Pünkösdre készülünk.
Ilyenkor többet foglalkozunk Isten Lelkének és a bennünk működő léleknek a működésével, amely valamilyen szinten össze is kapcsolódik.

Ebben a lelki műhelyben szeretném veled megosztani Mustó Péter SJ gondolatait, amelyek nagyszerűen megvilágítják, milyen helyet foglal el az életünkben a lélek, és milyen hatással van ránk Isten Lelke, ha engedjük!

* * *

Amikor felfedezzük a lélek valóságát

„Életem késői szakaszában fedeztem fel, hogy van lelkem. Nem mintha a létezését figyelmen kívül hagytam volna korábban, de a valóságát nem éreztem. Most, miután annyi évet megéltem, a lélek, ez a megfoghatatlan és ugyanakkor testi realitású valóság ellenállhatatlan erővel arra késztet, hogy foglalkozzam vele. Amikor felfedezzük a lélek valóságát, akkor vesszük észre, hogy mindig is itt volt. […] Láthatatlanul, mint a levegő, amely minden pillanatban átjár minket, anélkül, hogy gondolnánk rá.” – fogalmaz Mustó atya.

François Cheng francia költő hívta fel a figyelmemet a lélek valóságára. Neki köszönhetem, hogy felfigyeltem a lélekre. Arra, hogy érdemes komolyan venni. Érdemes megújuló érdeklődéssel fordulni felé.

Kérdezni: miben érem tetten, hogy működik? Miben tapasztalom a lélek hatását? Számítok-e rá? Ahogyan a testemre. Észreveszem-e a jelzéseit? A jellegzetes működési rendjét. Számolok-e vele? Ahogyan a szellemi képességeimmel.

Testem és szellemi képességeim lehetőségeinek és határainak tudatában vagyok. Keresem-e, hogyan működik a lelkem? Mik a jellegzetességei? Miben más a lélek rendje, mint a biológiai és a szellemi életé?

A lélek és a szellem átjárja egymást

Mit ír erről Cheng?

„Lélek és szellem miben különböznek, milyen viszonyban állnak egymással? Nehéz feladat szétválasztani őket, mert a kettő közötti határ elmosódó, olyannyira átjárják egymást, olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz.

A lélek a bensőnkben az, ami lehetővé teszi, hogy vágyakozzunk, érezzünk, megérintődhessünk, hogy összhangban legyünk a világgal. Megőrzi mindannak emlékét, amit átéltünk, azt is, ami a tudatunkból elsüllyedt, s azt is, ami sosem tudatosult. S mindenekelőtt lehetővé teszi, hogy érzéseket vagy szeretetet nyilvánítsunk ki.

Ezzel szemben a szellem a bensőnkben az, ami lehetővé teszi, hogy gondolkodjunk, megítéljünk valamit, tervezzünk, szervezzünk, megvalósítsunk, tapasztalatokat gyűjtsünk, s hogy ezek megosztásával érthetővé tegyük magunkat. A szellem feladata, hogy rendszereket építsen fel, és eszerint rendezze a különféle tapasztalatokat.

A szellemnek inkább általános, mindenkire egyformán érvényes jellege van.

Mivel a szellem a nyelvre épül, megkívánja, hogy tanuljunk, továbbképezzük magunkat, és tapasztalatokat szerezzünk. Fejlődése szorosan összefügg azzal a kulturális közeggel, azzal a közösséggel, amely bizonyos hagyományból táplálkozik.

A lélek ezzel szemben egyedi, velünk született. A lélek minden ember legbensőségesebb, legtitkosabb, leírhatatlan és egyben legelevenebb része, amely kizárólag a sajátja. A lélek veszi magára az emberi sors minden tragikus körülményét. A szenvedés és a halál tapasztalatától megérintve képessé teszi az embert arra, hogy megnyíljon, túljusson valamin, és továbbléphessen. Az istenibe.

Cheng-et olvasva döbbentem rá, hogy a lélek az élet minden mozzanatát átjáró erő.

A lélek nem sötétedik el bennünk

Ahol a lélek, ott élet van, világosság, fény.

Amikor fájdalmas, frusztráló dolgok történnek velünk, elveszítjük annak derűjét, hogy jók vagyunk. Amikor ijesztő események történnek körülöttünk, elveszítjük annak hitét, hogy bizalommal élhetünk. Meginog a bizalmunk. S hinni kezdünk abban, hogy valaki itt vétkes.

Figyelmünkkel elfordulunk a jelentől, ahol az élet megy tovább. S azt keressük, ki a hibás abban, amit rossznak élünk meg. Ítéletet hozunk magunk vagy mások fölött. Vádoljuk magunkat. Erkölcsileg megítéljük egymást.

Amikor megszenvedtet az, ami érint minket, könnyen arra gyanakszunk, hogy a gonosszal van dolgunk. S ami történt, azt rossznak, károsnak minősítjük. Magunkat, a másikat pedig vétkesnek. Aki a gonosz hatalmába került.

Elsötétedett volna bennünk a lélek? A lélek sosem sötétedik el.

De hol találunk rá a lélek erejére, amikor az események súlya lehúz minket? Amikor figyelmünk beleragad a reménytelenségbe.

* * * * *

GYAKORLAT:

Idő: 10–15 perc hetente egyszer
Eszköz: jegyzetfüzet, csend

Lépések:

1. Írd le: „Mi az a gondolat vagy érzés, ami most vádol engem vagy másokat?”

2. Fogalmazd meg a vád mondatát. Például: „Nem voltam elég jó.” vagy „Ő tönkretette a dolgokat.”

3. Most képzeld el, hogy a benned élő fény, a Lélek válaszol erre. Írj választ, mintha a Lélek beszélne hozzád:
   – „Látom a fájdalmadat. De nem vagy rossz. A lényed mélyén világosság van.”
   – „Nem kell igazolnod magad. A jelen pillanat elég.”

Ez a gyakorlat segít elválasztani az önvádat az identitásodtól, és újra kapcsolódni az isteni szeretethez.

* * * * *

Hol a lélek, amikor lábunk alól kicsúszik a talaj?

A lélek mindig működik. Működésében tudjuk tetten érni.

Mégis, amikor nehéz dolgok történnek velünk, amikor elbizonytalanodunk, félünk, nem tudjuk rögtön, mit is jelent ebben a helyzetben, hogy számíthatunk az ép és sérthetetlen lelkünkre.
Nem magától értetődő, hogy bizalommal tudunk az eljövendők elébe nézni. Amikor krízisbe kerülünk, a kétségbeesés arra serkent, hogy jobban odafigyeljünk a lelkünkre. 

Amikor az élet próbára tesz minket, eltűnik szemünk elől annak a biztonsága, hogy számolhatunk a lélek megtartóerejével. Azzal könnyebben kapcsolatba kerülünk, hogy a testünk fél, hogy szorongunk. De azt nem egykönnyen érzékeljük, hogy minden látszat, minden félelmünk ellenére talaj van a lábunk alatt.

Mit jelent bízni a bennünk működő lélekben, amikor krízisben vagyunk?
Te hogyan állsz ehhez a kérdéshez?

* * *

Kedves Útitárs!
Mondd el a véleményed, a tapasztalatod az a fenti gondolatokkal kapcsolatban!