A alábbi rövid videó és hozzá a gondolat (kb. 1,5 perc) abban segít, hogy a vigasz állapotában kezd a hetedet. Ez a hozzáállás fog segíteni Téged abban, hogy észre vedd, merre visz az utad, hogyan dönts az útelágazásokban.
Nem elég a jóra vágyni…
Embermesék – sorozat
Oszd meg másokkal az örömöd!
Anyámról sokáig azt hittem, mindent tud. Hisz mindenre tudott magyarázatot. Paradicsomi egyszerűségben telt vele az élet. Amit cselekedtünk, annak célja és értelme volt. Amit gondoltunk, annak veleje. Boldogok voltunk, és – mily nagy tudomány! –, tudtuk is, hogy boldogok vagyunk.
A furcsa csupán az, hogy egyedül élve sem vagyok boldogtalan. Akkora adag életörömöt leheltek belém szüleim, hogy holtomig kitart.
Csak a felelősség nagyobb, ha az ember egyedül él. A felelősség, hogy ne pazarolja el, amit kapott. Hogy másokkal is megossza az örömöt. És időben ossza meg. Amíg még osztóképes. De melegedhet-e más a bennem gyúlt örömtüzeknél? Ha szeret, akkor igen. Ezért keresem a szeretetet. És nem hasztalan keresem. Mégis sarkall a vágy, hogy tenni kéne még. Sokat.
Például a hozzám közel álló tárgyakkal. Mert a tárgy nem ember. A tárgy megmarad.
De meddig? Bárkire bízok valamit, csak rövid emberöltőnyit őrizheti. És aztán? Ötven-száz évnél messzebbre már a képzelet sem hatol.
Miért csimpaszkodik az ember annyira a számára felfoghatatlan öröklétbe? Miért akar mindenáron hátrahagyni valamit? Fontos ez? Ugyan már! Hogy volna fontos?
Anyám mindig arra tanított, hogy emelkedjek felül önmagamon.
– Ha felmész a hegytetőre – magyarázta -, többet látsz a városból. Ha felülemelkedsz magadon, többet látsz az életből. Mert magasból nézve eltörpül a torony, de az ember is. Csak a látkép egésze a fontos.
– És ha lejövök a hegyről? – kérdeztem.
– Mindig le kell jönni ahhoz, hogy az ember a magasságot újra értékelni tudja – mondta. – Meg azért is le kell jönni, mert a részleteket csak lentről lehet élvezni, és a részletek nagyon fontosak. De aki egyszer már megmászta a hegyet, az meg tudja mászni másszor is, és mind könnyebben kapaszkodik fel.
GONDOLAT:
Beléptünk a Nagyhétbe. Különleges időszak ez nekünk Krisztus-hívőknek. Jézus önmagát „osztotta szét” az utolsó vacsorán. Ezt ünnepeljük azóta is minden szentmisén. Önmagát adta áldozatul a mi bűneinkért, a te és az én bűneimért. Vedd észre azt a sok, pici, apró ajándékot, kegyelmet, amivel Isten elhalmoz minden nap!
*** Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!
1 hozzászólás
Viki
2024.03.25.-n 08:29 közelében
A múltkor egy kisgyerek pont akkor szólalt meg a szentmisén, mikor a pap azt mondta: Imádkozzunk úgy, ahogy Jézus tanította!
Apa, szejetlek!
Hát nem ez a Miatyánk lényege?
Nézzünk a kicsik szemével!
A múltkor egy kisgyerek pont akkor szólalt meg a szentmisén, mikor a pap azt mondta: Imádkozzunk úgy, ahogy Jézus tanította!
Apa, szejetlek!
Hát nem ez a Miatyánk lényege?
Nézzünk a kicsik szemével!