Január 07. – Urunk megkeresztelkedése
Olv.: Iz 55,1-11; Zs 12; 1Jn 5,1-9;
Evangélium: Mk 1,6b-11
A szél és a víz versenyre keltek egymással, melyikük az erősebb.
– Próbáljuk ki az erőnket ezen a nagy kövön itt – mondta a szél, a völgykatlant elzáró hatalmas sziklára mutatva.
– Legyen – mondta a víz.
A szél nekiveselkedett, összeszedte minden erejét, s hatalmas fuvallattal próbálta odébb gördíteni a sziklát. Azonban csak a port tudta lefújni a tetejéről: maga a szikla meg sem mozdult. A víz ekkor apró kis patakocska képében kezdett folyni a szikla körül, s lassan körülnyaldosta. A szél hangos kacagásban tört ki. – Na hiszen! Ha én minden erőmmel sem voltam képes megmoccantani ezt a nagy követ, nemhogy eltűntetni az útból, akkor majd épp ennek a jelentéktelen kis vízerecskének sikerülne! – A patak azonban nem törődött a gúnyolódásával, továbbra is játékosan körülcsobogta a sziklát. Teltek az évek, évtizedek, majd évszázadok. A szikla mind kisebbre és kisebbre kopott: a végén már csak apró kavics maradt belőle, melyet a patak játszva tudott hátára venni és tovarepíteni.
Az emberiség nagy „igazságtevőiről” általában milyen kép él bennünk? Harsogó, nagyhangú valakik, akik erővel viszik keresztül akaratukat. Lehengerlik az ellenállókat, „rendet tesznek” maguk körül és az egész társadalomban. Nem tűrnek ellentmondást, gyorsan megtisztítják a világ kisebb-nagyobb szegletét a rossznak, az igazságtalanságnak minden csírájától is. Az ilyen „igazságtétel” persze többnyire sok rombolással, pusztítással, erőszakkal jár – de hát „úgy kell nekik! Miért tették vagy teszik a rosszat? Miért állnak a rossz oldalon? Ezt érdemlik!” Igen, legtöbben így képzeljük el az igazságosztókat és az általunk vélt helyes világrend megteremtését. Főként, amikor szenvedünk az igazságtalanságoktól, a velünk történt rossz dolgoktól, méltánytalanságoktól. Szeretnénk egyik pillanatról a másikra megszabadulni a terhektől, s ugyanakkor elégtételt venni is! „Valaki csináljon már rendet, de gyorsan! Tapossa már el a gonoszt, de hirtelen!” Azonban, ha jól belegondolunk és figyelmesen vizsgálgatjuk az emberi történelmet, az ilyesféle nagyhangú törtetők, erőszakos rendcsinálók ritkán tudtak valóban igazságos viszonyokat teremteni a Földön. És valljuk meg őszintén, ritkán is akartak. Lehet, hogy eleinte valóban jogos felháborodással igyekeztek fellépni ténylegesen gonosz tettek vagy rendszerek ellen, de aztán ők maguk még több szenvedést okoztak és még gonoszabb, igazságtalanabb állapotokat teremtettek. Erről szól legtöbbször az erőszak és viszont-erőszak, háború és bosszúállás állandó körforgása is.
Az eljövendő Messiásról azonban, aki majd Isten nevében jön, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek, egészen más szavakkal, képekkel beszél a Próféta. „Nem kiált majd, nem emeli föl a hangját, szava sem hallatszik az utcákon. A megtört nádszálat nem töri össze, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki.” Vagyis nem lesz erőszakos és zsarnokoskodó. Nem akar senkit és semmit eltaposni, megsemmisíteni. A rendcsinálás alatt nem a rombolást érti, hanem inkább az építést, a gyógyítást, a szenvedők megszabadítását. „Megnyitja a vakok szemét, és kiszabadítja tömlöcükből a foglyokat.” Mindezt pedig nem egyik pillanatról a másikra, nagy hirtelenséggel viszi végbe, hanem hűséges kitartással, hosszú és békés folyamat eredményeként. Nem hőzöng szalmaláng módjára, aztán pedig gyorsan levonul a színtérről, mint aki jól végezte dolgát, hanem aprólékos, türelmes munkával szilárdítja meg a Földön az igazságot. „Nem lankad el, és kedvét sem veszíti.” Mert igazságos viszonyokat teremteni az emberi társadalomban nem pillanatok műve: nem lehet rövid idő alatt, egy-két látványos, nagyhatású cselekedettel végbevinni. Egy gyors, erőszakos forradalom letaszíthat trónjáról egy-egy zsarnokot, de nem gyógyítja be a sebeket és nem építi újjá azt, ami elromlott. Egy bosszúálló hadjárat vagy igazságosnak tűnő háború jelenthet valami elégtételt azáltal, hogy esetleg megbünteti a rosszat (amellett hogy számos ártatlannak is szenvedést okoz), azonban még nem adja vissza mindazt, amit jogtalanul elvettek, nem teremt igazi békét a szívekben. Sőt, legtöbbször csak újabb igazságtalanságok és gonosz tettek magvait veti el. Igen, a búvó patak hosszú, türelmes, lágy munkája végbeviszi azt, amit a szélvész minden zsarnoki erőfeszítése nem volt képes megtenni.
A prófétai jövendölések abban a Jézus Krisztusban teljesedtek be, aki békés szeretettel, a másképp gondolkodókat és bűnösöket nem eltaposva, hanem meggyőzve hirdette meg evangéliumát. Kivárta, míg tanítványai sok-sok botladozás közepette képesek lesznek folytatni életművét. Nem úgy tett igazságot, hogy elpusztította az igazságtalanokat, hanem úgy, hogy begyógyította az általuk okozott sebeket és elősegítette a megbocsátást, a kiengesztelődést. Jézus megkeresztelkedésének ünnepén nekünk, mai keresztényeknek is érdemes átgondolnunk, Jézus hogyan is vitte győzelemre az evangéliumot! Sokszor találkozom azzal a szemlélettel, hogy jobb lenne, ha a kereszténység egy erős, lehengerlő vallás lenne, amely még nagyobb erőszakkal tudja viszonozni az ellene elkövetett erőszakot, amelynek megvannak a hatalmi eszközei arra, hogy leszámoljon a társadalomban meggyökeresedett bűnös viszonyokkal. Amelyet nem lehet félreállítani, figyelmen kívül hagyni: amelynek kénytelen mindenki behódolni. Ezeket a gondolatokat persze őszinte és jogos elégedetlenkedések szülik. Fájdalmas tapasztalatok arról, hogy hogyan gyilkolják, nyomják el a keresztényeket a világ különböző pontjain más vallások vagy éppen bűnös ideológiák képviselői. Hogyan hirdetnek az evangéliummal ellentétes elveket, erkölcsöket nagy média-háttérrel és pénzügyi támogatással rendelkező szervezetek, amelyek valóban téves utakon járnak és másokat is nagy ügybuzgalommal igyekeznek megtéveszteni. Azonban Jézus példáját szemlélve látnunk kell, hogy a kereszténység ereje nem a gyors és erőszakos igazság-szolgáltatásban van. Nekünk is hűséges, kitartó buzgalommal kell képviselnünk az igazságot, nem annyira osztogatva a sebeket, mint inkább gyógyítva azokat. A keresztség szentsége által abba a Krisztusba öltözünk bele, Aki mélységes meggyőződéssel és odaadással, de ugyanakkor szelíd, meggyőző szeretettel akarja az embereket a Mennyei Atya gyermekeivé tenni.
***
HA VAN GONDOLATOD A TÖRTÉNETHEZ, ILLETVE AZ ELMÉLKEDÉSHEZ, OSZD MEG BÁTRAN!
IMASZÁNDÉK-KÉRÉSEDET IS IDE ÍRHATOD.
A névtelen hozzászólásokat töröljük!