Vigasztaló

A alábbi rövid videó és hozzá a gondolat (kb. 1,5 perc) abban segít, hogy a vigasz állapotában kezd a hetedet. Ez a hozzáállás fog segíteni Téged abban, hogy észre vedd, merre visz az utad, hogyan dönts az útelágazásokban.

Uram, Te mindent tudsz rólam…

Embermesék – sorozat

Nem fogadkozni kell, hanem tenni kő

A minap eszembe jutott „Tennikő”, akiről a múlt heti Hétindítóban írtunk!
Késő este volt, az utca már teljesen néptelen, amikor lefeküdni készülvén be akartam csukni az addig nyitva tartott ablakot. Ahogy hajtom az üvegtáblát befelé, hallom ám, hogy
odalent siránkozik két fiú meg egy leány. Mégpedig azon, hogy elfogyott a cigarettájuk, s lám, a velünk szemben lévő presszó is bezárt már, hát most hol vegyenek?
Nem mindig ismerek fel első hallásra egy tragédiát, de magam is erős dohányos lévén, itt nyomban felfogtam, hogy egy tragédia akaratlan fültanúja vagyok, és átfutván a másik szobába, előhoztam egy doboz cigarettát. Majd kihajoltam az első emeleti párkányon, s lekiáltva, hogy „Helló!”, már dobtam is.
– Mit hajítottak le? – kérdezte az egyik fiú a társától, aki a csomagért lehajolt.
– Cigit! – válaszolt az röviden.
– Te hiszel Istenben? – ujjongott fel a másik, néhány lépést hátrálva, hogy fellásson. De mivel nálam nem égett a villany, legfeljebb körvonalakat foghatott fel a szeme.
– Persze hogy hiszek! – válaszoltam. – Avagy rátok nem fentről hullt az áldás?
– Alleluja és háromszoros hurrá! – szállt föl feleletül lentről a hozsanna.
Bennem meg felötlöttek anyám hajdani szavai, hogy apránként kell jót tenni.
Valahogy így gondolhatta – döntöttem el magamban. S keresni kezdtem Tennikőt, de nem találtam egyik fülemben sem.
Lehet, hogy a cigarettával együtt ledobtam őt is?

A jelenet mindenesetre tündéri volt. Élveztem nagyon. Bár valami örömrontó kisördög igencsak mocorgott bennem, hogy kedvemet szegje.
Mert lássuk csak! Hogy is van ez? Az ember jóságos és nagyvonalú, ha semmiségekről van szó. Egy-egy filléres gesztussal könnyen sikert arat. De vajon, ha azt hallgatom ki odafentről, hogy valaki az utcán fázik, ledobom-e neki, no nem a bundámat, csak a kötött kiskabátomat?
Valahogy a fogadalmak is túl könnyen születnek.
Az ember megfogadja, hogy ha földrajzból megússza a felelést, vasárnap nem eszik süteményt. Aztán hirtelen nagyon fontos lesz az életében egy szemüveges fiú, és megfogadja, hogy ha az a fiú este telefonál, akkor két hétig minden reggel egy órával korábban kel fel. De vasárnapra az ember elfelejti, hogy pénteken félt a földrajzórától és eszében sincs visszautasítani a süteményt. A fiú meg hiába telefonál azon az estén akár háromszor is, másnap reggel az ember akkor is elalszik, ha a vekkert még a fogadalomhoz állította be. Hasztalan fogadtam jóságot is. Jottányit sem lettem tőle jobb.
– Tudod, mit kéne megfogadnod? – kérdezte anyám. – Azt, hogy nem teszel több fogadalmat. Mert addig van az embernek becsülete, amíg ér valamit a szava. Amíg betartja az ígéreteit. Azokat is, amelyeket önmagának tesz.
Való igaz. Nem fogadkozni kell. Tenni kő. De tenni sem mindig egyszerű.

GONDOLAT:
Mit jelent áldozatot hozni valakiért? Egy olyan korban, amikor a legtöbben csak saját magukra gondolnak.
Krisztus a kereszten áldozatot hozott értünk, bűnösökért. Tudod, mit jelent ez? Áldozatot hozott értünk, hogy irgalmat nyerjünk bűneinkből!
Az igazi áldozat valójában irgalmasságot jelent. Minél gyakrabban gyakorlod az irgalmasságot magaddal és embertársaiddal, annál inkább válsz irgalmas és áldozatos lelkületűvé! Ez a lelkület az, amely békét és megnyugvást hoz az életedbe a viszontagságos, reményvesztett időszakokban is.

***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!