Inspiráló gondolatok János atyával
Olyanok vagyunk, mint az estéink
Valakitől hallottam, hogy olyanok vagyunk, amilyenek az estéink, és az éjszakáink. Este letesszük a szereposztást, kilépünk az intézményes világból, s felszínre kerül igazi énünk. Érdekes, hogy a feltámadt Jézus először reggel találkozik emberekkel, de a Szentlelket mégis este ígéri meg, amikor a zárt ajtók ellenére megjelenik a tanítványoknak. Az emmauszi tanítványok is marasztalni akarják azt a különös útitársat, aki velük volt az úton, már este van, s amikor eltűnik, akkor veszik észre, hogy ki volt. Nyilván a Szentlélek ismertette fel velük.
Esti és éjszakai bűneinket jobban röstelljük, mint a nappaliakat, mert este és éjszaka természetesebbek vagyunk, míg nappal intézményesebbek. Az esti bűnöket nehezebb másra fogni, mint a nappaliakat. Az estékhez jobban kell a Szentlélek átmentő ereje, mert fáradtak vagyunk. Szétszórtabb az értelmünk és az akaratunk, és hajlamosabbak vagyunk haszontalanságokra is.
Szokták azt is mondani, hogy aki alszik, nem vétkezik. Ez lehet igaz, mert értelmünk és akaratunk egy időre ki van kapcsolva, de ha valaki haragot tartva fekszik le, az vétkezik a mulasztása miatt. Nem véletlen az Egyház ajánlása: Ha valakit napközben megbántottunk, attól legkésőbb este kérjünk bocsánatot.
Sánta János atya
Ha szeretnéd, hogy minden nap egy valódi ÚJ KEZDET legyen számodra, tarts velünk itt »
Élethelyzetek – sorozat
Időben mondjunk köszönetet!
Amikor tudtuk, hogy talán az utolsó születésnapja közeleg, az egész család átszervezte a Hálaadás napi programját, és mind összegyűltünk megünnepelni Simon nagyapó születésnapját a szanatóriumban. Nagyszabású parti volt, rengeteg emberrel, nagy lármával és temérdek étellel. Apa elemében volt. Kiváló történetmesélő tehetségét most végre hatalmas közönség előtt kamatoztathatta. Ő volt a társaság központja.
Néhány hónappal később, apa temetési szertartásán értettük csak meg igazán, milyen sokat adtunk apának azon az estén. Az efféle történetek általában a temetéseken szoktak elhangozni, amikor a szeretett személy már nincs ott, hogy meghallgassa őket. Akkor mesélik el, könnyek között, reménykedve, hogy az elhunyt valahogyan meghallja a szeretetkitöréseket. Mi ezzel szemben még életében osztottuk meg szeretetteljes emlékeinket apával, nevetgélve meséltük őket, ölelések és öröm közepette. Kapaszkodhatott beléjük, és visszaidézhette őket magában élete utolsó hónapjaiban és napjaiban.
GONDOLAT:
A szeretetnek óriási hatása van az életünkre, ezért ismerd meg itt a szavak hatalmát és a tettek erejét.
***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!