Bevezető ima:

Boldogságos Mária! Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel fordulunk hozzád és közbenjárásodat kérjük. Isten kiválasztott teremtményeként kérünk, ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád fohászkodunk! Eszközöld ki Istentől számomra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérek.

Elmélkedés:

Lukács rövid mondataiban egész életmű lapul: „Mária mindezeket megőrizte, és szívében forgatta.” Az emlékezés itt nem rágódás, hanem érlelés; nem önvádlás, hanem őrzés. Mária nem ragad le a napi zajban, de nem is menekül a lélek munkája elől: esténként visszahozza a nap képeit, és fény alá tartja őket. A fény neve: Isten hűsége.

Az esti emlékezés néhány egyszerű kérdésből él. Hol tapasztaltam ma szeretetet – bennem vagy körülöttem? Hol mulasztottam el – mikor csúszott ki a kezemből a figyelem? Mit tanultam az emberekkel való találkozásaimból? Miért adhatok hálát, még ha kicsi is? Mi az egyetlen lépés, amire holnap hívást érzek?

Nem vizsga ez, hanem hangolás: mint amikor a mester az esti csöndben áttörli a szerszámait, hogy reggel tisztán nyúljon hozzájuk.

Az emlékezéshez szépen illeszkedik az áldás. Mária életében az áldás nem ünnepi kellék, hanem levegő. A szív lassú imája körbejár: „Legyek békében… legyen ő békében.” Először magadra mondod: nem azért, mert különleges vagy, hanem mert szeretetre születtél. Aztán arra, aki közel áll hozzád: az áldás nem birtokol, hanem kísér. Végül arra, akivel nehéz: nem felmentés ez, hanem jóság, amely nem engedi, hogy a keserűség uralja a szívet. Az áldás megdolgozza bennünk a düh kemény rögét – nem egyik pillanatról a másikra, de kitartóan.

Ha ezt a két mozdulatot – emlékezés és áldás – szokássá érleled, változik a reggeled is. Nem a hiányok listájával ébredsz, hanem egy finom emlékezéssel: van út, és nem egyedül járom. A nap folyamán hamarabb észreveszed a jó jeleit, és hamarabb kéred a segítséget, amikor fogy az erő. A kapcsolataidban is több lesz a tiszta szó és kevesebb a torzított: mert este már láttad, hogyan érdemes mondani.

Mária „szíve” nem költői kifejezés: a döntések központja, az emlékezet tere, a szeretet forrása. Ha a szívet minden este egy kicsit „megtisztítjuk” a fénytelen ragadásoktól, másnap szabadabban tud szeretni. Nem a hibátlanság miatt, hanem mert van hova visszatérnie. A szeretet nem a pillanat hevéből él, hanem a szív ritmusából.

Kis ima: „Mária, aki mindent a szívedben őriztél, taníts szeretettel emlékezni és jót kívánni. Add, hogy az estéim békét, a reggeleim derűt, a napjaim pedig tisztább szeretetet hordjanak. Ámen.”

​

Gondolat:

Aranyosi Ervin: Az út végén…

Vajon az út végén, mi fog engem várni?
Kérdésre a választ meg fogom találni?
S addig vajon engem majd milyen út vezet?
Félelem-göröngyös, szépen kikövezett?
Szeretet vezet majd, vagy düh, harag, átok?
Magányosan megyek, vagy lesznek barátok?
Mennyi-mennyi kérdés. Tudatlan a lélek?
Keresem a választ, utamon, míg élek!
Visszanézni nem kell, nem segít a múltam,
ami lényeges volt, talán megtanultam.
Magam mögött hagyom, szívből megbocsátok,
mert a múlt súlyával csak magamnak ártok.
Csak a mában élek és teszem a dolgom,
amint felmerülnek gondjaim, megoldom.
A jövőm majd eljön, nem kell félnem tőle,
vágyammal teremtek, jó cél lesz belőle.
És ha majd egy napon az út végéhez érek,
majd angyalok várnak, csupa kedves lélek.
Addig nem is kell már egyéb dolgot tennem,
csak emberként élnem, s őszintén szeretnem!

Záró imádság:
Imádkozzunk a saját vagy mások imaszándékára:
Üdvözlégy… Oltalmad alá futunk Istennek szent Anyja …