Oldal kiválasztása

Inspiráló gondolatok János atyával

 

Szükség van a segítségre!

A rózsafüzér imádkozása során az Üdvözlégy Mária imádságot sokszor elmondjuk. Nem azért, mert nem tudunk újat mondani, hanem azért, mert akit szeretünk, azt sokszor szólítjuk.
Aki mindig segít, azt bármikor tudjuk szólítani. Szűz Mária és a szentek már ide tartoznak. Mi, akik még ehhez a téridő világhoz vagyunk kötve, nem tudunk mindig segíteni, akármennyire is akarnánk. Kötnek bennünket az anyagvilág korlátjai és megfognak bűneink, gyengeségeink.
Aki viszont őszintén törekszik az életszentségre, annak egyre több helyen érezhető a hatása. Olyan mintha ott volna, no nem fizikailag, hanem lelkileg. Máriát mindig hívhatjuk, mert mindig kell a segítsége.
Ma nagy baja a világunknak, hogy nem kellenek az emberek, fölöslegesek. S akik erről tehetnek, azoknak súlyos a felelősségük.

Minél önzőbbek vagyunk, annál több ember lesz számunkra fölösleges, sőt kifejezetten úgy fogjuk érezni, hogy akadályozzák előrehaladásunkat. Jézusnak és az őt követő embereknek, élükön Szűz Máriával, mindenki kell. Csak Jézus által leszünk fontosak a világnak.

Sánta János atya

Kérd te is Mária közbenjárását ügyes-bajos dolgaidra, vívódásaidra, kísértéseidre.
Ebben nyújtunk segítséget itt »


 

Élethelyzetek – sorozat

 

A forradás

Egy kisfiú elhívta az anyját az első általános iskolai értekezletre. Ijedten vette tudomásul, hogy az anyja azt mondta, ott lesz. Ez volt az első alkalom, hogy az osztálytársak és a tanárok találkoznak az anyjával, ezért a gyerek aggódott, hogy mit fognak szólni. Az anyja szép nő volt, de egy csúnya forradás éktelenkedett az arcán, mely csaknem a fél arcát beborította. A fiú sosem kérdezősködött róla, hogy miért vagy hogyan került oda az a sebhely.
Az értekezlet résztvevőire a sebhely ellenére nagy hatással volt az anyja kedvessége és természetes szépsége, a fiú mégis aggódott, és elrejtőzött mindenki elől. Véletlenül fültanúja volt azonban egy beszélgetésnek anyja és a tanára között:
– Hogy szerezte azt a forradást az arcán? – kérdezte a tanár.
– Amikor a fiam még kicsi volt, kigyulladt a szobája. Mindenki félt bemenni, mert a lángok elharapóztak, ezért én mentem be. Amikor a bölcsője felé rohantam, megláttam egy lefelé zuhanó tűzcsóvát. A gyerek fölé hajoltam, hogy a testemmel védjem. Elájultam, de szerencsére egy tűzoltó a segítségünkre sietett és mindkettőnket megmentett.
Megérintette az égés nyomát az arcán, majd folytatta:

– Ez a sebhely örökre megmarad, de nem bántam meg, amit tettem.

Ekkor a kisfiú előbújt rejtekhelyéről, és könnyes szemmel futott oda az anyjához. Megölelte, és egyszeriben átérezte, mekkora áldozatot hozott érte az anyja. Az est hátralevő részében nem engedte el a kezét.

Lih Yuh Kuo

GONDOLAT:

A szeretet képes áldozatot hozni másokért!
Tanuld meg októberben azt, hogy ne engedj a kísértéseknek, hanem Isten szeretetére fókuszálj!
Ezért jelentkezz most a KÍSÉRTÉSEK IDEJÉN – rózsafüzéres online imaiskolára itt » 

***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!