ÁLDÁS ÉS KEGYELEM
EZ A MAI LELKI NAP TÉMÁJA, GONDOLATA

„Nagyon kevesen fogják fel, mivé tudná tenni őket Isten, ha átadnák Neki magukat, s hagynák, hogy az Ő kegyelme formálja őket.” – mondta Loyolai Szent Ignác.

Én nagyon sokszor előveszem Ignácnak ezt a gondolatát. Újra és újra arra figyelmeztet, hogy ne a terveimmel, elképzeléseimmel, törekvéseimmel, ügyes-bajos dolgaimmal legyek elfoglalva állandóan, hanem folyamatosan törekedjek arra, hogy átadjam az Úrnak az irányítást. Átadjam Neki a kormányt, én pedig üljek át az „anyósülésre”, és bízzak benne, hogy jó irányba vezeti életem autóját.

Bizony, nehéz átadni az irányítást! Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem ez nem megy könnyen. Újra és újra magam akarom irányítani a dolgaimat, és amikor nem úgy sikerül valami, ahogy szerettem volna, elszomorodom, vagy mérges leszek…

Gondolom, nem vagyok egyedül ezzel a „problémával”. Ezért is hoztam ezt a témát most. Gyakoroljuk közösen azt, hogy minden nap, amit az Istentől kapunk, az áldás és kegyelem legyen számunkra! Kérjük közös imádságban, hogy mindannyian – mi Klubtagok – teljesen át tudjuk adni magunkat az Ő szeretetének. Imádkozzunk egymásért is ezen a napon!

Mi történik akkor, ha átadjuk Jézusnak az irányítást, ha átadjuk magunkat az Ő szeretetének?

Nézzük csak mi történt az első Krisztus-követőkkel húsvét után, az első századokban! Mit éltek ők át?

Amikor az apostolok és a júdeai testvérek megtudták, hogy a pogányok is befogadták Isten igéjét, a Jeruzsálembe visszatérő Pétert néhányan a kereszténnyé lett zsidók közül szemrehányással illették: „Te olyan embereket látogattál meg, és olyanokkal étkeztél együtt, akik nem tartják meg a mózesi törvény előírásait.”

Péter erre hozzáfogott és szép sorjában elbeszélte nekik az eseményeket:

„Joppé városában tartózkodtam és imádkoztam, amikor elragadtatásban látomásom volt. Valami lepedőféle ereszkedett le négy csücskénél fogva az égből egészen elém. Amikor jól szemügyre vettem, szárazföldi négylábú állatokat, vadakat, csúszómászókat és égi madarakat láttam benne. Egyúttal hangot is hallottam, amely így szólított meg: »Péter, kelj föl, öld meg és egyél belőle!« De én szabadkoztam: »Szó se lehet róla. Uram, hiszen közönséges vagy tisztátalan ételt sohasem vettem a számba.« Ekkor a mennyei hang másodszor is megszólalt: »Amiről Isten úgy nyilatkozott, hogy tiszta, azt te ne tartsd tisztátalannak!« Ez háromszor megismétlődött, azután az egész fölemelkedett az égbe.

Akkor nyomban három férfi állt meg a ház előtt, ahol laktam. Cezáreából küldték őket hozzám. A Szentlélek felszólított, hogy habozás nélkül tartsak velük. Velem jött hat testvér is, és így tértünk be Kornéliusz házába. Ő aztán elmondta, hogy házában angyal jelent meg neki, és felszólította: »Küldj Joppéba! Hívasd el Simont, más néven Pétert! Ő olyan tanítást hirdet neked, amely által üdvözülsz te és egész házad népe.«

Alighogy beszélni kezdtem nekik, leszállt rájuk a Szentlélek, akárcsak kezdetben mireánk. Eszembe jutottak az Úr szavai, amikor így szólt: »János csak vízzel keresztelt, ti ellenben a Szentlélekben fogtok megkeresztelkedni.« Ha tehát Isten ugyanazt az ajándékot adta nekik, mint nekünk, akik hiszünk Jézus Krisztusban, ki vagyok én, hogy akadályt gördítsek Isten útjába?”

Ennek hallatára a tanítványok lecsillapodtak, és dicsőítették Istent: „Így hát a pogányoknak is megadta Isten az örök életre vezető bűnbánatot!” (ApCsel 11,1-18)

Észreveszed ebben a rövid elbeszélésben, Jézus mennyire ott volt az apostolok és a hívők életében. Mennyire jelen volt a hétköznapjaikban. Mennyi “csodálatos” dolog történt velük, mert figyeltek Jézusra, a Szentlélek vezetésére, és így minden ami történt velük, kegyelemmé, áldássá változott.

Erre vagyunk mi is meghívva, hogy az életünk áldás legyen mások számára! Fedezzük fel a mai nap minden apró történésében Isten működését!
Örülök, ha a tapasztalatodat megosztod velünk, lent a hozzászólásnál!

Milyen nagyszerű dolog megérezni azt, hogy valaki mellettünk áll a legnehezebb helyzetekben is, gondoskodik rólunk, amikor már semmi biztatót nem látunk magunk előtt.

Jézus, a gondos Pásztor, nevünkön szólít. Ajtóhoz is hasonlítja magát, mely a biztonságot jelenti, megvédi a juhokat a veszélyektől, és rajta keresztül érkezik az életünkbe minden kegyelem. Jézus hagyja, hogy ki-bejárjunk, nem korlátoz, nem zár be. „Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen” – mondja.

Már az is óriási kegyelem, hogy szabad vagyok.

Szabadságomban áll, hogy arra figyeljek, ami életet ad. Ez nem könnyű, mikor kultúránk eláraszt holtvágányra vivő üzenetekkel. Isten szabadságot ad arra, hogy kimenjek, majd visszatérjek táplálkozni s meghallani iránymutatását az életre és a tartós békességre. Most várakozzak, most legyek egy kicsit csendben, hogy meghalljam, ahogy Isten szeretettel nevemen szólít.

Elhoztam neked a Szentírásból Námán történetét

Kérlek, olvasd el figyelmesen!

A királyok korában történt. Námán, a szíriai király seregének vezére, nagyra becsült, kedvelt embere volt urának, mert általa adott az Úr győzelmet Arámnak. De ez az ember leprás volt.

A szíriaiak egyszer kivonultak portyázni, s Izrael földjéről magukkal hurcoltak egy lányt. Ez Námán feleségének szolgálatába került. S így szólt asszonyához: „Ha uram a prófétához fordulna Szamariában, biztosan megszabadítaná leprájától.” Námán erre elment urához és előadta; „Így és így beszélt ez az Izrael földjéről való lány.” Szíria királya azt válaszolta: „Menj el s adok neked egy levelet Izrael királya számára!” El is ment, s vitt magával 10 ezüst talentumot, 6000 sékel aranyat és 10 ünnepi köntöst. Aztán átadta Izrael királyának a levelet, amely így szólt: „Ezzel a levéllel egyszersmind szolgámat, Námánt is elküldöm hozzád, szabadítsd meg leprájától!”

Amikor Izrael királya elolvasta a levelet, megszaggatta ruháját és felkiáltott: „Vajon Isten vagyok én, hogy halált vagy életet tudjak osztogatni? Miért küldte hát ide ezt az embert, hogy szabadítsam meg leprájától? Világosan láthatjátok, csak ürügyet keres, hogy belém köthessen.”

Amikor Elizeus meghallotta, hogy a király megszaggatta ruháját, elküldött hozzá s ezt üzente neki: „Miért szaggattad meg ruhádat? Jöjjön el hozzám, és megtudja, hogy van próféta Izraelben.”

Námán tehát elment lovastul, kocsistul, és megállt Elizeus házának ajtaja előtt. Elizeus kiküldte hozzá egyik emberét, ezzel az üzenettel: „Menj, fürödj meg hétszer a Jordánban, és fölépül a tested, tiszta leszel!” Námán megharagudott és azt mondta: „Nos, azt gondoltam, majd kijön, elém áll és segítségül hívja az Úrnak, az ő Istenének a nevét, aztán a beteg rész fölé tartja kezét, s így megszabadít a leprától. Hát nem különbek-e Damaszkusz folyói, az Abana és a Parpar Izrael minden vizénél? Miért ne fürödhetnék hát meg azokban, hogy megtisztuljak?” Azzal megfordult és haragosan elment onnan. Szolgái azonban eléje léptek és a lelkére beszéltek: „Atyám, ha a próféta valami nehezet kívánt volna, nem tennéd-e meg azt is? Mennyivel inkább (meg kell tenned), mivel csak azt mondta neked: Fürödj meg és tiszta leszel.”

Leszállt tehát, és Elizeus utasítása szerint hétszer alámerült a Jordánban. A teste újra olyan tiszta lett, akár egy kisgyerek teste.

Aztán visszatért Isten emberéhez, egész kíséretével együtt. Amikor az kijött, odament, eléje állt és azt mondta: „Valóban, most már tudom, hogy nincs Isten az egész világon, csak Izraelben.”
(2Kir 5,1-15a)

Nemrég Ferenc pápa felvetette, hogy a szíriai harcos, Námán, a mai, nehézségekkel küzdő ember jelképe. A bibliai történet szerint Námán nagy tetteket vitt végbe, de leprás lett. Ugyanígy, mi is komoly munkát végzünk, igyekszünk Isten akarata szerint és a szeretet parancsa alapján élni, de tele vagyunk testi-lelki bajokkal, bűnökkel.

Námán ugyanakkor elég alázatos volt ahhoz, hogy segítséget kérjen. A segítség alulról jön, egy senkitől, egy zsidó rabszolgalánytól, aki elmondja neki, hogy a zsidók Istene meg tudná gyógyítani.
Igen, sokszor onnan kapjuk Isten kegyelmét, a segítséget, a megoldást, ahonnan nem is gondoljuk és amikor nem is számítunk rá. Veled is történt már ilyen?

Námán kincsekkel megrakodva Izraelbe utazik, hogy megvásárolja, gyógyulását. Ám a próféta csak egy egyszerű feladatot bíz rá: fürödjön meg a Jordánban hétszer. Námán ezt megtagadja, és visszaindul hazájába. De újra elhangzik egy mentő gondolat alulról, a szolgák részéről, akik kérik, tegye meg, amit a próféta javasolt. Leveti páncélját – az emberi hatalom jelképét – megfürdik, és azt tapasztalja, hogy bőre újra ép, “olyan, mint egy kisgyermeké”.

Ugye, milyen gyakran előfordul, hogy senki másra, csak magunkra szeretünk hallgatni? Ha azonban figyelmesebben rátekintünk a bennünket ért eseményekre, az emberi találkozásainkra, észrevehetjük Isten áldását és kegyelmét, még akkor is, ha először nem annak tűnik.

Lehet, hogy a saját magunk testi-lelki gyógyulásához is az kell, hogy ne magunkra hallgassunk, hanem tanuljunk meg odafigyelni az életünk apró-pici dolgaira is. Szabaduljunk meg a „páncéljainktól”, és legyünk olyanok “mint egy kisgyermek”, hisz ilyeneké az Isten országa. 

Ne mi akarjuk meghatározni, hogy mikor és hogyan tegyen velünk jót az Isten: bízzuk rá magunkat teljesen!

* * *

Kedves Klubtag!
Ha a leírtakkal kapcsolatban van tapasztalatod, élményed, emléked, örülök, ha megosztod velünk!

ÍRD IDE BÁTRAN AKTUÁLIS IMASZÁNDÉKODAT IS!