— 2023. november 02. —
JELEK
Virágot az élőknek is!
„A kisfiú olyan ötéves forma volt. Várt. Várta a nagymamát, akivel ki fognak menni a papához a temetőbe. A nagymama pedig még tett- vett. A fiú pedig izgatott volt már, sosem volt a temetőben, a papánál sem, így kérdezgette a nagymamát.
– Mama, miért visznek az emberek ennyi virágot a temetőbe?
– Mert a virágokkal gondolnak azokra, akiket szerettek, de már nincsenek. Úgy mint a papa.
– Értem. Mama, én is szedhetek virágot, amit vihetek ki oda?
– Persze Angyalom. Nekem még van egy kis dolgom, szedj amennyit akarsz, a fagyok úgyis elviszik.
A kisfiú fogta magát, és kiment, és egy nagy kazal virággal tért vissza. Közben a nagymama is elkészült, így elindultak. Mikor kiértek, a nagymama biztos léptekkel ment, a kisfiú megszeppenve követte a kősírok között. Majd mikor odaértek a papa sírjához meglepődött.
– Mama, a papa ott van lent?
– Csak a teste, a lelke ott fent a mennyben.- mutatott az ég felé.
– Az jó, mert ott lent biztos hideg van, és a papa nem szerette a hideget. Az a sok bácsi, és néni is ezért jön ki a temetőbe? Virágot hozni?
– Igen, de nemcsak virágot hoznak, hanem gondozzák tisztogatják a sírokat, és sokat gondolnak azokra akikhez kijöttek.
– Akkor ezért szomorú mindenki itt?
– Tudod, sajnos az emberek sokszor későn eszmélnek rá mennyire múlandóak vagyunk, és sok dolgot nem tudtak elmondani azoknak, akik már nincsenek közöttünk.
– De miért nem akkor mondják el, amikor még a többi ember még nincs a mennyben? Mert így is hallják? A papa is hall minket?
– Remélem igen Angyalom…
– Mama, körbemehetek?
– Jó, de messze ne menj, nemsokára végzek. A nagymama belemerült a feladatába, és fel-felpillantott kisunokáját keresve. Látta a komor tekintetű szőke üstököt, ahogy járkál csendben. Aztán a jövő-menő emberek szavára lett figyelmes.
Virágot kaptam egy kisfiútól… – Marika egy kisfiú adott két szál virágot nekünk… – Megjelent és mosolyogva adott egy virágot és elfutott…- Kié ez a kisfiú? Végigjárja az egész temetőt, és mindenkinek virágot ad!
A nagymama körbenézett, és meg is látta unokáját, ahogy egy hajlott hátú asszonynak adja épp az utolsó szál virágot a kezéből. Oldalt pillantott, s a nagy csokor virágnak hűlt helye volt, amit unokája szedett. Könnybe lábadt szemmel hívta magához:
– Hát te merre jártál? Most hallom, hogy egy kisfiú mindenkinek virágot osztogat. Nem a papának szedted?
– A legszebb itt van, az a papáé. A többit meg odaadtam néniknek és bácsiknak.
– De miért?
– Mert szerintem sokkal jobb a kezükbe adni a virágot az embereknek. A nagymama magához ölelte a kisfiút, és szeme összeakadt azokéval, kik lassan, mosolyogva sétáltak el mellettük. Kezükben egy szál virággal, párás szemmel. Majd halkan így szólt:
– Tudod, ezt a papa biztos látta…
– Biztos?- nézett fel rá a kisfiú.
– Biztos…”
GONDOLAT:
Ne csak az elhunytakra gondolj! Vigyél virágot azoknak is, akik élnek, és akiket szeretsz! Add a kezükbe a virágot, amíg teheted!
***
MÁS SZEMMEL NÉZD
Aki a vállán hordoz minket
A kép az Izrael-Hamász háború területén készült.
Az apa, akibe csimpaszkodnak gyermekei, és ő viszi, menekíti, óvja őket.
A képet nézve eszembe jut Isten, aki minket is óv, féltőn vigyáz.
Akihez bizalommal fordulhatunk a legnagyobb bajunkban, félelmünkben
és Ő a tenyerén (vállán) hordoz minket.
— 2023. november 09. —
JELEK
Azt gondolod, hogy van még időd?
Gondoltál már arra, hogy száz év múlva – például 2123-ban – mindannyian el leszünk temetve, beleértve a rokonainkat és barátainkat is?
Idegenek fognak élni az otthonainkban, amelyekért olyan keményen küzdöttünk. A kedvenc autónk, amire egy vagyont költöttünk, valószínűleg fémhulladék lesz. Az unokáink, dédunokáink alig fogják tudni, kik is voltunk, csak „megkopottan” fognak emlékezni ránk. A halálunk után néhány évig még emlékezetükben tartanak, aztán már csak portré leszünk valakinek a könyvespolcán. Néhány évvel később képeink és tetteink a történelem feledésébe kerülnek.
Ha megállunk és elemezzük ezeket a kérdéseket, akkor talán megértjük, mennyire csupán illúzió az, hogy sok mindent szeretnénk megkapni az élettől.
Mindig egyre többre és többre törekszünk anélkül, hogy lenne időnk olyan dolgokra, emberekre, pillanatokra és kapcsolatokra, amelyek igazán számítanak ebben az életben.
Ha képessé válunk arra, hogy megváltoztassuk a gondolkodásunkat, látásmódunkat, és ne csupán az evilági, fontosnak ítélt dolgokkal törődjünk, akkor talán hamarabb eljutunk abba az állapotba, hogy élvezzük az életet.
Élvezzük a sétákat, amire eddig sosem szakítottunk időt. Élvezzük az öleléseket, a beszélgetéseket, nevetéseket, az étel ízét, a jól elvégzett munka örömét, a gyógyulás folyamatát… stb! Ezek lesznek a legszebb és legjobb pillanatok, amelyekre emlékezni fogunk és mélyen magunkba vésünk.
Így tölthetjük meg az életünket örömmel, és egyre inkább kiszorítjuk az aggodalmaskodást, a türelmetlenséget, az elégedetlenséget, az irigységet, az önzést.
Azt gondolod, hogy van még időd?
Most, a mai nap még rendelkezésedre áll! A holnap már bizonytalan! Most tedd meg azt, amit megtehetsz!
***
SZEMLÉLETFORMÁLÓ PERCEK
Engedd el a félelmeket!
Mi a félelem, az aggodalmaskodás?
Úgy is meg lehet fogalmazni, hogy valamiféle balsejtelem. Sőt, inkább balsejtelem-sorozat. Az ember aggódik: mi lesz ebben a helyzetben, de utána azért aggódik, ami majd abból következik. Leesik egy pohár: hogyan tüntetem el a szilánkokat? Mi van, ha észreveszik? És az ember egy hosszú aggódásfonalat sző magában, ami tele van csomókkal. A félelem talán a legjobban egy csomós kötélhez hasonlítható… Amikor félünk, ösztönösen rászorítunk erre a kötélre, magunkban jajgatunk, és a csomó csomóját is képesek vagyunk megalkotni.
A gyerekeim cserkészvezetők, egyszer hazajöttek egy cserkésztáborból, és amikor valami aggódás volt, csak ezt kiabálták: „5Mózes 15,3” – mert ott ez a mondat van: „Engedd el!”Azóta ez a vicces mondás járja nálunk, ha valamitől félünk. Mondjuk, ha főzök, és éppen leégett a rizs, akkor elhangzik a jelszó: „5Mózes 15,3”. Nem fűzik hozzá, de tudom: „Engedd el!”
Az elengedett félelem, aggodalom helyébe erőt, szeretetet és józanságot kapunk. Az erőt, amely folyton hatni akar, nem nyugszik bele, nem zárkózik be; a szeretetet, amely egy vonzerő; és a józanságot, amely tiszta gondolkodást jelent.
Ez a három fogalom vagy érzés nagyon hiányzik a mi világunkból. Talán épp félelmeink miatt. Olyan erősen fogjuk mindazt, ami miatt aggódunk, hogy egyhelyben topogunk, és nem lesz erőnk szeretni, és nem lesz erőnk józanul gondolkodni.
De ha ez így van, akkor sem hátulról kell kezdeni az újraépítkezést. Sokszor ezt tesszük pedig. Elkezdünk számolni, józanul gondolkodni, aztán ehhez egy kis szeretetet ragasztunk, és végül összeszedjük minden erőnket, hogy valami mást tegyünk, mint amit eddig. A történet fordított. Isten megadja az első lendületet, ha képesek vagyunk egyszer elhagyni aggódásainkat; akkor a szeretet még tovább lök, és mindeközben és a sornak a végén józanul végiggondoljuk az életet.
Ha valakit megbántottam, sohasem a józanság fog az igazi bocsánathoz elvezetni. Először erőt merítek, aztán kérem a szeretetet, végül józanul meggondolom, hogy hol vagyok én ebben a történetben, és hol a másik. Csak ez a jó sorrend.
Különben hivatalnokként a másik nyakára járhatok, és soha el nem engedem sem a másik, sem a saját vétkemet.
Fekete Ágnes ref. lelkész
— 2023. november 16. —
JELEK
Neki gondja van rád!
Nyáron, valahol az interneten olvastam a következő esetet:
Az édesapámtól kölcsönkapott új autót megkarcolva találtam a parkolóban. Mit tegyek? Elszomorított a gondolat, hogy ez mekkora fájdalmat fog neki okozni, elkezdtem számolni, hogy mennyibe fog kerülni a javíttatás, és akkor észrevettem a műszerfalon egy kis mágneskártyát, ezzel a felirattal: „Minden gondotokkal forduljatok hozzá, mert neki gondja van rátok”.
Megpróbáltam így tenni.
És íme, kis idő múlva azt a békét éreztem, amire szükségem volt ahhoz, hogy megértsem, mit kell tennem. Miközben a gondolataimba merültem, kopogást hallottam az ablakon. Egy hölgy kérte, hogy beszéljünk. Ahogy lehúztam az ablaküveget, bevallotta, hogy ő húzta meg az autó oldalát, aztán elhajtott, remélve, hogy megússza, de a lelkiismerete aztán nem hagyta nyugodni, és visszajött.
Azt mondta, kész megtéríteni a kárt, és megadta a telefonszámát. Ámulatba esve, hálásan meséltem el neki, hogyan leltem békét, amikor elolvastam azt a mondatot a műszerfalon. Ő pedig elgondolkodott ezen, és azt mondta: „Pontosan Ő küldött ide vissza engem”.
Nem olyan bonyolult ám az életünk, ha Istenre bízzuk a gondjainkat! Miért? Mert a ráhagyatkozás az az alap, ami lenyugtat és békét teremt bennünk! A bennünk lévő béke által pedig tisztábban látjuk a dolgainkat, és a helyes utat is hamarabb megtaláljuk!
Ha mindenáron mi akarunk okosak lenni, akkor csak a saját magunk erőforrásaira támaszkodhatunk, melyek eléggé korlátozottak. Így a megoldást is sokkal nehezebb megtalálni! Magunk körül forgunk és bonyolítjuk az életünket, amely stresszt, frusztrációt okoz, és eltávolít az Istentől.
Tehát, ha gondod van, engedd el – bízd egészen az Istenre! Csak azt tedd meg, ami rajtad áll!
***
ÉLET-MÓD
Egészséges nassolnivalók ősz végére
A késő őszi, téli időszak fontos tápanyagforrásai a diófélék. Koncentrált tápanyagtartalmuk miatt már kis mennyiségű fogyasztásuk is érdemben hozzájárul egészségünk védelméhez.
A diófélék közé soroljuk a közönséges diót, kesudiót, makadámia diót, paradiót, pekándiót, a törökmogyorót, a mandulát, a pisztáciát és a földimogyorót.
Ezek tápanyagtartalma rendkívül értékes, egészségünk védelme érdekében rendszeres fogyasztásuk javasolt. Gazdagok folsavban, B-vitaminokban, antioxidáns-hatású tokoferolokban, a koleszterin felszívódását lassító fitoszterolokban. Fontos kalcium-, magnézium- és káliumforrások. Magas esszenciáliszsírsav-tartalmuk, gazdagok az alfa-linolénsav (ALA) nevű Ómega-3-zsírsavban.
A diófélék rendszeres fogyasztásának szerepe van az erek egészségének fenntartásában, így a szív- és érrendszeri betegségek, illetve egyes daganatos betegségek megelőzésében, légúti betegségekből, valamint a cukorbetegségből fakadó halálozás csökkentésében.
A dióféléket, olajos magvakat fogyaszthatjuk nyersen is, de élvezeti értéküket nagy mértékben javítja, ha szárazon megpirítjuk azokat. Egészséges opciók tízóraira vagy uzsonnára is, hiszen jól adagolhatók, ízlés szerint mixszelhetők, könnyen szállíthatóak, hűtést nem igényelnek és jól bírják a napközbeni tárolást.
Kombinálhatjuk a magokat friss, szezonális vagy aszalt gyümölccsel, sajttal, vagy szórhatjuk azokat kásáinkba, tehetjük a müzlinkbe, granolánkba, süteményeinkbe.
Magas esszenciális zsírsavtartalmukból adódó magas energiatartalmuk miatt a diófélék, olajos magvak gyakran esnek a fogyókúrás tévhitek áldozatává. Való igaz, magas kalóriatartalmuk odafigyelést érdemel (többek között ezért sem ajánlott az esti filmhez 10-20 dkg mogyoró/tökmag elnassolása), azonban egyáltalán nem szükséges ezeket az élelmiszereket elhagynunk az étrendünkből, ha fogyni szeretnénk.
Makrotápanyag- és élelmirost-tartalmuknak köszönhetően hosszantartó jóllakottságérzetet biztosítanak, kiválóan alkalmasak arra, hogy főétkezéseink között biztosítsák az egészséges tápanyagbevitelünket.
GONDOLAT:
Érdemes kipróbálni a dión kívül más dióféléket is és rendszeresen fogyasztani őket egészségünk érdekében!
— 2023. november 23. —
JELEK
Mi a Te életedben a fa?
Néha, mintha nagyon kevésnek érezném magam Isten előtt. Látom a gyengeségeimet, botlásaimat, visszatérő rossz szokásaimat, és ez elkedvetlenít. Nem tudok olyan hittel hozzáállni a próbatételekhez, ahogyan szeretnék, inkább morgolódok, elégedetlenkedek.
Talán hasonló érzések kavaroghattak az evangéliumban szereplő Zakeusban is. Amikor azonban értesült róla, hogy ott halad el az úton Jézus, mindent megtett – alacsony termete ellenére -, hogy láthassa a Mestert. Kereste a Vele való találkozást…, és megtalálta a megoldást, felmászott egy fára.
Te “mire mászhatsz fel”, hogy jobban lásd Jézust? Mi a te fád? Például, a rendszeres imádság, ami hozzásegít, hogy meglásd az Isten Fiát, felfedezd Őt az életedben? Vagy a szeretet apró gesztusai, amelyek felfedezhetőek a cselekedeteidben? Így a te szereteted által az Isten szeretheti a másik embert? Komoly erőfeszítéseket teszel, hogy megpillantsd, észrevedd az életedben az Istent, és kiderül, hogy az Úr már vár téged. Jézus is pontosan tudta, hol keresse Zakeust, tudta, mire vágyik, mi van a szívében, és megszólította, magához hívta. Zakeus pedig egy percet sem késlekedett és szélesre tárta háza ajtaját Jézus előtt.
Az Úr téged is neveden szólít, pontosan tudja milyen gondok gyötörnek, mi foglalkoztat, hol van elakadásod. Ha kitárod előtte szíved ajtaját, beengeded Őt az életedbe, akkor biztos lehetsz benne, hogy szépen el fog rendezni mindent. Rátalálsz egy olyan – semmihez sem fogható békére -, ami erőforrásod lesz a mindennapokban, és amiből erőt merítheszt a nagylelkűséghez, a megbocsátáshoz.
Jézusom, ahogy itt ülök, most úgy nézel rám, mint Zakeusra. Nevemen szólítasz és hívsz, hogy csatlakozzam Hozzád. Nem követelsz semmit, de mikor veled vagyok, szeretnék valamit megváltoztatni magamban és felajánlani Neked.
***
AHOGYAN A SZENTEK LÁTTÁK
Az egyik leghívebb tanítvány
Szent Andrást nemcsak azért nevezik Jézus leghűségesebb követőjének, mert az elsők között csatlakozott hozzá. Viselkedésével, emberi hozzáállásával és példaértékű életével kiérdemelte azt, hogy fennmaradjon a neve és a híre.
András elsőként követte Isten fiát, amikor az tanítványait maga köré gyűjtötte. András Galileából származott, és halász volt, mint fivére, Péter. Eredetileg Keresztelő Szent Jánost szolgálta, de miután az önmagánál jóval fontosabb személynek jelölte ki Jézust, András is hozzá szegődött. Egész életében Istent kereste, és három év tanulást követően, Jézus halála után is kiállt a Mester tanai mellett, haláláig – és halála árán is. Az evangéliumok szerint András aktív, empatikus és toleráns, kulturálisan nyitott személyiség volt. Az ő idejében is tombolt az idegengyűlölet Júdeában, ennek ellenére ő más népcsoportok számára is terjesztette az igét, és fordította, tolmácsolta Jézus gondolatait és eszméit, illetve az idegenek kételyeit is a Názáreti felé. A feltámadás után, amikor a tanítványok szerteszéledtek a világban, őt Örményországba és Kurdisztánba szólította a hívás. Ezekben a nehéz terepnek számító régiókban vállalta azt a nem könnyű hivatást, hogy képviseli és terjeszti Jézus evangéliumát. András nem erőszakolta rá a különféle népcsoportokra a katekizmus szigorú tanait, hanem a kultúrájukba asszimilálva, hozzájuk igazítva és őket tolerálva próbálta meg alkalmazni azokat.
András vértanúhalált halt, amikor Krisztus után 60-ban egy hitvitát követően Aegeates prokonzul Pátrában keresztre feszíttette. A keresztet X formára ácsolták, azóta hívják ezt a jellegzetes alakot András-keresztnek.
GONDOLAT:
Tetszik András hozzáállásában, hogy igazodott más népcsoportokhoz, nem erőszakolt rájuk semmit. Próbáljunk meg mindannyian toleránsabbak lenni másokkal, még akkor is, ha nagyon különbözik a gondolkodásunk, a hozzáállásunk, a szokásaink!
— 2023. november 30. —
JELEK
Angyalok pénze – adventváró történet
Magányos férfi utazott le egy vidéki kisvárosba. Barátai hívták, hogy ne töltse egyedül a Szentestét. Az utolsó vonattal érkezett. Már erősen szürkült, alig járt valaki az utcákon. Az egyik kirakat előtt észrevett egy kopott ruhás kisfiút. Nagy, vágyódó szemei egy kis betlehemre szegeződtek. A férfi megszólította: – Ezt szeretnéd megvenni? A fiú bólintott, de nem vette le szemeit a kirakatról.
– Nem is lehet drága – folytatta a férfi. A kisfiú kihúzta kezét a zsebéből, tíz krajcáros csillogott benne. – Ezt az előbb találtam, de ezért nem adnak semmit. A férfi elkérte a pénzt, s a fény felé tartotta.
– Hallod-e, ez nem közönséges pénz, bizonyára az angyalok ejtették el. A gyerek csodálkozva nézett a férfira. – Gyere, menjünk be az üzletbe… – és megfogta a hideg kis kezét. Bent már senki sem volt, csak az idős kereskedő. Udvarias mosollyal szólt: – Éppen zárni készülök.
A férfi hunyorított a szemével: – Akkor a legjobbkor jöttünk. Kis barátom egy rendkívüli pénzt talált. Az angyalok vesztették el. Azt vehet rajta, amit csak akar. Ezzel ismét ráhunyorított a kereskedőre, és az megértette.
Kezébe vette, megvizsgálta a pénzt. Aztán sugárzó arccal mondta: – Micsoda szerencse, te aztán jó fiú lehetsz. Válaszd ki hát, amit szeretnél. A gyerek először a kereskedőre, azután az ismeretlen férfira nézett. Mindkettő tekintetéből biztatást olvasott ki. Erre rámutatott a kirakatban csillogó Betlehemre:
– Ezt szeretném.
A kereskedő szépen becsomagolta, szaloncukrot is adott hozzá. A gyermek boldogan hagyta el a boltot. Az ismeretlen férfi ekkor elővette pénztárcáját, s fizetni akart.
– Szó sincs róla, uram – szólt a kereskedő. Ma este nekem is karácsonyom van. Az a Jézus, akit ma ünneplünk, figyelmeztetett bennünket: Amit egynek tesztek a legkisebbek közül, azt nekem teszitek. A két férfi egymás szemébe nézett és kezet szorított. Mindketten tudták, hogy ebben a pillanatban született meg a szívükben a kis Jézus.
Tedd szebbé magad és mások adventjét és karácsonyát!
***
MÁS SZEMMEL NÉZD
Ne versengjünk, hanem inkább „hordozzuk” egymást…
Felül a mocsári teknős, hazánk egyetlen őshonos teknősféléje. Alul az ékszerteknős, mely képes kiszorítani természetes élőhelyéről a mocsári teknőst. Bizonyos szempontból vetélytársai egymásnak.
A képet nézve az jut eszembe, hogy a két „ellenfél” most mégis megtűri egymást, békében élnek egymással.
Sőt, a nagyobb termetű a kisebbet a hátán megtartja.
Ne a versengés határozza meg a kapcsolatainkat: kinek van szebb háza, autója, jobb munkahelye, ügyesebb gyermeke, finomabb süteménye…
Fedezzük fel és becsüljük meg egymás értékeit! Legyünk elnézőbbek és toleránsabbak egymással!