Köszöntelek szeretettel, Kedves Útitársam!
Együtt tanulunk imádkozni
Minden héten kapsz egy-egy különböző témájú imádság mintát, amelyet aztán beépíthetsz a hétköznapi imakultúrádba.
Ezzel szeretnélek arra ösztönözni, hogy minden élethelyzetedet áthassa az Istennel való mély kapcsolat.
Gondold végig a napodat!
Uram, ilyenkor este látom csak igazán, milyen nehéz a napnak minden percében „aprópénzre váltani” még oly nemes törekvéseket is, mint felebarátaink szeretete.
Mert te nem szónoklatokban és szépen kidolgozott értekezésekben kívánod tőlem ezt a szeretetet, hanem azt akarod, hogy elsősorban azokhoz legyek jó, megértő, türelmes, tapintatos, akikkel együtt élek, dolgozok, akikkel meg kell osztanom a nap minden örömét és nehézségeit – más szóval: mindazokkal, akiket mellém rendeltél.
Vajon nem térnek-e ma este többen is keserű szájízzel haza éppen miattam? Mert tapintatlan voltam, udvariatlanul, Hozzád nem méltóan viselkedtem? Nem okoztam-e súlyos csalódást valakinek is kiábrándító magatartásommal? Uram, bocsáss meg ezért nekem, s engedd, hogy hibámat holnap mielőbb jóvátehessem!
De köszönöm, Istenem, ha a Te segítségeddel sikerült ma egy hálás pillantást vagy mosolyt fakasztanom valakinek az arcán.
Adj ma este minden ismerősömnek néhány békés órát szeretteik körében. Azoknak is, akik neheztelnek, azoknak is, akik szívesen emlékeznek rám.
Sejtse meg mindannyiuk a nagy törvényt, hogy egyedül a szeretet az, amelyből minél többet nyújtunk egymásnak, annál több marad belőle a magunk számára is.
Ámen.
Ha szeretnéd a szolgáló szeretet lelkiségét jobban elmélyíteni az életedben, kattints ide »
Saját imaszándékodat a levél aljára írhatod!
Lehetőleg konkrét szándékot fogalmazz meg, és legalább a keresztnevedet add meg!
IRÁNYMUTATÓ:
Valamennyien leprásak vagyunk
A lepra a zsidó felfogásban egyrészt a bűn következménye, másrészt a bűn jelképe. Ezért a leprást a zsidók elsősorban nem betegnek, hanem tisztátalannak, bűnösnek tekintették és úgy gondolták, hogy ha egy ilyen beteg meggyógyul, az annak a jele, hogy Isten megbocsátotta bűneit. Amikor tehát Jézus meggyógyítja a leprást, e szimbolikus értékű cselekedettel azt tanítja, hogy ő valóban Isten, mert hatalma van a bűnök eltörlésére.
Jézus nemcsak megszállottakat, lázas betegeket, hanem leprásokat is gyógyított. Amikor a leprás ember kérelmét hallva Jézus megindul feléje és megérinti, megesett szívvel mintegy átöleli, akkor az egyik leglényegesebb újszövetségi kinyilatkoztatást adja: közel van az Isten azokhoz, akiket az írástudók, farizeusok, a rabbik és az öntelt egészségesek véleménye megbélyegzett és kizárt Isten népének közösségéből. Akit az ember halottnak ítél, az az Isten szemében élő, szeretetre méltó személy.
Igen, míg az ószövetségben, vagy éppen napjainkban, csak kizárni tudták, tudják a leprás, vírusos beteget, eltávolítani az egészségesektől, addig Jézus isteni hatalmával meggyógyítja a beteget, segít visszatérni övéihez, a társadalomba, s így testi, lelki szenvedését megszünteti.
„Egy leprás jött Jézushoz. Térdre borult előtte és így kérlelte: Ha akarod, te meg tudsz tisztítani engem!”(Mk 1,40).
Milyen nagy és erős volt a hite ennek a betegnek! Ez a szegény, kitaszított, akit elhagytak az emberek, sőt azt állították, hogy Isten is elhagyta őt, nagyobb hittel rendelkezik, mint sok korabeli, magát igaznak tartó zsidó, vagy mai Krisztus-követő!
„Ha akarod, megtisztíthatsz engem!”- mondja a beteg. Ezek a szavak az erős hit mellett a tökéletes imáról tanúskodnak, hisz a beteg szavaiban elővételezve felismerhetjük Jézus imáját, amit a Getszemáni kertben mondott kivégzése előtt: „Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely” (Lk 22, 42). Itt tehát a hiteles ima példájával találkozunk. Minden imánkat így kellene kezdenünk: „Istenem, ha akarod…” Senki sem akarja jobban a javunkat, mint Isten. Nyugodtan rábízhatjuk magunkat.
A határtalan bizalmat kifejező merész kérésre Jézus egy olyan gesztussal válaszol, amely a nép számára – a leprásokkal való bármifajta kapcsolat, érintkezés tilalma miatt – hihetetlen volt: „Kinyújtotta kezét, megérintette, és azt mondta neki: Akarom! Tisztulj meg!”
Itt az Úr Jézus együttérzését és jóindulatát külön kihangsúlyozza azzal, hogy megérinti a beteget, és nem idegenkedik tőle.
Miután a leprás meghallgatásával és megérintésével Jézus áthágta az ószövetségi törvényt, be is teljesíti, akkor, amikor a törvény előírásának értelmében azt mondja: „Menj, mutasd meg magadat a papnak, és ajánld fel tisztulásodért a Mózes rendelte áldozatot”.
Az evangélista a történettel kapcsolatosan megjegyzi, hogy Jézusnak „megesett rajta a szíve.” Vagyis szíve mélyéig megrendül. Óriási „áttöréssel” bontja le az emberek által épített falakat; a beteget a fizikai távolságból a szeretet közelségébe vezeti, hogy egyszer s mindenkorra tudatosítsa: nem szabad őket magukra hagyni, leírni, kizárni az emberi közösségből!
Jézusnak „Megesett rajta a szíve”- írja az evangélista. Ez a mondat többször visszatér az Evangéliumokban. Jézus együtt érez a leprás beteggel, teste, de még inkább lelke gyötrelmével. Az elsőt meggyógyítva, megmutatja, hogy a másodikat is megtudja, és meg akarja gyógyítani.
Jézusnak ezt a gyógyító tevékenységét, ezt a segítőkész szeretetét kell, hogy megélje az Egyház, és annak minden egyes tagja, tehát mi is.
Ha mi nem is tudjuk visszaadni a betegek egészségét, de jó szót, együttérzést, türelmes ápolást, szerető gondoskodást, enni és innivalót, minden körülmények között, gondolkodás nélkül adhatunk és adnunk kell nekik! Mint ahogy egyébként szívvel lélekkel teszik ezt sokan, azok közül, akik már évek óta beteget ápolnak minden fizetség, s talán elismerés nélkül is.
Bűneink és mások bűneinek következményeként valamennyien leprások vagyunk, még akkor is, ha nem vagyunk hajlandók beismerni. Lehet, hogy ennek nincsenek kívülről látható jelei; de a gyilkos kór, az örök halált hozó bűn belülről pusztítja lényünket. Az evangélium arra tanít, hogy Jézus meg tud szabadítani e belső betegség végzetes következményétől. Folyamodjunk tehát hozzá egy jó szentgyónás keretében, és az evangéliumi leprás bizalmával kérjük őt, tisztítson meg bennünket a bűn leprájától, hogy a gyógyult ember hálás örömével hirdethessük csodatetteit a világban.
A leprás ember, akinek meggyógyításáról az evangélium beszámol, már bizonyára hallott Jézus csodás gyógyításairól. Ezért, amikor az Úr segítségét kéri, kifejezi hitét, hogy Jézus meg tudja őt gyógyítani, ha akarja. Ezt a hitet jutalmazza Jézus a csodával. Csak akkor érdemes Jézus segítségét kérnünk bajainkban, ha erősen hisszük, hogy Ő valóban tud segíteni rajtunk. Nem csak szavainak, de tetteinek is ereje van, amely képes megváltoztatni az embert. Az isteni kegyelem megérinthet bennünket, és átalakítja életünket, ha hiszünk abban, hogy Jézussal boldogabb lesz az életünk. Minden új nap jó lehetőség számunkra, hogy Jézushoz forduljunk és elkötelezzük magunkat mellette. A lelki gyógyulást azonban nem csak Jézusnak kell akarnia, hanem nekünk is!
Fizikai értelemben vett leprások nincsenek környezetünkben, de sajnos vannak súlyos, vagy éppen gyógyíthatatlan betegek, egyedül élő idősek, végelgyengülésben szenvedők, fiatalon ágynak esettek, sőt a különböző szenvedély betegek, akik ezáltal megbélyegzettek lettek, de akik mégis hozzánk tartoznak, akár a hitvestársi, a szülői, a gyermeki, a rokoni, a baráti, a szomszédi, az egyházközségi szálak révén… Miattuk, és az általunk nem rokonszenvesnek tartott embertársainkért hangzik fel újra és újra Jézus leprást gyógyító története, hogy tanuljunk belőle, hogy példáját követve hasonlóan cselekedjünk.
Kakucs Szilveszter OFM
A remény egy életmentő emberi erő
A remény pozitív hatása széles körben elismert, de mégis, mit köszönhetünk ennek a pozitív erőforrásnak? Hogyan válhatunk reménytelibbé? 
A remény:
– okot ad arra, hogy folytassuk mindennapi küzdelmeinket
– kihúz minket, ha kétségbe vagyunk esve,
– irányt mutat a legszürkébb napjainkon
– általa elhisszük, hogy lehet szebb a holnap
– hajtóerőt biztosít a célok eléréshez
– segít, hogy elkötelezetté váljunk irántuk
Charles Snyder reményelmélete szerint a remény egy életmentő emberi erő, mely három összetevőből áll:
1. értékes célok meghatározásából
2. a képességből, hogy konkrét stratégiákat tudjunk kidolgozni a célok elérése érdekében
3. az a képesség jellemzi, mely fenntartja a stratégia alkalmazásának motivációját
Támasz a legnehezebb időkben is
A remény a szegénység, a háború és az éhínség ellenére is tartós marad. Optimista kilátásokat tesz lehetővé még a legnehezebb körülmények között is. A remény nem csak a jelenben, de a bizonytalannak tűnő jövőre való tekintésben is segít minket. Általa hiszünk abban, hogy minden rendben lesz. Bízunk a jövőben rejlő lehetőségekben és abban, hogy képesek leszünk leküzdeni a kihívásokat.
Jóllétünk szerves része
A remény együtt jár a teljesítmény javulásával, a nagyobb fizikai és pszichológiai jólléttel, a magasabb önértékeléssel, és hatását az interperszonális kapcsolatainkban is érezhetjük. Azok, akik reménnyel teliek, hiszik, hogy elérik céljaikat és ezáltal nagyobb valószínűséggel tapasztalják meg a jóllét állapotát.
A reményteli egyének a stresszes szituációkban a fenyegetés helyett a kihívást látják, ez pedig segít nekik a helyzettel való megküzdésben. Emellett a remény véd a krónikus szorongás ellen is. A remény kialakulásában nagy szerepe van a támogatásnak. Ha egyedül érezzük magunkat, az izolációhoz, reménytelenséghez és a motiváció hiányához vezethet, azonban a támogató kapcsolati háló segít a pozitív lehetőségek vizualizálásában.
A remény tanulható
Shane J. Lopez szerint a reményteli emberek három fő hittel rendelkeznek:
- A jövő jobb lesz, mint a jelen.
- Van erőm, hogy megcsináljam.
- Több út vezet a céljaimhoz.
Egyikük sem akadályoktól mentes.
Néhány módszer a remény táplálásához
Ha reménytelenség vesz úrrá rajtunk, akkor úgy érezhetjük, hogy nincs energiánk és motivációnk semmire, úgy önmagunk fejlesztésére, biztatására sem. Úgy érezhetjük, hogy bármibe is vágunk bele, csalódunk, és emiatt nem kockáztatjuk, hogy újból fájdalom érjen minket. Ez a lemondás azonban egy önbeteljesítő kört hoz létre, és ha meg sem próbálunk változtatni, akkor bizony nem fog javulni a helyzetünk.
A változás nagyon nehéz, hiszen sikerek és kudarcok váltják egymást, ám végül mégis ez az a folyamat, ami az állóvízből kimozdít minket és új perspektívákat tár elénk.
A remény megtalálásának számos módja van. Nézzünk most 6 tippet!
- Készítsünk reménytérképet!
Azaz gyűjtsük össze a jövőnkkel kapcsolatos terveinket, vágyainkat, és vázoljuk fel azt is, milyen akadályok tárulhatnak elénk, amiket le kell küzdeni. Mik a lehetőségeink, milyen megoldási javaslataink vannak? Hogyan fogjuk legyőzni az elénk gördülő nehézségeket? Keressünk ezekre a kérdésekre választ és írjuk le őket.
- Naplózzunk!
A naplózás növeli az öntudatosságot és a jóllétet. A reményre okot adó tényezők összeírása lehetővé teszi, hogy pozitívabb képet alkossunk a jövőnkről.
- Keressünk olyan példaképeket, akik már találtak megoldásokat!
Számos ember van, aki hasonló problémákkal küzd, mint mi. Az ő történeteik olvasása, hallgatása, a támogató üzeneteik segíthetnek reményt építeni. Létezik például egy angol nyelvű weboldal, ahol az emberek megoszthatják, hogy hogyan küzdenek meg egyes nehézségekkel. Az oldalra navigálva választhatunk, hogy milyen jellegű nehézséggel küzdünk, amiben reményt keresünk: fizikai vagy mentális egészségünkkel kapcsolatos, esetleg az élet kihívásai (úgy, mint például egy szakítás, önértékelés, munkanélküliség, diszkrimináció)? Ezután felvételeket hallgathatunk olyanoktól, akik hasonló problémákkal küzdenek, mint mi.
- Apró lépésekben haladjunk!
Ha tehetetlennek érezzük magunkat, gyakran a legegyszerűbb dolgok elvégzése is kihívást jelenthet. Ilyenkor kezdjük apró lépésekkel, mely a komfortzónánkon belül van: ágyazzunk be, tegyünk egy rövid sétát vagy főzzünk egy finom vacsorát. Olyan apró cselekvésekre igyekezzünk koncentrálni, melyek szépen lassan visszahozzák az életkedvünket és a remény érzését.
- Legyünk kedvesek!
A kedves gesztusok szerotonint váltanak ki belőlünk, ez pedig antidepresszáns hatással bír. Megnyugtat minket stresszes szituációkban és csökkenti a fájdalmat is.
- Forduljunk a hitünkhöz!
A hit erős szövetséges lehet a remény megtartásában, segíthet abban, hogy biztonságban érezzük magunkat.
Novák Dóra, mindsetpszichologia.hu
Mi az, ami „belülről” gyógyítja, „foltozza” az embert?
Szeptember 01. – Évközi 22. vasárnap
Olv.: MTörv 4,1-2.6-8; Zs 14; Jak 1,17-18.21b-22.27;
Evangélium: Mk 7,1-8.14-15.21-23
Bizonyára szinte mindegyikünknek ismerős Mátyás király és az okos lány meséje. Mátyás, kipróbálni akarván a messze földön híres lány legendás okosságát, ravaszabbnál ravaszabb kérdéseket, feladatokat adott neki. Ezek közül az egyik így szólt: „Foltozd be lányom, ezt a lyukas korsót!” Mit válaszolt erre az okos leány? „A színéről nem foltozunk! Fordíttassa ki előbb felséged ezt a cserépkorsót, akkor én szívesen befoltozom.”
A történet egy vidám kis mese akar lenni elsősorban, de egy nagyon fontos üzenete is van, ami kapcsolódik a szentírási részletekhez. Ami kívülről sebzettnek, csúnyának látszik, azt belülről lehet rendbe hozni, gyógyítani, megszépíteni. Az embereken megnyilvánuló külső seb, rondaság, piszkosság oka ugyanis nagyon sokszor belső, lelki probléma, erkölcsi félresiklás. Lásd pl. a mai koldusok, ún. rászorulók többsége. A baj legtöbbször nem kívülről, másoktól jön, hanem saját életük rendezetlenségéből. Épp ezért nem is lehet „csak kívülről”, mások által, felszínesen segíteni rajtuk. Belső változásra van szükségük elsősorban, amit nem várhatnak csak másoktól. Jézus így beszél az evangéliumban: „Ami belőle származik, az teszi az embert tisztátalanná.” Belső, lelki okai vannak a külső rendezetlenségnek, a kifelé megnyilvánuló bűnöknek. Káromkodik …. de miért? Hazudik …. de miért? Erőszakoskodik …. de miért? A belső indító okot kell megtalálni és gyógyítani! A hazugság oka a félelem? Vagy a feltűnési viszketegség? Az agresszió oka a szeretetlenség? Akkor ezeket kell kiküszöbölni.
A belső romlottságot nem lehet hosszabb távon sikeresen „elkozmetikázni”: előbb-utóbb meg fog nyilvánulni, ki fog derülni. Ezért hiábavaló a farizeusok részéről a felszínesség, a „külső máz” látszólagos rendben tartása. A kívülről könnyebben látható, könnyebben ellenőrizhető dolgokra odafigyeltek a vallásosság terén, pl. arra, hogy a kultikus tisztaság szabályait megtartsák, vagy megadják a tizedet a templomnak a legapróbb veteményeikből is. Azonban – ahogyan Jézus megállapítja – elhanyagolták azt, ami pedig fontosabb a törvényben: az igazságosságot, az irgalmat és a szeretetet. Előbb-utóbb azonban ezeknek hiánya is megnyilvánul kívülről: a gőgösségben, a mások iránti lenéző szavakban, gesztusokban, a segítő szándék és tettek hiányában stb. Jézus rávilágít arra, hogy bizony a „kívülről” tisztának, jónak látszó farizeusoknak is van mit rendbe tenni az életükben.
Mi az, ami „belülről” gyógyítja, „foltozza” az embert? Egyrészt Isten közelsége, Isten állandó, változatlan szeretete irántunk. „Hol van olyan nép, amelyhez oly közel volnának istenei, mint hozzánk a mi Urunk, Istenünk?” Isten szeretett gyermekeként viszonyul hozzánk mindenkor, akkor is, ha a bűneink mélyén vergődünk. Nem változnak meg irántunk az érzelmei, indulatai: nem gyűlöl meg minket, hanem továbbra is szeret és jelen akar lenni az életünkben. Az Atyában „nincs változás, és még árnyéka sincs a változásnak”. Ha a bűneiben fetrengő, sebzett ember felismeri ezt a szerető közelséget, válaszol rá, belehelyezkedik az imádságban ebbe az isteni jelenlétbe, az mindennél jobban segíti az önbecsülése helyreállítását, motiválja a jobbá lenni akarásban.
Szintén „belülről” segíti az ember helyes útra térését az Isten törvényeinek megismerése, megértése és betartása is. Sokszor ugyanis az okozza az emberek hibás döntéseit, erkölcsi botlásait, hogy nem is ismerik a helyes utat, illetve nem látják be annak helyességét. Az isteni parancsok ésszerű és segítő voltát először fel kell ismerni, hogy azután az ember kényszer-mentesen, belső elköteleződésből igyekezzen engedelmeskedni azoknak. Erre hívja fel népe figyelmét Mózes is az Ígéret Földjének határán: „Hol van még egy olyan nagy nép, amelynek olyan tökéletes parancsai és szabályai volnának, mint ez az egész törvény, amelyet most elétek tárok?”
Ha tehát a bűneink, helytelen cselekedeteink bemocskolnak minket, merjünk így mocskosan is Isten elé állni, engedni, hogy közel jöjjön hozzánk megbocsátó szeretetével! Tapasztalva a törvénysértés okozta szenvedést, még inkább csodálkozzunk rá Isten parancsainak óvó, féltő, boldogságra segítő szándékára, s erősítsük meg a szívünkben az elhatározást azok követésére! Ha pedig másokat látunk beszennyezetten, sebzetten, akkor ne elítéljük és megbélyegezzük őket, hanem szavainkkal, szeretetteljes tetteinkkel segítsük közelebb a szerető Mennyei Atyához, s adjunk jó példát nekik az Isten akarata szerinti életre!
Dr. Finta József atya