RÁHANGOLÓ:

Mózes elindul azon az úton, amellyel Isten megbízta. Felvállalja a küldetését. Már a kezdet kezdetén akadályokba ütközik, melyek alázatra kényszerítik. Nézzük csak, mihez kezd a kezdeti nehézségekkel!

Ami alázatra indít

Ezután Mózes és Áron bementek, és azt mondták a fáraónak: „Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: Engedd el népemet, hogy áldozzék nekem a pusztában!” Ám az így felelt: „Ki az az Úr, hogy hallgassak szavára, és elengedjem Izraelt? Nem ismerem én az Urat, és nem engedem el Izraelt!” (Olvasd el a Szentírásból a következő szakaszt: Kiv 5,1-4)

A fáraó semmibe veszi Mózes és az Isten kéréseit. Gőgössé vált, hiszen tudja, hogy ő egy hatalmas királyság vezetője. Az emberek azt teszik, amit mond. Nem hajlandó fejet hajtani a Teremtő akarata előtt!

Mindannyiunknak vannak erősségei, amelyekre méltán lehetünk büszkék. Viszont érdemes óvatosnak lenni, mert ha egyre inkább engedünk a büszkeségünkből fakadó belső késztetéseinknek, annál inkább eltávolodunk Isten szándékától. Ennek az lesz az eredménye, hogy előbb vagy utóbb az élet mégis térdre kényszerít bennünket, alázatra kényszerülünk, mert megtapasztaljuk saját magunk korlátait, határait, és azt is, hogy egyedül Isten az, aki felemelhet bennünket.

Ha hagyjuk, hogy a büszkeségünk irányítson – mint a fáraót is -, mert akkor tehetetlenül gyöngévé fogunk válni. Kérdezd meg magadtól: Milyen helyzetekben szoktam túlságosan büszke, szinte gőgös lenni?

Mert az ember ott nyílik meg az isteni kegyelem ajándéka előtt, ahol semmije sincs. Jézus boldognak nevezi a szegényeket, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, akik szomorkodnak, akik nem támaszkodhatnak önmagukra és saját erejükre, hanem teljes mértékben Isten kegyelmére szorulnak. Ők öröklik az Isten országát: van érzékük arra, hogy felfedezzék Isten uralmát a lelkükben.

Isten emberré válása Jézus Krisztusban már maga is a mélyből forrásozó lelkiség jele. Jézus istállóban születik, nem palotában. Nem a fővárosban akar világra jönni, hanem vidéken, Betlehemben, a bennünk levő jelentéktelenben. C. G. Jung újból és újból hangsúlyozza, hogy mi csak az istálló vagyunk, amelyben Isten megszületik. Bensőnk olyan piszkos, mint egy istálló. Nem tudunk semmit felmutatni Istennek. De épp ott akar Isten bennünk élni, ahol szegények és gyengék vagyunk.

Minden érzelmünket, szükségletünket, szenvedélyünket és fantáziaképünket oda kell tartanunk Istennek, hogy átalakítsa őket. Az átváltozás annyit tesz, hogy gondolataink és érzelmeink megnyílnak Istennek, és végső konzekvenciájukban Istenre irányulnak. Isten jelenléte a gyógyír gondolatainkra és érzelmeinkre. Minden gondolatunk és érzelmünk a jelen lévő Isten előtt zajlik, Isten előtt, aki jóindulattal tekint ránk, és aki mélyére lát gondolatainknak és érzelmeinknek. Isten előtt és Istenben ismerjük fel, hogy végső soron minden gondolatunkban és érzelmünkben Isten után vágyakozunk, aki egyedül képes vágyainkat beteljesíteni. (Forrás: Anselm Grün: Mélyből forrásozó lelkiség)

Ne térj ki gyengeséged és tehetetlenséged elől, hanem békülj ki kedvetlenségeddel és ürességeddel, és tárd Isten elé minden gondodat! Ezt érdemes folyamatosan gyakorolnod!

Ha a dolgok rosszabbra fordulnak

A fáraónak még ennyi sem volt elég. Elvárta az izraelitáktól, hogy ugyanannyi téglát készítsenek, mint eddig, de úgy, hogy nekik kell még a szalmát is összegyűjteni. Tehát, növelte a fizikai és a lelki nyomást is feléjük.

Ha engedünk a bennünket elérő kísértéseknek – ahogyan a fáraó is engedett a hatalomféltéséből fakadó kísértésnek -, ahelyett hogy megnyugodhatnánk, egyre elégedetlenebbek, békétlenebbek leszünk. Vágyainknak engedve „gyors megoldásokat” keressünk. A dolog iróniája az, hogy minél többet engedünk, annál kevésbé vagyunk elégedettek. A kísértés azt az illúziót kelti, hogy vágyaink kielégülnek, ha legközelebb csak még egy kicsit többet beleadunk. Ezáltal vágyaink egyre mélyebb szolgaságba sodornak minket.

Jól idevágnak Szent Pál szavai: „Magam sem értem, hogy mit teszek. Mert nem azt teszem, amit akarok, hanem azt teszem, amit gyűlölök” (Róm 7,15).

Mózes odaáll a fáraó elé és elkezd dolgozni azért, hogy a népét felszabadítsa a szolgasorból, tehát Isten akaratát cselekszi, és különös módon éppen ekkor válnak egyre nehezebbé a dolgok számára, hiszen a fáraó ellenállásába ütközik. Nem furcsa ez? Isten miért nem könnyíti meg az ember életét akkor, amikor a jóra törekszünk?

Ne ijedj meg, ha az imádságaid, a jóra törekvésed ellenére a dolgok rosszabbra fordulnak! Nem arról van szó, hogy az Úr nem hallgat meg, nem figyel oda rád! Tudatában kell lenned annak az ilyen helyzetben is, hogy a megváltás egyedül Istentől származhat, és nem feltétlenül az ima-teljesítményed és jócselekedeteid jutalma. Tehát, a szabadulásod nem magadnak, hanem Istennek köszönhető, amikor Ő jónak látja. Azáltal, hogy az Úr hagyja folytatni a nehéz robotot, lehetőséget ad az izraeliták számára, hogy az értékes leckét megtanulják: csak Ő szerezheti meg szabadságukat. Így minden kétséget kizáróan megtudják, hogy az Úr az ő Istenük, és hogy semmit sem tehetnek nélküle.

A próbatételek is arra valók számunkra, hogy megtanuljuk: Isten nélkül semmit sem tehetünk. Tévesen azt gondolhatjuk, hogy Isten segítsége nélkül is képesek vagyunk jól irányítani az életünket. Ha engeded, ha átengeded az irányítást az Úrnak, akkor gyengeségeid által fontos dolgokat veszel észre magadban. Megtaníthatnak rá, hogy szükséged van Istenre. Még a gyengeségeink is lehetnek Isten ajándékai számunkra!

Kérlek, nézd meg ezt a pár másodperces videót (nincs benne hang)! Jól érzékeltetni, hogy mi mindig egyre feljebb akarunk jutni, ehhez összeszedjük minden erőnket, ügyességünket, okosságunkat. De gyakran ez sem elég! Isten az, aki megtart minket!

Nincs könnyebb út!

Az Úr akkor így szólt Mózeshez és Áronhoz: „Ha azt mondja nektek a fáraó: Mutassatok jeleket, akkor mondd Áronnak: Vedd a botodat, dobd a fáraó elé, és kígyóvá változik!” Bement tehát Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy tettek, ahogy az Úr megparancsolta. Áron odadobta a botot a fáraó és szolgái elé, és az kígyóvá változott. (Olvasd el a Szentírásból a következő szakaszt: Kiv 7,8-13)

A fáraó megpróbálta kisebbíteni, jelentéktelenné tenni Isten erejét, hogy összezavarja az embereket, illetve alternatívákat kínált Isten útja helyett.

Annyi “recept”, könnyűnek ígérkező megoldás van az interneten: ha például ezt a tablettát, étrend kiegészítőt beveszed, akkor mozgás nélkül 3 hét alatt lefogysz. Ha ezzel kened az arcod, örökké fiatal maradsz, stb. A legvégső vágyunkat azonban csak Isten képes betölteni.

Amikor sok-sok könnyebb utat kipróbálsz, rá fogsz jönni, hogy igazából nincs könnyebb út. Az üdvösséghez csak a kereszten át vezet az út. Ettől el is csüggedhetünk. Néha át kell élnünk a kereszt fájdalmát, hogy aztán a feltámadás öröme is a részünk lehessen!

De mi történik, ha nem bírunk önmagunk megbirkózni a keresztjeinkkel, ha nem tudunk jobbá válni és nincs könnyebb út? Akkor csak a kétségbeesés marad számunkra? Aggódhatunk, ha csak a saját erőfeszítéseinkre tekintünk, ha nem számolunk Isten kegyelmével. Persze, hogy nem könnyű hűségesnek maradni a szeretetben, kitartani a hitben – akkor is, ha nincs kedvünk hozzá.

Jézus nem véletlenül mondta el annyiszor, hogy “ne félj!” Ne félj, mert Isten él, cselekszik az életedben a jelen pillanatban is, még akkor is, ha ennek a hatását még nem érzed.