Augusztus 27. – Évközi 21. vasárnap
Olv.: Iz 22,19-23; Zs 137; Róm 11,33-36;
Evangélium:Mt 16,13-20
A pszichiátriai intézet parkján sétáltam keresztül, amikor a sok valóban zavarodott arcú, mindenféle furcsaságot művelő beteg között egyszer csak megláttam egy fiatalembert. Egy félreeső padon üldögélt, és elmélyült arccal olvasgatott egy filozófiai művet. Hinni sem akartam a szememnek. Közelebb léptem, s látva, hogy ránézésre kiváló mentális állapotnak örvend, odaköszöntem neki. Ő összerezzent, s erősen meglepődve, kicsit talán ijedten is nézett rám. De amikor meglátta, hogy nem vagyok orvos, immár nyugodtabban visszaköszönt. Leültem mellé és így szóltam hozzá: „Ne haragudjon, de úgy gondolom, önnek nem itt volna a helye! Mit keres itt?” „Tudja, nagyon egyszerű oka van.” – válaszolta. „Az apám, aki ragyogó ügyvéd, azt szerette volna, ha olyan leszek, mint ő. A nagybátyám, akinek egy csomó üzlete van, azt akarta, hogy az ő nyomdokaiba lépjek. Az anyám csak orvosnak tud elképzelni engem. A húgom állandóan sógorommal példálózik nekem. A bátyám pedig szüntelenül azt duruzsolta a fülembe, hogy én is élsportoló legyek, mint ő maga. Senki sem tekintett rám önálló személyként: mindannyian csak egy tükröt kerestek bennem, akiben önmagukat láthatják. Így hát ide jöttem: itt legalább önmagam lehetek.”
Nyilvánvaló, hogy azoknak a válaszoknak a többségében is, amelyeket a megkérdezettek adtak Jézus kérdésére, tudniillik, hogy „kinek tartják az emberek az Emberfiát?”, benne van az ő egyéni elképzelésük, vágyakozásuk, álmodozásuk. Annak látják Jézust, akinek látni akarják: egyesek Illésnek, mások Jeremiásnak, ismét mások Keresztelő Jánosnak vagy valamelyik másik prófétának. Azt várják Tőle, amit maguk is tennének a helyében, amit szerintük tennie kell most egy prófétának. Még maga Péter apostol is, aki pedig helyesen válaszolja meg a Mester kérdését – te vagy a Messiás, az élő Isten Fia – félreérti a Messiás küldetését, helytelen saját elképzelést alakít ki róla. Úgy gondolja, a szenvedés, a megaláztatás, a kínhalál nem fér bele a Messiás életművébe. Ezért is rója meg Jézus kemény szavakkal: „Távozz tőlem Sátán!” Minél népszerűbb valaki, minél többen ismerik, tekintenek fel rá várakozással, annál nagyobb a kísértés, hogy meg akarjon felelni a tömegeknek, vagy legalábbis minél többeknek a rajongói közül. Jézus azonban nem enged ennek a kísértésnek: Ő nem hajlandó más lenni az emberek számára, mint akinek az Atya küldi: Messiás, Megváltó, Üdvözítő.
Mi mindent várnak Jézustól zsidó kortársai? Kinek, minek akarják látni Őt? Legtöbben egyfajta politikai szabadítónak, vallási alapokon nyugvó lázadónak, aki élére áll a római elnyomás és a korrupt Főpapok elleni mozgalomnak. Mások olyan királyt akarnak csinálni belőle, aki mindig kész és képes megtömni a hasukat. Ismét mások a betegek gyógyítójának, minden földi szenvedések megszüntetőjének akarják látni. Király, aki gazdag, szabad, vallásilag is újjászülető földi országot, egyfajta „dávidi” Izraelt teremt. Próféta, aki Isten Lelkével összefogja az elégedetlenkedőket és utat mutat a politikai és vallási függetlenség irányába. Aki megszünteti az éhséget, szegénységet, betegséget, elnyomást itt a Földön. Jézus azonban – bármennyire is szép álmok ezek – nem áll bele ezeknek az elképzeléseknek a sodrába. Sokkal több akar lenni: Megváltó, Aki a bűnök rabságából szabadítja meg az embert. Üdvözítő, Aki nem földi összkomforttal, kényelemmel, hanem az Örök élet végtelen boldogságával akarja és tudja megajándékozni teremtményeit. Aki nem csak Izrael, hanem a gyűlölt rómaiak, sőt minden nép és minden ember életét össze akarja fűzni az igaz Istennel.
Ma is sokan nem annak gondolják Krisztust, Aki lenni akar az életükben! Ma is nem kevés a félreértés a küldetésével kapcsolatban, pedig mi már ismerjük az Ő evangéliumát, földi életének alakulását, halálának és feltámadásának gyümölcseit. Mégis sokan pusztán olyan jóakaró Istent látnak benne, aki a földi gondokban-bajokban segít: meggyógyítja a betegségeinket, anyagi sikert biztosít, távol tartja a katasztrófákat, veszedelmeket stb. Mindezt persze úgy, hogy az ember mindezért semmi mást nem tesz, csak elfogadja Jézus létezését és a bajban esetleg imádkozik hozzá. Mások ellenségeik büntetőjét, a szerintük gonoszok megverőjét látják Jézusban. Egyre többen vannak azok is, akik egyfajta rossz pszichológust keresnek Jézusban és az ő papjaiban, aki végighallgatja vég nélküli lamentálásukat, segítséget nyújt ahhoz, hogy állandóan magukkal foglalkozzanak, maguk körül forogjanak, s lehetőleg minden bűn, elkövetett hiba alól kimosogatja őket, más emberekre vagy a „körülményekre” hárítva a felelősséget. Nem, Jézus ma sem megy bele abba, hogy ilyen félreértett szerepekbe kényszerítsék! Ő a ma embere számára is a Messiás, a Megváltó, az élő Isten Fia. Ura az életünknek, Aki emberré születve példát ad arra, hogyan, miként éljünk helyesen Isten gyermekeiként. Bűneinket nem elkendőzi, letagadja, hanem feláldozza magát miattuk, hogy bocsánatot nyerhessünk. Nem ránt ki minket minden evilági bajból, megpróbáltatásból, szenvedésből, hanem erőt ad azok hordozására és formál minket általuk. Nem anyagi bőséget és minden fájdalom nélküli jólétet, kényelmet ad a Földön, hanem örök, boldog életet a Mennyben!
***
HA VAN GONDOLATOD A TÖRTÉNETHEZ, ILLETVE AZ ELMÉLKEDÉSHEZ, OSZD MEG BÁTRAN!
IMASZÁNDÉK-KÉRÉSEDET IS IDE ÍRHATOD.