Ebben a részben megtudhatod, mi az a 7 tulajdonság, ami jellemzi és megkülönbözteti az átlagos és a kiegyensúlyozott embereket. Hogyan lesz a három hibából (előítélet, rövidlátás, halogatás) átlagos élet és hogyan lesz a három hiba elhagyásával kiegyensúlyozott emberekre jellemző gondolkodás. Miért becsüljük meg jobban a használati tárgyainkat, míg embertársainkba inkább „belerugunk”.
Most is egy történettel kezdeném:
Egyszer az idős indián így tanította az unokáit az élet dolgaira:
“Harc dúl bennem… egy szörnyű háborúskodás két farkas között. Az egyik farkas képviseli a félelmet, a haragot, az irigységet, a bánatot, a sajnálkozást, a mohóságot és a kapzsiságot, az arroganciát, a gőgöt és az önteltséget, a fennhéjázást, az önsajnálatot, a bűntudatot és a bűnösséget, a neheztelést, a megbántódást, a kisebbrendűségi és a felsőbbrendűségi érzést egyaránt, a hazugságokat, a hamisságokat, a büszkeséget és az önzést.
A másik farkas pedig a vidámságot, a jókedvet, a békességet, a szeretetet, a reményt, a megosztást és az együttérzést, a derűt és a nyugalmat, a higgadtságot, a szerénységet, a kedvességet, a jóakaratot és a jóindulatot, a barátságot, a bátorságot, a beleérző képességet, a nagylelkűséget, az igazságosságot, a könyörületet és a részvétet, a bizalmat, a becsületet, a hűséget és a hitet képviseli. Ugyanez a harc folyik bennetek is és minden élő emberben.”
A gyerekek pár pillanatig elgondolkoztak a hallottakon, majd az egyikük megkérdezte a nagyapját: “Melyik farkas fog győzni?”
Az öreg indián egyszerűen ezt felelte: „Az, amelyiket eteted.”
Annak ellenére, hogy talán kevesen gondolnák ezt az indiánokról, úgy tűnik, ők mégis birtokában vannak a kiegyensúlyozott emberekre jellemző észjárásnak. Pontosan ezt teszi az életüket boldoggá, megelégedetté. Tisztában vannak vele, hogy kétféle gondolkodás létezik és azzal is, hogy eldönthetik, melyiket alkalmazzák a kettő közül.
Eljött az ideje, hogy lássuk, mire megyünk az eddig megtanult három alapvetéssel. Hogyan lesz ebből a három hibából átlagos élet és hogyan lesz a három hiba elhagyásával kiegyensúlyozott emberekre jellemző gondolkodás?
Mi jellemző a kiegyensúlyozott emberekre?
Csokorba szedtem a kiegyensúlyozott emberek 7 tulajdonságát:
1, Az átlagos emberek legtöbbször csak álmodoznak. Semmilyen konkrét elképzelésük nincs. Jobban tudják, mi az, amit nem szeretnélek, mint azt, amit igen. Ezzel szemben a kiegyensúlyozott embereknek van egy konkrét elképzelésük arról, amit el akarnak érni.
2, Az átlagos emberek rögtönöznek, illetve tervek, elképzelések nélkül vágnak bele a vágyaik megvalósításába. A kiegyensúlyozott tudják mit tegyenek az elképzeléseik megvalósítására, mert rendszerint van tervük. Látják a fontossági sorrendet a feladataik között és aszerint végzik el őket.
3, Az átlagos emberek a barátaik, ismerőseik, azaz a hozzájuk hasonlóan átlagos emberek véleményét tartják mérvadónak. A kiegyensúlyozott emberek a náluk sikeresebb emberek tapasztalatait, tanácsait tartják értékesnek.
4, Az átlagosak a meglévő tudásuk érvényességét bizonygatják, míg a kiegyensúlyozott folyamatosan időt és energiát szánnak önmaguk fejlesztésére.
5, Az átlagos emberek a próbálkozásba fektetett időre helyezik a hangsúlyt, míg a kiegyensúlyozott az elért eredményekre.
6, Az átlagosak csak a kényelmes feladatokat végzik el, még a kiegyensúlyozott emberek fegyelmezetten elvégzik a feladataikat.
7, Az átlagos emberek a lényegtelen, jelentéktelen dolgokra fókuszálnak. A kiegyensúlyozott emberek a lényegre koncentrálnak.
Vessük össze!
Az első két pont melyik gondolkodási hibára utal? A rövidlátásra. Azaz az előre gondolkodás hiányára. Remélem, emlékszel még a jó kamionsofőrökre, akik előre gondolkodnak.
A harmadik és negyedik pont két hibára vezethető vissza: az előítéletekre és a rövidlátásra. Az egy előítélet, ha szentül meg vagyok győződve a saját bölcsességemről.
A kiegyensúlyozott emberek azonban tisztában vannak azzal, hogy a világ minden pillanatban halad és fejlődik. Lehetek ebben a pillanatban nagyon tájékozott valamiben, de ha nem fejlesztem magam állandóan, akkor holnapra mert könnyen előfordulhat, hogy tájékozatlan leszek. Vagyis előítéletektől mentesen felismerik a valóságot.
Az ötödik pont szintén egy előítélet meglétét jelzi az átlagos embereknél. Mi másért gondolnánk egyébként azt, hogyha eredménytelenül próbálkozunk valamit megcsinálni, akkor az érték és azért valakinek fizetnie kellene.
A hatodik pont egyértelműen a halogatás jele.
A hetedik pont pedig a rövidlátásról szól. A kiegyensúlyozott emberek nem követik el ezt a gondolkodási hibát, így ők meglátják a lényeget. Az átlagos emberek nem gondolkodnak mélyen előre, így ők általában csak ritkán jutnak el oda, hogy felismerjék a dolgok lényegét.
Természetesen több tulajdonságpárt is össze lehet szedni. Például, hogy a kiegyensúlyozott emberek pontosak és rendszerint mindenhova odaérnek időben, míg az átlagos embereknél előfordul a késés. Ez két dologra vezethető vissza: a rövidlátásra és a halogatásra.
A kiegyensúlyozott emberek előre gondolkodnak arról, mikor kell elindulniuk és milyen közlekedési viszonyokra számíthatnak útközben. Nem halogatják sem az ehhez elvégzendő feladatokat és magát az elindulást se.
Vagy a kiegyensúlyozott emberek, ha valamit elrontanak, akkor azért vállalják a felelősséget, még az átlagos emberek gyakrabban mentegetőzni. Ez az előítéletekre vezethető vissza.
Van egy kiemelten fontos téma, amit most bővebben is ki fogok fejteni Neked. Ehhez elmondok egy történetet.
Gábornak egy éve elromlott a mosógépe. Elindult ugyan a beállított program, de aztán 5 perc múlva leállt. Kihívott egy szerelőt, aki egy idősebb, őszülő hajú úr volt. Amint megérkezett, ellentmondást nem tűrő határozottsággal vette az irányt a rakoncátlan mosógép felé. Félelmetes rutinnal percek alatt megtalálta a hiba okát: egy hajcsat esett a berendezésbe. Egy sanda pillantást vetett Gábor a barátnője felé, majd ezek után még meg is tisztította a gépet kívül-belül. 20 perccel az érkezését követően távozott és csillogó villogó állapotban, tökéletesen működőképesen hagyta ott a mosógépet.
Az igazi meglepetés azonban az volt, hogy pár hete Gábort felhívta telefonon és az iránt érdeklődött, hogy minden rendben van-e a készülékkel. Gábor elégedett volt mind a munka minőségével, mind a vele való magas szintű bánásmóddal. A szerelő mindezt teljesen természetesen csinálta, mindenféle mesterkéltség vagy erőlködés nélkül. Ez a fajta igényesség a jelleméből fakadt.
Használati tárgyaink és embertársaink
Ha valakit vagy valamit fontosnak tartunk, akkor megbecsüljük, vigyázunk rá. Ha nem tartjuk fontosnak, akkor pedig rendszerint nem törődünk vele, kevésbé vigyázzunk rá. Ezzel kapcsolatban van egy furcsa kettőssége az emberi természetnek. Bár legtöbben nem táplálunk különösebb érzéseket a használati tárgyaink iránt, ennek ellenére, ha nem az elvárt módon működnek, gondoskodunk róluk, megjavítjuk őket.
Az emberekkel ellenben teljesen másképp bánunk. Ha másik ember nem az általunk elvárt módon viselkedik, akkor sajnos rendszerint berúgunk. Ha a másik késve érkezik, akkor kérdőre vonjuk. Ha a másik elfelejtett kenyeret hozni a boltból, akkor nekiesünk. Ha a másik nem hív fel, amikor megbeszéltük, akkor nem tartjuk szavahihetőnek. Ráadásul mindezt általában a hozzánk közel állókkal műveljük. Ez pontosan olyan, mintha belerúgnánk az elromlott mosógépbe, ha ütni kezdenénk a lemerült telefont, vagy jól rávernénk egyet a mikrosütőre, ha nem melegít eléggé.
Úgy tűnik az embereket többet rugdossuk, mint a gépeinket.
Senki sem gondolja, hogy az ilyen bánásmódtól a készülékek hirtelen működni kezdenének. Akkor vajon miért rúgunk bele verbálisan a másik emberbe, aki ráadásul még közel is áll hozzánk? Miért bánunk ilyen kivételes módon a kedvesünkkel, a munkatársainkkal, a barátainkkal, vagy éppen a testvéreinkkel?
A különbség oka az, hogy az élettelen tárgyaknak nincs szabad akarata, míg az embereknek van. Ha ezzel a szabad akaratával a másik olyan dolgot tesz, ami nem találkozik a kimondott vagy ki nem mondott elvárásainkkal, akkor könnyen áldozatul eshetünk annak az előítéletnek, hogy feltételezzük: ezt szándékosan csinálta. És akkor nyilván bántani akart, belénk akart rúgni. Ha pedig belénk akart rúgni, akkor természetes, hogy mi is belerúgunk az illetőbe, hogy helyreálljon a világ rendje. Mindez a következtetés-sorozat persze nem tudatos. A bántásra bántással való reagálás egy hatékony önvédelmi reflex és fontos, hogy az önvédelem hatékonyan működjön. Ha nem így lenne, már rég kihaltunk volna. Mindez egyetlen helyen siklik félre: azt érezzük, hogy meg kell védenünk magunkat.
Ennek oka pedig valamilyen hiedelem, előítélet. Például: úgy véljük kicsik és védtelenek vagyunk. Vagy egy bizonyos helyzetben nem vagyunk eléggé felkészültek. Végső soron ezt az önvédelmi mechanizmust az önbizalomhiány indítja be.
Emlékszel? Ahol félelem van benned, ott valószínűleg egy előítélet lappang. Az önbizalomhiány nem szűnik meg pusztán az önvédelem tényétől, ezért mind az elménket, mind a szervezetünket egy magasabb éberségi szintre kapcsolja. Ha olyan állapotban vagyunk, hogy az önvédelmi reflexeink folyamatos készültségben állnak, akkor valójában az egész életünket a folyamatos veszélyeztetettség állapotában éljük. Ez persze nem feltétlenül egy intenzív érzés, hanem inkább csak egy attitűd, ami folyamatosan éber állapotban tart minket.
Az éberség két meghatározó kísérőjelenséggel jár együtt.
1, A figyelmünk és az energiáink egy része nem az életünket szolgálja.
Nem azt, hogy haladjunk valamerre az életben, nem azt, hogy megvalósítsuk az elképzeléseinket, hanem a szükségtelen éberségre fordítódik, ami így állandóan energiát rabol el tőlünk. Elképzelhető, hogy észre sem vesszük a különbséget, hiszen bele szokunk és nem is nagyon van összehasonlítási alapunk. Az energiahiány következménye nem valami katasztrofális dolog. Talán csak annyi, hogy egy árnyalatnyival fáradtabbak leszünk nap végére, délutánonként elbóbiskolunk egy kicsit, vagy egy kávéval többet kell meginni, egy fél órával több alvásra lesz szükségünk. Mindezek összeadódva azzal a hatással járnak, hogy 40-50 éves korunkra azt fogjuk érezni, komoly terheket cipelünk.
2, Emberi kapcsolatainkat megmérgezi a túlzott önvédelem.
Amikor önvédelemből reagálunk, akkor abból a másik fél azt érzi, hogy nem vagyunk számára fontosak. Mi, mint másik fél, nem akarunk senkit nem szándékosan megbántani, ezért amikor valaki a viselkedésünket támadásként érzékeli, akkor mi teljesen ártatlannak tartjuk magunkat. Lehet, hogy valóban elkéstünk. Lehet, hogy valóban elfelejtettünk kenyeret vinni a boltból, vagy tényleg elfoglaltak voltunk és nem hívtuk fel időben, stb. Ha a másit mindezt túlzott önvédelemmel reagálja le, akkor azt érezzük, hogy nem becsül meg minket, nem vagyunk számára fontosak. Ettől persze az önmagát védő fél is veszít a fontosságából és elkezdünk tőle távolodni. Minél inkább távolodunk tőle, valószínűleg annál több olyan dolgot fogunk tenni, ami nem tetszik majd neki. Hiszen miért tennénk valakinek a kedvére, aki kevésbé fontos számunkra. Ő, ezeket a neki nem tetsző dolgokat önvédelmi rúgásokkal fogja honorálni és így ismét távolodunk majd egymástól egy kicsit. Aki folyton csak védekezik, az így veszíti el előbb-utóbb a hozzá közel állókat.
Akkor gondolkodjunk előre egy kicsit!
Ezen a területen életünk minőségében a legnagyobb változást az a felismerés jelenti, hogy valójában erre az önvédelemre semmi szükség. Nem kell állandó harci riadóban élnünk az életünket, hiszen az ostobaság. Még akkor sem, ha ezt a harci riadó megszoktuk és észre sem vesszük többé. Nem kell önvédelemre koncentrálnunk csupán azért, mert alacsony az önbizalmunk. Az önvédelemre fordított energia az önbizalmunkat semmiképpen sem növeli meg. Ezt az energiát használhatjuk másra is.
Nem kell megtámadni a többi embert csak azért, mert ők is esendőek és időnként elfelejtenek dolgokat, nem teljesítenek ígéreteket. Veled is előfordult már biztosan! Kezeljük az ilyen helyzeteket ugyanúgy, mintha a mosógépünk működne a kívánságaimtól eltérő módon. Ne rugdossuk, hanem keressük meg a módját annak, hogy hogyan lehetne elérni azt, hogy ez legközelebb ne forduljon elő. Tegye fel a kezét az, aki itt felismeri az előre gondolkodás szokását! A kiegyensúlyozott emberek azt az energiát, amit megspórolnak az önvédelmen, pontosan erre a kreatív feladatra fordítják. Ők folyamatosan arra koncentrálnak, hogy hogyan tudják elérni a munkatársaikkal, a barátaikkal, a hozzájuk közel állókkal, hogy azok fejlődjenek és pontosan ez az egyik olyan dolog, ami sikeressé teszi őket.
Szerintem kétféle gondolkodás létezik!
1, Ha egy olyan előítéletünk van, ami miatt mások hibáira összpontosítunk, azzal problémánkat hozunk létre.
2, Ha eldobjuk ezt az előítéletet és mások fejlődésére összpontosítunk, akkor problémákat oldunk meg.
Vágyott és elhagyható tulajdonságaid
Vajon hány jó tulajdonság létezik? Mennyit szeretnél? Ez lesz a házi feladatod!
Vegyél elő egy A/4es papírt és írd össze azokat a tulajdonságaidat, amiktől meg akarsz szabadulni. Majd írd össze azokat a tulajdonságokat is, amelyeket ki akarsz alakítani. Miután kész a lista, csinálj belőle egy táblázatot. Ha össze tudod párosítani a lemondani kívánt tulajdonságot a kialakítani kívánt tulajdonsággal – mert ugyanannak a dolognak a két oldala -, akkor tedd meg! Ha nem, akkor találd ki az adott, páratlanul maradt tulajdonság párját és írd be a táblázatba a megfelelő oldalra. Végeredményként egy olyan táblázatot kapsz, mint amilyenről az előzőekben az átlagos és kiegyensúlyozott emberek összehasonlításánál hallottál. Nézd át sorról sorra, azonosítsd be, hogy a három gondolkodási hiba közül melyek vonatkoznak az egyes sorokra.
– Ahol halogatásról van szó, ahhoz haladéktalanul kezdj hozzá. Ha kell, írd be a naptáradba!
– Ahol rövidlátásról van szó, ott kezd el kialakítani az előre gondolkodás szokását!
Kezdj el kérdéseket összeírni az adott területtel kapcsolatban! Beszélgess másokkal, hogy új nézőpontokat ismerj meg!
– Ahol pedig előítéletről van szó, ott tarts önvizsgálatot és áss az előítéleteid legmélyére!
Ezt a táblázatot ne tedd el! Rendszeresen nézz rá és csináld meg újra és újra a gyakorlatokat. Írd be a naptáradba, hogy rendszeresen fogsz vele foglalkozni! Mondjuk hétvégenként, vagy reggelente. “De ez sok idő és nehéz!” – mondhatnád. Ezt a reakciót sokszor hallottam már. Ami ilyenkor átvillan a fejemen az az alábbi két kérdés:
1. Miért lenne nehéz sikeresnek lenni és alkalmazni azt a gondolkodást, melyet a sikeres emberek alkalmaznak?
2. Miért gondolja egyáltalán valaki nehéznek azt a dolgot, ami egyáltalán nem az?
Egy történet ezzel kapcsolatban
A nagypapa megkérte az unokáit, hogy segítsenek felásni a kertjében az egyik sarkot. Amikor a gyerekek kezükbe vették az ásót és megpróbálták utánozni nagypapát, akkor megdöbbenve tapasztalták, hogy bizony meglehetősen nehéz a feladat, amire oly könnyelműen rábólintottak. Ugyanakkor nagypapán nyoma sem látszott az erőlködésnek. Nagypapa megmutatta nekik a pontos mozdulatokat, amelyek a legkevesebb erőkifejtést igénylik. 5 perc elteltével már az unokáknak eszükbe sem jutott, hogy ez nehéz munka, pedig se a feladat, se a rendelkezésre álló eszköz nem változott. Ami más volt: kipróbáltak egy új módszert.
Ennek a gyerekkori felismerésnek milyen következményei vannak?
A kiegyensúlyozott emberek számára, ha valamit nehéz megtalálni, az azt jelenti, hogy nem a megfelelő módszert választották az adott elképzelés megvalósítására. Ez az ő hiedelmük, az ő előítéletük.
Az átlagos emberek számára ezzel szemben, ha valamit nehéznek találnak, az egy kudarcélmény. Ezt a kudarcélményt pedig úgy kezelik, mint egy megkérdőjelezhetetlen igazságot. Olyat, amit még a híradóban is bemondtak. “Ezt én kipróbáltam és nehéz.” – ez a vélemény válik az előítéletükké. Innentől kezdve döntéseik az előítéleteiken alapulnak. Arra pedig, mint láttuk, nem igazán lehet jó döntéseket alapozni. Csak olyanokat, amelyek újabb és újabb problémákat hoznak létre.