Inspiráló gondolatok János atyával
Nem tudunk kivetkőzni önmagunkból
Az esze használatára eljutott ember különbséget tud tenni jó és rossz között. Még az értelmileg sérült emberek is valamennyire meg tudják ezt tenni, minimálisan úgy, hogy az egyik inger tetszik nekik, a másik nem. Még ők is képesek legalább kismértékű szinten ítéletet alkotni.
A mai ember nagyon könnyen felmenti magát a bűn alól, mondván, hogy olyan rossz a világ, miért pont én legyek más, mint az átlagember. Egyébként is, aki igazat mond, könnyen megüti a bokáját. Aki így gondolkodik, az is tanúságot tesz arról, hogy látja a jó és a rossz különbségét. Legfeljebb nincs neki ereje a rosszat jóval felülmúlni, és talán nem is érdekli az egész. De senki sem születik semlegesnek.
Nem tudunk annyira kivetkőzni önmagunkból, hogy a jó és a rossz erőteréből kivonjuk magunkat. Ha nem akarjuk bevallani, akkor is rászorulunk a bűnbánatra.
Sánta János atya
GONDOLAT:
Tarts bűnbánatot minden este! Vizsgáld meg, mi volt jó és mi volt rossz! Ez egy nagyon fontos eleme a lelki életünknek!
Élethelyzetek – sorozat
Aki eldöntötte a győzelmet
Amikor gimnáziumi kosárlabda-edző voltam, mindent megtettem a diákjaim sikeréért. Ugyanúgy hajtottam a győzelemért, mint ők. Egy drámai esemény, mely egy olyan mérkőzés után történt, ahol bíróként működtem közre, teljesen megváltoztatta addigi elképzeléseimet a győzelemről és a vereségről.
Egy bajnoki ligamérkőzést vezettem. Két gimnáziumi csapat játszott egymás ellen. A tornaterem zsúfolásig megtelt, és akkora volt a zaj, hogy semmit sem lehetett hallani. A Yonkers egy ponttal vezetett, amikor az órára néztem, és megállapítottam, hogy már csak 30 másodperc van hátra a játékidőből. A labda a Yonkers csapatánál volt, egy passz után kosárra dobtak, de elhibázták. Az ellenfél megszerezte a labdát és jött fölfelé. Kiadták a labdát a szélre, majd dobtak. A labda pattogott néhányat a kosár karimáján, majd kipattant. A szurkolók őrjöngtek. Ismét az ellenfél szerezte meg a lepattanó labdát, és ezúttal bedobták. Úgy tűnt, ez volt a mérkőzéslabda. Az őrjöngés fülsiketitővé vált.
Ránéztem az órára, és láttam, hogy lejárt a játékidő. A nagy zajban nem hallottam a mérkőzés végét jelző csengőt. Megkérdeztem a másik bírót, de ő sem tudott segíteni. A hatalmas zsivaj közepette más segítség után néztem. Az időmérőhöz fordultam, aki egy 17 év körüli fiú volt.
– Mr. Covino, a csengő az utolsó labdaérintés előtt szólalt meg – mondta.
Abba a kellemetlen helyzetbe kerültem, hogy közölnöm kellett O’Brien edzővel a szomorú hírt.
– Daniel, a játékidő lejárt az utolsó labdaérintés előtt – mondtam. – A Yonkers nyerte a mérkőzést.
Az arca elkomorodott. A fiatal időmérő fiú odajött hozzánk, és így szólt:
– Sajnálom, apu. Az utolsó kosár előtt lejárt a játékidő.
Hirtelen, mint a felhő mögül előbukkanó nap, úgy ragyogott fel O’Brien edző arca.
– Jól van, Joe. Azt tetted, amit tenned kellett. Büszke vagyok rád – mondta a fiának.
A két férfi együtt vonult le a pályáról; az edző karja fia vállán nyugodott.
Al Covino
GONDOLAT:
A tisztességnek talán még nagyobb jelentősége van a mai világban. Fontos becsületesnek lenni nyíltan, de a háttérben is.
Mikor nem látják, mit és hogy tesszük, de megbíznak bennünk, hogy tisztességgel elvégezzük azt, amit ránk bíztak.
Legyünk becsületesek, tisztességesek akkor is, ha azt senki nem jutalmazza, akár a legapróbb dolgokban is!
***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!