Köszöntelek szeretettel, Kedves Útitársam!
Heti gondolatok – a hit mélységeiről
A
A hit nem mindig világosságként érkezik. Van, amikor Isten éppen a sötétségben tisztítja a szívet.
Mi gyakran azt gondoljuk, hogy ha Isten közel van, akkor mindennek érthetőnek, könnyűnek és vigasztalónak kell lennie.
A lelki életben azonban vannak időszakok, amikor az ember imádkozik, de nem érez semmit. Keresi Istent, de mintha nyomasztó lenne a csend. Próbál hinni, de a hite nem édes érzés, hanem puszta kapaszkodás.
Keresztes Szent János szerint ez nem feltétlenül visszaesés. Lehet, hogy Isten ilyenkor mélyebb hitre hív. Arra tanít, hogy ne az ajándékait szeressük jobban, mint őt magát. A sötét éjszaka megtisztítja a hitet az önzés finom formáitól. Megmutatja, hogy Isten nem birtokolható, nem irányítható, nem használható fel lelki biztonságérzetünk eszközeként. Ő élő Isten, aki szeret, de szabadon szeret. A hit mélysége akkor mutatkozik meg, amikor már nem érzem Istent, mégis hozzá tartozom. Amikor nem értem az útját, mégis rábízom magam. Amikor nem kapok azonnali választ, mégsem fordulok el tőle.
Ez a hit nem felszínes lelkesedés, hanem megtisztult szeretet. A sötét éjszaka végén az ember nem ugyanazt a vigaszt kapja vissza, amit elveszített, hanem mélyebb szabadságot: már nem Isten érzéseit keresi, hanem magát Istent.
Történetek hitről, nagylelkűségről
Ha ezt megtanulják a gyerekek, akkor felnőttként teljes életet élnek
Ha a gyerekek megtanulják, hogy a boldogság nem abban rejlik, hogy kicsodák, hanem abban, hogy milyen a hozzáállásuk az élethez;
***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!