Inspiráló gondolatok János atyával
Magunkat adni a világnak
Az Egyház hite szerint az egész Jézus Krisztus jelen van a széttört szentostya minden darabjában, amely még szemmel felismerhető. Hasonlóképpen jelen van a szent vérben is, annak minden felismerhető mennyiségében, ha szétosztjuk. De a szétosztás előtt nem a lehetséges összes morzsában és cseppben van jelen, hanem az egészben. Jézus jelen van a szentostyában és a szent vérben külön-külön, de ha kétszín alatt áldozunk, nem kétszer áldozunk, csak egyszer. Mindezek következményei Jézus szándékának, amellyel az Oltáriszentséget alapította. Jézusból nincs több, csak egy, de ugyanolyan hatékonyan jelen tud lenni mindenütt, ahol ott a szentostya és a szent vér, ugyanolyan hatékonyan, mint ha ő maga lenne ott. Persze azt is látnunk kell, hogy az Oltáriszentség csak az embernek jelent lelki táplálékot, mert egyedül csak az ember képes felfogni ennek nagyságát, a teremtés más rendje nem.
De ha mi megáldozunk, akkor már velünk áldozik a világ is.
Ahogy Jézus nekünk adja magát minden szentmisében, úgy adjuk mi is magunkat a világnak minden áldozatunkban. Így semmilyen áldozatunk nincs hiába!
Sánta János atya
Élethelyzetek – sorozat
Mint a zongora fekete és fehér billentyűi
Margaret 1983 tavaszán érkezett meg az Idősek Otthonába, hogy megkezdje a fizikoterápiát. Millie, az intézmény régi alkalmazottja emlékszik rá, hogy, amikor bemutatta Margaretet az ott lakóknak, feltűnt neki, milyen bánatosan tekintget Margaret a zongora felé.
– Valami baj van? – kérdezte Millie.
– Nem, semmi – felelte Margaret halkan. – Csak annyi, hogy ha zongorát látok, mindig feltolulnak a régi emlékeim. Az agyvérzésem előtt a zene volt a mindenem.
Millie Margaret használhatatlanná vált jobb kezét nézte, miközben a fekete bőrű asszony zenei pályafutása legszebb élményeiről számolt be. Millie-nek egyszer csak eszébe jutott valami.
– Várjon itt. Egy perc múlva visszajövök – mondta.
Valóban csakhamar visszatért; mögötte egy alacsony, ősz hajú, vastag szemüveget viselő asszony lépdelt. Mankóval járt.
– Margaret, bemutatom Ruthot – mondta Millie mosolyogva. – Ő is zongorázott, és szintén agyvérzésen esett át, mint maga. Azóta ő sem tud játszani. Ruth jobb keze egészséges, magának meg a bal keze. Úgy érzem, együtt csodákra lennének képesek.
Azóta több százszor ültek így egymás mellett. Margaret béna jobb kezét Ruth hátán nyugtatta, Ruth béna bal keze pedig Margaret térdén nyugodott. Közben Ruth jobb keze játszotta a dallamot és Margaret egészséges bal keze a kíséretet.
Zenéjük elgyönyörködtette a televízió nézőit, templomok, iskolák, szanatóriumok és szeretetotthonok közönségét. A zongorapadon nemcsak a zenét osztották meg egymással. Ott jöttek rá ugyanis, hogy több közös van bennük, mint valaha is álmodni merték volna.
Margaret Patrick
GONDOLAT:
***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!