Vigasztaló

A alábbi rövid videó és hozzá a gondolat (kb. 1,5 perc) abban segít, hogy a vigasz állapotában kezd a hetedet. Ez a hozzáállás fog segíteni Téged abban, hogy észrevegyed, merre visz az utad, hogyan dönts az útelágazásokban.

Isten örökké szeret Téged!

Embermesék – sorozat

Az elromlott olajkályha és egy új barátság

Pár évvel ezelőtt, egy zimankós pénteki napon, a kora délutáni órákban, hirtelen felmondta a szolgálatot az akkor már huszonhárom éve hibátlanul szolgáló olajkályhám. Miután láttam, hogy hiába rimánkodom neki, nem melegít, természetesen felhívtam a szervizt, ahol feljegyezték a címemet, és közölték, a következő hét szerdáján kiküldenek egy szerelőt.
– Addig én jégcsappá válok, uram! – ijedtem meg. – Nem jöhetne az a szerelő esetleg még ma?
Az emberem begorombult. Azzal kezdte, hogy mit képzelek?! És kiokított, hogy péntek van, már-már víkend, nekik szükségük van a pihenésre, mert ők dolgozók.
Majdnem azt mondtam, hogy én meg a részvényeim kuponjaiból élek, mint afféle henye milliomos, de kint hóvihar dúl, mínusz tíz fok van, amin sem vita, sem kupon nem segít, csak a fűtés, ám nem jutottam szóhoz a szidalmak áradatától, amiket a fejemre zúdított. Mert, lám, milyen emberek vannak, olyanok, mint én, akinek semmi sem szent, aki senkire sincs tekintettel.
Felfoghatatlan, mi baja volt a világgal és velem, de úgy belelovalta magát a méltatlankodó monológba, mintha sosem akarná abbahagyni. Épp bele akartam kiabálni a telefonba, hogy pukkadjon meg, de egy hang bennem azt súgta, ne tegyem, és azt is megsúgta, mit mondjak.

– Halló! – szóltam a kagylóba. – Tartsunk egy perc fegyverszünetet, és nézzen a szívébe. Hisz maga szeret engem. Ismeretlenül is szeret. Egész idáig sugárzik, hogy mennyire.
A vonal túlsó végén hirtelen csend támadt. Aztán megszólalt ugyanaz a hang, de most sokkal halkabban:
– Magam megyek ki. Fél óra múlva ott vagyok.

Estére a kályhám már ontotta a meleget. Trópusi klímából figyeltem az ablakon át, mint kavarja kint a havat a szél. Hogy milyen volt a szerelő?
Korántsem szörnyeteg. Inkább szerencsétlen. Aznap hagyta el a felesége. És úgy kihűlt a lelke, hogy a fizikai hideg érdekelni sem tudta. Keserű volt és harapós, legszívesebben mindenkibe belemart volna.
– Megérti? – kérdezte.
– Meg! – mondtam. – Meg én. Hisz ezért nem lettem orvos. Mert az orvos sosem marhat bele a betegeibe. Akkor sem, ha épp csalja a babája vagy hascsikarása van. És bennem is természetesen áramlanak az indulatok, nemigen tudom fékezni magam. Még a figyelmem is elkalandozik, ha bánt valami. Ami így nem nagy baj, mert ha figyelmetlenül dolgozom, legfeljebb rossz lesz, amit írok. Abba még senki nem halt bele. Viszont ha az orvos dolgozik figyelmetlenül, az könnyen a beteg életébe kerül. És hasonló okból nem lennék gépkocsivezető vagy patikus. Mert azok sem figyelhetnek mellé, csak arra, amit csinálnak.
– És ha én figyelek mellé? – kérdezte a szerelő.
– Ne tegye! – mondtam. – A végén még felrobban az olajkályha. Mert ha nem tudná, maga is orvos. A kályha orvosa. Diagnózist állapít meg, kezel és gyógyít.

Amikor van idő beszélgetni, mindig kigömbölyödik egy kapcsolat. Bármilyen rossz volt a start, a szerelő és én összebarátkoztunk ezen a délutánon. Máig ő tartja rendben a kályhát. És bár a kályha máris matuzsálemi korban van, még huszonöt évet jósol neki.
Vagyis kincs ez az ember. De ha akkor megsértődöm – tán nem is alaptalanul -, és lecsapom a kagylót, ezt sosem tudom meg.

GONDOLAT:

Ha valaki mérgében kiabálni kezd, nem szabad visszakiabálni vagy kikérni magamnak az alpári hangot. Igaz, ez nem könnyű, hiszen van bennünk egy automatikus védekező reflex. Viszont nagyon gyakran a kiabálásra kiabálás a válasz, ami csak szítja a civakodást, míg a kedvesség szelídít és fékez. Ilyenkor a partner elszégyelli magát tőle, és nagyobb az esélye, hogy észbe kapva bocsánatot kér, vagy legalábbis  enyhül a vita.
Minden komponista tudja, hogy a hangnemváltás olykor rendkívül hatásos. Használjuk ki a hétköznapi beszédben! Hisz a szónak is van zenéje.
Kár kérni az üvöltözőt, hogy hagyja abba az ordibálást. Ha fejébe tódult a vér, úgysem engedelmeskedik. Jobb, ha egy váratlan, szeretettel teli mondattal meghökkentjük és a meglepetésbe fullad bele a hangerő.

 Ha konfliktushelyzetbe kerülsz, nem biztos, hogy az a célravezető, ha nagyon bizonygatod az igazad, és mindenáron meg akarod nyerni a „párbajt”! Érdemes abban a pillanatban egy lépést hátra lépni! Bármit teszel vagy mondasz, a szeretet vezéreljen! Megmondom őszintén, ez nekem is rendkívül nehezen megy, de törekszek…

***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!
Legalább keresztnevet írj, kérlek!