– 2022. márciusi lelki nap –
Most volt március 15-e, ami nekünk, magyaroknak a szabadság ünnepe. Ennek apropójaként a márciusi lelki nap gondolatai is a szabadsághoz kapcsolódnak: Hogyan lehetek szabad magamtól és hogyan lehetek szabad Istenre?
Mivel ez a téma igen sokrétű, ezért most csak 4 elmélkedésre és cselekvésre alkalmas gondolatot hoztam számodra, ami jól illeszthető a nagyböjti készülethez is. Fogadd szeretettel, kattints mind a négy fülre:
Jim Hines, amerikai atléta, aki elsőként ütötte át a 100 m-es síkfutás 10 másodperces képzeletbeli falát, melyről sokáig azt hitték, hogy az emberi teljesíthetőség végső határa. Azt tartották, hogy 100 m-t nem lehet lefutni 10 másodpercen belül. Közel 80 éven keresztül állt fenn ez a tévhit. Jim hitte, hogy képes áttörni ezt a „határt”, és az 1968-as mexikói olimpián sikerült-is neki. Azóta közel 20 világcsúcsot döntöttek le ebben a számban.
Amint tehát elhitték mások is, hogy ezt meg lehet csinálni, meg is valósították. Újabb és újabb világcsúcsok születtek egymás után. Mindn idők egyik legfontosabb felismerése az az igazság, mely kimondja:
„Az ember bármi, amit ki tud gondolni, és amiben hinni tud, azt meg is tudja valósítani” (Napoleon Hill).
Az egyik legfontosabb törvényszerűség az életünkben, hogy sorsunkat, jövőnket, eredményeinket a gondolataink, meggyőződéseink alakíthatják. Amire a legtöbbet gondolsz, az lesz, azzá leszel, arra haladsz. Gyakran a hited, a meggyőződéseid, hiedelmeid összessége a teremtője a sorsodnak.
Ha a jelenlegi körülményeiddel nem vagy megelégedve, vagy tovább szeretnél haladni, akkor először is változtasd meg a gondolataidat, meggyőződéseidet. Azok válnak igazán szabaddá, akik mernek szembenézni a saját korlátaikkal, szabályaikkal, hiedelmeikkel.
A hiedelmeinket gyakran csak kitartó „puhítással” lehet csak megszelídíteni. Mindig vannak vélekedéseink, kifogásaink, amelyek megbénítanak bennünket. Pl.: „én már túl öreg vagyok ehhez”; „a körülményeim nem megfelelőek” „az időpont nem jó”; „senki sem támogat”; „túl elfoglalt vagyok”; „az emberek megbízhatatlanok”; „nincs bennem semmi különös” …
Nos, ha tényleg akarsz valamit, akkor megtalálod a kulcsokat ezekhez a kifogásokhoz, hiedelmekhez… és megnyílnak a kapuk előtted. Szabadon élheted az életed.
Itt a tavasz. Szép lassan elkezdenek rügyezni a fák, új élet születik. (A képet neked fotóztam).
Szülessen benned is új élet és egy cseppet se kételkedj, hogy eljön a tavasz.!
A kétely ugyanis ellopja az álmaidat és a lehetőségeidet! A kétely azt mondathatja veled: „megpróbálom, de nem hiszem, hogy sikerül…”; „már semmi esélyem”; „nekem nem lesz szerencsém”
Jézus mondja: „minden lehetséges annak, aki hisz”. (Mk 9, 23)
Vannak napok, amikor – emberi szemmel nézve – jobban mennek a dolgok, vannak, amikor rosszabbul. Akkor elevenítsd fel magadban azt a jó tapasztalatot, hogy a neked adatott jelen életedben nem az számít, hogy jól vagy-e vagy rosszul, hanem az, hogy hogyan éled meg az életet, mert abban a hogyanban van a szeretet, ami egyedül értelmet ad mindennek. Ugyanis az szereti Istent, aki megtartja tanítását. (Vö. Jn 14,23)
Napközben arra kell gondolnunk, hogy a Paradicsomba nem vihetjük magunkkal sem örömeinket, sem kínjainkat. Még ha tűzre is vetjük testünket, szeretet nélkül mit sem ér. (Vö. 1Kor 13,3) Az apostoli tettek sem érnek semmit. Ha az angyalok nyelvén szólunk is, szeretet nélkül semmit sem ér. (Vö. 1Kor 13,1) A könyörületes cselekedetek sem. Az sem ér semmit szeretet nélkül, ha mindenünket a szegényeknek adjuk. (Vö. 1Kor 13,3)
A Paradicsomba csak azt visszük, hogy mindezt hogyan éltük meg: vajon Isten szavai szerint-e, ami módot ad rá, hogy kifejezzük a szeretetünket.
Ezért keljünk fel mindennap boldogan: legyen bár viharos szél vagy ragyogó napsütés, soha ne feledjük, hogy csak az számít a napunkban, hogy mennyire sikerült „beleépítenünk” Isten szavát.
Ha így teszünk, Krisztus bennünk él aznap, és értelmet ad tetteinknek vagy közvetlenül, vagy az ima és a szenvedés által. És végül tetteink elkísérnek minket. (Vö. Jel 14,13)
Olyan csodálatos, ahogy Isten szava, az Igazság szabaddá tesz minket… (Vö. Jn 8,32.36) Szabaddá a körülményeinktől, szabaddá e halálra szánt testtől (vö. Róm 7,24), szabaddá a lélek megpróbáltatásaitól, szabaddá a minket körülvevő világtól, ami Isten országának szépségét és teljességét akarja beszennyezni bennünk.
Chiara Lubich
Én hiszek? Hitből élek? Hiszem azt, hogy Istenhez fordulhatok minden ügyemmel és hiszem, hogy Ő válaszol is? Így válok igazán szabaddá …
Jézus úton van, és nagy tömeg veszi körül. Egy kétségbeesett édesapa arra kéri, hogy menjen, és mentse meg haldokló kislányát. Elindul, és az úton még valaki odajön hozzá. Egy sok éve vérfolyásban szenvedő asszony átfurakodik a tömegen. Betegsége súlyos következményekkel jár, mert behatárolja a családi és a társas kapcsolatait. Az asszony nem szólítja meg Jézust, nem beszél, hanem közel megy hozzá és bátorkodik megérinteni a ruhája szegélyét. Nagyon világos az elképzelése: „Ha csak megérintem is a ruháját, meggyógyulok a szenvedésből, amely gyötör.”
Jézus pedig megfordul, ránéz, és megerősíti ezt: hite meghozta neki az üdvösséget (a valódi szabadságot). Jézus tekintete által nem csak a testi egészséget, hanem az Isten szeretetével való találkozást is elnyeri.
„Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged.”
Máté evangéliumának ez a története számunkra is váratlan távlatokat nyit. Isten mindig elénk siet, de a mi kezdeményezésünket is várja, hogy ne maradjunk le a vele való találkozásról. A hit útja, még ha sok botlás, hiba, törékenység és csalódás közepette járjuk is, nagyon értékes. Ő az igazi Élet Ura, és ezt az életet akarja kiárasztani ránk, a gyermekeire, ami olyan méltóság az ő szemében, amelytől semmilyen körülmény nem foszthat meg. Ezért mondja ma nekünk is Jézus:
„Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged.”
Chiara Lubich egyik írása segíthet megélni ezt az igét. Így elmélkedik róla: „A hit által az ember arról tesz tanúságot, hogy nem önmagában bízik, hanem Abban, aki erősebb nála. […] Jézus »leányának« nevezi a meggyógyított asszonyt, és ezzel kifejezi azt, amit valójában adni szeretne neki: a testi egészségen kívül az isteni élettel is meg akarja ajándékozni, ami teljesen megújíthatja őt. Mert Jézus csodatételeinek az a célja, hogy az emberek befogadják az üdvösség és a megbocsátás Általa szerzett ajándékát; az Atya ajándékát, aki Ő maga, és aki közösségre lép az emberrel, s átalakítja őt. […] Akkor hát hogyan éljük ezt az igét?
A legsúlyosabb helyzetekben is hagyatkozzunk teljes bizalommal Istenre! Természetesen ez a gesztus nem mentesít bennünket a felelősség alól, s nem tekinthetünk el attól sem, hogy megtegyünk minden tőlünk telhetőt. […] De az is előfordulhat, hogy hitünknek kell próbát kiállnia.
Pontosan ezt mutatja a vérzésben szenvedő asszony esete, aki számára nem jelent akadályt a tömeg, mely elválasztja a Mestertől. […] Olyan hittel kell tehát rendelkeznünk, melyet a próbatételek sem ingatnak meg. S bizonyítanunk kell Jézusnak azt is, hogy milyen végtelen gazdagságot jelent számunkra az az isteni élet, amellyel megajándékozott. Legyünk hálásak érte, és válaszoljunk Neki!”
„Bízzál lányom! A hited meggyógyított téged.”
Ez a bizonyosság lehetővé teszi, hogy vigaszt nyújtsunk, amikor gyengédséggel közeledünk ahhoz, aki szenvedés, szükség, sötétség vagy bizonytalanság közepette él.
Ez történt egy venezuelai édesanyával is, akinek volt bátorsága megbocsátani:
„Kétségbeesett keresésemben részt vettem egy találkozón, amely az evangéliumról szólt. Jézus igéjét magyarázták: »Boldogok a békességszerzők, mert Isten fiainak nevezik őket«[2], »Szeressétek ellenségeiteket«[3]. Hogy bocsáthatnék én meg annak, aki megölte a fiamat? De ez bogarat ültetett a fülembe, és végre felülkerekedett bennem az elhatározás, hogy megbocsátok. Most már tényleg »Isten gyermekének« mondhatom magam. Nemrég elfogták azt az embert, aki megölte a fiamat, és beidéztek szembesítésre. Nagyon kemény helyzet volt, de működött a kegyelem. A szívemben nem volt gyűlölet és harag, hanem csak nagy könyörület és jószándék, hogy ezt az embert Isten irgalmába ajánljam.”
Letizia Magri (forrás: ujvarosonline.hu)
A szív tisztasága a szabadság, a tisztánlátás előfeltétele.
Éppen ezért hoztam számodra egy Assisi Szent Ferenc életéből vett ismert párbeszédet, melyet Leo testvérrel folytatott.
Ferenc testvér a szív tisztaságáról…
– Mit gondolsz, testvérem, miben áll a szív tisztasága?
– Ez abban áll, hogy nincs hibánk, amit szemünkre vethetnénk magunknak – válaszolta gondolkodás nélkül Leó.
– Most már megértem szomorúságodat – mondotta Ferenc. – Mert hiszen mindig van valami, amit a szemünkre vethetünk.
– Igen – hagyta jóvá Leó -, és éppen ez az, ami engem elkeserít. Sohasem fogom elérni a szív tisztaságát. (vagyis a lélek igazi szabadságát)
– Ah, Leó testvér, higgy nekem! Ne foglalkozz te annyit lelked tisztaságával! Fordítsd tekinteted Istenre! Csodáld! Örvendezzél azon, hogy van! Ő, aki maga a szentség, a tisztaság! Adj hálát neki önmaga miatt! Ebben áll, kicsi testvérem, a szív tisztasága. És amikor te így Isten felé fordultál, többé már ne fordulj vissza önmagadhoz! Ne kérdezd, mennyit haladtál. Az azon való bánkódás, hogy nem vagyunk tökéletesek, hogy bűnösnek találjuk magunkat, még csak emberi érzelem, nagyon is emberi. Magasabbra kell emelni tekintetedet, sokkal feljebb. Van Isten, és létezik az ő mérhetetlensége, az ő változatlan fényessége. Annak van tiszta szíve, aki nem szűnik meg imádni az élő és igaz Urat. Akinek az a törekvése, hogy Isten életére odafigyeljen, és aki képes minden nyomorúsága közepett Isten örök ártatlanságában és örömében fürdeni, aranylóan, mint a porszem a napsugárban. Ez az emberi szív egyszerre kifosztott, és minden gazdagsággal teljes. Elég neki, hogy Isten maga Isten. És ebben találja meg békéjét és gyönyörűségét. Isten pedig maga a szentség és tisztaság.
– De Isten megköveteli a mi erőlködésünket és hűségünket is.
– Kétségtelenül – válaszolta Ferenc. – De a szentség nem önmagunk kiteljesítése, még csak nem is valamiféle teljesség, melyet az ember megszerez önmagának. A szentség elsősorban üresség, amit fölfedezünk magunkban, és elfogadunk; és Isten maga jön, hogy betöltse azt abban a mértékben, ahogy megnyílunk az ő teljességére. A mi semmiségünk, ha elfogadjuk, szabad teret ad Istennek, ahol még teremthet. Az Úr nem engedi elrabolni dicsőségét senki emberfia által. Ő mindig Úr. Az Egyetlen, az egyedüli Szent. De kézen fogja a szegényt, kiemeli a sárból, és népének fejedelmei közé ülteti, hogy lássa az ő dicsőségét. Isten a lélek kék ege lesz.
Elmerülni Isten dicsőségének szemléletében, testvérem, Leó, felfedezni, hogy Isten valóban Isten, örökké Isten, mindazok felett, amik mi vagyunk és lehetünk, és örvendezni azon, hogy ő van, elragadtatásba esni örök ifjúsága előtt, hálát adni neki önmaga miatt; ezt követeli leginkább az Úr szerelme tőlünk, melyet a nekünk adott Lélek kiáraszt szívünkbe. Ebben áll a szív tisztasága. Ezt a tisztaságot nem lehet elérni ökölbe szorított kézzel és megfeszülve.
– Hát akkor hogyan? – kérdezte Leó.
– Egyszerűen nem szabad semmit sem megtartani önmagunkból. Mindent ki kell seperni. Még szorongásainkat is. Tiszta helyet kell készíteni. El kell fogadni azt, hogy szegények vagyunk. Le kell vetni mindent, ami nyomaszt bennünket, még hibáink súlyát is. És csak az Úr dicsőségét kell már szemlélni, s engedni, hogy az minket átjárjon. Isten él, s ez egyedül elég. Akkor a szív könnyűvé válik. Többé nem érzi önmaga súlyát; mintha kicserélték volna. Mint a pacsirta, megrészegül a tér tágasságától, s az ég azúrjától. Elhagy minden gondot és aggodalmat. A tökéletesség utáni vágy is megváltozik. Egyszerűen tisztán Istent akarja, Istent magát.
Leó elmerülve hallgatta, miközben atyja előtt lépdelt. S ahogy haladtak, egyre könnyebbnek érezte szívét, és mérhetetlen szabadság, békesség ölelte át.
***
Számomra ennek a párbeszédnek a tanulsága, hogy az igazi szabadságot az adja meg, ha képessé válunk eltávolodni saját magunktól és tekintetünket Isten felé fordítani. Az Ő fényében látjuk meg az igazi fényt!
Az igazi szabadság ürességet jelent, amelyet engedem, hogy Isten betöltsön!
Isten él és ez egyedül elég!
BÁTRAN ÍRD A HOZZÁSZÓLÁSHOZ GONDOLATODAT, SAJÁT ÉLMÉNYEDET, ILLETVE AKTUÁLIS IMASZÁNDÉKODAT!