— 2023. szeptember 07. —
JELEK
A vihar jele
Szívesen olvasom újra és újra a 46. zsoltárból ezt az egy mondatot: “Csendesedj el és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten.” Igen, az Isten a Mindenható, Ő az életem Ura. Ő felette áll mindennek. Ő mindig nagyobb, Ő mindig jobban szeret, Ő mindenre képes. Amikor szánok időt arra, hogy Rá figyeljek, és ne csak magam körül forogjak, akkor átérzem, mennyire gyenge, halandó, botladozó, törékeny ember is vagyok, aki még azt sem tudja, hogyan kell jól imádkozni.
Csodálatos dolog számomra megtapasztalni ezt a kettősséget: az Úr nagyságát és az én kicsinységemet. Ezt jól kifejezi az evangéliumból a vihar lecsendesítése története (Mt 8,23.27).
Figyeld meg ebben a jelenetben is az ellentéteket: a tanítványok rémülete és Jézus nyugalma között – aki alszik. A vihar káosza és a nagy csendesség Jézus közbelépése után. Benne teljes a bizalom Isten gondviselése iránt, míg a tanítványok kishitűek.
Csak Istennek van hatalma a tenger, a természet erői felett, de Jézus bebizonyítja, hogy Úr a természet felett is.
Bízzam abban, hogy az Úr képes lecsendesíteni az életem felkavarodott hullámait és helyreállítani a békét és a kiegyensúlyozottságot! A bennem lévő vihar jele annak, hogy szükségem van az Istenre! Induljak el, és keressem vele a kapcsolatot mindenben!
***
MÁS SZEMMEL NÉZD
Megfelelő közegben
Antonios Tsapatakis görög paralimpiai úszó 2006-ban motorbalesetet szenvedett, melynek következtében az alsó végtagjai lebénultak. Pár hónappal később visszatért az úszáshoz, mert úgy érzi, a vízben önálló és szabad.
Ami eszembe jut a képről, hogy milyen erős vágy él bennünk, hogy testileg és lelkileg is jó, kiegyensúlyozott életet éljünk. Ha valami baj ér bennünket, akkor is keressük azokat a lehetőségeket és körülményeket, amikor átélhetjük a békét, a megnyugvást.
Neked mi a „közeged”, ami megadja számodra az örömöt, a békét?
— 2023. szeptember 14. —
JELEK
Isten szeretetének a jele
Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe alkalmából.
A két farönk önmagában nem szent. Jézus kivégzésének eszköze attól lesz szent, hogy Jézus Istennek ajánlja fel magát és egész addigi életművét.
Sokféle tárgyat vagy emberi vívmányt lehet „magasztalni”, például egy műalkotást, egy remek emberi tevékenységet, egy kitűnő autót, egy finom bort vagy ételt. De vigyáznunk kell, nehogy fejünkbe szálljon a dicsőség és megfeledkezzünk arról, hogy mindezek helyes használatát annak köszönhetjük, aki nagycsütörtökön megmosta az apostolok lábát, másnap pedig kereszthalálával megmosta szívünket! Hisszük, hogy Jézus szenvedése megváltást hozott számunkra, és ezt a hitünket azzal fejezzük ki, hogy szenvedésünk hozzákapcsoljuk az Övéhez. Hiszem, hogy ezzel szenvedésem értelmetlensége megszűnik.
A kereszt azt jelenti, hogy Jézus „kitárt karral szenvedte el a kínhalált”, így vonz és ölel magához mindenkit. Mindenkit! Engem is! A kereszten felemelt emberfia Isten szeretetének jele, aki egyszülött fiát adta, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Gondolok erre, amikor keresztet vetek magamra, amikor a nyakláncon hordom a keresztet, vagy amikor kereszttel találkozom?
„Csak Krisztus útján vagyunk képesek elfogadni a fájdalmat és értjük meg igazán, hogy nincs igazi szeretet, ha nem tudunk lemondani önmagunkról, korlátainkról, és arról, hogy mindent birtokoljunk.” (XVI. Benedek pápa)
***
SZEMLÉLETFORMÁLÓ PERCEK
A nagy kételkedések pillanataiban is keresd az Istent!
Istent mindenhol meg lehet találni. Például azokban a pillanatokban, amikor valamit felülvizsgálunk, a mindennapi zűrzavarban, és az imádásban is. Az egyetlen, ami szükséges: nekiindulni az útnak és keresni őt.
A nagy kérdésfeltevések idején
Isten a nagy kérdésfeltevések idején szólal meg. Az emberek aggodalmaskodásai arról tanúskodnak, hogy keresik Istent, ahogy „az éj keresi a hajnalt”. Valóban: a nagy kételkedések pillanataiban keletkeznek a szívben az alapvető kérdések, amelyek arra sarkallnak, hogy keressük az Urat.
„Hol van a boldogság számomra? Hol van az a szerelem, amely nem múlik el soha, amely nem törik össze még a gyengeséggel, a bukásokkal, az árulásokkal szemben sem? Mi a szenvedés értelme?”
Isten ténylegesen azoknak engedi meg, hogy megtalálják Őt, akik nem elégszenek meg a megszokások adta nyugalommal, hanem elfogadják a szembenézést ezekkel az alapvető kérdésekkel. Nem kell félni tőlük: ezek az utak vezetnek az Úrhoz minket.
A mindennapok zűrzavarában
Túl a kérdések felvetésén, a mindennapi életben se hagyjuk soha abba Isten keresését. Az élet legjelentéktelenebb kérdéseinél éppúgy, mint a lényeges döntések idején jó feltenni magunknak a kérdést:
„Vajon az Úrhoz folyamodtam-e? Engedem-e, hogy megvilágosítsa ítélőképességemet?”
Az Úr soha sincs távol. Megtalálható a mindennapi élet kihívásaiban, kényelmetlenségeiben, meglepetéseiben, a váratlan eseményekben, az álmokban, a félelmekben, a lelki szenvedésekben. Egy bizonytalan, homályos gondolat Istenről és pár ima a lelkiismeretünk megnyugtatására nem tölti fel szívünket. Lényeges Istent minden nap keresni, az élet minden területén, kitartóan. A mindennapi élet valódi kérdése mindig a következő: „Úton vagyok-e ma az Úr felé, hogy Ő legyen az életem Ura?”
Az imádásban
A kérdésfelvetések, az aggodalmak és a mindennapok kihívásai mind az imádás felé irányítanak. Ott található a forrás, amelyből minden fakad, az erő, amely sarkallja az embert a cselekvésre és a munkálkodásra. Itt születik és csúcsosodik ki minden, mert minden dolgunk vége nem egy személyes cél elérése, nem a magunk dicsősége, hanem Isten megtalálása. Valamint engedjük, hogy szeretetével átkaroljon minket. Lehetünk nagyhatású apostolok, nem ér az semmit, ha nem Isten áll a középpontban.
Istennel előtt állva tanulja meg az ember Őt szeretni, nem csak azért, hogy viszonzást kérjen, hanem hogy megújulhasson irgalma által és átengedhesse magát szeretetének.
forrás: katolikus
— 2023. szeptember 21. —
JELEK
Éhen és szomjan maradunk? – A boldogság jele 1. rész
Oly sokszor hívjuk, várjuk, mégse találjuk, mígnem egyszer csak váratlanul beállít hozzánk. A boldogság olyan, mint egy ezüstösen csillogó pisztráng, ha megfogjuk, egy szempillantás alatt kicsúszik a kezünkből. Nem kell mindjárt kastélyra vagy palotára gondolnunk ahhoz, hogy boldogok legyünk, a hiedelmekkel ellentétben kevés is elég lehet a boldogsághoz. A boldogság nem tenger vagy áradat, inkább búvópatak, időnként elibénk kerül, hogy igyunk belőle, aztán eltűnik a szemünk elől. Ha folyton innánk a vizéből, megrészegednénk, ha egy korty sem jutna belőle, szomjan vesznénk. A boldogság nem cél, hanem eszköz, nem azért élünk, hogy boldogok legyünk, de azért vagyunk boldogok, mert élünk.
Aki mindenáron boldog akar lenni, az előbb-utóbb boldogtalan lesz. Sokan úgy vélik, hogy a boldogság csupán pénz kérdése, pedig nem minden gazdag boldog és nem minden szegény boldogtalan. Jézus szerint a boldogság spirituális valóság, a lelkünkben születik, mint a szerelem. A boldogmondások szerint azok boldogok, akik a mennyek országának lakói, akik látják az Istent és az ő fiainak hívatnak.
Tehát, a boldogság ajándék, Isten lelkének kiáradása, áldó kezének simogatása. A mi dolgunk csupán annyi, hogy vállaljuk a lélek szegénységét, a könnyek szelídségét, az irgalmasságot, a tisztaságot és a békességet.
Mindez nem tűnik boldogítónak, azonban Jézus szerint mégiscsak ez az út vezet a boldogsághoz, emberségünk kiteljesedéséhez. Aki meri vállalni lelkének szegénységét, törékenységét, esendőségét és vétkét, miként a vámszedő, és így imádkozik: „Atyám, irgalmazz nekem, bűnösnek”, az magával és másokkal megbékélve, könnyű szívvel és könnyű léptekkel folytathatja útját. Akinek még nem kérgesedett meg a szíve, még vannak könnyei mások számára is, az ugyancsak boldog lehet, mert Isten összegyűjti a könnyeinket, számon tartja minden könnycseppünket.
„Nincs alku – én hadd legyek boldog!” – írta József Attila. „Boldogság, gyere haza, honnan jössz, nem érdekel, gyere haza, csak ennyi kell!” – énekelte Cserháti Zsuzsa. Úgy vágyunk a boldogságra, mint egy falat kenyérre, de gyakran éhen maradunk. Talán azért, mert megfeledkezünk a jézusi igazságról, amit Pál apostol idéz az efezusiaknak: „nagyobb boldogság adni, mint kapni”. Ezt vallják azok az emberek is, akik akár munkájuk révén is mások szolgálatára kaptak meghívást, pl. az ápolók a kórházakban, vagy a karitatív szervezetek munkatársai, vagy csak egy áldozatos lelkű édesanya…
A boldogság olyan, mint a tűz, mely olykor lánggal ég, olykor csak parázslik, de mindig képes megmelengetni fázós szívünket. A boldogság kék madara nincs közel és nincs távol, a szívünkben fészkel, a történetünkben, a szavainkban, a simogatásunkban és az ölelésünkben, a sírásunkban és a nevetésünkben, az egész életünkben. Ne feledkezzünk meg hát erről a kicsinyke, kék madárról, ne hagyjuk étlen-szomjan, nehogy szárnyra keljen, s messze repítse tőlünk a boldogságot.
***
ÉLET-MÓD
Adj magadnak minőségi időt!
A „hétköznapi” kihívások közepette – munkahelyi nyomás, családi konfliktusok, a gyermeknevelés vagy a váratlan döntéshelyzetek sora – magunkon is tapasztalhatjuk, hogy a felgyorsult mindennapok taposómalmából egyre nehezebb kiszakadni, talán épp ezért is vágyunk egyre inkább a minőségi énidőre.
Kiváló lehetőséget teremt mindehhez egy jól megtervezett zarándoklat, ami nem csak egy egyszerű túra vagy fizikai próbatétel lehet: egy ilyen út, ha akarjuk és engedjük, befelé is vezethet valódi önmagunk, más emberek és Isten felé. A zarándokút életünk allegóriájaként is értelmezhető, hiszen földi létünk „vándorútja” során is egyfolytában kanyarokkal, elágazásokkal, hegyekkel vagy épp völgyekkel találjuk szembe magunkat. Ugyanezt élhetjük át „kicsiben” egy zarándokutat bejárva, vagy arra rácsatlakozva, létezésünk mélyebb értelmét kutatva.
Zarándokolni ráadásul itthon is kiválóan lehet, a hazai „terep” számtalan lehetőséget, szebbnél szebb útvonalat és történelmi kegyhelyet kínál a vándoroknak. Ismerkedjünk meg néhány hazai zarándokútvonallal, töltsük meg tartalommal az őszi természetben töltött időt az útvonalak egyikén!
1. Szent Jakab zarándokút
Indulj el, hogy megérkezhess! A Camino de Santiago zarándokút magyarországi szakaszának bejárásához két hivatalos kiindulópontot és útvonalat is választhatsz. Az alapút Budapestről, a Nulla kilométerkőtől indul, és mintegy 200 kilométer után ér a több mint 800 éves, gyönyörű, román kori lébényi Szent Jakab-templomhoz. A magyarországi Szent Jakab zarándokút bencés kolostorokat összekötő ága, a Camino Benedictus pedig a tihanyi bencés apátságtól indul, és mintegy 170 kilométer után ér a lébényi templomhoz.
2. Magyar Zarándokút
A Magyar Zarándokút hazai szent helyeket érintve Esztergomból vezet Máriagyűdre. Különböző történelmi utakat (római út, Árpád-kori utak, jeruzsálemi zarándokút, keresztes hadjáratok útja, Szent Jakab-út stb.) fedve, érintve halad északról déli irányba.
3. Mária-út
A Mária-út nem kimondottan egy útvonal, inkább egy teljes úthálózat, amely a Közép-Európában fellelhető Mária-kegyhelyeket fűzi össze. Kelet-nyugati tengelye az ausztriai Mariazelltől az erdélyi Csíksomlyóig vezet. Hazai szakaszába – amely népünk Máriához kötődő szent helyeit csatolja be az európai útvonalba – többek közt Máriagyűdöt és Máriapócsot is bekapcsolták a szervezők.
4. Gyöngyök útja – Via Margaritarum
A Gyöngyök útja lelki ívét az útvonalon található történelmi és szent helyek, valamint Az élet gyöngyei elnevezésű elmélkedési füzér adják. A teljes, 760 kilométer hosszú út Mátraverebély-Szentkutat és Mariazellt köti össze.
5. Szent Erzsébet-út
Az út öt szakaszból áll; kiindulópontja Sárospatak, ahol Árpád-házi Szent Erzsébet született. Majd Bodrogolaszi, Komlóska, Erdőhorváti, Regéc, Telkibánya, Hollóháza és Füzér érintésével a zarándokok az országhatáron átlépve, Alsómislyén és Koksóbaksán keresztül érkeznek meg a végcélhoz, a kassai dómhoz.
6. Szent Márton-út
A Szent Márton-út két csomópont köré szerveződik, ezek egyike Szombathely (az egykori Savaria), ahol Szent Márton született, a másik pedig egykori püspöki székhelye, Tours, ahol a sírja is található. A fő útvonal Magyarországot, Szlovéniát, Olaszországot és Franciaországot érinti, de több európai országba is vezetnek leágazásai.
TOVÁBBI LEHETŐSÉGEK:
Ha nincs lehetőséged valamelyik zarándokutat megtenned, akkor elgyalogolhatsz egy közelben lévő útszéli kereszthez, vagy Mária szoborhoz, ahol magadban lehetsz és imádkozhatsz.
Másik ötlet: „zarándokolj el” a városod másik templomába, vagy a szomszéd falu templomába.
Ha korlátozva vagy mozgásodban, akkor keress egy csöndes, hangulatos helyet a lakásodban és olvasd a Szentírást vagy lelki könyvet! Egy a lényeg, legyen olyan időszak minél gyakrabban, amelyet elmélyüléssel töltesz.
— 2023. szeptember 28. —
JELEK
Háború vagy béke? – Úton a boldogság felé 2. rész
A háború és a béke egyszerre van jelen az életünkben, ezért kimondhatatlanul nagy szükség van a békesség napszámosaira, akik a békéért imádkoznak és dolgoznak naponként. Imádkozzunk együtt Máriával a békéért októberben mi is itt.
A békesség olyan, mint a tóba dobott kavics hullámai, melyek egyre nagyobb köröket írnak le; először a lelkünkben születik meg, aztán a családunkban, a környezetünkben, innen pedig kiárad a világba.
A boldog emberek békére törekszenek, de hogyan születik a lelkükben a béke?
Az imádság mellett a csend és a „közelség” szüli az igazi békét. Isten-közelben egyszerre megvilágosodnak a dolgok, értelmet nyer még az is, ami rossz volt, fájdalmat vagy szenvedést okozott. Ehhez azonban be kell menni a „belső szobába”, a lélek otthonába, ahol megcsendülhet a csend.
„Számomra a magány üdvösség forrása, mely az élet igazi értékét adja. A beszéd gyakran kínoz, ezért aztán szükségem van intenzív hallgatásra, hogy a semmitmondó szavakat feledni tudjam. Elvonulok, és ha tehetem, visszatekintek, emlékezem. Ez az utazás már önmagában is egy nagy kaland, de nem szeretnék róla beszélni.” (Jung: Briefe 95) A magány és a csend, melynek része a hallgatás is, termékeny, boldog időszaka lehet az életünknek. Giuseppe Roncalli, a mindig derűs, karizmatikus XXIII. János pápa egyszer eltűnt a szobájából. A titkára kétségbeesve kereste, végül a kis házi kápolnában talált rá, és megkérdezte tőle, mit csinált ilyen sokáig egymagában. A pápa mosolyogva válaszolt: „leültem ide és ezt mondtam: Te is itt vagy és én is itt vagyok”. Erre a titkár: „És nem mondott más semmit?” mire a pápa: „Nem, nem mondtam más semmit.”
Az idős pápa bölcs volt, tudta, hogy a hallgatás elmélyíti a csendet, megerősíti a jelenlétet és egybeforrasztja az embert Istenével. Ilyenkor a lélek megnyugszik, mert hazatalált, otthonra lelt, ha csak kis időre is.
***
AHOGYAN A SZENTEK LÁTTÁK
A tökéletes öröm titka Szent Ferenctől
Assisi Szent Ferenc eszménye ennyi: megélni a mi Urunk Jézus szent evangéliumát tulajdon nélkül, tisztaságban és engedelmességben. Az erő, amivel ezt az egyszerűnek látszó programot megvalósította, tette őt Isten barátjává, és minden idők egyik legvonzóbb példájává, a történelem kiemelkedő alakjává.
Ferenc fiatal korától vágyott arra, hogy nagy dolgokat vigyen végbe. Hírnevet ekkor még pénzével, megnyerő fellépésével szerzett – mindez azonban idővel kevésnek bizonyult lelke boldogságához. Lassan felismerte, hogy vágyait egyedül Isten képes betölteni. Mindent, amit addig a földön tapasztalt és birtokolt, kevésnek, sőt feleslegesnek kezdett el tekinteni, mint amik gátolják őt igazi vágyai beteljesülésének elérésében: Isten barátságának megszerzésében. Maga mögött hagyott hát mindent: kényelmet, anyagi jólétet, a várost, és a város körüli erdők, az azokban megbújó romos kis kápolnák csendjébe ment, hogy egészen Istennel legyen.
Kezdetben bolondnak nézték régi cimborái, de kitartása és boldogsága megzavarta őket. Amire titkon ők is vágytak, abban Ferenc megelőzte őket. Példáját követve egyre többen akartak Ferenccel élni teljes szegénységben, Isten imádásában.
Tiszta lelkében háborítatlan öröm lakozott. A tökéletes öröm titkáról így tanította a testvéreket, amikor egy téli reggelen úton voltak Porciunkula felé:
„A testvérek jó példája, a csodatevő erő, a betegek gyógyítása és a halottak feltámasztása — nagy dolgok ezek! De mindennél több a tökéletes öröm. Nem található az sem a tudományban, sem a nyelvek adományában, sem a nagy prédikálótehetségben, és mégis az egész világot meg lehet vele téríteni. S ha mi most megérkezünk a Porciunkulához, és várnunk kell a kapu előtt az esőben és a hidegben, mert a kapus megvárakoztatja a hívatlan vendégeket, és mi ezt türelemmel elviseljük, ebben áll a tökéletes öröm! És ha a további zörgetésünkre a kapus furkósbottal kirohan, megragadja a kapucninkat, a földre ránt, és a hóban tetőtől talpig jól elver minket, ha mi ezt is türelemmel és Krisztus szenvedésére gondolva zokszó nélkül el tudnánk viselni, ebben áll a tökéletes öröm!”
GONDOLAT:
Mi jelenti számodra a tökéletes örömöt? Érted, mire is gondolt Ferenc?