A gondolkodásunk gyakran nem a lényegre irányul. A legkisebb dolog is elterelheti róla a figyelmünket. A lényeglátás mellőzése gyakori oka az újabb és újabb problémák megteremtésének. De miért fontos a lényeg felismerése és miért van szükség a nyitottságra?
Ezekre a kérdésekre kapsz választ ebben a részben!
Újra egy kis történettel kezdeném.
George Bush amerikai elnök és az egyik tábornoka beszélgetnek. Meglátja ezt egy újságíró és odamegy hozzájuk.
– Elnök úr! Kérem, árulja el, miről beszélget a vezérkari főnök úrral?
– Nos – válaszolja George Bush – éppen az iraki háború stratégiájáról cseréltünk eszmét. Oda fogjuk küldeni a hadsereget és megölünk egymillió irakit, valamint egy fodrászt.
– Egy fodrászt? Miért kell megölni a fodrászt? – kérdezi megdöbbenve az újságíró.
Mire George Bush odafordul a tábornokhoz és ezt mondja: – Látod öregem! Ugye megmondtam, hogy az egymillió iraki senkit nem érdekel.
Magunk elől rejtegetjük a lényeget
A gondolkodásunk gyakran nem a lényegre irányul. A legkisebb dolog is elterelheti róla a figyelmünket. Pedig, ha ismerjük egy adott dolog lényegét, sokkal könnyebb jó döntést hozni vele kapcsolatban. Sokkal inkább tudunk úgy gondolkodni, ami megoldja az adott problémát. A lényeglátás mellőzése gyakori oka az újabb és újabb problémák megteremtésének. Meglátni a lényeget valójában annyira egyszerű dolog, mint meginni egy pohár vizet, de a gyakorlatban pontosan ezért tudnak minket időnként homlokra csapós élmények érni, mert mégsem látjuk meg a lényeget. Időnként ehhez segítség kell. A valóság az, hogy sokféle ok miatt rejtegethetjük magunk elől a lényeget.
Például lehet az egyik ok az, hogy túlságosan kényelmes az életünk a lényeg meglátása nélkül is. Ezért nem fektetünk különösebb szellemi erőfeszítést abba, hogy előre gondolkodjunk és saját magunknak szerezzük meg a fent említett homlokra csapos élményt. Bármi is az ok, ez az állapot sajnos rendszerint csak akkor szokott változni, ha valamiféle bajba kerülünk miatta.
Most megosztok veled egy történetet, hogy neked ne kelljen bajba jutnod ahhoz, hogy bekövetkezzen nálad a változás!
Történet Mirciről és a vizsgáról
A mostani történet Dóra gyerekkoráig nyúlik vissza. Nagymamája kertjében sok cica lófrált. Azóta odavan értük. Később lett saját macskája is, akit Mircinek hívott. Minden nap órákat beszélgetett vele, olyan volt Dórának, mint a legjobb barát. Eltelt pár év. Dóra már egyetemre járt és rengeteget tanult.
Egyik reggel mikor felkelt, észrevette, hogy Mirci szeme körül egy kis bevérzés látható. Tekintet szomorú volt és időnként bánatosan nyávogott. Dóra nem tulajdonított neki különösebben nagy jelentőséget és gondolta, másnap úgyis vizsgája lesz, és ha nem múlik el a jelenség, akkor majd azt követően elviszi orvoshoz. Másnap reggelre a cica már nem élt. Dóra csak bámulta az élettelen testét és várta, hogy megmozduljon, de ez nem történt meg. Könnyebben elviselte volna, ha úgy pusztul el, hogy lejárt a földi ideje, de azt megemészteni, hogy az ő hanyagsága okozta a halálát, borzalmasabb volt mindennél.
Utólag végiggondolva, Dóra nem is érti, hogyan helyezhetett nagyobb hangsúlyt egy vizsgára, mint arra, hogy elvigye orvoshoz még akkor is, ha úgy tűnt, nincs komolyabb baja. Azt hitte, kellőképpen mérlegelte a dolgok súlyát.
Dóra rövidlátó volt és nem gondolkozott előre. Nem gondolt bele, hogy tettének milyen következményei lehetnek. Pedig egy perc töprengéssel megmenthette volna a cica életét, de ő megspórolta ezt az egy perc gondolkodást az életéből és elintézte egy legyintéssel: “majd holnap!”
Kétféle gondolkodás létezik: az előre gondolkodás problémákat old meg, a rövidlátás problémákat teremt.
Megengedni magunknak a lényeg felismerését
A lényeg megtalálásáról sokféle előítélet miatt mondhatunk le. Lehet ez a kényelem, amit fentebb említettem. Lehet az is, amit az előző részben hallottál nagypapa ásó módszere kapcsán. A minket ért élményt kudarcnak fogjuk fel, ebből alkotunk egy előítéletet, ami aztán falként tornyosul a gondolkodásunkban. A lényeg megtalálása tehát valójában nyitottság kérdése. Le kell mondanunk néhány korlátozó előítéletünkről, nyitottnak kell lenni egyfajta új információra, mert sajnos gyakran megtörténik, hogy automatikusan tiltakozunk az ismeretekkel szemben. Még akkor is, ha tulajdonképpen tényleges tapasztalatunk nincs. Ha csupán annyi történt, hogy kipróbáltunk egy módszert, ami nem működött, akkor nem igazán állíthatjuk, hogy teljesen tájékozottak lennénk a témában. Ha a fejünkben már él az előítélet, hogy ez nehéz, akkor bizony tiltakozunk automatikusan. Ez a tiltakozás persze nem tudatos. Észre sem vesszük. Egyszerűen csak annyi történik velünk, hogy előítéletünk miatt a gondolkodásunk nem megy el abba a mélységbe, ahol megtalálhatnánk a lényeget.
Akkor megy legkevésbé, amikor a legjobban szükségünk lenne rá
Létezik egy faramuci helyzet, amiről tudnod kell! Az előítéleteink eldobása akkor megy legkevésbé, amikor az életünk múlna rajta. Hiszen azokban a pillanatokban, amikor az élet viharos eseményei elsodornak minket, akkor nyilvánvalóan nem az az első dolog, ami az ember eszébe jut, hogy ezt a helyzetet bizonyára könnyű megoldani valamilyen általam egyenlőre ismeretlen módszerrel. Habár ezek a viharos helyzetek azok, melyek legtöbbször kiváltják annak az igényét, hogy fejlesztjük önmagunkat, ugyanakkor pontosan azért kerültünk bele ezekbe a helyzetekbe, mert azt a gondolkodást használtuk, amivel nehéz az élet, amivel létrehozzuk a problémákat.
Sajnos a fentiek alapján a legvalószínűbb esett az, hogy pont akkor, amikor a legnagyobb segítségre lenne szükségünk, akkor már tele leszünk előítéletekkel és negatív tapasztalatokkal. Ezek pedig még azt is megakadályozzák, hogy nyitottak legyünk. Ha nem vagyunk nyitottak, akkor nem találjuk meg a lényeget.
Fontos, hogy az új tudás, mások szempontjai az ajtónkon belülre kerüljenek. Ez a nyitottság szükséges ahhoz, hogy előre tudjunk gondolkodni, hogy meglássuk a lényeget. A nyitottság nemcsak az előítéletek ellenszere, de a lényeglátáshoz is nélkülözhetetlen. A nyitottság alapkérdése: “Mit lehet tenni abban a helyzetben, amikor az eddigi tapasztalatainkkal ellentétes, új ismeretek birtokába kerülünk?
Az első és legfontosabb: nem kell azonnal tiltakozni. Mivel az egészséges kételkedés nem azonos az azonnali tiltakozással.
Házi feladat
Egész egyszerűen hagyjuk abba a tiltakozást! Az első lépés: be kell engedni az új információt. Ha már a fejünkben van, akkor lehet ízlelgetni, mérlegelni, tűnődni rajta. Ha nem alkalmazható a gyakorlatban, nem vált be, nem működik, nem érsz el vele eredményt, akkor még mindig rendelkezésedre áll a lehetőség, hogy eldobhatod. Azonban, ha csípőből visszautasítod, akkor az a vonat elment.
A nyitottság lényege:
ha az adott ismeret bármilyen szempontból is érdekes lehet számunkra, akkor tiltakozás helyett tegyünk fel ilyen jellegű kérdéseket:
“Mi az, ami alátámasztja azt, amit mondasz?” “Ha ez így van, akkor ennek milyen következményei lehetnek?” “Ha ez tényleg igaz, akkor hogyan tudom ezt az előnyömre fordítani?”
Az ilyen jellegű kérdések segítenek abban, hogy előítéleteinktől mentesen, azaz nyitottan tudjunk tájékozódni, tanulni, új ismeretek birtokába kerülni.
Feladatod: gyakorolni a nyitottságot azok iránt a dolgok iránt, amelyekkel szemben eddig tiltakoztál, amit nehéznek tartottál.
Engedd meg magadnak, hogy nyitott legyél és ezáltal lehetővé tedd magadnak, hogy meglásd végre a dolgok számodra eddig rejtett lényegét.
A problémamegoldó észjárás elsajátítása valóban komoly nyitottságot igényel. Ellene dolgozik minden előítéletünk. De a túl nagy nyitottság is akadályozó lehet. A kudarc oka legtöbbször az, amikor kerülő utakat keresünk és egyszerűsíteni próbálunk. Sok dolog fejben dől el. Ez valóban így van és ami fejben dől el, azt nem kell túlbonyolítani. Ennek ellenére és itt lép képbe az előre gondolkodás, illetve a valóság felismerése, érdemes elkerülni azokat az ígéreteket, melyek nem realisztikusak. A gyakorlást egyszerűen nem tudod megúszni. Gyakorolnod kell, hogy abbahagyd a halogatást, hogy a napi döntéseidben igyekezz minél jobban előre gondolkodni. Közben azt is gyakorolnod kell, hogy odafigyelj arra, mikor melyik döntésed származik valamilyen előítélet alapján. Ha igazán komolyan veszed az eddigi anyagokban leírtakat és a házi feladatokat, akkor ez a sok önmagadra fordított figyelem és gyakorlás mindenképpen gyümölcsöző lesz!
Kezdetben azonban készülj fel arra, hogy frusztrációk érhetnek amiatt, hogy nem tudsz egyszerre mindenre odafigyelni. Ez természetes. Amikor egy új nyelvet tanulsz, akkor evidens, hogy nem anyanyelvi szinten szólalsz meg már rögtön az első lecke után. Oda kell figyelned a ragozásra, a nyelvtani szabályokra, a szórendre, a helyes kiejtésre. Bizony, a megfelelő szó sem jut mindig eszedbe. Ez teljesen normális így. A gyakorlás az, amivel ezen segíteni tudsz. Mindenkinek más és más a tanulási stílusa. Mindenki más ütemben fejlődik, más dolgokból okul, másképpen memorizálja és alkalmazza az ismereteket.
Jó tanulást és gyakorlást kívánok Neked!