Oldal kiválasztása
Imanap a betegekért

Imanap a betegekért

„Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik terheket hordoztok, és én felüdítelek titeket.”
Itt vagyok, Uram. Jöttem, mert jelenlétedre vágytam. Gyógyító erődért epekedem.

Imádkozzunk közösen:

Uram, imádkozunk ma hozzád beteginkért, elhunyt hozzátartozóinkért. Azokért, akiket a Covid-vírus ágynak döntött, akiket megvisel ez a betegség. Adj, mindannyiuknak gyógyulást, az elhunytaknak örök boldogságot!

Alázatos lélekkel hozzuk eléd aggodalmainkat, félelmeinket!
Imádkozunk mindazokért, akiket nagyon megterhel lelkileg ez a járvány, akik elveszítették reményüket, munkájukat vagy a létbizonytalansággal kell szembenézniük.

Imádkozzunk az orvosokért, az ápolókért! Adj Uram nekik erőt, helyes döntéseket, hogy minél több ember gyógyulásához hozzájárulhassanak!

Benned bízunk Istenem, hogy a nehézségeik idején is velünk vagy és gondoskodsz rólunk! Adj hitet nekünk, hogy megértsük a te akaratodat!

Szívből ajánlom Varga László kaposvári megyéspüspök előadását, melynek a címe:
FÉLELEM NÉLKÜL!

Talán ez a téma aktuálisabb, mint valaha.

Aki a Fölséges oltalmában lakik,
a Mindenható árnyékában pihen,
ezt mondja az Úrnak:
„Te vagy menedékem és erősségem,
Istenem, benned bízom.”
Megment ő téged a vadászok tőrétől
és a gonosz beszédtől.
Szárnyaival oltalmaz,
tollai alatt menedéket találsz.

Pajzs és páncél az ő hűsége;
nem kell félned az éjjeli rémtől,
a nappal szárnyaló nyíltól,
a sötétben ólálkodó ragálytól,
a fényes nappal pusztító dögvésztől.

Essenek el bár ezren oldaladon,
és tízezren jobbod felől,
nem érhet téged semmi bántódás.
Saját szemeddel láthatod majd,
látni fogod a bűnösök bűnhődését.
Mert az Úr a te védelmező várad,
a Magasságbelit választottad oltalmadul.
Így nem ér semmi baj,
otthonodhoz nem közelíthet semmi csapás,
mert megparancsolja angyalainak,
hogy őrizzenek minden utadon.
Tenyerükön fognak hordozni,
hogy kőbe ne üsd lábadat.
Áspiskígyón és viperán lépdelsz,
kígyót és oroszlánt eltiporsz.
Hűséges hozzám, azért megmentem,
oltalmazom, mert nevemet ismeri.
Ha kiált hozzám, meghallgatom,
minden szükségben közel vagyok hozzá,
megszabadítom, és dicsőséget szerzek neki.
Hosszú élettel áldom meg,
és megmutatom neki üdvösségemet.
(91. zsoltár)

* * *

Kedves Klubtag!
Ide, a hozzászólásba írd be te is, kiért imádkozol ma, kiért kérsz imádságot a többiektől!
Nyugodtan megoszthatod velünk saját imádságodat is!

Ne a „VÁLASZ” gombot nyomd meg, ha írni akarsz, hanem görgess le a HOZZÁSZÓLÁS részhez!

Imádkozzunk el most közösen egy tized rózsafüzért (aki érettünk a keresztet hordozta – titokkal) a testi-lelki betegségben szenvedőkért, a kórházban lévőkért, az orvosokért és az ápolókért!

 

 

 

Egy kenuban Szent Péterrel

Egy kenuban Szent Péterrel

 
Klósz Gábor emlékezik István atyára:
 
… most már szinte bizonyos, hogy együtt ülnek egy kenuban Szent Péterrel. Elviszi egy körre, megmutatja neki milyen csodálatos helyen élt. Atya természetesen hátul, a csónak tatján, lábait a vízbe lógatva. Ahogy szokta. Baseball sapka a fején, simlivel hátra. Vagányan. Lazán.
 
Ezt a mozdulatot még egy dunai kenu túrán sajátította el, ahol szóvá tették neki, hogy egy magyar cserkész miért visel ilyen amerikai módit a fején. Fecskében van, régivágású. Konzervatív. Csöndben evez. Résnyire nyitva a szája. Talán még egy nyálcsepp is épp ki akar pottyani belőle… Lassan húzza az evezőt… minden csapásnál korrigál az irányon, ahogy azt diákjainak is tanította. Nézi, ahogy az evező tolla hasítja a vizet és eszébe jut, hogy ezt az evezőt az egyik „munkatáborban” a kollégistákkal öntötte ki. Amiképp a hajót is. Sokat kisérletezett vele, mire megtalálta a tökéletes technikát és formát. Nehezen borul, stabil hajó és jó széles. Biztonságot ad és megannyi kalandot…
 

Átsuhannak a tiszaugi híd alatt és Atyának megdobban a szíve, hogy otthon van. Hallja, ahogy az autók átdobognak a hídon, beleborzong az acél szerkezet. Megérzi a víz és a tiszai iszap illatát. Ez egy olyan illat, amelyet nem lehet elfelejteni. Az ember fürdőruhájából is nehezen távozik, ha ad ad abszurdum épp megkívánja az iszap csúszdát használni.

De ez a finom homok hasznos is. Prímán lehet vele mosogatni. Nincs is ennél jobb adománya a Jóistennek egy vízi túra során. Suhannak tovább, a szél is kicsit feltámad. Atya megkéri Szent Pétert, hogy helyezkedjen már úgy, hogy minél kevésbé zavarja a szél az evezésben. Ekkor eszébe jut egy pécsi kerékpár túra, ahol megkérte az egyik diákját hogy fogja neki a szelet…
Nem sokára meglátják az Arany Partot, a Tisza egyik homokpadját. Könny csordul ki Atya szeméből és eszébe jut a fiatalsága, amikor lovaskocsival jártak ki Tiszaugra és a lovaskocsin lévő szalmát kellett a paplanjába tömnie… Akkor is sokat fürödtek itt, a homokpadon. Hezitál kicsit, hogy kikössenek-e, de Szent Péter int, hogy már nem kötnek ki… menni kell tovább…
 
Atyának egy újabb emlék villan be, amikor Balatonfüreden menet közben eltört a mikrobusz váltója. Más emberek ilyenkor telefonálnak autómentőért, vagy rokonnak, barátnak, hogy segítsen. Atyának pedig felcsillan a szeme ilyen szituációkban. Valami, amit végre megbütykölhet. Imád ugyanis bütykölni, még akár egy kerékpár csomagtartót is megdrótoz egy bicikli túra közepén. Semmit nem dobunk ki, mindent meg lehet javítani. Régivágású, ő még tudja mit jelent a nélkülözés. Alákúszik a Transporternek, és mint aki már nem előszőr látott ilyet fogja a földön lógó váltórudat, matat vele valamit, majd ragyogó tekintettel annyit mond, hogy „Beraktam hármasba!”. Hihetetlenül hangzik, de nem sok ember mondhatja el magáról, hogy hazajött a Balatonról Kecskemétre váltás nélkül, végig hármasban… vagy azt sem, hogy mozgó autóba kellett beugrani minden egyes lámpánál a betolást követően.
 
Kicsit el is kalandozott Atya a nagy emlékezésben és arra riad fel, hogy egy nagy csattanást érez a fején. Egy szúnyog volt csak – mondja Szent Péter – sok erre felé a szúnyog. Rá se legyint a dologra Atya, hiszen ismeri ő itt a járást, nem egyszer misézett úgy folyó partján, fürdőgatyában és stólában, hogy külön szúnyogcsapkodó ministránsa is volt. A praktikumok embere.
 

Esteledik. Megéheznek. Szent Péter belenyúl a zsákjába és egy dobozt húz ki belőle. Ismerős illat csapja meg Atya orrát. A kedvence lesz az… sőt, nem is kérdés… ez almáspite! Ám a dobozban háztartási keksz van csak… Atya nem csügged, de Szent Péter annál inkább. Ekkor Atya elmosolyodik, öreg motoros ő már… tudja, hogy örülni kell a vannak, és mindig van egy piaristánál lekvár… így készül a piár minyon, két keksz közé egy kanál barack lekvár és kész. A praktikumok embere. Régivágású, ő még tudja mit jelent a nélkülözés.

Egyszer csak a parton egy csapat gyereket pillantanak meg, akik tábortűz körül ülnek, fegyelmezetten, de mégis vidáman. Cserkészek. Énekelnek is. Magyar népdalokat. Atya lelke megtellik örömmel. Ő is dúdolni kezd. Egy ismerős ének üti meg a fülét… fel is állnak hozzá a cserkészek… körbe állnak, megfogják egymás kezét. Ám az egyik kisgyerek ekkor kitekint a körből a Tisza felé, de nem lát ott semmit…
… csak énekel tovább… lelkünk mélyén kél a visszhang, bim-bam, bim-bam…

 

Az életed biztonságát nem az jelenti, amit birtokolsz

Az életünk sikerességét gyakran az anyagiakban mérjük és másokat is aszerint ítélünk meg. Azt gondoljuk, ha megvan mindenünk, jómódban élünk, akkor élünk helyesen.

Pedig a birtoklás, a vagyon, a csillogás gyakran megtéveszt bennünket.

Nézd csak, mit mond Jézus:

Ekkor valaki megszólalt a tömegben: „Mester, mondd meg testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.” De elutasította: „Ember, ki hatalmazott fel rá, hogy bírótok legyek és elosszam örökségeteket?” Majd a néphez fordult: „Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”
Példabeszédet is mondott nekik: „Egy gazdag embernek bőséges termést hozott a földje. Így okoskodott magában: Mit tegyek? Nincs hová gyűjtsem a termésemet. Tudom már, mit teszek: lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, oda gyűjtöm majd a termést és minden vagyonomat. Aztán majd elégedetten mondom magamnak: Ember, van annyid, hogy sok évig elég! Pihenj, egyél, igyál, s élj jól! – Ám az Isten így szól hozzá: Esztelen, még az éjjel visszakérik tőled lelkedet. Amit gyűjtöttél, kire marad? – Így jár az, aki vagyont halmoz fel magának, ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék.” (Lk 12, 13-21)

Teljesen rendben van az, ha többet akarunk elérni az életben, ha „nagyobbat akarunk építeni”. Egy a fontos, hogy ne ezt tartsuk a legfontosabbnak az életünkben, ne ez mozgassa cselekedeteinket, hanem az, hogyan tudunk Istenben gazdagodni.

* * *

Kedves Klubtag!
A mai nap vizsgáld felül ragaszkodásaidat! Mi az az anyagi dolog, ami esetleg túlzottan fontos számodra (pénz, autó, étel, telefon, tárgyak, stb.)?

„Uram, köszönöm mindazt, amit adtál nekem! Segítsd, hogy akaratod szerint, mások javára fordíthassam javaimat!”

* * *

Szívből ajánlom a mai evangéliumot is számodra:

A tömeg láttára fölment a hegyre és leült. Tanítványai köréje gyűltek, ő pedig szólásra nyitotta ajkát. Így tanította őket:
„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa. Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket. Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele. Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok! Így üldözték előttetek a prófétákat is. (Mt 5, 1-12)

Ma a liturgia a boldogmondásokat hozza elénk. A szentségről szóló írásában Ferenc pápa a boldogságokat a keresztények személyi igazolványának mondja. A boldogságok szerinti élet, teszi hozzá a pápa, választ ad a kérdésre, hogy mit tegyünk, ha jó keresztények akarunk lenni.

* * *

Kedves Klubtag!
A boldogságok ugyanakkor nyomasztóan hathatnak ránk: nagyon sűrűnek érezzük a felsorolást. Ezért most arra kérd Jézust, mutassa meg számodra, ma melyikre figyelj, melyik boldogmondással foglalkozz az Ő jelenlétében, kérve, hogy a lehető legteljesebben aszerint élj, és megértsd, hogyan jelent áldást, boldogságot. Igyekezd egész nap észben tartani az így átelmélkedett boldogmondást!

* * *

 

Végezetül egy különleges filmet szeretnék ajánlani számodra


A címe: Csillagainkban a hiba

Itt tudod megnézni: https://videa.hu/videok/film-animacio/csillagainkban-a-hiba-Olh5o6pUrcPbyPqL

Két (illetve több) tizenéves, gyógyíthatatlan betegségben szenvedő fiatal barátságáról, illetve szerelméről, az élethez, a halálhoz való viszonyáról szól. 
Azt hiszem, nagyon sok tanulságos, elgondolkodtató, esetleg vitaindító gondolatot tartalmaz.

Ha végignézed, másképpen fogsz a saját életedre, szenvedéseidre is tekinteni.

 

 

 

Égjen a lámpásod!

Folytatom a tegnapi gondolatot! Ugye próbáltad minél többször szólítani az Urat? Minél több helyzetben felismerni az Ő jelenlétét?

Biztos vagyok benne, hogy nagyszerű élményekkel gazdagodtál ezáltal, ugyanis a jelen pillanatot élni, megélni nem könnyű, de ha sikerül, fantasztikus lelki békét és örömöt képes adni. Bízom benne, hogy sikerült valamennyire megtapasztalnod!

Szeretnéd fokozni?

Jézus mondja:

Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok. Hasonlítsatok azokhoz az emberekhez, akik urukra várnak, hogy mihelyt megérkezik a menyegzőről és zörget, rögtön ajtót nyissanak neki. Boldogok azok a szolgák, akiket uruk megérkezésekor ébren talál. Bizony mondom nektek, felövezi magát, asztalhoz ülteti őket, és megy, hogy kiszolgálja őket. És ha a második vagy a harmadik őrváltáskor érkezve is így találja őket, boldogok azok a szolgák. (Lk 12, 35-38)

 A felhívás, ami neked és nekem is szól: Égjen a lámpásom!
Mit is jelent ez a gyakorlatban? Ne hagyjam kialudni a szeretet tüzét bennem!

 

„Aki szeretetben marad, Istenben marad és Isten őbenne.”

Ennél reménykeltőbb, biztatóbb üzenet nem sok van.

 

A szeretet szeretetet szül

Most szeretném veled megosztani Avilai Szent Teréz gondalatait:

Ha Jézus Krisztus mint jó barát és jóságos vezető ott van mellettünk, akkor mindent el tudunk viselni. Ő mindig kész rajtunk segíteni, és bennünket támogatni, senkit el nem hagy: egyszóval igazi és őszinte barátunk. Az is világos előttem, s azóta teljesen beláttam, hogy ha az Úristennek kedvében akarunk járni, és azt óhajtjuk, hogy nagy kegyelmekben részesítsen bennünket, akkor úgy akarja, hogy mindezt Jézus Krisztus szentséges emberi természetének révén kapjuk meg, amelyben ő szent Felségének – saját szavai szerint – gyönyörűsége telik.
Ezt számtalan esetben tapasztaltam, sőt maga az Úr is megmondta nekem. Világosan megértettem, hogy ezen a kapun kell belépnünk, ha azt akarjuk, hogy ő szent Felsége, az ég uralkodója nagy titkokat közöljön velünk. Nem kell keresnünk más utat, még ha föl is értünk volna már a szemlélődés csúcsára; mert ezen az úton biztonságosan és bátran járhatunk. A mi Urunk az, akitől és aki által minden jót megkapunk, ő majd személyesen fog minket oktatni. Ha az ő életéről elmélkedünk, ennél jobb és tökéletesebb mintaképet nem találunk.
Kívánhatunk-e többet annál, hogy ilyen hűséges barát legyen mellettünk, aki nem hagy bennünket cserben, mint evilági barátaink szokták, ha bajba és nehéz helyzetekbe kerülünk. Boldog az az ember, aki őt őszintén és igazán szereti, és állandóan kitart mellette. Nézzük például a dicső Szent Pál apostolt, aki – mondhatnánk – állandóan ajkán hordta Jézus nevét, annyira bele volt vésve és írva a szívébe. Amióta ezt megértettem, gondosan megfigyeltem néhány más nagy szemlélődő szentnek az életét is, és azt láttam, hogy ők is csak ezen az úton jártak, így Szent Ferenc, Páduai Szent Antal, Szent Bernát és Sienai Szent Katalin. Kitárt szívvel kell tehát haladnunk ezen az úton, teljesen az Úristen kezére hagyatkozva. Ha ő szent Felsége fel akar bennünket emelni kamarásainak és titkos tanácsosainak a rangjára, fogadjuk szívesen ezt a kitüntetést.

Valahányszor pedig rágondolunk Krisztusra, mindig jusson eszünkbe a szeretete is, amellyel annyi kegyelmet ajándékozott nekünk, és hogy mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Úristen, amikor szent Fiában ennek az irántunk való szeretetének a zálogát adta nekünk. A szeretet ugyanis szeretetet szül. Ezért igyekezzünk is, hogy mindig figyelemmel legyünk rá, és ezzel is élesszük magunkban a viszontszeretetet! Mert ha egyszer – az Úr kegyelméből – az ő szeretete mélyen belevésődik szívünkbe, akkor majd minden könnyűvé lesz számunkra. Hamarosan és kevés fáradsággal igen sokat tudunk majd elérni.

* * *

Kedves Klubtag!
A mai nap, amit csinálsz, tedd teljes szívből, nagy szeretetből. Ez olyan egyszerűnek tűnik, pedig nem az. Gyakran a napi teendőink igen macerásak lehetnek. Sok mindenhez nincs igazából kedvünk, vagy belefáradtunk, vagy nyűgös …
Tedd félre ellenérzéseidet egy-egy helyzetben és mondd azt: „Ezt most Jézusért!”

Este számold össze, hányszor sikerült ilyen szeretettel hozzáállni a dolgokhoz!

Örülök, ha megosztod a tapasztalataidat!

 

 

 

Amikor nem is gondolom

Előfordult már, hogy váratlanul olyan dolog történt veled, amire nem számítottál? Például, beadtad önéletrajzodat egy álláshirdetésre, nem te voltál az esélyes és mégis téged vettek fel. Vagy bekopogott hozzád az általában barátságtalan szomszédod és hozott neked kettő almát pusztán szeretetből.

Milyen sokszor elmondhatjuk az életünkben, hogy „nem is gondoltam volna” … Ilyen esetekben általában van egyfajta remény bennünk, hogy az életünk a megfelelő módon fog alakulni, de azért nem élhetjük bele magunkat.

Mégis szükséges bizonyos ÉBER JELENLÉT, ami felkészít bennünket azokra a dolgokra, amelyek megtörténhetnek.

 

Ilyen éber jelenlét az is, amikor a kisgyermekünk vagy idős szülőnk beteg. Ott fekszik az ágyában és alszik, mi pedig a másik szobában próbálunk pihenni. Amikor nyöszörög vagy köhint egyet, mi azonnal felriadunk és készek vagyunk azonnal odamenni, segíteni neki. Ismerős helyzet?

Nos, ebben a Mindenszentek-sorozatban gyakoroljuk egy kicsit az éberséget, az éber jelenlétet!

Szentírási szakaszokat hozok számodra, amelyek kapcsolódnak a Mindenszentekhez, az elmúláshoz, az éberséghez. Íme az első:

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Gondoljátok meg: Ha tudná a házigazda, hogy melyik órában jön a tolvaj, nem engedné betörni házába. Éberen várjátok tehát az Emberfiát, mert eljön abban az órában, amikor nem is gondoljátok.”
Péter megkérdezte: „Uram, csak nekünk mondod ezt a példabeszédet, vagy mindenkinek?” Az Úr így válaszolt: „Ki a hű és okos sáfár, akit ura szolgái fölé rendel, hogy ha eljön az ideje, kiadja részüket az élelemből?
Boldog az a szolga, akit hazatérő ura ebben a tevékenységben talál. Bizony, mondom nektek, hogy minden vagyonát rábízza.
De ha a szolga azt mondja magában: »Uram bizonyára késni fog«, és elkezdi verni a többi szolgát és szolgálót, eszik-iszik meg részegeskedik, és megérkezik ennek a szolgának az ura olyan napon, amikor nem is várja, és olyan órában, amikor nem gondolja, bizony kegyetlenül megbünteti, és a hűtlenek sorsára juttatja.
Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap. Aki azonban nem ismeri, s így tesz olyat, amiért büntetést érdemel, csak kevés verést kap.
Mert aki sokat kapott, attól sokat követelnek, és akire sokat bíztak, attól többet kérnek számon.” (Lk 12, 39-48)

A szentírási rész talán azt sugallhatja nekünk, hogy féljünk az Úrtól, de erről nincs szó. Jézus sosem mondja, hogy féljünk az eljövetelétől, féljünk a vele való találkozástól, hisz azért jött, hogy megmentsen minket.

De nyomatékosan kéri, hogy legyünk éberek, ne érjen készületlenül, váratlanul az Ő érkezése. Ha vendéget várok, kitakarítok, összeállítok valami harapnivalót, nem igaz? Készülök.

Úgy tudom, hogy az Istennel való kapcsolatunk minősége határozza meg a földi életünk értékét. Évtizedeken keresztül a cselekedeteinkkel „ráhangolódunk” az Istennel való találkozásra, a halál pillanatára. 

…Az a szolga, aki ismeri ura akaratát, de nem áll készen, hogy akarata szerint járjon el, sok verést kap…

Tényleg, ismerem Isten akaratát? De hát mi az? 

Sokszor feltesszük magunknak ezt a kérdést, hiszen annyiszor bizonytalanok vagyunk abban, mit is kell tennünk. Pedig Jézus elmondta: aki szeretetben él, Istenben él. Tehát, Isten akarata minden esetben a szeretetben gyökerezik.

 

Mikor leszek igazán készen?

Úgy tudok készen állni, ha a lehető legteljesebben élem a jelen pillanatot. Igyekszem tudatában lenni Isten jelenlétének életem minden percében. Nem tudok ennél jobbat!

* * *

Kedves Klubtag!
Legyen számodra a mai nap a jelenlét napja. Próbáld meg minden esemény, döntés, találkozás, probléma esetén megszólítani az Urat:
„Hálás vagyok Uram, hogy most ebben a találkozásban / problémában … is jelen vagy. Taníts meg engem, hogyan szerethetlek most, ebben a helyzetben!”

Este számold össze, hányszor szólítottad meg az Urat és idézd fel ezeket a találkozásokat!
Hogyan érzed magad?
Örülök, ha megosztod a tapasztalataidat!