Egy lelki zarándokút, hogy a remény emberévé válhass ebben a remény nélküli világban.
Ez történt az úton
Az éjszakai bolyongás megpróbáltatásai után azt gondoltam, hogy végre nyugisabb nap következik és mindenféle probléma nélkül haladhatok a kitűzött célom felé. Tévedtem. Nem így történt. Dél körül egy iszonyatos borulás jött nyugat felől. Bíztam benne, hogy nem lesz eső. Vittem ugyan esőkabátot, de azért nem örültem volna, ha nyakamba zúdul a zivatar.
Megszaporáztam lépteimet, hátha találok valami épületet, vagy menedéket, ahová behúzódhatok. A viharfelhők egyre sötétebbek lettek és egyre gyorsabban jöttek. Egy hatalmas csattanás az égen eloszlatta azt a reményemet, hogy ezt „épp bőrrel” megúszhatom. A hegyoldalnál már zuhogott – jól látszódott az eső-függöny. Figyeltem a mozgását, de a következő pillanatban már elárasztott. Kb. 8-10 méterre láttam csak magam előtt. Éppen egy tisztáson voltam. Ennek ellenére mentem tovább, hogy legalább az erdőbe bejussak. Amire a fákhoz értem, nem volt száraz felület rajtam. Mérges voltam. Visszagondoltam az elmúlt napokra: köd, szomjúság, sötétség, most meg ez a vihar. Mi jön még? Elegem van.
Nem volt kedvem tovább menni. Sajnáltattam magam. Ahogy így magamba roskadtam, eszembe jutott Illés próféta története.
„Illés megrettent, útra kelt, és elment, hogy megmentse életét. Amikor a Júdához tartozó Beersebába ért, otthagyta szolgáját, maga pedig behúzódott egynapi járásnyira a pusztába. Amikor odaért, leült egy borókabokor alá és a halálát kívánta. Azt mondta: „Most már elég Uram! Vedd magadhoz lelkemet! Én sem vagyok különb atyáimnál!” Ezzel lefeküdt és elaludt.” (1Kir 19, 3-5)
Az elhunyt aacheni püspök Klaus Hemmerle 1993-as karácsonyi levelében írja. „Igazán csak akkor vagyok ott, igazán csak akkor adom magam, ha eközben a határaim is látom és vállalom. Mert éppen a határaimban érek el Istenhez, ahhoz, aki a döntő dolgot teszi meg. ”Fontos, hogy ne váljak keserűvé amiatt, hogy valamit nem tudok teljesíteni vagy megoldani, hanem még többet bízzak Rá.
Benne bízzak. Jó, ezt könnyű mondani, de borzasztó nehéz megélni a nehézségek idején. Isten végtelenül nagyobb, mint a mi erőnk. Ő működik akkor is, amikor minden kilátástalan. Behatároltságaim, kudarcaim és bizonytalanságaim Isten megnyilvánulásának helyei a világban. Ahol a határaimba ütközöm, valójában Istenbe ütközöm. Ez az alap – nem a kevesebb, hanem a több reményre.
„Egyszer csak angyal érintette meg Illést, és így szólt hozzá: „Kelj föl és egyél!” Ahogy odapillantott, lám a fejénél egy sült cipó meg egy korsó víz volt. Evett is ivott is, de aztán újra lefeküdt aludni. Ám az Úr angyala másodszor is megjelent, megérintette és azt mondta: „Kelj fel és egyél, különben túl hosszú lesz neked az út.” (1Kir 19, 5-7) A puszta Izrael hagyományában a megvilágosodás, az Istennel való találkozás helye. A kilátástalan helyzet közepén Illés megtapasztalhatja Isten útmutatását. Megérintik és további útjához erőt kap. Összeszedi bátorságát és megkockáztatja az elindulást. Illés bízik abban, hogy az isteni útmutatás az élethez vezet és továbbmegy.
Nagyon mély tartalmúak az Illéssel történt események! Érdemes csendet tartanod és forgatni magadban ezeket a mondatokat – akár elővenni pár nap múlva, és újra olvasni.
Kedves Zarándoktársam!
Voltál már olyan helyzetben, amikor megtapasztaltad a korlátaidat? Kérlek, idézd fel! Milyen érzésekkel gondolsz vissza rá? Melyek ezek a korlátaid? Tudsz velük együtt élni? Volt már olyan, amikor a korlátaid ellenére megérezted Isten gondoskodását, útmutatását, mint ahogyan Illés is egy „küldött” által kenyeret és vizet kapott, hogy folytathassa az útját?
Ahogy elmúlt a vihar és elállt az eső, úgy döntöttem, hogy csurom vizesen nem megyek tovább. Ott az erdő szélén kerestem egy alkalmas helyet és felállítottam a sátram. Összeszedtem ágakat és tüzet raktam, hogy átmelegedhessek és megszáríthassam a ruháimat. Az volt a furcsa számomra, hogy míg korábban tartottam a sátorozástól kint a természetben, most minden további nélkül belementem. Nem volt bennem félelem sem a sötéttől, sem az éjjeli vadaktól. Ahogy ott ültem a tűz mellett arra gondoltam, annyi mindenen keresztül mentem. Teszem a dolgom, amit a legjobbnak érzek és nem aggodalmaskodom amiatt, hogy a mai távot nem sikerült teljesítenem. Az eső miatti bosszankodásom is elmúlt.
Teltek a percek. Néztem a tüzet, hallgattam a sistergését, pattogását. Közben besötétedett és én csak ültem. Csendben. Igazából nem gondolkodtam semmire, csak élveztem a csendet. Eszembe jutott egy mondat: „Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!” Nagyon szíven ütött ez a gondolat. Átéreztem a szavak fenségét. Ahogy telt az idő, egyre inkább nyugalmat és békét éreztem. Talán kijelenthetem, hogy Isten jelenléte és békéje töltött el. Ebben az állapotban ültem a tűz mellett sokáig. Nem zavartak az erdőből jövő zajok sem. Azt hiszem, imádkoztam – szavak nélkül.
Van, amikor kell a vihar a megnyugváshoz!
Kedves Zarándoktársam! Teremts csendet magad körül, legalább egy kis időre és meglátod, a csöndben elkezd Isten beszélni hozzád.„A csend gyümölcse az ima, az ima gyümölcse a hit, a hit gyümölcse a szeretet, a szeretet gyümölcse a szolgálat, a szolgálat gyümölcse pedig a béke.” (Teréz anya) Milyen tapasztalataid vannak a csenddel kapcsolatban?
3 próbatétel, ami a reményünk útjában áll
A következő videóban Dr. Magyar Lóránt, állandó diakónus, orvos, mentálhigiénés szakember, tréner három olyan fontos tényezőre, próbatételre hívja fel a figyelmedet, amely útjában áll annak, hogy a remény erősödhessen benned. Ezek a következők:
9 tipp a reményteli élethez – Rakonczay Gábor nyomán
Rakonczay Gábor magyar evezős, kenus. extrém sportoló, aki többszörös világrekorder és az óceánt is átszelte, továbbá ultrafutó. Rendszeresen teljesít többszáz kilométeres ultrafutásokat – legutóbb, 844 kilométerrel megdöntötte a magyar 6 napos nemzeti csúcsot – így pontosan tudja, hogy a fizikai edzettség sokszor nem elég, mentálisan is fel kell készülni egy komolyabb megmérettetésre.
Ilyen megmérettetés maga az élet is. Így az ajánlásai a reményteli élethez is megfontolandóak.
9 TIPP A REMÉNYTELI ÉLETHEZ / Kattints ide a megnyitáshoz, ill. a bezáráshoz »
Rakonczay Gábor nevéhez a futáson kívül is számos eredmény fűződik, nem hiába kétszeres Guinness világrekorder és hatszoros óceánátkelő hajós, továbbá az amerikai Év Kalandja Díj és a Magyar Formatervezési Díj tulajdonosa. Kétszer átkelt Grönlandon és egy 44 napos expedícióval elérte a Déli-sarkot. 4 könyv szerzője és eddig 5 országban, több mint 200 ezer ember hallotta célmegvalósítással kapcsolatos előadásait.
Mindezek alapján érdemes elgondolkodni a szemléletmódján, a tanácsain, az ajánlásain, amelyek természetesen a futáshoz kapcsolódnak. Én pedig egy kis kiegészítéssel az életre vonatkoztatom.
1. Sokkal többet kibírunk, mint azt a legvadabb álmainkban gondolnánk. Amikor azt érzed, hogy már nem tudsz tovább menni, akkor embertípustól függően, csak a teljesítő képességed 40 – 80%-a között vagy. Amikor úgy érzed, hogy már nincs több benned…, emlékeztesd magad, hogy a lábaddal mindig tudsz még egy lépést tenni.
Amikor tragédiákról, betegségek elviseléséről olvasok, gyakran megdöbbenek, mi mindent képesek az emberek elviselni lelkileg (és fizikailag is). Egy földrengés következtében még több nap vagy hét után is találnak túlélőket, akik étlen-szomjan várták a megmentőket. Azt gondolom van igazság Gábor állításában: amikor már összerogyunk a lelki és fizikai tehertől, amit nap, mint nap hordozunk, akkor is képesek vagyunk valahonnan erőt meríteni. Meggyőződésem, hogy ez az erő a reményből, a hitből fakad. Akinek nincs reménye, ereje sincs a további küzdelemhez.
Amikor úgy érzed, hogy már nincs több benned…, emlékeztesd magad, hogy a lábaddal mindig tudsz még egy lépést tenni.Szeretettel ajánlom a VÉGLETEN HIT című filmet, melyet itt nézhetsz meg. Ha láttad már, nézd meg újra!
2. A fájdalom mindig átmeneti, de az eredmény végleges lesz. Holnap már nem fog fájni, csak akkor, ha feladod. A kudarc vagy a győzelem érzését holnap is fogod cipelni. És a te szempontodból cseppet sem mindegy, melyik fog megvalósulni. Ez az amit most döntesz el. Ilyen nagy a tét!
A fájdalom mindig átmeneti. Akkor is, ha valaki már hosszú évek óta szenved egy betegségben. Átmeneti, mert egyszer minden véget ér, és a fájdalom, a halál után jön a feltámadás. Jézus pont ezt mutatta be nekünk nagypénteken és húsvétkor. A nagypénteket mindig a húsvét követi. Mindig. Ez a mi hitünk és ebben van a mi reményünk.
3. Tudatosítsd, hogy miért csinálod! Tudd mennyit tettél bele eddig. Időt épp úgy, mint energiát. Tartozol magadnak annyival, hogy megtudd, milyen a célodat elérni.
Mi a te hited és reményed alapja? Nyugodtan felteheted magadnak ezt a kérdést? Vajon, mi a válaszod? Csak azért hiszel, mert ilyen neveltetést kaptál, vagy felnőtt hittel rendelkezel, aki tudatosan mond igent az Istennek, ahogyan Mária is tette? Mi teszel azért, hogy növekedjen benned a hit és a remény?
4. Kerüld a B vagy C terveket, hogy a fele is jó lesz, vagy ez már majdnem az. Egy konkrét célért vagy úton és nem csak egy próbáért. A próbáknak se kockázata se eredménye nincs.
Egy életed van. Nincs másik, egy B vagy egy C élet. Ezt éld „teljes erőbedobással”, ne fél szívvel! Ma szeress teljes szívvel, mert nem tudni, holnap lesz-e rá alkalmad!
5. Ne hisztizz! Egy ponton túl, mindenkinek nehéz, maximum van, aki kevésbé mutatja.
A legkönnyebb panaszkodni, elégedetlenkedni, mérgelődni. Nehezebb elfogadni azt, ami van, mert nincs más lehetőséget! Ha állandóan a miérteket keresed, soha nem jutsz előrébb, mert nincs mindenre válasz. Jobban jársz, ha nem „hisztizel” az élet megpróbáltatásai miatt, hanem gyakorlod a teljes ráhagyatkozást Istenre. Békésebb, kiegyensúlyozottabb lesz az életed.
6. All in! Vagyis mindent tegyél fel egy lapra. Tudd, ha még el is ájulsz, hamar magadhoz fogsz térni és tovább tudsz majd menni.
Ne félj a nehézségektől! A hited legyen erősséged! A hited lesz az, amely minden küzdelmen átsegít!
7. Kockáztass! És vállald be a fájdalmat! Egy nagy cél elérése ritkán komfortos, és ezzel semmi baj sincs. Kapaszkodj abba a ténybe, hogy a biztonság és a kényelem sosem teremt kiemelkedő eredményt!
„Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen engem!” – mondja Jézus. Az Úr nem „fotel-kereszténységre” hív! Nem azt ígéri, hogy ha követed, akkor kényelmes és nyugodt lesz az életed! Változnod kell, javulnod kell, fejlődnöd kell – ezt nem lehet megspórolni, ha tényleg követni akarod Jézust!
8. Készülj a legrosszabbra, és arra, hogy megtudod oldani! Sose arra készülj, hogy a nehézséget elkerüld! Konkrétan a nehézségre készülj, mert a nehézségen keresztül vezet az út. A nehéz helyzet megoldása mindig egy nagy lehetőség. Lehetőség önmagad megismerésére és a célod elérésére.
Én azt mondom, törekedj arra, hogy reálisan lásd az életed! Legyen megfelelő önismereted! Tudd, mik az erősségeid, adottságaid és melyek a gyengeségeid! Hol vannak a határaid és a korlátaid? A gyarlóságaidat tedd egészen az Isten elé, alázatos szívvel! Borulj le előtte, de utána a tekintetedet egészen az Úrra irányítsd és ne vedd le Róla a szemed, amíg élsz, bármilyen nehéz időszakon is vezet keresztül! Ha Rá tekintesz, minden megpróbáltatásban észre fogod venni a lehetőséget, az Ő kegyelmét!
9. Mindenki annyit ér, amekkora problémát megtud oldani! Ha megnézed, hol tartasz most, az pontosan megmutatja, mennyire vetted eddig komolyan magadat. Ez rendszerint egy igen kínos felismeréssel jár, de egyben magával hordozza a lehetőséget a változásra. Egyszerűen, tűz ki nagyobb célt és dolgozz érte keményebben!
Isten értékes teremtménye vagy, számos adottsággal, talentummal. Ő nem alkotott selejtet! Ehhez tartsd magad! Emeld fel a fejed és küzdj a céljaidért, azokért a vágyakért, amelyeket az Isten fogantatásod pillanatától fogva beléd oltott! Ne add fel, akkor sem, ha elsőre (vagy másodikra, harmadikra) nem sikerül! Persze, imádkozz folyamatosan, hogy adjon számodra világosságot az utadon, hogy valóban az Ő tervei szerint járd az élet útját!
Kedves Zarándoktársam!
Mi az, ami megérintett ezekből az anyagokból? Mi az, ami felidéződött benned vagy eszedbe jutott? Fontos, hogy ezeket megfogalmazd és kimond magadnak, hiszen azzal dolgod van! A legjobb, ha egy kis füzetbe ezeket le is írod!
Határozd el magad, hogy a felismeréseid után mi az, amit tenni fogsz, amin változtatni akarsz, és azt hogyan csinálod, hogyan építed be a hétköznapjaidba! Akár csinálhatsz egy megvalósítási tervet, amit beírsz a naptáradba, így nem felejtődik el!
Ha van valami, amit örömmel megosztanál velünk (felismerés, jó gyakorlat) itt a hozzászólásnál, a többi zarándoktársaddal, azt hálás szívvel fogadjunk, ugyanis sokat tanulhatunk egymástól!