Pünkösd van. A Lélek eljövetelét, a Lélek ajándékait ünnepeljük!
Vajon tudunk-e tudatosan figyelni Isten Lelkének és a bennünk működő léleknek a működésével, amely valamilyen szinten össze is kapcsolódik.
Ebben a lelki műhelyben szeretném veled megosztani Mustó Péter SJ gondolatait, amelyek nagyszerűen megvilágítják, milyen helyet foglal el az életünkben a lélek, és milyen hatással van ránk Isten Lelke, ha engedjük!
Hol a lélek, amikor lábunk alól kicsúszik a talaj?
A lélek mindig működik. Működésében tudjuk tetten érni. Mégis, amikor nehéz dolgok történnek velünk, amikor elbizonytalanodunk, félünk, nem tudjuk rögtön, mit is jelent ebben a helyzetben, hogy számíthatunk az ép és sérthetetlen lelkünkre. Nem magától értődő, hogy bizalommal tudunk az eljövendők elébe nézni.
Amikor krízisbe kerülünk, a kétségbeesés arra serkenthet minket, hogy jobban odafigyeljünk a lelkünkre.
Amikor az élet próbára tesz minket, eltűnik szemünk elől annak biztonsága, hogy számolhatunk a lélek megtartó erejével.
Azzal könnyebben kapcsolatba kerülünk, hogy a testünk fél, hogy szorongunk. De azt nem egykönnyen érzékeljük, hogy minden látszat, minden félelmünk ellenére talaj van a lábunk alatt.
Mit jelent bízni a bennünk működő lélekben, amikor krízisben vagyunk?
A lélek rendezi, amin a jóra törekvés nem segít
Amikor bajba kerülünk, ösztönösen két gyötrő kérdés nyugtalanít minket. Mit nem tettünk elég jól, hogy idejutottunk? S mit tegyünk most, hogy a helyzetünk jóra fordulhasson? Hogyan kell jól reagálnunk?
Belénk ivódott, hogy törekedjünk a jóra. Ez fontos is. De nem a saját erőfeszítésünkkel érdemeljük ki a lélek erejét. Nem a jóra törekvésünk jutalmaként tapasztaljuk meg, hogy rendeződik bennünk valami.
Azzal a bizalommal élek, hogy a lélek rendez. Rábízom, hogyan. S amikor a lélek működésére hagyatkozom, azt is jobban meglátom, mit tudok megtenni.
SAJÁT GONDOLAT:
Ez számomra elképesztően nehéz. Nem tudom, te hogy vagy ezzel? Mindig az az érzés kerít hatalmába, hogy nekem kell a dolgaimat megoldani, még azt is, ami lehetetlennek tűnik. Nagyon nehezen akarom átadni az irányítást Istennek, mert valahogy azt gondolom, még nem tettem meg mindent, még többet is tehetnék.
Hogy milyen belső munka zajlik bennünk, sokszor tudatos erőfeszítésünktől függetlenül is, azt csak a lélek tudja. Később ismerünk rá.
Mit jelent bízni a bennünk működő lélekben, amikor krízisben vagyunk?
Már pusztán a kérdés felvetése jó irányt ad figyelmünknek.
A lélek kibírja a bizonytalanságot
Egy könnyű autóbaleset után annak szomorúsága szakadt rám, hogy ettől kezdve lehet, hogy nem fogok autót vezetni. S ez azt jelenti számomra, hogy beszűkül az életterem.
Temetésként éltem meg az autó elszállítását. Mintha egy életszakasz ért volna véget ezzel.
Magamhoz engedtem annak szomorúságát, hogy lehet, hogy most valaminek vége. Tudomásul vettem annak félelmét, hogy ezután bizonyos dolgokat nem tudok megvalósítani.
S lehetséges, hogy ez tényleg így lesz. Nem akartam megszüntetni sem a félelmet, sem a szomorúságot.
Már abban, hogy magamhoz tudtam engedni mindezt, a lélek mozdult bennem, és én nem akadályoztam.
Rosszul viseljük a bizonytalanságot. Nehéz elfogadnunk azokat a helyzeteinket, amelyek kimenetele több esélyes. Szívesebben keresünk gyors megoldást, hogy szabaduljunk a szorongástól.
Amikor a jövő többesélyes, nehezen viseljük, ha ki kell várnunk, mi valósul majd meg. Inkább választanánk a biztos rosszat, mint a bizonytalanságot.
Ha a biztos kimenetelbe kapaszkodunk, eltakarjuk a valóságot. Elkerüljük a lelket.
A lélek kibírja a bizonytalanságot. Nem tünteti el.
Amikor elfogadjuk, hogy nem látjuk, hogyan tovább, akkor már a lélek működését tapasztaljuk. Az is a lélek ereje, hogy a várakozás élhető állapot, s nem merő gyötrődés és kétségbeesés.
Az élet akkor megy tovább, ha megengedjük, hogy a helyzetünknek többféle kimenetele is lehet.
Lehet, hogy valamit elveszítünk.
De a valóság talaján maradunk. S akkor a léleknél vagyunk.
Akármi lesz is.
Egyszerre bízni és elengedni
Amikor nem viseljük el az elbizonytalanodást, szélsőségekbe menekülünk. Mindegyikünk a rá jellemző ösztönös reakciója szerint.
Vagy vakon bízunk abban, hogy jóra fordulnak a dolgaink.
Vagy rezignáltan feladjuk, hogy esélyt adjunk: kudarcban a továbblépésnek, betegségben a gyógyulásnak, egy kapcsolat krízisében a megújulásnak.
Ha gyorsan azt mondjuk: „Úgyis Isten kezében vagyunk!”, vagy a fejünket meghajtva belenyugszunk Isten akaratába, akkor önkéntelenül is felmentjük magunkat az alól, hogy észrevegyük a lélek mozdulását.
A lélekre figyelve jobban észrevehetjük, hogy a helyzetünk mit kér tőlünk.
El kell viselnünk, hogy valami még nem dőlt el. Nem könnyű megtalálni azt a viszonyulást, amely összhangban van az élet rendjével: szükséges bizakodva élnünk. Szabad ragaszkodnunk az élethez. Szabad szeretnünk az életünket, kapcsolatainkat. Ez az egyik pillér.
A másik pillér az, hogy elfogadjuk: az élet veszteségekkel jár, s elengedjük, amit elvesz tőlünk.
Krízisben pánikba esünk, lebénulunk, beszűkül a látóterünk. Ha késszé válunk arra, hogy kapkodás helyett lelassuljunk, akkor kioldódunk a dermedtségből, tágasság születik bennünk. Lehetőségek nyílnak. Ez a lélek működése.
A lélek munkálkodik bennünk, amikor nem mondunk le idő előtt arról, hogy jóra fordulnak a dolgaink, s bizalommal esélyt adunk annak, hogy van jövőnk. A lélek munkálkodik bennünk akkor is, amikor meg tudunk békülni azzal, hogy el kell engednünk, amit szívesen megtartanánk.
Döntünk arról, kire-mire hagyatkozunk
Egyszerre bízni és elengedni. Nem kapkodva segítség után.
Békét az teremt bennünk, ha döntést hozunk.
Elsősorban nem arról, mit teszünk, hogyan akarunk változtatni elbizonytalanító helyzetünkön. Arról döntünk, hogy mire, kire hagyatkozunk. És odafordulunk a figyelmünkkel.
Döntés születik bennünk arról, hogy kiben-miben bízunk.
Békét az teremt bennünk, ha döntést hozunk. Sokszor észrevétlenül. Rábólintunk.
Bár látszólag nem változik semmi, és marad a bizonytalanság. De döntöttünk, s ebben békénk van. Még akkor is, ha később újra megkérdezzük, jól döntöttünk-e. Anélkül, hogy gyötörnénk magunkat.
Kedves Útitárs!
Mi az, ami leginkább megérintett ezekből a gondolatokból? Mondd el a véleményed, a tapasztalatod!