— 2023. március 6. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
Iván a kevés talentumát is igyekszik másokkal megosztani
Szánti Iván 1958-ban született egészségesen. Utolsóként kapta el Magyarországon a vírusos gyermekbénulást. Betegsége ellenére teológiát végzett, világlátott. Csak három ujja mozog, mégis hatással van a környezetére. Miben rejlik a kisugárzása? Reményteli gondolkodásmódjában, vagy az óriási mosolyában? Mindkettőben. Így vall az életéről, erőforrásairól és kalandjairól:
“Tízéves koromig nagyon sokszor lázadoztam a helyzetem miatt, csak nálam a „megszoksz vagy megszöksz”-ből az utóbbi nem jött szóba. Három ujjal nem nagyon vagy a magad ura, kiszolgáltatva fekszel, és próbálod jelezni, kommunikálni, hogy mire lenne szükséged. Majd vársz, vársz és vársz… Ehhez jött még, hogy a szüleim a húgommal kimentek Amerikába szerencsét próbálni. Én pedig itt maradtam, sokáig reménykedve, hogy visszajönnek.
A nagyapámék néha meglátogattak, de elég magányos voltam. Szerencsére volt egy szerzetes nővér, aki több plébánián is buzdított fiatalokat, hogy jöjjenek fel a Baba utcai intézménybe, ahol én is tartózkodtam a Heine–Medin kóros légzésbénultak között, akiket nem nagyon látogattak. Nekik köszönhetően nagyon sok barátom lett, és bár reformátusnak kereszteltek, általuk tértem meg, és lettem katolikus. Persze voltak, akik csak ideig-óráig jártak hozzánk, és elvesztésük, elmaradásuk fájt, de mindig jöttek újak. Rendszeresen járt hozzánk egy fiatal lány is, aki a hitről, a Bibliáról beszélt többünknek. Ő bátorított, hogy érettségi után menjek teológiára. A hitem sokat segített a veszteségek feldolgozásában.
Kérni a helyzetemből adódóan nagyon megtanultam, és általában szívesen segítenek az emberek. Boltba egyedül járok. A kért dolgokat az eladók kihozzák, elmondom, hol a pénz, és ők kiveszik az árát. Volt, hogy visszaéltek a helyzetemmel, és nem is ott vettem észre, hanem otthon, amikor már reklamálni sem tudtam. De nem ez a jellemző. Az átverést először haraggal éltem meg, de aztán a hitem mindig hozzásegített a megbocsátáshoz. (…)
Az otthonban volt régen egy beteghordó bácsi, aki jól sakkozott. Már régen szerettem volna megtanulni sakkozni, ő pedig a szabadidejében szívesen foglalkozott velem. A hasamon játszottunk, és mindig mondtam, hogy mit lépjen helyettem. Később már számítógépen egyedül is tudtam gyakorolni. Így esett, hogy idővel versenyekre is elkezdtem járni.
Szeretek utazni is. Persze ez szervezést igényelt a részemről. Már a ’70-es évektől utaztam: az első utam Ausztriába vitt, de jártam Medjugorjében, Csíksomlyón, Taizében, a Benelux-államokban, Németországban, Lengyelországban, Olaszországban.
Azt mondják, elégedett ember benyomását keltem, aki reményt tud adni másnak is. Boldog vagyok. Isten szemében minden emberi élet értékes, minden ember számít. Lehet, hogy én kevesebb talentumot kaptam Istentől, de azt igyekeztem jól kamatoztatni, és másokkal is megosztani.”
forrás:képmás
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Te hogyan éled meg az élet hozta kihívásokat? Amikor nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan szeretnéd? Mikor vagy – illetve mikor lennél – elégedett?
KAPCSOLATAINK
Ne hagyjuk, hogy a harag felemésszen bennünket!
„Haragszom! Dühös vagyok! Fel vagyok háborodva!” Mi húzódik a haragunk mögött? Miért vagyunk olyan gyakran dühösek? Ha megkérünk valakit, mondjon 3 negatív érzést, a harag biztos egyike lesz a háromnak. Pedig a düh mögött mindig van egy elsődleges érzés, ami az igazi gyökere a haragunknak. Ezt kell megtalálnunk, hogy elengedhessük a dühünket.
A harag rengeteg energiával bír, olyannyira, hogy akár még felvillanyozva is érezhetjük magunkat ilyenkor. Sokszor azért haragszunk, mert nem kapunk elég elismerést. Ilyenkor a dühünk vitatkozásra sarkall, hogy legalább így kapjunk figyelmet, ha már pozitívat nem kapunk. Hiszen a semminél, az apátiánál a negatív visszajelzés is jobb. Sokszor mi magunk (is) vagyunk felelősek azért, mert nem kapunk őszinte elismerést a másiktól. Gondolj arra, amikor hétvégén kitakarítod a lakást, főzöl, foglalkozol a gyerekekkel, és arra vágysz, hogy a párod ezt észrevegye, elismerje, vagy megdicsérjen, átöleljen, megszeretgessen. De legtöbbször mi történik: semmi.
Vagy legalábbis akkor amikor te szeretnéd, akkor semmi. Ezért ideges leszel, ennek hangot is adsz, piszkálod a párodat, amiért nem segít vagy nem jól segít. Ezáltal ő még kevésbé dicsér meg, sőt, inkább összevesztek. Minden, amit valaki mástól akarunk és követelünk, a másik személyben nyomásként jelenik meg, ezért tudattalanul ellen fog állni. Még ha ki is erőltetjük az elismerést, elégedetlenek leszünk. Az erőltetett dicséret pedig nem felel meg nekünk, emiatt elégedetlenek, dühösek leszünk.
Az emberek gyakran fojtják el a haragjukat, pedig az elfojtott harag így is bennünk marad, hiába nem vesszük róla tudomásul. A harag gyengeséget és sebezhetőséget jelent. Ha nem oldjuk fel, az káros következményekkel járhat, akár fizikai betegségekhez is vezethet, de lelkünket is megbetegítheti, hisz a tartós harag pl. depresszióként is megnyilvánulhat.
Ne hagyjuk, hogy a harag felemésszen bennünket, fogadjuk el, hogy dühösek vagyunk. Derítsük ki, mi okozza ezt. Az erőszakmentes kommunikáció szerint mindig húzódik egy be nem teljesített szükséglet a harag és a kritika mögött. Ha rájöttünk, minket mi dühít fel, és mi az a szükséglet, ami ha teljesítésre kerülne, akkor el is illanna a haragunk, akkor tegyünk a szükségletünk kielégítéséért. Így átélhetjük a megkönnyebbülést, a fejlődés, a változás lehetőségét.
Forrás: családiproblémák
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Ha a héten valamikor előjön benned a harag, mit tehetnél, hogy ne vegyen erőt rajtad?
— 2023. március 13. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
„Megpróbáltam, megcsináltam.”
William Kamkwamba Malawiban, Afrikában született 1987-ben. Gyerekként tapasztalta meg, mennyire küzdelmes egy aszályok és áradások sújtotta térségben fennmaradni a természet kiszolgáltatottjaként. Egy olyan világban, ahol az önellátó gazdálkodás – gépek, modern munkaeszközök hiányában – emberfeletti erőfeszítéseket követel, ráadásul a szélsőséges időjárás rendre keresztbe húzhatja a számításokat.Malawi napjainkban is természeti katasztrófa sújtotta területnek számít.
William szerencsés volt, mivel szülei modern felfogásúak, ami leginkább abban nyilvánult meg, hogy a gyermekeiket készek voltak taníttatni, mert belátták, hogy a megszerzett tudással képesek kitörni és felülírni a sorsukat. Az oktatáshoz való hozzáférés ugyanakkor nem alapjog, hanem privilégium, a középiskolába csak azok kerülnek be, akik tandíjat fizetnek. William elkezdhette a középiskolát, de nem tudta befejezni. Sorstársai közül mégis kiemelkedett, mert hajtotta a tudásszomj. Titokban, támogatói segítségével, órákat töltött az iskolai könyvtárban, hogy a tudomány csodáit felfedezze. A családján akart segíteni.
“2001-ben nagyon rosszra fordult a sorsunk, borzalmas éhínséget éltünk át. Öt hónap alatt minden malawi lakos az éhhalál küszöbére jutott. A családunkban naponta egyszer ettünk, mindenkinek három falat jutott. Áthaladt az étel a testünkön, majd összeestünk. Az éhezés miatt kellett abbahagynom az iskolát – meséli William. Néztem apámat, néztem a kiszáradt mezőket, és ezt a jövőt nem tudtam elfogadni. Elhatároztam, hogy minden tőlem telhetőt megteszek a tanulás érdekében. Olvastam, tudományos, főleg fizika könyveket bújtam. Nem tudtam jól angolul, a grafikonok és az ábrák segítségével értettem meg a körülöttük lévő szavakat. Egy könyvből – Using Energy – különösen sokat tanultam. Arról szólt, hogy szélmalommal lehet vizet szivattyúzni és áramot termelni. Felismertem, hogy ez védelmet jelenthet az éhezés ellen, és úgy döntöttem, megépítem.”
William egy szeméttelepről szedte össze az ehhez szükséges anyagokat. Talált traktor-ventillátort, lengéscsillapítót, kerékpárvázat, bicikli-dinamót, PVC-csöveket, és megépítette a gépet, melyet egy plakátról modellezett. Majd épített egy másik gépet is vízszivattyúzáshoz. William sikerrel járt: a szélkerék áramot termelt, és lett elegendő víz az öntözéshez is…
„Megpróbáltam, megcsináltam.”
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
William Kamkwamba igaz története inspirációt és erőt ad az akadályok leküzdéséhez.
Megmutatja azt is, hogy a megoldásközpontú gondolkodás segítségünkre lehet, míg a kétségbeesés, a pánik az ellenségünk, azok nem visznek előre.
KAPCSOLATAINK
A barátság a legszebb dolog a világon
Timothy Radcliffe domonkos szerzetes így vall a barátságról:
„Nemrég súlyos betegség ért utol, és beteg-ágyamban papírra vetettem néhány emlékemet, hálából az életemért, amelynek, azt hittem a végéhez érkeztem. Rá kellett jönnöm, hogy az életemet javarészt barátságok alakították. A barátság a legszebb dolog a világon. Minden egyes komoly barátság életre kelti lényem és identitásom egy olyan dimenzióját, amely korábban nem létezett. Olyan ember leszek, aki nem igazán voltam korábban. A mély barátság mindig arra hív, hogy új emberré váljak.
Nem vagyunk teljesen ugyanazok különböző barátaink felé. Még feszültségek, ellentmondások is lehetnek abban, ahogyan egyes barátainkhoz viszonyulunk. Én szerető és meghitt családi légkörben, konzervatív és hagyományos közegben nevelkedtem. Domonkosként olyan emberek testvére és barátja lettem, mint Herbert, aki nagyon szeretett kocsmába járni, és forradalmi ír dalokat énekelt, amelyek megrémisztették volna a családtagjaimat és korábbi barátaimat. Ki voltam hát én akkor? Sok ember egyesült bennem?Ha sokféle barátságot kötünk, soha nem lesz szűkre szabott identitásunk. Ha már most kőbe vésett, zárt identitásunk van, soha nem leszünk nyitottak új barátságok kalandjára, amelyek lényünk új dimenzióit tudnák feltárni.
Az Ószövetség és Arisztotelész egyöntetűen azt vallja, hogy csak jó embereknek lehetünk a barátai. Jó ember nem lehet barátja rosszaknak. A barátság az erényeseknek való. Jézus megbotránkoztatta a világot azzal, hogy képtelen barátságokat kötött. Prostituáltakkal és vámszedőkkel evett és ivott együtt. Azt hiszem, jól érezte magát velük.
Jézus baráti kapcsolatai átnyúltak a határok fölött: olyan barátságokat kötött, amelyek illetlennek számítottak. Az utolsó vacsorán pontosan azokat nevezte barátainak, akikről tudta, hogy nagyrészt elárulják, megtagadják és elhagyják majd. Végül pedig botrányos, lehetetlen barátságai miatt ölték meg. A mi hivatásunk is az, hogy a világ szemében képtelennek számító barátságokat kössünk.”
Forrás: Vigilia
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Fontosak a testi-lelki jóbarátok. De keresztényként fontos, hogy embertársainkra is barátként tekintsünk. A folyton hangoskodó szomszédra, zsémbes anyósomra ne ellenségként tekintsek, hanem megértően, jószándékkal.
— 2023. március 20. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
Legyél te magad a csoda!
Pár napja hazánkba látogatott a karok és lábak nélkül született, nemzetközi hírű motivációs tréner, Nick Vujicic. Élete nagy példája annak, hogy Isten tervében a lehetetlennek tűnő is valósággá válhat.
Saját elmondása szerint sokáig nem látta értelmét az életének. Egy ideig azért imádkozott, hogy nőjön keze és lába, de egy idő után rájött, hogy hálásnak kell lennie azért, amiért él, hogy Isten ezzel feladatot és kihívást adott neki, és célt kell keresnie az életében. Nick 8-9 évesen – amikor gyötrődve, vádlóan éppen Istent faggatta kérdéseivel, s a válasz elmaradt – minden bizonnyal szívrohamot kapott volna, ha az Úr felfedi előtte a jövőt, azt, hogy karok és lábak nélküli emberként tízmilliók előtt hirdeti majd az örömhírt, négygyermekes családapa lesz, könyvei jelennek meg, melyek sokak számára életre szóló támaszt, bátorítást nyújtanak világszerte.
„Az ittlétem értelme, hogy Isten keze és lába legyek, hogy valaki másnak megmutathassam a szeretetet”.
Őszintén beszélt arról, hogy „utálta Istent”, s arról is, hogy „meglehet, éppen nem értünk meg mindent a Bibliából, de tudjuk, hogy Isten szeret, gyógyítja az összetört, a bűnös embert, ezért ne a kifogásokat keressük, hanem azt, amit az Igéből megértünk, s azt tegyük is”. Nick megvallotta, hogy nehéz éveken van túl, sokan becsapták, elárulták őt, depresszióssá is vált, de az Úr eljött hozzá és felemelte őt egy lelkigondozó által 2019-ben.
Azt üzeni: „a ma szépsége az, hogy ember vagy”, még ha éppen összetört is ez az ember, hiszen, ha engedjük, Jézus jön és begyógyítja a sebeket. Isten szent, s az ő szent törvénye, igazsága hatalmas, ami alázatra tanít: még az ellenségünknek is meg kell bocsátanunk.
Nehéz helyzetekben sokszor a csodát várjuk, de az nem érkezik. Legyél te magad a csoda! Jézus éppen értünk jön el megkötözöttségünk, betegségünk, megtörtségünk, bűneink mélyébe, ezért hazugok, és az Úr ellenségétől valók azok a mondatok, hogy „inkább add fel”, hogy „nem vagyok elég jó”, vagy hogy „soha nem leszel boldog”. Isten meg akarja menti a lelkünket: ez a csoda.”
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Ahogyan Nick is mondta: ne a kifogásokat keresd! Ne arra irányuljon a figyelmed ezen a héten, amit nem tudsz megcsinálni, ami korlátokat, gátat jelent számodra, hanem arra, amire képes vagy. Képes vagy ugyanis megbocsátani, örülni a nyíló virágnak, képes vagy hálás lenni egy nehéz nap végén…
KAPCSOLATAINK
A szeretet apró gesztusai csodákra képesek
A házasságkötéskor gyakorlatilag egy fehér papírt írnak alá a felek, hiszen nem tudják előre pontosan, mire mondanak igent. Ám ekkor nemcsak két véges, gyarló ember mond igent a másikra, a végtelen Istennek is igent mondanak mindketten – ebben az értelemben szentség a házasság. A házasságban pedig csak akkor lehet benne az Isten végtelen önátadása, ha az ember az egyszer kimondott igenjét nem vonogatja vissza. Ha ugyanis azon tűnődünk, hogy a Hufnágel Pisti jobb lett volna, elvész a házasság energiája.
A házasság Istenben gyökerező egysége olyan, mintha férj és feleség egységük sziklájára állnának fel: onnan nézve minden gond csak apró kövecskének tűnik, de ha a szikla megreped, és ők lehuppannak a földre, minden nagyra nő.
Az eggyé válás a házasság elején még szinte magától adódik, de utána könnyen újjáépülnek a két ember közt leomlott falak; s ahhoz, hogy a házasság és a család egysége megmaradhasson, ezeket a falakat újra és újra le kell bontani. A házasoknak külön időt kell szánniuk egymásra, csak akkor tudnak a gyermekeik számára is napfényként jelen lenni.
Egy feleség, akire már alig figyelt a férje, menekülni szeretett volna a házasságból, de a házasságkötéskor tett ígérete visszatartotta ettől. Ahogy gondolkozott, rájött, hogy pár hónapja már ő sem kedves a férjéhez, nem is köszönt meg neki semmit, nem is mosolygott rá. Első lépésként egy sima hétköznapon megcsinálta a férje kedvenc ételét, ami elég pepecselős étel, majd mindennap tett egy apró gesztust felé. A férje egy-két hét múlva folyton mosolygott, pár hónap múlva pedig rádöbbent, hogy jobban szereti a feleségét, mint a házasságkötésükkor. Így működnek a szeretet apró gesztusai egy házasságban, de más emberi kapcsolatokban is.
Székely János szombathelyi megyéspüspök
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Te milyen apró gesztusokat tudnál tenni a héten a számodra fontos emberek felé?
— 2023. március 27. —
TÖRTÉNET, ELMÉLKEDÉS
„Az inzulin mindenkié”
Korunk egyik népbetegsége a cukorbetegség. Kinek is köszönhetjük az inzulint? Mint oly sok mindent, ezt is az emberi kíváncsiságnak, kitartásnak, segíteni akarásnak és kísérletező kedvnek köszönhetjük. Lássuk a történetet!
Az idő fogy. Gyermekek és felnőttek halnak meg azonos tüneteket produkálva, miközben Frederick Banting az első világháború után nem találta a helyét a családja által neki szánt egyházi pályán, ezért átment az orvosi egyetemre. A háború alatt Torontóban az orvosképzést lerövidítették, mivel a fronton olyan gyorsan fogyott az egészségügyi személyzet, mint a katonák. Banting a sebészetben tudott nagy segítségére lenni az akkori kanadai és francia hadállománynak. A háború után nem tudott sebészként elhelyezkedni, ezért a Torontói Egyetemen vállalt előadói állást, ahol az anyagcseréről és a szénhidrát-feldolgozásáról kellett értekeznie.
Olvasott egy tanulmányt a diabetes mellitusról, és annyira megragadta őt ennek a rejtélyes kórnak a leírása, hogy egész éjszaka félálomban azon gondolkodott, hogyan lehetne kivonni a szervezetből azt az anyagot, amely visszafordíthatóvá tudná tenni a tüneteket (sok ivás, gyakori vizelési inger, majd a sok evés ellenére is rohamos fogyás, végül kóma és halál). Álmában megkapta a választ. Visszaemlékezések szerint ez után az éjszaka után annyira biztosan tudta, hogy fel fogja fedezni ezt az anyagot, hogy elszántan labort igényelt az egyetemtől. A kísérletekhez biztosítottak számára néhány kutyát, akik hasnyálmirigyével elkezdhette a kísérletezést asszisztenseivel.
Először sikerült az állatoknál mesterséges módon előállítani a diabetest olyan módon, hogy kioperálták a hasnyálmirigyüket. Ebből hosszú, kudarcokkal teli évek alatt végül is sikerült kinyerni valamiféle nedvet, amely először nem volt hatásos, mert nem tudták vegytisztává tenni az inzulint a járulékos nedvektől. A kutató négyesnek végül sikerült elkülöníteni a vegytiszta inzulint 1922 tavaszán. Beadták az első adagot egy kanadai 14 éves kisfiúnak, aki akkor már a halálán volt. Sikeres volt az injektálás, ami akkoriban nem volt egyszerű folyamat: akár harminc percig is eltarthatott, mire a fecskendőből az összes inzulin a beteg szervezetébe jutott. A fiú felébredt a kómából, és evett: az eredmény világhírt és Nobel-díjat ígért a felfedezőknek.
Ám a mai szabály akkor is érvényben volt: egy témában maximum hárman kaphatják meg a díjat. Banting annyira alázatos ember volt, hogy amikor ezt megtudta, vissza akart lépni, de a torontóiak nyomására, hogy végre kapjon már egy kanadai tudós is Nobel-díjat, elfogadta a jelölést. A díjátadó ünnepély után a pénzösszeget megosztották a négyesfogat tagjai között, az inzulin szabadalmát pedig 1 dollárért adták el, mondván az inzulin mindenkié.
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Számtalanszor előfordult a történelem folyamán, hogy a legkevésbé esélyesnek tartott ember sugallatot kapott, amely olyan meggyőződéssel és kitartással ruházta fel, hogy képes kudarcokkal teli éveken keresztül is kitartani elgondolása mellett. Isten hozzád is szól minden nap. Figyelj a hangjára, a jelekre! Ne vegye kedvedet a pillanatnyi kudarc. Ha kitartóan csinálsz valamit, meg lesz az eredménye! Bátorság!
KAPCSOLATAINK
A gondosan kiválasztott Szent József
A nagyböjtben kiemelkedik két ünnep: Gyümölcsoltó Boldogasszony, Jézus születésének hírüladása, valamint Szent József ünnepe. E két ünnepben megjelenik a teljes Szent Család: az emberi világban megtestesülő Fiú, a Szentlélek által áldott állapotba kerülő Istenanya és a kettejüket egész szívével szerető, oltalmazó férj és apa: József. Hármuk közös élete követendő példát állít elénk, legyünk bár gyermekek vagy szülők, férfiak vagy nők.
A Szentírás kevés szóval emlékezik meg Józsefről. Előttünk áll egy férfi, aki szeret és feleségül kíván venni egy fiatal lányt, ám döbbenettel kell tapasztalnia, hogy választottja olyan gyermeket hordoz a szíve alatt, aki nem tőle fogant. A korabeli, férfiközpontú társadalomban már az is nagyvonalúságnak számított volna, ha nem ragad azonnal követ. Benne azonban nagyobb a szeretet Mária iránt, mint a törvény betűjéhez való ragaszkodás, így titokban akarja elbocsátani kedvesét, hogy megmentse az életét. József dönt és igent mond, ugyanúgy, ahogy Mária igent mondott nem sokkal korábban: anélkül, hogy megérthetné mindazt, ami történik vagy konkrét útmutatást kapna a feladathoz.
Ezek után pedig nem angyali dallamokkal kísért dicsőséges út következik, hanem a nehézségek és aggodalmak ideje. Állnia kell a sarat, mert ő a családfő, minden az ő felelőssége. Apának lenni és egész élettel szolgálni egy családot önmagában sem kis feladat, de azáltal, hogy a gyermek Isten Fia, az asszony pedig Isten Anyjává lett, elképzelhetetlen kihívás. Emberi értelemben nem kap semmi segítséget: sem extra védelmet, sem különleges támogatást hozzá. Nincs mása, csak az elköteleződése és a hite. No meg a Szeplőtelen Szűz szerelme.
József egész szívével és teljes odaadással szolgálja a gyermeket, aki nem az ő testéből származik. Nem csupán a fizikai létét oltalmazza, a szükségleteiről gondoskodik, de tanítja, neveli, engedelmességre szoktatja, munkát ad a kezébe, segíti a férfivá érésben, a társadalom hasznos tagjává teszi. Nem tudjuk, meddig kíséri el a fiát az életútján, de azt igen, hogy mindent megad neki, amit csak apa adhat a gyermekének, aki rábízatott.
A mennyei Atya gondosan választotta ki azt a lányt, aki Fiának anyjává lett, de nem volt kevésbé gondos akkor sem, amikor nevelőapát választott neki. Olyan férfi gondjaira bízta, aki hitben jár, bízik Isten gondviselő jóságában, képes a ráhagyatkozásra és az engedelmességre, ugyanakkor bátor és bölcs, felelősségteljes és hűséges. Olyan férfi, aki míg élt „őrzője” volt Jézusnak és Máriának itt, a földön, azóta pedig a Katolikus Egyház védőszentjeként vigyáz mindannyiunkra, hathatósan közbenjárva értünk a fiánál. Ahogy Ferenc pápa megfogalmazta: „Szent Józsefben mindenki megtalálhatja az észrevétlenül maradó embert, a mindennapi jelenlétében diszkrét és rejtett embert, a közbenjárót, a támogatót és a vezetőt a nehéz időkben”.
Forrás: MKPK Családügyi Bizottsága
GONDOLAT/TENNIVALÓ:
Legyen Szent József a példaképed, akár nő vagy, akár férfi! Legyen számodra példa az elköteleződése, amellyel gondot viselt a reá bízottakra és a hite, amellyel elfogadta az Isten vezetését az életében.