Egy lelki zarándokút, hogy a remény emberévé válhass ebben a remény nélküli világban.
Ez történt az úton
Végre elindultam. Tele vagyok örömmel, lelkesedéssel. Vidáman nézem a tájat, gyönyörködöm a természetben. Egyszer csak történik valami meglepő. Azt gondoltam, végig könnyű, sima utam lesz.De úgy látom, jönnek az emelkedők. Kezd feszülni a vádlim. Lassulok. Szaporábban veszem a levegőt. Izzadok.
Vajon, sokáig tart az emelkedő? Aztán „leesik”: de hiszen egy hegycsúcsra akarok felérni! Vágyom a gyönyörű kilátásra a hegytetőről, de kevésbé vágyom az erőfeszítésre, a küzdelemre, ami odavezet.
Amikor elindultam, megvolt bennem a lelkesedés. Aztán megyek néhány kilométert, jönnek az első emelkedők, akkor veszem észre, huh, milyen sok van még hátra. Nem is lesz ez olyan könnyű. A célt sem látom még, túl messze van. Megijedek, elbizonytalanodok. Hogy fogom én ezt bírni?
Eszembe jut Jézus üzenete: Onnét továbbmenve, Jézus Tírusz és Szidón vidékére vonult vissza. Ott a környékről közeledett egy kánaáni asszony és hangosan kérte: „Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! A lányomat kegyetlenül gyötri az ördög.” De ő szóra sem méltatta. Erre odamentek hozzá tanítványai és kérték: „Teljesítsd kérését, hisz kiabál utánunk.” Ezt felelte: „Küldetésem csak Izrael házának elveszett juhaihoz szól.” Ám az asszony odajött, és e szavakkal borult le előtte: „Uram, segíts rajtam!” De visszautasította: „Nem helyes elvenni a gyerekektől a kenyeret, s odadobni a kiskutyáknak.” Az asszony ellentmondott: „Igen, Uram, de a kiskutyák is esznek a maradékból, amely lekerül uruk asztaláról.” Erre így szólt Jézus: „Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.” Még abban az órában meggyógyult a leánya. (Mt 15, 21-28)
Nekem mekkora a hitem? Amikor jönnek a nehézségek, problémák, az emelkedők, akkor elégedetlenkedek, mérgelődök – mert „nem erről volt szó”? Az ÉLETHEZ hozzátartozik a küzdelem, a baj ugyanúgy, mint az öröm. A kérdés, hogyan élem meg, hogyan viszonyulok hozzá?
Kedves Zarándoktársam! Hogyan éled meg az „emelkedőket”? Volt már, amikor feladtad? Mit teszel akkor, amikor talán nagyobb erőfeszítésre van szükséged, mint ahogy gondoltad? Szoktál segítséget kérni? Kitől?
Amikor egy pillanatra tisztán láttam
Ahogy mentem a zarándokúton, kezdtem megszokni az emelkedőket, lejtőket. Edzésbe jöttem. Kezdett alkonyodni, amikor egy völgybe értem. Szinte egyik pillanatról a másikra köd borult a tájra. A nap még átsütött rajta, így egy sejtelmes, vöröses-sárga fény borított el.
Nem szeretem a ködöt. Nem látom világosan, merre vezet az ösvényem. Elbizonytalanodom. Nem gyönyörködhetem a természet szépségében. Nem ismerem fel a jó irányt mutató turista jelzéseket sem. Kicsit bezártság-érzésem lett. Fél óra múlva hirtelen elkezdett oszlani a köd. Több fény lett. Akkor vettem észre, hogy nem messze tőlem egy szép kilátó is van egy gyönyörű, meredek sziklafal tetején, amelyet éppen megvilágítottak a nap sugarai. Akkor eszméltem rá, milyen szép helyen is vagyok. Aztán, néhány perc múlva újra beborította a köd a tájat, mint egy hatalmas paplan.
Vannak olyan pillanataim, amikor tisztán látom, mennyire áldott vagyok. Van három gyönyörű gyermekem, aranyos feleségem, van mit ennünk, egészségesek vagyunk. Van lábam, amivel el tudok menni kirándulni, van szemem, amivel láthatom a leírhatatlanul szép hegyeket. Amikor erre gondolok, hála tölt el és érzem, hogy Isten jelenlétében vagyok. Arra vágyom, hogy képes legyek úgy látni az ÉLETEM egyes eseményeit, szakaszait, ahogyan Ő látja.
Éberség. Nehéz mindig ébernek lenni, de törekedni kell rá! Ha éber vagyok, ha figyelek, ha észreveszem, mikor száll fel a köd és meg-látom az útjelzőket, felfogom, mennyire áldott vagyok és remény tölti el a szívemet!
Jó kis feladat átgondolni, hogyan tudom az éberségemet növelni. Valószínűleg azzal, ha figyelek. Figyelek Istenre, azokra a dolgokra, amelyek történnek velem.
Kedves Zarándoktársam! Ha lehet, a nap folyamán pár percre állj meg többször is! Legalább dél körül. Tekints vissza, mi történt veled az elmúlt pár órában! Hol fedezheted fel Isten jelenlétét, munkálkodását? Mikor volt öröm, béke benned? Volt-e olyan pillanat, amikor tisztán láttad a dolgokat?
Érdemes ezt a gyakorlatot beiktatnod a mindennapjaidba!
Dávid példája – elmélkedés
A Szentatya az imádkozó Dávid királyt állítja példaképül. Ha jobban megnézzük, Dávid ugyanúgy sok mindenen keresztülment az életében, mint mi magunk is, illetve ugyanúgy tele volt gyengeséggel és bűnnel, mint mi is. Mégis megtanult minden élethelyzetben Istenhez fordulni. Nézzük, hogyan is csinálta!
DÁVID, AKI MINDEN HELYZETBEN KÉPES VOLT ISTENHEZ FORDULNI / Kattints ide a megnyitáshoz, illetve a bezáráshoz »
Isten különösen kedvelte Dávidot gyermekkora óta, és egyedülálló küldetést bízott rá, mely központi szerepet tölt majd be Isten népének és a mi hitünknek történetében. Az evangéliumok Jézust többször is „Dávid fiának” hívják, hiszen ő is Betlehemben született. Az ígéretek szerint Dávid egyik leszármazottja lesz a Messiás: olyan király, aki teljesen Isten szíve szerint való, tökéletesen engedelmeskedik az Atyának, és hűen megvalósítja az ő üdvözítő tervét (vö. Katolikus Egyház katekizmusa, 2579).
Dávid története a Betlehem körüli dombokon kezdődik, ahol apjának, Jesszének a nyáját legelteti. Még kisfiú, a sok testvér közül a legfiatalabb. Olyannyira a legutolsó, hogy amikor Sámuel próféta – Isten parancsára – elindul az új király keresésére, szinte úgy tűnik, hogy apja megfeledkezett a legkisebb fiáról (vö. 1Sám 16,1–13). A szabad ég alatt dolgozott: barátja lehetett a szélnek, a természet hangjainak, a nap sugarainak. Csak egyetlen társasága van, hogy felüdítse lelkét: a citera; és a magányban töltött hosszú napokon szeret játszani és énekelni az ő Istenének. De parittyával is játszott.
Dávid tehát mindenekelőtt pásztor: olyan ember, aki gondozza az állatokat, aki megvédi őket a rájuk leselkedő veszélyektől, aki gondoskodik arról, hogy legyen mit enniük. Amikor Isten akaratából Dávidnak a népről kell majd gondoskodnia, nem fog ezeknél lényegesen különbözőbb dolgokat csinálni. Ezért tér vissza gyakran a pásztor képe a Bibliában. Jézus is „jó pásztor”-ként határozza meg magát, viselkedése nem olyan, mint a béresé; ő életét adja a juhokért, vezeti őket, valamennyit név szerint ismeri (vö. Jn 10,11–18).
Dávid sokat tanult első mesterségéből. Így, amikor Nátán próféta szembesíti őt rettentő súlyos bűnével (vö. 2Sám 12,1–15), Dávid rögtön megérti, hogy rossz pásztor volt, hogy egy embertől elrabolta egyetlen bárányát, melyet szeretett, hogy többé nem alázatos szolga, hanem egy hataloméhes, beteg ember, vadorzó, aki öl és rabol.
A Dávid hivatásában jelen lévő másik jellegzetes vonás az költői vénája. Ebből a kis észrevételből levonhatjuk a következtetést, hogy Dávid nem volt vulgáris ember, ahogyan az gyakran előfordul olyan emberekkel, akik kénytelenek hosszú ideig elszigetelten élni a társadalomtól. Ezzel szemben ő egy érzékeny ember, aki szereti a zenét és az éneklést. A citera mindig elkíséri majd: néha, hogy örömhimnusz zengjen Istennek (vö. 2Sám 6,16), máskor pedig, hogy kifejezze bánatát vagy megvallja bűnét (vö. Zsolt 51,3).
A szeme elé táruló világ nem néma történés: a dolgok alakulása mögött tekintete egy nagyobb titkot ragad meg.
Az ima épp ekkor születik: abból a meggyőződésből, hogy az élet nem egy ránk zúduló valami, hanem egy lenyűgöző titok, mely költészetre, muzsikára, hálára, dicséretre, vagy épp panaszra, könyörgésre indít bennünket.
Dávidnak tehát van egy álma: jó pásztor akar lenni. Néha egész jól sikerül megbirkóznia ezzel a feladattal, máskor kevésbé. Az üdvösségtörténet szempontjából azonban az számít, hogy ő egy másik király próféciája, akinek ő csak a meghirdetése és előképe.
Tekintsünk Dávidra, gondoljunk Dávidra!
Szent és bűnös, üldözött és üldöző, áldozat és gyilkos, ami ellentmondás. Dávid mindez volt, együtt. Saját életünkben mi is gyakran ellentmondásos dolgokat fedezünk fel.
Minden ember – ahogy éli az életét – gyakran vétkezik következetlenséggel. Egyetlen vörös fonál van Dávid életében, mely egységbe fűzi mindazt, ami történik: az imája. Ez a hang sosem némul el. A szent Dávid imádkozik; a bűnös Dávid imádkozik; az üldözött Dávid imádkozik; az üldöző Dávid imádkozik; az áldozat Dávid imádkozik. A gyilkos Dávid is imádkozik! Ez életének vörös fonala. Ő az ima embere! Ez a hang sosem némul el: akár az örvendezés, akár a siránkozás hangszínét veszi fel, de mindig ugyanaz az ima, csak a dallam változik.
Ezáltal pedig arra tanít bennünket Dávid, hogy mindent vigyünk be az Istennel folytatott párbeszédbe: az örömet és a bűnt, a szeretetet és a szenvedést, a barátságot és a betegséget egyaránt. Minden válhat „Te”-hez intézett szóvá, aki mindig hall bennünket.
Dávid, aki ismerte a magányt, valójában sosem volt egyedül! Végeredményben ez az ima ereje, mindazok életében, akik teret adnak neki. Az ima nemességet kölcsönöz neked! Dávid azért nemes, mert imádkozik. Amikor gyilkossá válik, aki imádkozik, és megbánja tettét, akkor visszanyeri nemességét imájának köszönhetően.
Az ima nemességet kölcsönöz nekünk: az ima képes biztosítani az Istennel való kapcsolatot, aki az ember igazi útitársa az élet ezernyi viszontagsága, kedvező és kedvezőtlen történése között. Csak mindig imádkoznunk kell!
„Köszönöm, Uram!” „Félek, Uram!” „Segíts meg, Uram!” „Bocsáss meg, Uram!” Olyan nagy volt Dávid bizalma, hogy amikor üldözték és menekülnie kellett, nem engedte, hogy bárki is megvédje; azt mondta: „Ha Istenem így megaláz engem, akkor tudja, [mi ennek a célja].”
Mert az ima nemessége Isten kezében hagy bennünket. Azokban a szeretetből sebeket vállaló kezekben: ezek az egyetlen biztonságos kezek, melyekben bízhatunk!
***
FERENC PÁPA EBBEN A RÖVID ELMÉLKEDÉSBEN RÁMUTATOTT ARRA – DÁVID KIRÁLYON KERESZTÜL – MIT IS JELENT ISTENRE FIGYELNI.
3 stratégia, ami a legsötétebb napokban megment, reményt ad
A magyar nyelvű feliratot kapcsold be a videó alsó sávjában, a jobboldali ikonra kattintva!
Kedves Zarándoktársam!
Mi az, amit tanultál ebből a vallomásból? Mi az, ami megérintett? Hogyan tudnád ezt a 3 módszert alkalmazni a reménytelen, nehéz helyzeetekben?
Kedves Zarándoktársam!
Mi az, ami megérintett ezekből az anyagokból? Mi az, ami felidéződött benned vagy eszedbe jutott? Fontos, hogy ezeket megfogalmazd és kimond magadnak, hiszen azzal dolgod van! A legjobb, ha egy kis füzetbe ezeket le is írod!
Határozd el magad, hogy a felismeréseid után mi az, amit tenni fogsz, amin változtatni akarsz, és azt hogyan csinálod, hogyan építed be a hétköznapjaidba! Akár csinálhatsz egy megvalósítási tervet, amit beírsz a naptáradba, így nem felejtődik el!
Ha van valami, amit örömmel megosztanál velünk (felismerés, jó gyakorlat) itt a hozzászólásnál, a többi zarándoktársaddal, azt hálás szívvel fogadjunk, ugyanis sokat tanulhatunk egymástól!