Bevezető ima:
Boldogságos Mária! Gyermeki bizalommal és szerető lélekkel fordulunk hozzád és közbenjárásodat kérjük. Isten kiválasztott teremtményeként kérünk, ne feledkezz meg rólunk, akik Hozzád fohászkodunk! Eszközöld ki Istentől számomra azokat a kegyelmeket, amelyeket e kilencedben kérek.
Elmélkedés:
Az emeleti terem csendje sűrű, mégis levegős. Az apostolok és asszonyok együtt vannak, és közöttük Mária. Nem teljesítményért gyűltek össze, hanem ígéretre. Nem egyformák: van köztük heves és óvatos, sebzett és reménykedő. A Lélek mégis ott szeret megtelepedni, ahol helyet készítenek neki: békével, imával, egymás hordozásával.
A közösség valóságában a szeretet apró szokásokból nő. A másik mondata elé nem odatenni a sajátunkat, hanem előbb meghallgatni. Amikor öröm születik, nem gyorsan továbblépni, hanem megjelölni: „álljunk meg, ez fontos”. Amikor valaki elfárad, nem tanácsot zúdítani rá, hanem kérdezni: „Hogyan lehetek veled?” Mária jelenléte láthatatlanul szervezi ezt a teret: nem irányít, hanem légkört teremt. Az ilyen légkörben nem tökéletesek leszünk, hanem emberek, akik mernek egymás előtt emberek lenni.
A „mindnyájan együtt” azt is jelenti: felelősség egymásért. Amikor valaki jelzést ad – sóhaj, félmondat, felvillanó szem –, legyen, aki észreveszi. Nem kell, hogy mindenki; elég, ha valaki. A közösség így tart össze: láthatatlan szálak feszülnek a szívek között, és terhet vesznek át, mielőtt a hát meghajolna. Ebben a szövetben a Lélek könnyebben jár.
A pünkösd nem verseny rajtpisztollyal. Előbb csendben melegszik a szív. Aztán jön a szél, és ami addig belül érlelődött, hanggá válik. A bátorság nem a félelem hiánya, hanem a szeretet túlsúlya. Mária jelenléte ezt jelenti: a túlsúly történetét hordozza. Látta a sötétet, maradt a fényben; ezért az ő csendje a többieket is világosabbá teszi.
Közösségeink ma is szomjaznak az ilyen csendes jelenlétre. Lehet, hogy te nem fogsz beszédeket mondani, de oda tudsz ülni valaki mellé. Lehet, hogy nem vagy szervező alkat, de meg tudsz jelölni egy jó pillanatot. Lehet, hogy te is fáradt vagy, de ki tudod mondani: „együtt várunk, együtt bírjuk.” A Léleknek gyakran ennyi elég, hogy átjárja a szobát.
Kis ima: „Mária, az imádkozó Egyház anyja, taníts együtt lenni jól: figyelmesen, ítélet nélkül, nagylelkűen. Készíts szívünkben és köztünk helyet a Léleknek, hogy a várakozás örömmé érjen. Ámen.”
Gondolat:
Reményik Sándor – Valaki értem imádkozott
Mikor a bűntől meggyötörten
A lelkem terheket hordozott
Egyszer csak könnyebb lett a lelkem
Valaki értem imádkozott. Valaki értem imádkozott,
Talán apám, anyám régen?
Talán más is, aki szeret.Jó barátom vagy testvérem?
Én nem tudom, de áldom Istent,
Ki nékem megváltást hozott,
És azt, aki értem csak
Egyszer is imádkozott.
Záró imádság:
Imádkozzunk a saját vagy mások imaszándékára:
Üdvözlégy… Oltalmad alá futunk Istennek szent Anyja …