„Nem tudtátok, hogy atyám dolgában kell lennem?” – kérdezte Jézus a szüleitől. Nem tudták!

Hát ezért ez már mégis csak sok! Máriát és Józsefet is a megtérők közé soroljuk? Az üdvösség útját mindenkinek végig kell járnia. Mária szívében is lassan tárult föl a Titok. Az istenismeret: út, amely mindenki számára lassan, lépésenként tárul föl.

József és Mária: valami félreértett jámborság szereti elválasztani őket egymástól, s csak Máriáról lelkendezni. Úgy találkozunk velük először is, hogy Jegyesek. Szerelmesek, ezért szeretnének házasságot kötni. Istenhez hűséges fiatalok, ezért lesznek képesek arra a párbeszédre, amely hatalmasat fordít életükön.

Szívük, gondolkodásuk tisztaságára jellemző, hogy mindkettőjüket félelem tölti el, amikor meghívásukat kapják.
Ne félj Mária! Ne félj József!

Isten úgy jön el hozzánk, hogy a történelem mellékszereplőit választja

A család, amelybe belép, éppen, hogy elindul a maguk nagyon féltett, bensőséges és törékeny kapcsolatának útján. Egy fiatal ács és – valószínű – hasonló szerény társadalmi rétegből származó lány szerelmét választva legméltóbb helynek. Ennek a leendő ifjú párnak még nincsenek elvárásaik, beidegzett „konfliktus megoldási technikájuk” – ahogyan ma mondanánk. Mélyen hisznek, s szerelmük is Istenre hangolt. A tiszta szerelem alapja: megőrizni a belső hallást és látást.

Nem minden érthető Máriának, hogy miről is beszélnek a pásztorok azon az éjszakán. Ő egészen a Gyermekkel volt eltelve: Édesanya. Mária pedig szívébe véste szavaikat és el-elgondolkodott rajtuk (Lk2,19). Isten az ő számára is titok, de nem titkolózó. Hallgatni kell, s eljön az idő, amikor világos lesz.

A hívő ember az, aki többet hallgat az imádságban, mint beszél. A félelem tisztessége: a hitben az ember befogad, Isten irányít, s nem tudjuk, merre vezet. Akkor mi a biztonság? A hit éppen azt jelenti, hogy Isten benned az Út!

Visszatérve József és Mária kapcsolatára: elválaszthatatlanokká lesznek, amikor elfogadják hivatásukat. Isten tapintatos szeretetének megnyilvánulása, hogy külön-külön beszél velük. Igent mondanak az Úr üzenetére… Nem közvetlenül szólítja meg őket a Mindenható. Olyan utat választ, amely felfogható számukra: tudja, mit bír el az emberi szív.

Megtanulhatjuk Máriától azt, hogy mint az Ő életében, úgy a miénkben is Isten megismerésének útja lassan, lépésről lépésre tárul fel életünkben. S ezt türelemmel kell várnunk.

A Szűz tudja, hogy ami benne végbemegy, nem érte van, hanem általa minden emberért. Ő Isten útja az emberekhez, a „kegyelem csatornája”, ahogyan Szent Bernát mondja. (Pierre Dumoulin: Il Magnificat – Una preghiera di lode. Edizioni Dehoniane Bologna 2015)

Bízhatunk abban – attól, hogy nem értjük, mi miért történik úgy életünkben, ahogy történik, de odaadás és készség van bennünk akarati szinten (Jézusnak, Istennek), attól még Jézus velünk marad, „értetlen” emberekkel.

Felismerve Isten csodás tetteit a maga életében, Mária megmutatja a meglepetésből a reményre vezető utat. Meglepődni: hagyni magunkat belesodródni az isteni cselekvésbe, hálát adni, elismerve a kapott kegyelmeket, és aztán emlékezni a csodálatra.

Az emlékezés, amikor dicsőítünk, kifejezi azt a képességet, hogy képesek vagyunk a még nagyobb kegyelmek befogadására. (Pierre Dumoulin: Il Magnificat – Una preghiera di lode. Edizioni Dehoniane Bologna 2015)

„Ne félj Mária! Ne félj József!”

Isten meghívásától sokszor félünk. Talán azért, mert az ismeretlent nehéz félelem nélkül választani. Hogyan lehet mégis igent mondani? Mi adhat bátorságot?

A félelmünk alapja a bennünk lévő hamis istenkép alapján született elvárásunk. Isten velünk van. Nem megy előre, hogy felszedje utunkon a szemetet, amit tegnap dobáltunk el.

Aki igent mond Istennek, az kilép a fantáziájából, a magáról alkotott képzelgésekből. Szép elgondolásokból is. Istent elhagyni Istenért… Ahogyan a zsoltáros mondja: Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! (Zsolt 63,2) Azt az Istent vágyom, aki van.

Mondogathatjuk-e magunkban folyamatosan visszaeső bűnös és mulasztó emberként, hogy: Ne félj János! Ne félj Judit! Ne félj Te… Mikor mondogathatjuk ezt bizalommal és azzal a biztonsággal, hogy Isten biztosan velem, velünk van?

Biztonságot egy élő kapcsolat ad, de ha te azt mondod, hogy szeretnék hozzád menni a vízen, akkor Ő azt mondja: Gyere! Jézus a követőit nem vízen járásra hívta meg. Abszolút biztos, hogy velünk van, amikor a legkisebbekben őt szeretjük. Éheztem, ennem adtatok…

Ez vonatkozik anya-apa-gyermek kapcsolatra, beteggondozóra, szomszédra, okvetetlenkedő vásárlóra.

Dr. Prof. Sávai János

* * *

Kedves Bibliaiskola résztvevő!
MILYEN ÉRZÉSEK, GONDOLATOK SZÜLETTEK MEG BENNED? MILYEN TANULSÁGUL SZOLGÁLT SZÁMODRA?  ÖRÖMMEL VESSZÜK, HA MEGOSZTOD!