— 2023. május 04. —
ÉLET-MÓD
Nézz más szemmel az öregedésre!
Az idő múlását gyerekként szülinapi zsúrokkal és tortával ünnepeljük, a húszas éveinkben pezsgőt bontunk, a harmincas, negyvenes éveinkben azonban mintha halványulni látszana a lelkesedésünk. Miért akarjuk megállítani az időt, az öregedést? Hiszen az életünk természetes és elkerülhetetlen velejárója. Ha kibékülünk az elkerülhetetlennel, az életünk is sokkal kiegyensúlyozottabb lehet.
Aggodalmaink sokfélék lehetnek; félünk a ráncoktól, a krónikus megbetegedésektől, a fizikai fájdalomtól, a memóriavesztéstől, a magányosságtól, a kiszolgáltatottságtól, a szeretteink elvesztésétől és természetesen a saját halálunktól is. Félelmeink egy része megalapozott és természetes, nagy részüket azonban a negatív kulturális sztereotípiák, a reklámok, a közösségi média és szépségipar által felerősített fiatalság-kultusz is egytől egyig befolyásolják.
Ha félsz az időskori megbetegedésektől
Az immunrendszer gyengülése a korosodás egyik legtermészetesebb velejárója. Ugyan sebezhetőbbé válunk a betegségekkel szemben, de ez nem jelenti azt, hogy ne élhetnénk teljes életet. Az időskori betegségek valószínűségének csökkentése érdekében nem árt, ha rossz szokások esetén bizonyos életmódbeli változtatásokat is eszközölünk: például kerüljük a dohányzást, a testmozgást és az egészséges táplálkozást pedig a napi rutinunk részévé tesszük.
Ha félsz a veszteségektől
Személyes félelmeink közé soroljuk a hozzánk közelállók elvesztését, a mobilitásunkat és állóképességünket befolyásoló tényezőket és a mentális hanyatlástól való szorongást is. Fontos, hogy időt adjunk magunknak a gyászra, és higgyünk abban, hogy idővel újra értelmet adhatunk az életünknek. A szintén rettegett fizikai hanyatlás egyik legjobb ellenszere természetesen a rendszeres testmozgás, az életkorral összefüggő kognitív hanyatlás mérséklésére pedig ne féljünk új szellemi kihívások elé állítani magunkat. Ne felejtsük el, hogy számtalan gyógyító tevékenység közül válogathatunk, amelyekre idősként jóval több időnk marad: részt vehetünk különböző jótékonysági projektek megvalósításában, új hobbikat és készségeket sajátíthatunk el, és sokkal szabadabban ápolhatjuk kapcsolatunkat a külvilággal.
Ha félsz a saját halálodtól
A fiatalabbak számára minden bizonnyal a halál a legnagyobb félelem, az idősebbek azonban nem kifejezetten a haláltól, sokkal inkább az esetleges haldoklási folyamattól tartanak. Nincs mit tenni, mint a halált az élet természetes velejárójaként kezelni, az odáig vezető utat pedig sokkal kiegyensúlyozottabban tehetjük meg, ha hálával gondolunk a mögöttünk álló évekre, és minden egyes napot a lehető legteljesebben próbálunk megélni.
Tanulj meg méltósággal megöregedni!
Fordítsd arra a figyelmedet, ami érzelmileg jelenleg a legfontosabb számodra, hagyd, hogy élvezd azokat a tevékenységeket, amelyek örömöt okoznak – a nehézségek ugyan nem fognak eltűnni az életedből, de ha törekedsz a testi-lelki egyensúlyra, talán kevesebb helyet foglalnak majd el a gondolataidban. Megöregedni ajándék, amit nem mindenki kap meg az életben.
— 2023. május 11. —
AHOGYAN A SZENTEK LÁTTÁK
Paszkál az Istennek tetsző engedelmességre vágyott
Baylon Szent Paszkál (emléknapja május 17.) Spanyolországban született. Tizennyolc évesen, egy látomás hatására, felvételét kérte a Loretóban található minorita rendbe, ám elutasították kérelmét, hiszen semmit sem tudtak az ifjú pásztorról. Néhány évvel később Paszkál újra jelentkezett, ezúttal engedélyezték, hogy laikus testvérként belépjen a megreformált ferencesekhez. Főként portai szolgálatot látott el különféle spanyolországi kolostorokban. Bár írástudatlan volt, a Szentlélektől kapott bölcsesség révén vált ismertté.
Életét az Oltáriszentség tisztelete határozta meg; hosszú órákon át térdelve imádkozott a szentségtartó előtt. Amikor egy alkalommal Franciaországba küldték, rendi habitusában utazott, holott ez igen kockázatos volt a francia vallásháborúk közepette; útja során több alkalommal is megszólták, s egy vita során, amikor egy protestáns vándorprédikátorral s az őt hallgató tömeggel szemben védelmébe vette Jézus testének és vérének valóságos jelenlétét az Eucharisztiában, a hugenották majdnem halálra kövezték. Az akkor elszenvedett sérülései élete végéig fájdalmat okoztak neki.
Pünkösd vasárnapján halt meg, amikor úrfelmutatáskor megszólaltak a csengettyűk. Halála után sírjánál számos csoda történt.
GONDOLAT:
Paszkál nagysága abban áll, hogy nemcsak egész szívével hitte és szolgálta Jézust az Oltáriszentségben, hanem meg is akart halni érte. Amiben hitt, azt teljes odaadással képviselte. Legyünk a héten kitartóak, teljes szívvel, akarattal álljunk bele abba, amit elkezdünk, eltervezünk és vigyük is végbe!
— 2023. május 18. —
MÁS SZEMMEL NÉZD!
Bátorság! Lépj!
Mindenfelé homály, köd, pára, semmit sem látni, csak szemben a templom tornyát.
Az jut erről eszembe, hogy sokszor botorkálunk az utunkon, szinte nem is látjuk az előttünk lévő utat. Tele vagyunk bizonytalansággal, elinduljunk-e egyáltalán, és ha igen, merre. Félünk megtenni az első lépéseket, mert az is lehet, hogy gödörbe lépünk és elesünk. Csak egy valami biztos, a torony. A templomtorony, mint egy felkiáltójel, Jézus szavait üzeni: „Veletek vagyok minden nap a világ végezetéig!”
Igen, Isten velem van. Ha Rá tekintek, lesz bátorságom elindulni és megtenni az első lépést, még akkor is, ha nem tudom, hová is lépek. Bízom benne, hogy vezetni fog az Isten!
— 2023. május 25. —
SZEMLÉLETFORMÁLÓ PERCEK
Tegyük üressé a kezünket, a szívünket…!
„Pünkösd kapcsán egy egyszerű gondolat jut eszembe: ha tele a kezem, nem lehet beletenni semmit. Ha tele vagyunk, telve valamivel, tele önmagunkkal, hogyan lehet átvenni bármit? Valamit le kell tenni. Otthagyni, mint a szamariai asszony a kútnál a korsóját (vö. Jn 4,4–42). Megnyitni a szívünket. Jézus Krisztus is azért tudta a Szentlelket maradéktalanul befogadni, mert „kiüresítette önmagát” (Fil 2,7). De letenni, elengedni csak azt lehet, ami a miénk, amit fogunk.
Mit kellene hátrahagynom?
A régi életemet, a bűneimet, egy szenvedélyemet, ami megkötöz? A vágyaimat, az álmaimat? Az álarcaimat? Haragot, neheztelést? Mit? Ezt mindenkinek magának kell őszintén megválaszolnia. Az egyetlen hely, ahol fontos takarítanunk, az a saját lelkünk.
„Az, aki vagy, Isten ajándéka neked. Az, akivé válhatsz, a te ajándékod Istennek.” (Dan Millman)
Ne akarj valami lenni, ami nem vagy! Az élet egyik legnagyobb kihívása, hogy önmagad légy. Önmagad egy olyan világban, amely próbál olyanná tenni, mint mindenki más. De sosem lesz senki olyan, mint te. Az Úristen egyedinek, utánozhatatlannak, megismételhetetlennek teremtett. A cél: olyannak lenni, amilyennek Isten lát, nem többnek, de nem is kevesebbnek! Ez azt is jelenti, hogy életünk nem magunk körül, hanem Krisztus körül forog. Ne változz azért, hogy az emberek kedveljenek. Ha nem lehet valamid, amit szeretnél, akkor akard azt, amid van.
Légy önmagad, és a megfelelő emberek szeretni fogják a valódi énedet.
Szabadnak lenni annyi, mint megküzdeni az elénk gördülő akadályokkal, önmagunkat felülmúlva. Szabadnak lenni annyi, mint túl a korlátainkon és azoknak köszönhetően végre önmagunknak lenni. Önmagunk világra hozása önmagunk által, az Isten segítségével. De ez a szabadság csak eszköz, a szeretet eszköze, mert a szeretet a legnagyobb érték, ami létezik. Minél jobban szeretek, annál szabadabb vagyok. Szabadságom arányosan növekszik a szeretetemmel. A szeretet elkötelezettség. Isten, mert tökéletesen szabad, kockáztatni akarta a szabadságát. Ő mindenen túl szabad. Elment a lehetőségek határáig, a lehetetlenség határáig. Elkötelezte magát és ez a végtelen szeretet.
Én sem ismerem a jövőt, a jövőmet. Várnak rám még a helyreállító “műtétek”, nem tudom mennyi fájdalom. De egyet tudok: vezetve vagyok, nem egyedül járok az úton. És szeretni akarok. Nekem ez elég… Vezetni akar minket a Szentlélek, hagyjuk, kérjük. Tegyük üressé a kezünket, a szívünket, hogy az ajándékai eltölthessenek bennünket.”
Laczkó Zsolt görögkatolikus kórházlelkész
GONDOLAT:
Neked mit kell hátrahagynod, hogy üressé váljon a kezed, a szíved?