Inspiráló gondolatok János atyával
Ne maradjunk ki!
Ha nem a tökéletes szentség állapotában halunk meg, akkor tisztulás vár ránk. Ez nem rövidített pokol, noha tényleges szenvedésekkel jár együtt, hanem átmeneti állapot, ahonnan a dicsőséges életre jut mindenki. A Szentlélek erőterében segíthetünk rajtuk szentmise-felajánlással, imádsággal. Modern szóval, mintha távmunkát végeznénk. Itt dolgozunk, de az eredmény ott mutatkozik meg. Akik a tisztulás állapotában élnek, alkalmassá válnak arra, hogy idővel Istennek és az ő szentjeinek társaságába kerüljenek. Persze, nehéz megmondani, hogy mennyi idő után, hiszen aki meghal, kilép az időből. De a tisztulás állapota mégis átmeneti, és a világ megdicsőülésekor biztos, hogy megszűnik, mivel akkor már végérvényes helyét kapja meg mindenki. A tisztítótűz egyfajta túlvilági gyónás, ill. az elégtétel elvégzése. Azért vezekelnek az ott levők, hogy bűneik hatása csökkenjen a világban. Mindez csak úgy érthető, ha a bűnt hiánynak tekintjük, a teljes, isteni lét hiányának. A lemaradást pótolni kell, a hiányt le kell dolgozni. De ezt nem cselekvéssel teszik, hanem azzal, hogy magukba engedik Isten átalakító erejét. Ez pedig azért fáj, mert még kötik őket földi megszokásaik. Egy közösséget alkot az emberiség. Jó lenne, ha a dicsőséges életből sem maradna ki senki.
Sánta János atya
Élethelyzetek – sorozat
A futóverseny
Lányunk, Susie ötödik osztályos volt, amikor megtanulta az első leckét az életről, a halálról és a részvétről. Osztálytársánál, Jeffnél leukémiát állapítottak meg az orvosok. Jeff rengeteget hiányzott az iskolából, de emellett fizikailag is legyengült és kihullott a haja. Néhány gyerek elutasítással vagy gúnnyal vette tudomásul a történteket, nem úgy Susie. Ő törődni kezdett vele, és különlegesen jó barátok lettek.
Amikor a betegség tünetei enyhültek, Susie és Jeff minden idejüket együtt töltötték, játszottak, tanultak, beszélgettek. Még néhány futóversenyre is elmentek együtt, és elválaszthatatlanokká váltak.
Így aztán Susie rettenetes csapásként élte meg, hogy barátján elhatalmasodott a leukémia, a tünetek kiújultak és elveszítette Jeffet. Nagyszerű lányunk ekkor mutatta meg nekünk kreativitása és ereje legjavát- és emlékezetünkbe idézte a hit erejét.
Susie valami olyasmit akart tenni, ami megtartja Jeffet az emberek emlékezetében. Mivel Jeff nagyon szeretett futni, amíg egészséges volt, Susie elhatározta, hogy megszervez egy Jeff emlékversenyt, és a befolyt összeget a Leukémiai Társaság javára ajánlja fel. Amikor elmondta nekünk, mit tervez, büszkék voltunk, meg voltunk hatva, de óvatosságra intettük. Tudtuk, hogy Susie-nak fogalma sincs róla, mekkora fába vágja a fejszéjét, és a megfelelő tapasztalattal illetve tudással sem rendelkezik. Természetesen mi sem tudtuk, hogyan kell jótékonysági futóversenyt szervezni, így aztán meghallgattuk, majd nem foglalkoztunk többet a dologgal.
Nem sejtettük, hogy Susie nem fogja feladni, és addig talpal majd, amíg meg nem kapja a szükséges segítséget. Tudtunk nélkül Susie megkereste a tanárait. Megdicsérték az ötletért, de ők is elmagyarázták, hogy miért lehetetlen a terve. Eltekintve a rengeteg időtől és energiától, amit egy ilyen vállalkozás felemésztene, figyelmeztették arra is, hogy megfelelő kapcsolatokra és hatalmas összegeket rendelkezésre bocsátó szponzorokra is szüksége lenne. Egy kisebb szabású, házi atlétikai versenyt javasoltak helyette. Susie meghallgatta őket, egy szót sem szólt, majd ment tovább a saját feje után.
El lehet képzelni a megdöbbenésünket, amikor néhány héttel később otthonunkban Susie-nak szóló telefonhívásokat kaptunk a Coca-Colától, a Coorstól és más egyéb cégektől. Susie megkereste őket a futóverseny szponzorálása ügyében, és további részletekre voltak kíváncsiak. Ekkor már tudtuk, hogy a lányunk nekilátott álma megvalósításának, és nem akartunk az útjába állni. Tudtuk, hogy lesz futóverseny, és kivettük a részünket a segítésben. Több hónapos tervezőmunka és pénzgyűjtés után végre megrendezésre került a Jeff Futóverseny a leukémiásokért. Óriási sikere lett! Több mint 20 000 dollár gyűlt össze. Ennek a fele fedezte a verseny költségeit, és 10 000 dollárt büszkén átadtunk a Leukémiai Társaságnak. Mindez azért sikerülhetett, mert egy kislány nagyon szeretett egy kisfiút, és volt egy álma, amit senki nem tudott kiverni a fejéből.
Thomas R. Overton
GONDOLAT:
„Mindenkinek van egy álma…” szól Harangozó Teri éneke. Legyen az kicsi, vagy nagy (emeletes tortát sütni a gyerek, az unoka szülinapjára, elutazni egy vágyott helyre, valami újat tanulni, stb.), a megvalósítása csak rajtad múlik. Mennyire akarod és szánsz-e rá időt, energiát. Ne halogass! Vágj bele minél előbb!
Ha szeretnél továbbra is is ilyen inspiráló történeteket kapni, maradj továbbra is útitárs »
***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!
Igen, a gyerekek sokszor megmutatják nekünk mi az igazi hit, nem véletlenül mondja Jézus, hogy
legyünk olyanná mint a gyermekek.
Az az ősbizalom van meg bennük, ami bennünk sokszor csak pislákol
az életben szerzett negatív tapasztalatok miatt.Nagyon sokszor
mi tanulunk tőlük.Köszönöm ezt a szívmelengető írást.
Köszönöm ezt a szívhez szóló történet, könnyeket csalt ismét a szemembe!