Nyisd ki a szíved a várakozás idején! 

Ismerjük talán a rövid, ismételgető taizéi dalt: „Várj és ne félj, az Úr jön már! Várj és ne félj, hű szívvel várj!”. Ez a csodálatos ének arra int minket, hogy meg kell tanulnunk türelmesnek lenni magunk és mások iránt, és hogy gyakoroljuk a várakozás erényét. 

Sokan vannak, akik nem szeretnek várakozni. Minél hamarabb akarják vágyaikat kielégíteni, feladataikat rövid időn belül véghez vinni. Rengetegen vannak, akik tudják értékelni az időt. Az idő pénz, (Time is Money.) mondják. Így értelmezik az idő fontosságát. Ki hogyan használja fel az előtte álló időt?  
Az idő lehetőség, az egyik legnagyobb ajándék, amit másnak adhatunk.  
Az idő azt mutatja, hogy érzékeljük az események folyamatos sorrendjét. Az idő egyformán múlik mindenki számára, de mégis eltérő módon érzékeljük. Az idő valójában olyan érték, amely jelentős mértékben meghatározza az életünket. Éppen ezért nem szalaszthatjuk el a lehetőségeinket, nem mindegy, hogyan élünk velük! „Amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra!” mondja a magyar közmondás. Az idő érték, amit nem lehet megvenni. Elszáll az idő, tehát legyünk éberek, készek és józanok a jó megtételére! Minden egyes adott pillanat alkalmas időnek számít a jó megtételére. 

Az adventi időszak folyamán a várásra, a várakozás idejére hívja fel figyelmünket az anyaszentegyház. Az advent a készülődés ideje, készülés az ünnepekre. Gyakran a várakozást fölöslegesnek tartjuk. Valakire várni néha nehézséget okoz, nyugtalanít. Ilyenkor feszültebbek, idegesebbek vagyunk. Nem is értjük, miért késik a másik, esetleg az is felmerül bennünk, hogy talán el se jön.  
A várakozásnak tartalmas oldala is van, amely felkészít minket a szép események befogadására. A várakozás ideje előkészít bennünket arra, hogy jobban tudjunk örülni a találkozásnak vagy az előttünk álló történésnek. A várakozás képessége fontos emberi tulajdonság. A szülők nagy szeretettel és talán egyre nagyobb izgalommal vágynak arra, hogy a gyermekük megszülessen. A gyermekek várják az ünnepeket. Minden várakozás a célt elővételezi. Ezért fontos a készülődés. Az életben várni mindig jó. Várakozni kell, mert bizonyos feladatok ellátására még nem vagyunk kellően felkészültek vagy érettek. Minden adott helyzethez időre és türelemre van szükség.   

Az adventi készülődés lelki várakozást jelent. Olyan várakozást, amely a hitet és a reményt táplálja. Az adventi várakozás a karácsonyra készít fel minket, hogy ünnepelhessük a Megváltót. Isten elküldi hozzánk az Üdvözítőt. Jézus Krisztus megszületésével beteljesül az Úr ígérete. Keresztény közösség tagjaiként, mi másképpen éljük meg a várakozást. Kellő odafigyeléssel egymásra, lelkileg fel kell készülnünk a Messiással való találkozásra. Jézus, a Messiás eljön, hogy megszabadítsa világunkat a gonoszság hatalmától. Nyissuk ki szívünket e várakozás idején! Készüljünk fel és használjunk ki minden lehetőséget, hogy a Krisztussal való találkozásunkkor, karácsony napján teljes legyen az örömünk! 

Mawasala Mbela Fabien SVD káplán atya 

Ferenc pápa:  
“Adventben a csend különösen fontos, hiszen minél figyelmesebb a csend, annál erősebb a szó. Ez az időszak arra hív minket, hogy életünket egyszerűsítsük, és figyeljünk a Lélek halk sugallataira, ahogy Mária is tette. Ne csak várakozzunk, hanem a csendben valódi kapcsolatot építsünk Istennel.” 

Pilinszky János: 
Advent a várakozás megszentelése. Rokona annak a gyönyörű gondolatnak, hogy meg kell tanulnunk vágyakozni az után, ami a miénk. Gyermekkorunkban éltünk így. Vágyakoztunk arra, ami biztosan megjött. Télen az első hóesésre. És várakozásunk ettől semmivel sem volt kisebb, erőtlenebb. Ellenkezőleg, nincs nagyobb kaland, mint hazaérkezni, hazatalálni, beteljesíteni és fölfedezni azt, ami a miénk. És nincs gyengébb és jogosabb birtoklás se, mint szeretnünk azt, ami a miénk, akit szeretünk és aki szeret minket. Csak a szeretetben, csak az ismerősben születhet valódi „meglepetés”; lehetséges végeérhetetlenül várakoznunk és megérkeznünk, szakadatlanul utaznunk és szakadatlanul hazatalálnunk. 
Minden egyéb kaland, minden egyéb megismerés és minden egyéb várakozás véges és kérdéses. Így értem azt, hogy a karácsony a szeretet és az advent a várakozás megszentelése.
Az a gyerek, aki az első hóesésre vár, jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé – szabad és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől – szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák, percek kattogó, szenvtelen vonulását. 
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár. 

Most néhány percre helyezkedj el kényelmesen, csukd be a szemed, hallgasd az alábbi zenét, és engedd, hogy megérintsenek azok a gondolatok, amelyeket az előbb olvastál a szentírásból, az elmélkedésnél, a gondolatoknál!

Gondolj vissza! Az életedben milyen várakozási helyzeteid voltak, vannak? (várni az iskolai felvételi eredményére, gyermeked, unokád megszületésére, munkahely elnyerésére, egy új lakásra, a megtervezett nyaralásra, stb.) 
Mit tanít Neked Isten ezekkel a helyzetekkel?