépen, egymásból bontakoznak, mind bimbóból a virág, mely felfakad. 

Nem te alkottál, te csak ott vagy, szorgoskodsz szelíden, gyönyörködsz benne. Csodálod a hitedből, két kezed munkájából fakadó feltartóztathatatlan kibontakozást, némán állsz, mint édesanya gyermeke mellett, hisz ő szülte, s kinek léte, minden egyes mosolya, pici, puha kacsójának simogatása mégis Isten ajándéka. Álmélkodva leborulsz csodáid előtt, hisz nem vagy varázsló, tudod, hogy nem te teremted kis világodat, és mégis oly sok minden a te botorkáló hitedből született. Olyan vagy mint a kútásó, ki nem ura a víznek, s mégis a víz a munkája által született kútból fakadt. Áhítattal, örömmel leborulsz mindennapi csodáid partjainál, és poharat véve kezedbe magad is oltod szomjadat.’ 

‘Az emberiség egy részének személyes, boldogító tapasztalata az, hogy birtokunkban van egy érzékszerveinkhez hasonló képesség, melyet hitnek nevezünk, mely által kommunikálhatunk nagy szeretettel, alázattal Istenünkkel.   

A hitünk az az érzékszerv, mely által a természetfeletti világot át tudjuk ölelni, s mely által ez a világ bennünket meg tud szólítani. Az élő hit, mely által Isten csodaszép arca a sötétben felragyog, engem örömmel, boldogsággal tölt el. Vívódásunk többé nem tragikus monológ, hanem a holnapot tervező, építő párbeszéd a Végtelennel. Csodálatos megnyílni a hitből fakadó imában Teremtőnk előtt, kicsinységünk és minden bűnünk ellenére belekarolni abba, ki mindenkinél jobban szeret, hagyni, hogy szelíd, nyugtató szavakkal talpra állítson, vezessen, biztos kézzel, szép feladatok elvégzésére bátorítson. 

Az élő hit – akárcsak a látás a festőnek –, értelmet ad az ember bolyongásának, létének itt a Földön.

A mai emberből leginkább a hit hiányzik. Hit nélkül pedig a napi élet is nehezen működik. Még a földműves sem kezdheti a tavaszi szántást anélkül, hogy hinne abban: erőfeszítése eredményéből ősszel kenyér készülhet. Az ember tévedhet, a politikusok vagy a kormányok a szeg mellé ülhetnek, de hinnünk kell, hogy a világ jó kézben van. Isten dolgozik, gondoskodik rólunk. Ha azonban a fiókja rángatása miatt egy szekrény a fejünkre borul, a balesetért nem hibáztathatjuk az asztalost.

Böjte Csaba testvér

30 erőt adó bibliai idézet a mindennapokra

Bátorító szavak, amelyek motivációt adhatnak a küzdelmeidhez!  

1. Tudjuk azt is, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra válik… (Róma 8,28)

2. Hát nem azt a parancsot adtam neked, hogy légy erős és kitartó? Ne félj és ne aggódj tehát, mert az Úr, a te Istened veled lesz mindenütt, ahova csak mész. (Józsue 1,9)

3. Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok. (1Péter 5,7)

4. Közel az Úr mindenkihez, aki hozzá kiált, mindenkihez, aki tiszta szívből hívja. (Zsoltárok 145,18)

5. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen. (Máté 17,20)

6. Ahogy a szarvasünő a forrás vizére kívánkozik, úgy vágyakozik a lelkem utánad, Uram. (Zsoltárok 42,2)

7. Mindent elviselek abban, aki erőt ad. (Filippi 4,13)

8. A világosság világít a sötétségben, de a sötétség nem fogta fel. (János 1,5)

9. Adjatok hálát mindenért, mert Isten ezt kívánja mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. (1Tessz 5,18)

10. Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves előtte és mi a tökéletes. (Róma 12,2)

11. Jézus rájuk nézett, és így szólt: „Embernek ez lehetetlen, Istennek azonban minden lehetséges.” (Máté 19,26)

12. Álljatok meg és ismerjétek el: Én vagyok az Isten! Fönséges a népek fölött, fönséges a föld felett. (Zsoltárok 46,11)

13. Hiszen tudom, milyen terveket gondoltam el felőletek – mondja az Úr; ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra, mert reménységgel teli jövőt szánok nektek. (Jeremiás 29,11)

14. Bíztam az Úrban, bizakodtam, s ő lehajolt hozzám és meghallgatta kiáltásomat. (Zsoltárok 40,2)

15. De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el. (Izajás 40,31)

16. Isten a menedékünk és az erőnk, nagyszerű támaszunk a szorongattatásban. (Zsoltárok 46,2)

17. „Nem távozom el tőled s nem hagylak magadra.” (Zsidók 13,5)

18. „Elég neked az én kegyelmem. Mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg a maga teljességében.” Ezért a legszívesebben a gyöngeségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje költözzön belém. (2Kor 12,9)

19. Hiszen mindnyájan a világosság és a nappal fiai vagytok. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé. (1Tessz 5,5)

20. Erőt ad a fáradtaknak, és gyámolítja a kimerültet. (Izajás 40,29)

21. Az Úr irgalma nem fogyott el egészen; jósága és kegyelme még nem merült ki. Minden reggel újjáéled, nagy az ő hűsége. (Siralmak 3,22-23)

22. Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva. (János 1,16)

23. Ha pedig bennetek lakik annak Lelke, aki feltámasztotta Jézust a halálból, ő, aki Krisztus Jézust feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által. (Róma 8,11)

24. Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok… (Efezus 4,1)

25. Ha tengereken kelsz át, veled leszek; és ha folyókon, nem borítanak el, ha tűzön kell átmenned, nem égsz meg, és a láng nem perzsel meg. (Izajás 43,2)

26. Vigyázzatok, tartsatok ki állhatatosan a hitben, viselkedjetek bátran, legyetek erősek. Minden dolgotokat intézzétek szeretettel. (1Kor 16,13-14)

27. Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. (Filippi 4,8)

28. Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz. (Róma 12,9)

29. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, hitemet megtartottam. (2Tim 4,7)

30. Hatalmasabb, mint sok víznek zúgása, hatalmasabb, mint a tenger morajlása, mindennél hatalmasabb az Isten a magasságban. (Zsoltárok 93,4)

Ezek közül melyik volt az, amelyik leginkább megérintett? Miért?

XI. Kelemen: Uram, hiszek benned

Uram, hiszek benned – növeld a hitemet; bízom benned – erősítsd meg bizalmamat; szeretlek – add, hogy egyre jobban szeresselek; bánom bűneimet – erősítsd bánatomat.
Imádlak téged, életem teremtője, sóvárgok utánad, legvégső célom; dicsérlek téged, szüntelen segítőm; szólítalak, szerető védelmezőm.
Vezess bölcsességeddel, fenyíts meg igazságosságodban; vigasztalj meg irgalmasságodban, védelmezz erőddel.
Felajánlom neked, Uram, gondolataimat – rád irányuljanak; szavaimat – terólad szóljanak; tetteimet – tükrözzék irántad való szeretetemet; szenvedéseimet – viseljem őket a te nagyobb dicsőségedre.
Azt akarom, amit te akarsz, azért, mert te akarod, úgy, ahogy te akarod, addig, ameddig te akarod.
Uram, világosítsd meg értelmemet, erősítsd meg akaratomat, tisztítsd meg szívemet, tegyél szentté engem.
Segíts megbánni múltbeli bűneimet, és ellenállni a jövendő kísértéseknek; segíts emberi gyengeségeim fölé emelkedni, és megerősödni kereszténységemben.
Add, hogy szeretni tudjalak, én Uram, én Istenem, és hogy annak lássam magam, ami valójában vagyok: zarándok ebben a világban, keresztény, akinek tisztelnie és szeretnie kell azokat, akikkel kapcsolatba kerül, akikért felelősséget visel, barátaimat és ellenségeimet egyaránt.
Segíts, hogy szelídséggel úrrá legyek a dühön, nagylelkűséggel a kapzsiságon, lelkesedéssel a kedvetlenségen. Segíts, hogy magamról elfeledkezzem, és kinyújtsam a kezem mások felé.
Tégy körültekintővé a tervezésben, bátorrá a kockázatvállalásban. Tégy türelmessé a szenvedésben, szerénnyé a jómódban.
Tégy figyelmessé az imában, mértéktartóvá az evésben-ivásban, szorgalmassá a munkában, kitartóvá a jó szándékban.
Legyen tiszta a lelkiismeretem, a magaviseletem hibátlan, a beszédem feddhetetlen, az életem rendezett.
Segíts észrevenni gyengeségeimet.
Add, hogy megbecsüljem irántam való szeretetedet, megtartsam törvényeidet, és végül eljussak az üdvösségre.
Taníts meg rá, hogy ez a világ elmúlik, hogy a valódi jövőm a mennyország boldogsága, hogy földi életünk nem sokáig, az eljövendő élet pedig örökké tart.
Segíts, hogy az ítélettől való illő félelemmel, de a jóságodba vetett nagy bizalommal készüljek a halálra.
Vezess biztosan át a halálon a menny végtelen örömébe.
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. 

Ezért ünnepelj!

Nem tesz nagyképűvé, ha megünnepled sikereidet, csupán önbizalmat és motivációt ad a jövőbeli terveid megvalósításához. 

Könnyű beleesni abba a hibába, hogy nem állunk meg egy pillanatra kiélvezni a sikerünk gyümölcsét, hagyjuk, hogy a mindennapok teendői tovább sodorjanak egy szempillantás alatt. Vagy, ha eszünkbe is jut, hogy most éppen büszkének kellene lennünk magunkra, például egy sikeres projektzárás alkalmával, elnapoljuk az ünneplést, mondván, hogy most éppen nincs rá időnk, aztán végül szép lassan kikopik a gondolataink közül. Már a következő célunk elérésén jár az eszünk. Pedig jobban járnánk, ha megengednénk magunknak, hogy megünnepeljük saját sikereinket, ugyanis jótékony hatásától fosztjuk meg magunkat, ha egy vállrándítással intézzük csak el a dolgot. 

Ezért érdemes megünnepelned a sikereidet
Több oka is lehet, hogy nem vált még szokásunkká megünnepelni saját sikereinket. Egyrészt, ha folyton másokhoz mérjük magunkat, akiknek csupán a külvilág felé közvetített életét látjuk, akkor nem biztos, hogy képessé válunk a saját sikereinket elég nagynak értékelni ahhoz, hogy megünnepeljük. Másrészt, az is megeshet, hogy szorongunk az olyan helyzetekbe kerülés miatt, ahol nyilvános dicséret érhetne minket, így annyira eltitkoljuk, ha valamit elértünk, hogy mi magunk sem adjuk meg magunknak a kiérdemelt vállon veregetést. Pedig érdemes lenne kilépnünk komfortzónánkból ebben is, hiszen a siker egyik összetevője ez a képesség – miért ne lehetne a dicséret bezsebelésére is kiterjeszteni? 

Ünnepeld meg sikereidet: nemcsak, hogy megérdemled, de még motiválni is fog a jövőben
Annál is inkább érdemes megünnepelnünk sikereinket, mivel ez az egyszerű gesztus segít abban, hogy a jövőben további sikereket érjünk el. Ilyenkor könnyebben át tudjuk látni, mi vezetett pontosan a sikerhez, így könnyebb lesz megismételni a nyerő formulát legközelebb is. Önbizalom-növelő hatása van, motivációként szolgál, és még másoknak is jót teszel vele, hiszen, ha te megteheted, hogy örülsz magadnak, azzal feljogosítasz másokat is ugyanerre. David DeSteno pszichológus szerint míg az akaraterőből hamar kifogyunk, addig a hála, az együttérzés és a büszkeség olyan pozitív érzések, amelyeket könnyebben csalogatunk elő magunkból, és saját magukat erősítő folyamatok, tehát több ideig tudunk ezekből erőt meríteni céljaink eléréséhez. 

Ünnepeld és jutalmazd is magad!
Bármennyire is hasonlónak hangzanak, ég és föld a különbség az ünneplés és a jutalmazás között. A jutalmazás kívülről érkező motivációs eszköz, amelyet az elvégzett feladat végén szerezhet meg valaki. Ha csak erre alapozunk, akkor a cél eléréséhez vezető folyamat egy nagy nyűgnek fog tűnni, amelynek az egyetlen értelme, hogy le legyen tudva, nem leljük benne örömünket. Ha a külső jutalmat – legyen az egy szalag, trófea vagy egy tábla csoki – kivonjuk a képletből, jelentősen nehezebbé válik a feladat elvégzése, ha csak erre a fajta motivációra támaszkodunk. 

Az ünneplés ellenben belülről fakadó motiváció, amely a folyamat élvezetére fókuszál, például olyan formában, hogy büszkeséget vált ki belőled, ha egy problémás részfeladatot sikerül megoldanod. Így tehát akkor is lesz, ami hajtson előre, ha nincs belebegtetve valamilyen jutalom az adott feladat elvégzése után. Amennyiben sikerül különválasztanunk az ünneplést a jutalmazástól, jobban ki tudjuk aknázni a két módszerben rejlő potenciált, de fontos figyelni arra is, hogy ne csússzon el egyik irányba se túlságosan gondolkodásmódunk.

Hogyan ünnepeld meg magadat egészséges módon?
Ha esetleg az tartana vissza saját magad megünneplésétől, hogy attól tartasz, egoista önfényezésnek érződne, nem kell visszatáncolnod, egészséges módja is létezik önmagunk megünneplésének. Mint majdnem minden esetben, úgy itt is jótékony hatása lehet a naplózásnak, mivel segíthet nyomon követni fejlődésedet, és fenntartanod pozitív hozzáállásodat a célhoz vezető úton.  

Vonj be másokat is az ünneplésbe!
Bizonyára volt melletted valaki, aki támogatásával sokat segített neked abban, hogy elérd, amit kitűztél magadnak. Hívd el vacsorázni, és köszönd meg, amit érted tett, mondd el neki, hogy mennyit jelent neked. Éreztesd vele, hogy mennyire értékes, így ápolva gyümölcsöző kapcsolatotokat. Így minden bizonnyal a jövőben is szívesebben fogja felajánlani neked segítségét. 

Szakíts magadra egy kis időt!
Az egyedül töltött idő is rendkívül fontos: add meg magadnak ezt a lélegzetvételnyi szünetet sikered apropóján. Válassz olyan egyéni ünneplési módot, amely egyszerre tesz jót az elmédnek, a testednek és a lelkednek is. Például szervezz vacsorapartit a barátaiddal, vagy társasozzatok egy jót, menj el sétálni vagy futni, kezdj bele egy új hobbiba vagy naplóba, esetleg menj el egy kényeztető masszázsra. Így fontos időt tölthetsz saját társaságodban, átgondolva, mik az erősségeid, és hogyan használd ki ezeket még jobban a jövőben. 

Ünnepeld hát meg magad, és segítsd elő ezzel, hogy a jövőben még nagyobb sikereket érhess el. Néhány egyéb új szokás elsajátítása tovább növelheti az esélyeidet: készíts ütemtervet céljaidhoz, tervezd meg a napjaid struktúráját, kelj fel korán, meditálj, mozogj lehetőleg mindennap, tarts néha telefondetoxot, olvasgass néha egy kicsit, tegyél félre a szűkösebb napokra, légy nyitott az új ötletekre, és támaszkodj belső motivációdra, amelyet saját magad megünneplésével továbbfejleszthetsz.

Forrás: divany.hu 

A legmegindítóbb ballagási beszéd

A Rollins College végzős diákjai egy emberként szavazták meg Elizabeth Bonkert, hogy ő mondja el az 529 ballagó előtt az évfolyam búcsúbeszédjét. A felszólalás remekül sikerült, mindenkit meghatottak a lány szavai, csakhogy Elizabeth már 15 hónapos kora óta nem szólalt meg az autizmusa miatt. 

„Isten hangot adott nektek. Használjátok” – kezdte a ballagási beszédet a lány. „És igen, látom az iróniáját annak, hogy egy nembeszélő autista biztat titeket arra, hogy hallassátok a hangotokat. Mert ha meglátjátok bennem az értéket, akkor meglátjátok mindenkiben, akivel találkoztok.”  

Elizabeth a megindító beszédét egy számítógépes felolvasóprogram segítségével adta. A lány mindig is a kommunikáció ezen formájával élt, amióta csak megtanult pötyögni a számítógépen.
„Személy szerint egész életemben küzdöttem azzal, hogy nem hallgatnak meg, nem fogadnak el. A helyi újságunk címlapsztorija arról szólt, hogy az igazgatónk azt mondta egy kollégájának: »Egy redartált nem tarthatja meg a búcsúbeszédet.«. Ehhez képest mégis itt vagyok. Minden napomat úgy élem, hogy megünneplem a kis győzelmeket. Ma pedig veletek együtt ezt a hatalmas győzelmet ünneplem” – mondta a lány, akinek nem ez az első nagy sikere.
A szociális innovációból diplomázott fiatal nő már megalapította a saját non-profit szervezetét Communication 4 ALL néven. Az alapítvány célja, hogy a hozzá hasonló nembeszélő autizmussal élőket segítse. Azaz, hogy ők is hozzáférhessenek az oktatáshoz és a kommunikációhoz. Emellett költő, valamint egy könyvet is írt „Itt vagyok” címmel a gyerekkori autizmusáról. 

Az élet himnusza Teréz anyától

Ha bánatunk van, válságban vagyunk, ha elbizonytalanodtunk, ha félünk, érdemes a tőlünk okosabbak bölcs gondolataihoz folyamodni, melyek segítenek más szemszögből látni a dolgokat és esetleg választ adnak a megválaszolatlan kérdéseinkre. Az elmúlt évek covid-járványa egyvalamire jó volt: okot és alkalmat ad rá, hogy átértékeljük az életünket, az értékrendünket. Sokak véleménye szerint utána már semmi sem lesz olyan, mint ezelőtt volt. Fordítsuk azonban ezt a hasznunkra és változtassunk az életünkön a szeretet nemzetközi nyelvét beszélt Teréz anyával, aki Az élet himnuszában követendő gondolatokat fogalmazott meg.  

Az élet egyetlen – ezért vedd komolyan!
– int Teréz anya, s akárha erre a helyzetre szánta volna. Vegyük komolyan az élet ajándékát és védjük a fogantatástól kezdve egészen a halálig. Ne legyünk hipochonderek, de óvjuk, védjük a saját és környezetünk egészségét ebben a kritikus helyzetben, de a veszély elmúltával is, mert sokkal törékenyebb, mint azt egészségesen hinnénk, s balga módon az értékét rendszerint csak akkor mérjük fel, ha veszélybe kerül. 

Az élet szép – csodáld meg!
– hangzik a következő tanács, melyet ugyancsak érdemes ezekben a kritikus napokban is különösképp megfogadni. Vegyük észre és tanuljuk meg értékelni az élet apró örömeit, a hétköznapok csodáit és boldogabbak leszünk. Az életet élvezni kell, örülni mindannak a szépnek, ami körülvesz minket, megtanulni az életet elfogadni olyannak, amilyen és hálásnak lenni érte, mert minden azért történik, hogy segítsen nekünk, még ha ez olykor elképzelhetetlen is. 

Az élet boldogság – ízleld! 
Ez az előzőhöz kapcsolódik, s arra figyelmeztet, hogy sokszor nem is tudatosítjuk, hogy boldogok vagyunk, illetve lehetnénk, amiért egészségesek vagyunk, hogy szerető családban élünk, hogy olyan munkánk van, amit örömmel végzünk, hogy ha nem is vagyunk gazdagok, de mindenünk megvan, amire az életünkhöz szükségünk van. Ez mind boldogságra ad okot, tanuljuk meg értékelni, örülni neki. 

Az élet álom – tedd valósággá!
– tanácsolja, szerintem arra ösztönözve mindenkit, hogy merjünk nemes célokat kitűzni magunk elé és küzdjünk kitartóan azok megvalósításáért. Ahhoz, hogy álmainkat megvalósíthassuk, először álmok kellenek részünkről, látnunk kell, hogy mi az, amit el szeretnénk érni. Gyűjtsük össze azokat a kívánságainkat, melyekről tudjuk, hogy boldoggá tesznek, legyenek bármilyen elképzelhetetlenek is, valóra válhatnak, ha elszántan küzdünk értük. Ha vannak álmaink, ha vannak vágyaink, ne hagyjuk, hogy az idő múlásával elvesszenek, dolgozzunk meg értük minden nap. 

Az élet kihívás – fogadd el!
Ilyen kihívás a covid helyzet is, mellyel mindannyiunknak szembe kellett néznünk. Kihívás ez a javából, de pánik és siránkozás helyett el kell fogadni és meg kell vele küzdeni, mint ahogy az életünk során adódó többi próbatétellel is. 

Az élet kötelesség – teljesítsd!
Az élet nemcsak ajándék, kötelesség is, számtalan kötelességünk van önmagunkkal, gyermekeinkkel, szüleinkkel, környezetünkkel szemben, ezek egyike a felelősségteljes magatartás, melyre most különösen nagy szükség van. Felelősséggel tartozunk nemcsak magunkért, hanem másokért is és segíteni is kötelességünk az elesetteken, a rászorulókon. Ezt nagyon sokan átérzik ezekben a nehéz napokban és számtalan szép példát látunk rá. 

Az élet játék – játszd!
Játsszuk felelősséggel, a szabályokat betartva, nyitott szemmel a nemes örömökre, a boldog, önfeledt pillanatokra. Ne tulajdonítsunk magunknak túlzott jelentőséget, legyünk csapatjátékosok, hiszen egymagában nem sokat ér az ember, egy jó csapatban azonban, legyen az család, baráti kör, munkahelyi közösség vagy más, sok mindenre képes. 

Az élet vagyon – használd fel!
Igen, egy ránk bízott, örökbe kapott vagyon, amellyel okosan kell gazdálkodnunk, ne fecséreljük, ne herdáljuk el, kamatoztassuk, ne bánjunk vele könnyelműen! Többet ér ugyanis minden gazdagságnál, ezért úgy is kell kezelnünk, használjuk okosan, magunk és környezetünk örömére, gyarapodására. 

Az élet szeretet – add át magad!
Szeretet, de nem önszeretet, adjuk át magunkat az önzetlen szeretetnek, felebarátaink szeretetének. Ha valaki képes arra, hogy őszintén és önzetlenül szeressen, és vannak körülötte, akiket szerethet és tud nekik segíteni, akkor boldognak mondhatja magát. 

Az élet titok – fejtsd meg!
Fejtsük meg az életünk értelmét, hogy mi végre vagyunk a földön, de ne valami bonyolult titokra számítsunk! Vegyük észre, hol vannak saját világunk, saját felelősségünk határai, és azokon belül ne engedjünk beleszólást a sorsunkba. Mi döntsünk benne, mert a felelősség is a mienk! Ne engedjük elnyomni szabad akaratunkat semmilyen formában. Vegyük észre, hol vannak a másik ember határai. Tiszteljük meg azzal, hogy nem szólunk bele a dolgaiba, semmilyen formában ne próbáljuk elnyomni. Mint szabad, egymás határait tisztelő lények, szeressük, fogadjuk el és támogassuk egymást őszinte szívvel. Tanuljunk meg igaz szeretettel, önzetlenül adni másoknak. 

Az élet ígéret – teljesítsd!
Ne pazaroljuk el az életünket kicsinyes dolgokra, gyűlölködésre, haragra, gáncsoskodásra. Ne fecséreljünk se tudást, se tehetséget méltatlan dolgokra. Tudatosítsuk, hogy többre vagyunk képesek, mint azt gondolnánk, merjünk, akarjunk bátran és határozottan tenni érte. 

Az élet szomorúság – győzd le!
Az életben számtalan veszteség, fájdalom, gyász, betegség ér bennünket. A szomorúság, a valódi bánat sokrétű érzése azt jelenti, hogy hordozója már átélte az örömöt, és felvállalja annak elvesztését, veszteségét: a bánatot is. Mindazonáltal a fájdalmat, a szomorúságot idővel el kell engedni, le kell győzni. A boldogtalanság természetellenes állapot. Müller Péter szerint: „Van, de még mennyire van, nem is ritkán, hogy örömtelen és sivár az életed, de csak azért, mert ilyenkor nem hallod önmagadat, aki azt súgja: Nincs semmi baj!” 

Az élet dal – énekeld!
Ezt értelmezhetjük úgy is, hogy a dal, a zene kísérője, velejárója, megszépítője életünknek, éljünk vele minél gyakrabban, hiszen megkönnyíti, bearanyozza mindennapjainkat, segít feldolgozni a szomorúságot, a fájdalmat és kifejezésre juttatja örömünket. 

Az élet küzdelem – harcold meg!
Senki nem mondta, hogy életünk útja akadálymentes, sima lenne, tele van buktatókkal, nehéz döntésekkel, próbatételekkel, kihívásokkal, sokszor kell felvennünk a kesztyűt, hogy megküzdjünk a nehézségekkel, mint ez a mostani is, de nem szabad elveszíteni a reményt, nem szabad feladni a küzdelmet. 

Az élet kaland – vállald!
Igen kaland, egy nagy izgalmas, sokszor kudarccal végződő kaland, melyet vállalnunk kell, hiszen a kudarcokból tapasztalatokat szerezhetünk, tanulhatunk belőlük, erősödhetünk, nemesedhetünk általuk. 

Az élet jutalom – érdemeld ki!
Valóban ki kell érdemelni, azzal, hogy nem tesszük kockára, nem rontjuk az egészségünket felelőtlenül, nem fecséreljük el értelmetlen, sőt káros szenvedélyekre, hiszen ajándékba, jutalomként kaptuk, legyünk hát rá méltóak, s mint a legkedvesebb ajándékkal tesszük, becsüljük meg.  

Az élet élet – éljed!
Igen éljük az életet, okosan, bölcsen, a hibákból tanulva, észrevéve a szépet, az értékeset, mellőzve a talmi csillogást!

Felvidek.ma 

5 tipp az olaszoktól az élethez…

Hogy észrevedd a szépségeket 

A Dolce Vita mitől olyan édes? Miért van az, hogy ha az olaszokra gondolunk, eszükben jut az öröm és a könnyedség? Mit tanulhatunk tőlük?

1, Szánj időt az evésre!
Igen, tudjuk, mindig elfoglalt vagy, az asztalodnál ebédelsz, és a tévé előtt vacsorázol. Ugye, hogy milyen rosszul hangzik? Tedd le a telefont és ebédelj a kollégákkal egy jót. Nem baj, ha a munkáról beszélgettek, de legalább beszélgettek. Este pedig teríts meg, add meg a módját, és élvezd az ízeket! 

2, Ami helyi, az csak jó lehet!
Figyelj arra, hogy magyar árut vegyél, és ha teheted, helyi termelőtől. Menj ki a piacra, fogd meg a paradicsomot, kóstold meg a sajtpultból a sajtot. Neked terem, itt terem, szerető kezek által.   

3, Egyél friss és egészséges ételeket!
Ha már megvetted a helyi zöldséget és gyümölcsöt, ne pazarold el. Edd meg frissen, készíts belőle valami finomat. Ha nem muszáj, ne fagyassz le semmit, inkább járj többet a piacra. Talán azt hiszed nincs erre időd, pedig van… 

4, Passeggiata, azaz séta… vedd fel a napi rutinba! 
Az olaszok sokat járnak gyalog, és ennek nem csak a testük, hanem a Föld is örül. Tedd le a kocsit, ha két sarokra indulnál egy kávézóba a barátokhoz, és tedd le akkor is, amikor este lazítanál. Sétálj! Egyedül, vagy a társaddal, a barátoddal. Fedezd fel a településed szépségeit, és védd a környezeted is! 

5, Vedd észre a szépséget! 
Az olaszok szeretik a szépet. A tájat, a nőket, a divatot, az építészetet, a stílust. Jó szemük van ahhoz, hogy meglássák a színeket és mindent, amiben ott van a szépség. Gyakorold te is! Néha nem árt csak csendben ülni és észrevenni, hogy mi vesz körül… 

Magyar Ottó: Az élet alkonyán

Mikor kezed, lábad úgy fáj, majd leszakad,
A hátad meggörbül az élet súlya alatt.
Mikor bajodról tudsz már csak beszélni,
Azt kérded magadtól: Érdemes még élni?

Ha zimankós télben kicsi szobád hideg,
Ha sok ismerős arc mind fásult és rideg
Ha a vérnyomásod naponta kell mérni,
Megint csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor nem bírsz el már egy üres szakajtót,
Amikor napokig nem nyitnak rád ajtót,
Mikor a holnaptól rettegve kell félni,
Újra csak azt kérded: Érdemes még élni?

Amikor az idő ólomlábon halad,
És megkeseredik a szádban a falat,
Imádságodban sem tudsz semmit kérni,
Így sóhajtasz: Uram, érdemes még élni?

Ha népes családodból egyszál magad maradsz,
Amikor nem vetsz és már nem is aratsz,
A sorstól nem tudsz semmi jót remélni,
Hát csoda, ha azt kérded: Érdemes még élni?

Agyonhajszolt szíved akadozik, s kihagy,
Amikor rádöbbensz arra, hogy már senki se vagy,
Szégyenkezve indulsz némi segélyt kérni,
Keserűn fakadsz ki: Érdemes még élni?

Ó felebarátom, megértem keserved,
Méltányolom, hogy sokszor panaszra áll nyelved,
Túl kemény fából faragták kereszted,
Cipeled, vonszolod, minden tagod reszket

Mégis arra kérlek, próbálj meg remélni,
Próbálj a Sorssal bátran szembenézni!
Hiszen, lelked még nem üres, kiégett,
Vedd észre bátran körülötted a szépet!

Vedd észre tavasszal, ha megjönnek a gólyák,
Szélkuszálta fészkük hogyan igazgatják.
Villásfarkú fecskék hogy hordják a sarat,
Hogyan rakják fészküket az ereszed alatt.

Ugye, hogy szíved nem csak hideg márvány,
Vedd észre, mily csodás nyáron a szivárvány!
Feslő rózsabimbón, hogy csillog a harmat,
Örülj nyár reggelén a sok madárdalnak!

4 elengedhetetlen tényező a jó pihenéshez

Komoly ára van annak, ha valaki nem szán elég időt a pihenésre, és sosem száll ki a mókuskerékből. Legtöbben azt gondolják, hogy a legjobb módja a dolgos hétköznapok kipihenésének egy jó hosszúra elnyújtott nyaralás. Azt az energiát, amit munka közben elhasználnak, hosszas pihenés eredményeként lehet visszanyerni. Tehát minél hosszabb a vakáció, annál jobb. A mókuskerékből való kiszakadás valóban nagyon fontos, de mind rövid, mind hosszú távon rengeteg előnnyel jár. 

Ugyanakkor sokan egyáltalán nem, vagy csak nagyon rövid időre mennek el szabadságra, mivel félnek attól, hogy a visszatérésük után feladatok tömkelege zúdul rájuk. Ez a gondolat pedig még stresszesebbé teszi őket, mint maga a munka.
Nem mindegy, hogy az ember hogyan tölti a szabadnapjait, és milyen módon próbál feltöltődni. Komoly ára van annak, ha valaki nem szán elég időt a töltődésre, és sosem száll ki a mókuskerékből. Azok, akik egyáltalán nem vesznek ki szabadságot, nagyobb eséllyel égnek ki a munkában. Emellett érzelmileg is kimerülhetnek, és úgy érezhetik, nem tudnak megfelelni a szakmai elvárásoknak. A kiégés nemcsak az egyénre lehet hatással, de közvetetten házasságokat, családokat tehet tönkre. Súlyosabb esetben depresszióhoz, egészségügyi problémákhoz vagy akár öngyilkossághoz is vezethet.   

Bár egyértelmű, hogy igenis meg kell engedni magunknak a pihenést, nem mindegy, hogyan időzítjük, és hogyan töltjük a szabadnapjainkat.
Sabine Sonnentag szociológusa húsz évig tartó kutatómunkájának eredményeként négy faktort azonosított, ami mentén egy feltöltődést elősegítő szabadságot értékelni lehet. Az a kikapcsolódás, ami mind a négy faktort magas szinten teljesíti, olyan, mint egy tápanyagokban gazdag ebéd. Ám azok, amelyekből az alábbi tényezők hiányoznak, olyanok, akár az üres kalóriák.  

Nézzük a négy tényezőt! 

1, Relaxáció
Lényege, hogy valami kellemes és kevés energiabefektetést igénylő cselekvést kell végezni. Nem kell, hogy teljesen passzív tevékenység legyen, de fontos, hogy ne érezzük közben, hogy valamit el kell érni, teljesíteni kell.

2, Kontroll
Mi döntjük el, mivel szeretnénk az időnket tölteni. Miközben a munka során sok esetben mások utasításait kell követni, valamint otthon is vannak bizonyos kötelezettségeink, addig a vakáció során kézbe vehetjük az irányítást azzal kapcsolatban, hogy mire szeretnénk energiát és figyelmet fordítani. 

3, Flow-élmény
Csíkszentmihályi Mihály pszichológus írta le először, hogy ha olyan tevékenységet végzünk, ami valamennyire kihívást jelent, de egyben fejlődési lehetőséget is a képességeinkben, valamint kellően értékes számunkra, akkor teljesen belemerülhetünk, és sokkal jobban érezhetjük magunkat általa. Ha sikerül olyan tevékenységeket végezni, amik flow-t idéznek elő a szabadság alatt, akkor azok jutalomértékűek lesznek, és növelik az elégedettséget.

4, Elszakadás a munkától
Bár fizikailag lehet, hogy az irodától jó pár száz kilométerre süttetjük a hasunkat a strandon, fejben simán lehet, hogy folyamatosan pörögnek az Excel-táblák és az elintéznivalók. Érdemes lehet nyaralás alatt otthon felejteni a munkával kapcsolatos eszközöket, vagy legalábbis kikapcsolni őket. Ha nem így teszünk, folyamatos készenlétben tartjuk magunkat, és megöljük a feltöltődés lényegét.
Azzal, ha otthagyod pár napra az irodát, a munkádat, nem áll meg az élet. Sőt, azzal teszed a legjobbat önmagadnak, ha kicsit kikapcsolsz, és hagysz időt a feltöltődésre, hogy a szabadság után újult erővel vághass bele a dolgos hétköznapokba.

Femina.hu 

A gyógyító erdő

Szemet  gyönyörködtető színek, izgalmas hangok és jóleső illatok. Olykor mindenkinek jólesik kiszakadni a megszokott monotonitásból és eltűnni néhány napra a világ elől – a természetbe. Elbújni a fák közé, egy erdőbe, amerre csak a madarak járnak, meg néhány erdei állat. Hallgatni a csendet, a szelet és a fák moraját. Az erdei utakon járva rendszerint elönt minket valamilyen jó érzés, még ha nem is tudjuk pontosan megfogalmazni miért, de érezzük, hogy jó hatással van ránk a friss levegő és a növényvilág közelsége. A tudomány fejlődésének köszönhetően ma már a kutatók bizonyítani is tudják a természetjárás pozitív hatásait. A mozgás önmagában is jót tesz a keringési rendszernek, a csontoknak és az anyagcserének, erősíti az immunrendszert, ráadásul a gyaloglás a puha erdei talajon kevésbé veszi igénybe az ízületeket, így az idősebbek is képesek hosszabb túrákat teljesíteni a szabadban. Az oxigéndús környezet komoly felüdülést jelent, különösen azok számára, akik sok időt töltenek zárt helyen vagy szennyezett városi levegőben.

Az erdei levegő azonban nem csak tisztasága és magasabb oxigéntartalma miatt tesz jót a szervezetnek: a növények által kibocsátott  fitoncidok belélegzése immunrendszerünk működésé is javítja. Ezeket az antimikrobiális szerves vegyületeket a fák, zöldségek, gyümölcsök és egyéb növények termelik, hogy védjék magukat a különféle kórokozók és rovarok ellen. A legújabb kutatások szerint pedig természetes védekezőrendszerünkre is jótékony hatással vannak. A talajlakó baktériumokkal való találkozás már kicsi kortól kezdve szintén erősíti az immunrendszert: egy bajor vizsgálat is alátámasztotta, hogy azok a gyerekek, akik mezőgazdaságokban dolgozó családban éltek, többet voltak a természetben és állatok társaságában, mint társaik, sokkal kevésbé voltak érintettek asztmás és allergiás megbetegedésekben.

Az erdőn tartózkodásnak persze pozitív pszichológiai hatásai is vannak. Egy japán vizsgálatból kiderült, hogy azoknak a személyeknek, akik adott napokon több órát tölthettek erdei környezetben, jelentősen csökkenti a mások felé mutatott ellenséges viselkedésük, és a depressziós tüneteik is mérséklődtek.
Az erdőben járva hallhatjuk annak minden egyes moccanását és zörejét. Ahogyan egymás után tesszük a lábunkat, úgy halljuk a talpunk alatt sercenő földet, a pattanó faágakat és a fű zizzenését. Halljuk a szelet, és ahogyan a szél fújja a fák lombjait. Az ágak és a levelek susogását, az állatok távoli lépteit, és az egymást hívó, figyelmeztető hang-ját. Minden összefügg, minden történik valamiért. Ha eléggé türelmesek és nyugodtak vagyunk, annyira közel kerülhetünk a természethez, hogy idővel megértjük, melyik hang mit jelent. A zizzenés, a reccsenés, a madarak szárnycsapása, a ragadozók távoli üvöltése. És megérthetjük azt is, mit jelent a hirtelen támadt, különös csend.

Ha együtt tudunk lélegezni, élni a természettel, ha megértjük, akkor a természet megvédi az embert. Figyelmeztet és oltalmat nyújt. Keresd az erdő közelségét!
Ülj le egy tuskóra és figyelj arra, amit hallasz! 

Ima a földünkért

Mindenható Isten,
te az egész világmindenségben,
de legkisebb teremtményedben is jelen vagy,
és gyengéd szeretettel veszed körül
mindazt, mi létezik.   

Öntsd belénk szereteted erejét,
hogy óvjuk az életet és a szépséget,
tölts el minket békével,
hogy fivérként és nővérként éljünk,
és ne ártsunk senkinek! 

Szegények Istene,
segíts, hogy megmentsük azokat,
akik e földön magukra hagyva és elfeledve élnek,
de akik oly értékesek szemedben! 

Gyógyítsd meg életünket,
hogy védelmezői legyünk a világnak, ne kifosztói,
a szépség terjesztői legyünk,
ne a szennyezésé és a pusztításé! 

Érintsd meg azok szívét,
akik csak haszonra törekszenek,
mégpedig a szegények és a föld kárára! 

Taníts meg, hogy felfedezzük minden dolog értékét,
hogy ámulattal tekintsünk rájuk,
hogy felismerjük: szoros egységben vagyunk
minden teremtménnyel
végtelen világosságod felé vezető utunkon! 

Köszönjük, hogy mindennap velünk vagy! 

A megbocsátás példaképe

1981. május 13-án a szerdai pápai kihallgatás során Szent II. János Pál pápa a Szent Péter téren pápamobiljával másodszor ment körbe, amikor a Bronz-kapuhoz közeledve, 17.17-kor egy török terrorista, Mehmet Ali Agca háromméteres távolságból háromszor rálőtt a pápára (a negyedik lövésnél pisztolya megakadt). Lövéseivel eltalálta a szentatya hasát, jobb könyökét és jobb kezének mutatóujját. Stanisław Dziwisz érsek így emlékezik vissza az eseményre:
„Borzasztó dörrenést hallottunk. Rögtön felfogtam, hogy valaki lőtt. De kicsoda? És akkor megláttam, hogy a szentatya megsebesült. Imbolygott, de nem látszott sem vér, sem sebesülés. Azt kérdeztem: hol? A hasára mutatott. Még azt is megkérdeztem: nagyon fáj? Azt felelte: igen. Mögötte állva folyamatosan tartottam, nehogy elessen. Félig fekve rám támaszkodott a kocsiban, és így odaértünk a mentőautóhoz, amely a vatikáni falakon belül, az elsősegély pontnál állt. A szentatya szeme le volt csukva, nagyon szenvedett, rövid fohászokat imádkozott. Ha jól emlékszem, leggyakrabban ezt mondta: Mária, édesanyám! Mária, édesanyám! Buzzonetti doktor, Kamil testvér és egy ápoló együtt jöttek velünk a mentőautóban. Nagyon gyorsan hajtottunk. Pár száz méter után a mentő szirénája elnémult. Azt a távolságot, amit általában az ember fél óra alatt tesz meg, mi nyolc perc alatt tettük meg, és mindezt a nagy római forgalomban! Útközben a szentatya borzalmasan szenvedett, és egyre gyengülő hangon fohászkodott. Egy szóval sem panaszkodott vagy siránkozott, végig elmélyülten imádkozott és elmélkedett. Később elmondta nekem, hogy egészen a kórházba érkezésünkig magánál volt, csak amikor megérkeztünk, akkor vesztette el az eszméletét. A klinikán döbbenten fogadták – nem is csoda. A sebesültet a tizedik emeletre vitték, ahol egy szoba az ehhez hasonló különleges helyzetekre volt előkészítve. A szentatyát – állapota stabilizálása után – azonnal a műtőbe vitték.”

II. János Pál így emlékezett ugyanezekre a percekre: „Igen, emlékszem az útra. Még egy ideig eszméletemnél voltam. Volt egy olyan érzésem, hogy túl fogom élni. Mondtam Stanisław atyának, hogy megbocsátok a merénylőnek. Arra, hogy a kórházban mi történt, már nem emlékszem.”

A Frossard „Ne féljetek” 

A fogadás

Egy kocsmában többen üldögéltek és ittak. A hangulat emelkedett volt. Mindenféléről beszélgettek, végül az asszonyokra terelődött a szó, amiben egyik a másikat akarta felülmúlni. Csak az egyik férfi hallgatott. Ez feltűnt a többieknek. 

– És te? – kérdezték. – Te semmit sem mondasz?
– Nem – válaszolta. – Én ebben nem vehetek részt. Nincs semmi okom panaszra a feleségem miatt. Nem szól egy rossz szót sem.
A többiek nevettek és így szóltak:
– Ilyen nincs.
– De igen! – védte most már a feleségét. – Biztos vagyok benne, hogyha éjfélkor azt mondanám neki, hogy keljen fel és főzzön nekem valamit, minden szó nélkül megtenné.
A többiek nevetése és heccelődése egyre hangosabb lett. Így kiáltoztak:
– Őrültség! Nem fogsz minket átverni!
A férfi azonban kitartott állítása mellett és megkérdezte:
– Mibe fogadjunk? 

Végül tényleg fogadtak. Rögtön meg akartak győződni róla, hogy barátjuk igazat mondott-e. Így hát az egész társaság fölkerekedett és útnak indult. Az asszony már régen lefeküdt aludni, hiszen már éjfél is elmúlt, amikor a részeg csapat a házukhoz ért. Férje vezényelni kezdett:
– Asszony, kelj fel és főzz nekünk kávét! Nem látod, hogy vendégeket hoztam? 

A vendégek azt gondolták, hogy most aztán jól összeszidja őket. Így szokták meg feleségüktől. De egyetlen rossz szót sem szólt. Rövid idő múlva hallották a csészék zörgését és nem tartott sokáig, míg kedves arccal behozta a gőzölgő kávét a szobába. Ez a látvány kijózanította a társaságot, és kezdték magukat szégyellni a csendes, szelíd asszony előtt. Végül az egyik elmesélte neki, hogy miben fogadtak. Utána megkérdezte:
– Hogy tud ilyen kedves lenni ilyen emberekhez, mint mi vagyunk? Hogy képes erre?
Így válaszolt rá:
– Szomorúan látom, hogy férjem mindent elkövet, hogy tönkretegye magát. Csak egy élete van, hiszen a részegeskedőknek nincs örök életük. Ezért szeretném legalább a földi életét kellemessé tenni, amelyet ráadásul úgy megrövidít magának, hiszen más nincs neki. 
A kijózanodott vendégek nemsokára szép csendesen hazamentek. A férfi azonban így szólt feleségéhez:
– Mondd csak, ennyire fontos neked a lelkem üdvössége? 

Amikor meglátta az asszony könnyes szemét, mert ilyen kedvesen még sohasem hallotta férjét beszélni, neki is könnyek szöktek a szemébe és megbánta bűnét. Mindketten letérdeltek és imádkoztak, és az Úr Jézus segített ennek a férfinek, hogy más ember legyen belőle. 

Isten irgalma

Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy. Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk. Mert amilyen magasan van az ég a föld fölött, olyan nagy a szeretete az istenfélők iránt. Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket. Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz. Hiszen tudja, hogyan formált, emlékszik rá, hogy porból lettünk.
Zsolt 103,8-14 

Az élet apró örömei  

Nézd meg, és ébredj rá, milyen sok apró “élvezet” van körülötted, mely nem is tudatosul benned! 

– reggel az ágyban nyújtózni egy nagyot 
– bekapcsolni a kávégépet, és a gomb lenyomása után hallani a gép zúgó hangját, érezni a kifolyó kávé aromáját 
– végigsimítani a gyerekek selymes haját 
– végignézni a szobán, a lakáson, ahol az imént rendet raktál, kitakarítottál 
– friss virágokat vázába rendezgetni 
– téli futás után forró vízzel lezuhanyozni 
– jégkrémbe beleharapni, és érezni, ahogyan a csokiréteg szétroppan a fogaid alatt 
– puzzle utolsó darabjait összerakni a gyerekekkel 
– leszedni az érett koktélparadicsomokat, majd párat a számba tenni mosatlanul, napmelegen 
– tó vagy tenger partján állva élvezni, ahogyan a szél belekap a ruhádba 
– elolvasni egy regény utolsó oldalát 
– bekukkantani a postaládába, hogy érkezett-e valami érdekes 
– benyomni a mosogatógép gombját, miután jól megpakoltad 
– rózsacsokorba beleszippantani 
– muffintésztát papírkapszlikba fagyis kanállal adagolni 
– letépni egy levendulavirágot, és kezeid között szétmorzsolni, majd beszippantani intenzív illatát 
– mezitláb a homokban sétálni 
– kandalló, kályha előtt melegedni 
– hógolyóval célba találni  
– a gyerekeket este betakarni 
– télen a kezedet a meleg teásbögrén felmelegíteni 
– a tennivaló lista összes tételét kipipálni 
– megtalálni egy rég keresett, elveszettnek hitt tárgyat 
– nyáron kora reggel kitárni az ablakokat, hogy kiszellőzzön a lakás 
– tojást a forró serpenyőre buggyantani 
– télen jól felöltözve nagyot szippantani a friss, csípős levegőből 
– tengerimalacot a frissen kitisztított, kajával megrakott ketrecbe visszarakni 
– pénzt találni egy rég nem használt táskában vagy dzsekiben 
– pitypangot fújni  

Mivel tudnád folytatni? 

Miért fontos, hogy élvezzük az étkezést?

Az ízek varázsa

Az általános táplálkozási tanácsok a következők: legyünk mértékletesek, ne együnk túl sok szénhidrátot, kerüljük a feldolgozott élelmiszereket. Persze mindez tényleg fontos, és érdemes is betartani, ám Alissa Rumsey egy picit más oldalról közelíti meg a dolgot. Olyan oldalról, amelyet eddig nem is igazán hallottunk.
Nem csak az az egészséges táplálkozás, ha sok gyümölcsöt, zöldséget eszünk, vizet iszunk, kerüljük a mesterséges alapanyagokat és ételeket. Még egy valamire szükség van ahhoz, hogy teljes legyen a kirakós. Alissa szerint az egyik legfontosabb étkezési irányelvnek annak kellene lennie, hogy élvezzük az ételünket. Hiszen ez is az egészséges táplálkozás része – legyen szó diétáról vagy akár bűnözésről. Ellenben az étkezéshez kapcsolódó negatív érzések, mint a félelem, a bűntudat, az ítélkezés és a szégyen, befolyásolják a jólétet. Az étkezés élvezete növelheti a tápanyagok felszívódását. Ezt egy vas-felszívódást vizsgáló tanulmánnyal bizonyították. A vizsgálatban két csoport vett részt: Svéd-országból származó emberek, akik thai ételeket kaptak, illetve thaiföldiek, akik viszont svéd ételeket ettek. A résztvevőknél mindkét esetben kevesebb vas hasznosult, amikor a másik ország ételét fogyasztották. Viszont, amikor saját, hazai fogásaikat ették, jóval több vas szívódott fel. A kutatók ezt azzal magyarázták, hogy a saját országuk gasztronómiáját jobban élvezték.

Egy másik tanulmányban szintén vizsgálták a tápanyagfelszívódást. Akkor mindkét csoport egy barna gombóchoz hasonlító ételt kapott, amelyről mindent lehetett mondani, de azt nem, hogy finomnak nézett ki. Egyik csoportnál sem szívódott fel elegendő mennyiségű vas, amelynek az lehetett az oka, hogy a gusztustalanul kinéző étel egyikőjükből sem váltott ki sem örömet, sem elégedettséget.
Ha valamit nem akarunk megenni, vagy nem szeretünk, esetleg olyan ételt fogyasztunk, ami bűntudatot vált ki, akkor a test stresszessé válik. Ez persze akadályozhatja az emésztést,  bélelzáródást, puffadást, székrekedést vagy akár hasmenést, zsírlerakódást is okozhat. Továbbá, ha élvezettel eszünk, sokkal kisebb adagokra van szükségünk. Ha nem kapjuk meg az öröm élményét, akkor úgy fogjuk érezni, hogy valami kimaradt. És akkor addig eszünk, amíg elégedettek nem leszünk.
Összefoglalva: ha élvezzük az ételünket, gátat szabhatunk a túlfogyasztásnak.

NA, DE HOGYAN LEHET ÉLVEZNI AZ ÉTELT? 
– Ügyeljünk arra, hogy ne mohón együnk!  
– Együnk lassan, megfontoltan, élvezzünk ki minden ízt, az aromák keveredését a szájban. 
– Fontos a változatosság. A kedvenc étel is unalmassá válhat. Ha ritkábban eszi, nagyobb örömöt okoz az étel. 
– Amikor figyelünk az étkezésre, hamarabb észrevesszük, mikor elég. Ezzel a mértékletesség erényét is tudja gyakorolni.  
– Soroljuk fel azokat az ételeket, amelyeket szeretünk. Az íz lehet élvezeti tényező, ám például a szag, a hőmérséklet és a textúra is befolyásolják a boldog emlékeket. 
Kérdezzük meg magunktól: mit akarok most enni?

Próbálkozhatunk új ételekkel, lehetőségekkel,  majd vizsgáljuk meg, mennyire voltunk elégedettek vagy elégedetlenek. Persze meg lehet tanulni élvezni azokat az ételeket is, amelyek eddig rossz érzéseket váltottak ki belőlünk. Diétáznunk kell, viszont nem akarunk. Gondoljunk az ételallergiásokra. Nekik rendkívül be van határolva, mit ehetnek meg, és mit nem. Hogyan lehet ezt szeretni? Például úgy, hogy arra gondolnak: minden egyes falat az egészségemet, a jólétemet szolgálja. 

Egy kihívás, ami letisztázta előttem az élet értelmét   

Pár évvel ezelőtt, egy novemberi napon vitt be a rossz vérképem miatt a mentő a kórházba. Egy elkülönítőben, a sok gyógyszertől és infúziótól már jókedélyűen vártam barátommal, hogy az orvosok megmondják, mi is a probléma. Majd megjelent egy addig ismeretlen orvos, rám nézett, sugárzott a tekintetéből, hogy nem lesz jó a hír. Majd kimondta: „Az az a helyzet, hogy magának leukémiája van, nagyon rosszak az értékek, de van esély.” Hallottam, mit mondott, de még nem fogtam fel. Ez egy álom, egy tévedés, velem ilyen nem lehet. Nem ijedtem meg, de nem gondoltam, hogy ez komolyan megtörténik velem. Egy pillanat kellett hozzá, hogy az egész életem megváltozzon. Egy mondat kellett hozzá, hogy semmi se legyen a régi. Vázlatosan elmondták, hogy kemozni fognak Budapesten a Szent László Kórházban, és emiatt ki fog hullani a hajam. 

„Nem baj, legalább odaadományozhatom egy kisgyereknek”- ez volt az első mondat, ami kicsúszott a számon. Majd az, hogy lehetnek bármilyen rosszak az értékeim, én mindenképp meg fogok gyógyulni. És ez a hozzáállás határozza meg az egész harcomat. Persze arra gondoltam, hogy majd megcáfolják a diagnózist, és azt mondják, hogy nem igaz, de az első este a fájdalmaimmal egyedül maradva rájöttem, hogy senki sem fog mást mondani. 
A hajamat már a kemok előtt eladományoztam. Hihetetlen örömmel töltött el, hogy másnak boldogságot okozhatok ezzel. 

Valamint hányan mondhatják el magukról nőként, hogy voltak kopaszok? Én majd elmondhatom. Nem szégyeltem a kopasz fejemet, az mutatja a nagy világnak, hogy küzdök valamiért, pontosabban az életemért, egy olyan dologért harcolok, amit mások fel sem fognak, hogy mit jelent. 

Mások egészségesek, de elfelejtettek élni, megtehetnek mindent, mégis keseregnek lényegtelen apróságokon, ahelyett, hogy örülnének, hogy nem a halállal harcolnak hosszú időn keresztül minden nap. Az ágyban feküdve, betegen, küzdve megértettem mik is a legfontosabbak az életben, megtanultam minden apróságot értékelni, amit egy hétköznapi ember észre sem vesz.
Például arra kelni, hogy egy madár csicsereg a kórházi ablakom előtt, olyan örömmel töltött el, hogy egész nap mosolyogtam. Másoknak, ami már fel sem tűnik, az nekem ritka kincs. Minden szenvedős, fájdalmas nap végén meg tudtam valamit köszönni az Úrnak. Csak végiggondoltam a napomat, és mindig volt benne valami apró öröm, ami az egészet jóvá tette. 

Az Úr akarata, hogy én ezen az útszakaszon járjak, és az ő akarata a gyógyulás is. A haláltól nem félve adtam kezébe a sorsomat, alakítsa úgy az életemet, ahogy ő a legjobbnak látja. Az Úr úgy látja legjobbnak, hogy mindenbe „belekóstoltat”, ami a limfoid leukémiánál szóba jöhet. Szinte semmilyen mellékhatás, semmilyen rosszullét nem került el, ami szóba jöhetett, de leküzdöttem eddig az összes akadályt, és jöhet bármi, már nem adom fel. Kesereghetnék, hogy miért velem történik ez, de inkább úgy fogom fel, hogy ez az út által fogok tudni segíteni másokon. Sok mindent túléltem, és a tapasztalatom megosztásával talán egyszerűbbé, könnyebbé tehetem mások számára a harcot a jövőben, megmutathatom nekik, hogy nincsenek egyedül.  

Annak, aki viszont egészséges, rávilágíthatok arra, hogy tanulja meg értékelni az életét, és vegye észre a jót maga körül, mert az élet alapvetően csodálatos, csak jólétünkben elfelejtjük értékelni az apróságokat, mert már nem elégszünk meg a kicsivel, minden kell. 

Tehát a rákból való gyógyulás nehéz, fájdalmas, de csak nyerni lehet az úton, mind szellemileg, mind lelkileg. Olyan tudás birtokába juthatunk, ha pozitívak vagyunk, amit máshol nem lehet megszerezni. Én nem tragédiának fogom fel ezt az időszakot, hanem egy kihívásnak, ami letisztázta előttem az élet értelmét, és megmutatta mit kell tennem. 

Katalin