Vigasztaló
A alábbi rövid videó és hozzá a gondolat (kb. 1,5 perc) abban segít, hogy a vigasz állapotában kezd a hetedet. Ez a hozzáállás fog segíteni Téged abban, hogy észre vedd, merre visz az utad, hogyan dönts az útelágazásokban.
Kudarcod új lehetőségek forrása
Embermesék – sorozat
Megismételhetetlen, egyszeri csoda vagy!
Ha megkérdeznék tőlem, ki Itália legnagyobb festője, azt válaszolnám, hogy nem Raffaello, nem Leonardo és az sem, aki a jövő században születik, hogy Raffaellónál is nagyobb legyen, hanem Cimabue. Mert ő volt az olasz festészet első nagy alakja. Önmagából teremtett képet, nem voltak még előtte példák.
Valamiben mindannyian elsők vagyunk. Valamiben nekünk is más a látásmódunk, mint a többi embernek. De kevés a kiválasztott, akiből hátra is marad valami az utána következők okulására. Kosztolányi megfogalmazta Halotti beszédében, hogy minden ember egyedüli példány. Megszületik, mint senkihez sem hasonló, s a jövőben sem lesz hozzá hasonló, mert szegény a forgandó szerencse ahhoz, hogy e csodát újólag megteremtse.
E csodát, vagyis az egyént, akinek homlokán ott tündököl a jegy, hogy milliók, sőt milliárdok között ő az egyetlenegy.
Önmagát az ember nem tartja csodának, inkább esendőnek. De akit szeret, abban meglátja a soha nem ismétlődő csodát, az egyetlent és egyszerit. Ezért elviselhetetlen elveszteni azt, akit szeretünk. Ezért nem lehet betölteni utána az űrt.
Az élet sorozatban bizonyítja, hogy minden ember pótolható. Legbelül mégis tudjuk, hogy minden ember pótolhatatlan. Mert, aki a helyére áll, sohasem az lesz, aki ő volt.
Egy szűrő kellene. Egy szűrő, amin minden fennakad, ami az emberben eredeti. Tán nem is lenne ez több, mint egy almamag. De ezt az almamagnyi utánozhatatlant konzerválni kéne az idők végéig. És továbbültetni újabb emberekbe.
Micsoda világ lenne itt! Micsoda világ?
Unalmasan tökéletes. És fejlődésképtelen. Ha átplántálnám a pár órás csecsemőbe az ötven év alatt bennem felhalmozódott tudást és tapasztalatot, elsatnyulnának saját magával hozott értékes tulajdonságai. Az örökség túlontúl kényelmessé tenné az életét. Ha már félnapos korában folyékonyan beszél, ír, olvas, és egy ötven-egynéhány éves szemével lát, később minek strapálja magát?
Sajnos mindenkinek újra kell kezdenie. Önmagából kell kibontakoznia. Mennyi pocsékba ment energia!
És az élet mégis úgy jó, ahogy van. Csak tudnám, mit kezdjek vele. Mások vajon tudják, mit kezdjenek a sajátjukkal?
GONDOLAT:
Egyszeri, megismételhetetlen csoda vagy! Te is, családtagjaid, a mindig hangoskodó szomszédod, a házsártos főnököd, a pletykáló kollégáid is! Ezzel a szemmel tekints rájuk, legyél elfogadó velük!
***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál! A névtelen hozzászólásokat töröljük.
Kedves Vereb István!
89 éves vagyok, és még mindig tud nekem új gondolatokat, jövőképet, helyes irányt, biztatást adni.
Hálásan köszönöm.
Örülök, ha értéket tudok adni.