Az életünk sikerességét gyakran az anyagiakban mérjük és másokat is aszerint ítélünk meg. Azt gondoljuk, ha megvan mindenünk, jómódban élünk, akkor élünk helyesen.

Pedig a birtoklás, a vagyon, a csillogás gyakran megtéveszt bennünket.

Nézd csak, mit mond Jézus:

Ekkor valaki megszólalt a tömegben: „Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.” De elutasította: „Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket?” Majd a néphez fordult: „Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”
Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! – Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? – Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának, ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék.” (Lk 12, 13-21)

Teljesen rendben van az, ha többet akarunk elérni az életben, ha „nagyobbat akarunk építeni”. Egy a fontos, hogy ne ezt tartsuk a legfontosabbnak az életünkben, ne ez mozgassa cselekedeteinket, hanem az, hogyan tudunk Istenben gazdagodni.

* * *

Kedves Klubtag!
A mai nap vizsgáld felül ragaszkodásaidat! Mi az az anyagi dolog, ami esetleg túlzottan fontos számodra (pénz, autó, étel, telefon, tárgyak, stb.)?

„Uram, köszönöm mindazt, amit adtál nekem! Segítsd, hogy akaratod szerint, mások javára fordíthassam javaimat!”

* * *

Szívből ajánlom a mai evangéliumot is számodra:

A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is. (Mt 5, 1-12)

Ma a liturgia a boldogmondásokat hozza elénk. A szentségről szóló írásában Ferenc pápa a boldogságokat a keresztények személyi igazolványának mondja. A boldogságok szerinti élet, teszi hozzá a pápa, választ ad a kérdésre, hogy mit tegyünk, ha jó keresztények akarunk lenni.

* * *

Kedves Klubtag!
A boldogságok ugyanakkor nyomasztóan hathatnak ránk: nagyon sűrűnek érezzük a felsorolást. Ezért most arra kérd Jézust, mutassa meg számodra, ma melyikre figyelj, melyik boldogmondással foglalkozz az Ő jelenlétében, kérve, hogy a lehető legteljesebben aszerint élj, és megértsd, hogyan jelent áldást, boldogságot. Igyekezd egész nap észben tartani az így átelmélkedett boldogmondást!

* * *

Végezetül egy különleges filmet szeretnék ajánlani számodra

A címe: Csillagainkban a hiba

Itt tudod megnézni: https://videa.hu/videok/film-animacio/csillagainkban-a-hiba-Olh5o6pUrcPbyPqL

Két (illetve több) tizenéves, gyógyíthatatlan betegségben szenvedő fiatal barátságáról, illetve szerelméről, az élethez, a halálhoz való viszonyáról szól. 
Azt hiszem, nagyon sok tanulságos, elgondolkodtató, esetleg vitaindító gondolatot tartalmaz.

Ha végignézed, másképpen fogsz a saját életedre, szenvedéseidre is tekinteni.

Folytatom a tegnapi gondolatot! Ugye próbáltad minél többször szólítani az Urat? Minél több helyzetben felismerni az Ő jelenlétét?

Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű élményekkel gazdagodtál ezáltal, ugyanis a jelen pillanatot élni, megélni nem könnyű, de ha sikerül, fantasztikus lelki békét és örömöt képes adni. Bízom benne, hogy sikerült valamennyire megtapasztalnod!

Szeretnéd fokozni?

Jézus mondja:

Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, és megy, hogy kiszolgálja őket. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák. (Lk 12, 35-38)

 A felhívás, ami neked és nekem is szól: Égjen a lámpásom!
Mit is jelent ez a gyakorlatban? Ne hagyjam kialudni a szeretet tüzét bennem!

„Aki szeretetben marad, Istenben marad és Isten őbenne.”

Ennél reménykeltőbb, biztatóbb üzenet nem sok van.

A szeretet szeretetet szül

Most szeretném veled megosztani Avilai Szent Teréz gondalatait:

Ha Jézus Krisztus mint jó barát és jóságos vezető ott van mellettünk, akkor mindent el tudunk viselni. Ő mindig kész rajtunk segíteni, és bennünket támogatni, senkit el nem hagy: egyszóval igazi és őszinte barátunk. Az is világos előttem, s azóta teljesen beláttam, hogy ha az Úristennek kedvében akarunk járni, és azt óhajtjuk, hogy nagy kegyelmekben részesítsen bennünket, akkor úgy akarja, hogy mindezt Jézus Krisztus szentséges emberi természetének révén kapjuk meg, amelyben ő szent Felségének – saját szavai szerint – gyönyörűsége telik.
Ezt számtalan esetben tapasztaltam, sőt maga az Úr is megmondta nekem. Világosan megértettem, hogy ezen a kapun kell belépnünk, ha azt akarjuk, hogy ő szent Felsége, az ég uralkodója nagy titkokat közöljön velünk. Nem kell keresnünk más utat, még ha föl is értünk volna már a szemlélődés csúcsára; mert ezen az úton biztonságosan és bátran járhatunk. A mi Urunk az, akitől és aki által minden jót megkapunk, ő majd személyesen fog minket oktatni. Ha az ő életéről elmélkedünk, ennél jobb és tökéletesebb mintaképet nem találunk.
Kívánhatunk-e többet annál, hogy ilyen hűséges barát legyen mellettünk, aki nem hagy bennünket cserben, mint evilági barátaink szokták, ha bajba és nehéz helyzetekbe kerülünk. Boldog az az ember, aki őt őszintén és igazán szereti, és állandóan kitart mellette. Nézzük például a dicső Szent Pál apostolt, aki – mondhatnánk – állandóan ajkán hordta Jézus nevét, annyira bele volt vésve és írva a szívébe. Amióta ezt megértettem, gondosan megfigyeltem néhány más nagy szemlélődő szentnek az életét is, és azt láttam, hogy ők is csak ezen az úton jártak, így Szent Ferenc, Páduai Szent Antal, Szent Bernát és Sienai Szent Katalin. Kitárt szívvel kell tehát haladnunk ezen az úton, teljesen az Úristen kezére hagyatkozva. Ha ő szent Felsége fel akar bennünket emelni kamarásainak és titkos tanácsosainak a rangjára, fogadjuk szívesen ezt a kitüntetést.

Valahányszor pedig rágondolunk Krisztusra, mindig jusson eszünkbe a szeretete is, amellyel annyi kegyelmet ajándékozott nekünk, és hogy mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Úristen, amikor szent Fiában ennek az irántunk való szeretetének a zálogát adta nekünk. A szeretet ugyanis szeretetet szül. Ezért igyekezzünk is, hogy mindig figyelemmel legyünk rá, és ezzel is élesszük magunkban a viszontszeretetet! Mert ha egyszer – az Úr kegyelméből – az ő szeretete mélyen belevésődik szívünkbe, akkor majd minden könnyűvé lesz számunkra. Hamarosan és kevés fáradsággal igen sokat tudunk majd elérni.

* * *

Kedves Klubtag!
A mai nap, amit csinálsz, tedd teljes szívből, nagy szeretetből. Ez olyan egyszerűnek tűnik, pedig nem az. Gyakran a napi teendőink igen macerásak lehetnek. Sok mindenhez nincs igazából kedvünk, vagy belefáradtunk, vagy nyűgös …
Tedd félre ellenérzéseidet egy-egy helyzetben és mondd azt: „Ezt most Jézusért!”

Este számold össze, hányszor sikerült ilyen szeretettel hozzáállni a dolgokhoz!

Örülök, ha megosztod a tapasztalataidat!

Előfordult már, hogy váratlanul olyan dolog történt veled, amire nem számítottál? Például, beadtad önéletrajzodat egy álláshirdetésre, nem te voltál az esélyes és mégis téged vettek fel. Vagy bekopogott hozzád az általában barátságtalan szomszédod és hozott neked kettő almát pusztán szeretetből.

Milyen sokszor elmondhatjuk az életünkben, hogy „nem is gondoltam volna” … Ilyen esetekben általában van egyfajta remény bennünk, hogy az életünk a megfelelő módon fog alakulni, de azért nem élhetjük bele magunkat.

Mégis szükséges bizonyos ÉBER JELENLÉT, ami felkészít bennünket azokra a dolgokra, amelyek megtörténhetnek.

Ilyen éber jelenlét az is, amikor a kisgyermekünk vagy idős szülőnk beteg. Ott fekszik az ágyában és alszik, mi pedig a másik szobában próbálunk pihenni. Amikor nyöszörög vagy köhint egyet, mi azonnal felriadunk és készek vagyunk azonnal odamenni, segíteni neki. Ismerős helyzet?

Nos, ebben a Mindenszentek-sorozatban gyakoroljuk egy kicsit az éberséget, az éber jelenlétet!

Szentírási szakaszokat hozok számodra, amelyek kapcsolódnak a Mindenszentekhez, az elmúláshoz, az éberséghez. Íme az első:

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?
Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza.
De ha a szolga azt mondja magában: »Uram bizonyára késni fog«, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja.
Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap.
Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lk 12, 39-48)

A szentírási rész talán azt sugallhatja nekünk, hogy féljünk az Úrtól, de erről nincs szó. Jézus sosem mondja, hogy féljünk az eljövetelétől, féljünk a vele való találkozástól, hisz azért jött, hogy megmentsen minket.

De nyomatékosan kéri, hogy legyünk éberek, ne érjen készületlenül, váratlanul az Ő érkezése. Ha vendéget várok, kitakarítok, összeállítok valami harapnivalót, nem igaz? Készülök.

Úgy tudom, hogy az Istennel való kapcsolatunk minősége határozza meg a földi életünk értékét. Évtizedeken keresztül a cselekedeteinkkel „ráhangolódunk” az Istennel való találkozásra, a halál pillanatára. 

…Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap…

Tényleg, ismerem Isten akaratát? De hát mi az? 

Sokszor feltesszük magunknak ezt a kérdést, hiszen annyiszor bizonytalanok vagyunk abban, mit is kell tennünk. Pedig Jézus elmondta: aki szeretetben él, Istenben él. Tehát, Isten akarata minden esetben a szeretetben gyökerezik.

Mikor leszek igazán készen?

Úgy tudok készen állni, ha a lehető legteljesebben élem a jelen pillanatot. Igyekszem tudatában lenni Isten jelenlétének életem minden percében. Nem tudok ennél jobbat!

* * *

Kedves Klubtag!
Legyen számodra a mai nap a jelenlét napja. Próbáld meg minden esemény, döntés, találkozás, probléma esetén megszólítani az Urat:
„Hálás vagyok Uram, hogy most ebben a találkozásban / problémában … is jelen vagy. Taníts meg engem, hogyan szerethetlek most, ebben a helyzetben!”

Este számold össze, hányszor szólítottad meg az Urat és idézd fel ezeket a találkozásokat!
Hogyan érzed magad?
Örülök, ha megosztod a tapasztalataidat!