Inspiráló gondolatok
Nagy hűség a kicsiben
Chiara Lubich, a Fokoláre mozgalom alapítója így vallott: „Az életünk nem véletlenek sorozata, hanem Isten válasza egy egyedi hívásra.” A mai világ gyakran arra bátorít, hogy „találd meg önmagad”, de
Chiara szerint az igazi hivatás nem önmagunk kereséséről szól, hanem arról, hogy engedjük: Isten megmutassa, mire teremtett.
A hivatás nem mindig látványos. Nem mindig jár tapsviharral vagy elismeréssel. Néha csak egy belső csend, egy hosszan hordozott vágy, egy örömteli figyelem valamire, amit más talán észre sem vesz. A hivatás felismerése folyamat. Nem „egyszer s mindenkorra”, hanem nap mint nap megerősített igen. Aki hű marad a belső hívásához, az akkor is virágzik, ha senki nem látja.
Isten nem nagy tetteket kér tőlünk, hanem nagy hűséget a kicsiben.
Ma állj meg, és kérdezd meg: mire teremtett engem az Isten? Mi az, ami bennem örömet gyújt, másokban jót hoz, és közelebb visz Hozzá? Ne sürgesd a választ – de hallgasd figyelmesen. Mert a hivatás mindig megszólal, ha a szív kész válaszolni.
Élethelyzetek – sorozat
Te képes vagy rá?
Akár azt hiszed, képes vagy rá, akár azt, hogy nem, igazad lesz. (Henry Ford)
A New York Jets védőjátékosának, Marty Lyonsnak a fia, Rocky ötéves korában valahol Alabama államban kocsikázott édesanyjával, Kellyvel. A fiú elaludt a kisteherautó vezetőfülkéjében, lábát az anyja ölében nyugtatva.
A mama óvatosan lehajtott a kanyargós, poros mellékútról, hogy ráforduljon egy keskeny hídra. Eközben a kocsi egy kátyúba futott és félrecsúszott, miáltal a jobb első kerék egy keréknyomba akadt. Az asszony megijedt, hogy a jármű felborul, és megpróbálta visszarántani az útra. Beletaposott a gázba, és balra tekerte a kormányt. Rocky lába azonban beszorult a térde és a volán közé, és az anya elvesztette uralmát a teherautó felett.
A kocsi felborult, és leszánkázott egy hat méter mély vízmosásba. Amikor leért, az ütődésre Rocky felébredt.
– Mi történt, mama? Miért állnak égnek a kerekek?
Kelly szemét elöntötte a vér. A sebességváltó kar az arcába vágódott, és a szájától a homlokáig felhasította. A fogínye darabokra szakadt, a járomcsontja ripityára ment, a válla szétzúzódott. A hónaljából kiálló törött csontvég szabályosan a ronggyá gyűrődött ajtóhoz szegezte.
– Kimentelek innen, mama – jelentette ki Rocky, aki csodálatos módon megúszta sérülés nélkül. Kimászott Kelly alól, átpréselődött a nyitott ablakon, és megpróbálta kirángatni az anyját, de nem sikerült. – Hagyj aludni! – kérlelte a félig eszméletlen asszony.
– Nem, mama – erősködött a gyerek –, nem szabad elaludnod.
Visszakúszott a vezetőfülkébe, és addig ügyeskedett, míg ki nem tolta a sebesültet a roncsból. Akkor föl akart mászni az útra, hogy lestoppoljon egy autót. Az anyja attól félt, hogy nem veszik észre a kicsit a sötétben, és nem akarta egyedül elengedni. Ehelyett centiméterről centiméterre fölvergődtek a meredeken, Rocky a maga alig húsz kilójával nyomta fölfelé a mama ötvenkilós testét. Kellynek rettenetes fájdalmai voltak, föl akarta adni, de Rocky nem engedte.
Hogy erőt öntsön az anyjába, emlékeztette „a kisvonatra”, a klasszikus mesére a bátor kis gőzmozdonyról, amely felmászott egy magas hegyre.
– Tudom, hogy képes vagy rá! Tudom, hogy képes vagy rá! – ismételgette a saját szavaival a történet lelkesítő mondatát.
| Kedves Útitársam! Te is sok mindenre képes vagy, ha megtanulod nagyobb perspektívából, Isten szemével nézni a a dolgaidat, küzdelmeidet, az életedet! Ebben segít téged továbbra is az Útitárs 90 – november 1-től január 31-ig! Tarts velünk továbbra is! Kattints ide és jelentkezz » |
Amikor végre felértek az útra, a kisfiú először látta tisztán maga előtt az anyja szétroncsolódott arcát. Könnyekben tört ki.
– Álljon meg! Tessék megállni! – tartóztatott fel vadul hadonászva és kiabálva egy kamiont. – Kórházba kell vinni az anyukámat – rimánkodott a vezetőnek.
Nyolc órai munkával és 344 öltéssel sikerült helyreállítani Kelly arcát. A vonásai megváltoztak. „Azelőtt hosszú, egyenes orrom, keskeny ajkam és kiugró járomcsontom volt; most az orrom pisze, a járomcsontom lapos, és a szám valamivel vastagabb.” Látható hegek alig maradtak rajta, és teljesen kiheverte sérüléseit.
Rocky hősiessége szenzációt keltett. A bátor kislegény azonban váltig állította, hogy nem csinált semmi különlegeset.
– Nem én akartam, hogy így történjen – magyarázta. – Azt tettem, amit bárki megtett volna a helyemben.
Az anyja másképp látja a dolgot.
– Ha nincs Rocky, ott véreztem volna el.
***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!