Inspiráló gondolatok
Az igazi boldogság titka
Isten mindig a jelen pillanatban találkozik velünk, nem tegnapban és nem holnapban.
Ezért életünk legfontosabb feladata, hogy megtanuljunk jelen lenni, ébernek lenni, és befogadni mindazt, amit Isten éppen most akar adni nekünk.
A múlt aggodalma és a jövő félelme könnyen megfoszt attól, hogy észrevegyük a jelen pillanat ajándékait. Ha szeretnéd megtapasztalni az igazi békét, próbáld meg úgy megélni a mindennapjaidat, hogy abban felismered Isten jelenlétét.
Amikor főzöl, dolgozol, pihensz vagy beszélgetsz valakivel, ott és akkor van a lehetőséged arra, hogy szeretetteljes figyelmed által megváltoztasd a világot. A jelen pillanatban való élés felszabadít a megfelelési kényszer és az aggódás alól, mert ilyenkor Isten karjaiba vetjük bizalmunkat. Bízd magad erre a kegyelemre, és figyeld meg, hogyan válik minden perc értékessé és áldássá. Mert ha Istennel élsz a jelenben, akkor semmilyen pillanat sem megy veszendőbe, hanem örök értékeket hordoz. Ebben rejlik az igazi boldogság titka.
Chiara Lubich
Élethelyzetek – sorozat
A pillangó
Négyéves kislányom, Adina korán kelt fel vasárnap reggel. A konyhakövön ültünk és gyurmaszobrokat készítettünk – embert, lovat, kutyát és csirkét. Reggeli után visszavonultam a dolgozószobámba olvasni. Adina utánam jött, és azt mondta:
– Apa, csináljunk valamit!
– Jól van, kicsim – egyeztem bele.
– Mondd meg, mit szeretnél csinálni, és megcsináljuk.
Hosszas gondolkodás után jött vissza, és azt mondta:
– Apa, csináljunk egy pillangót!
3 cm x 5 cm-es kartonlapot használtunk. Előrajzoltam a szárnyak formáját, ő pedig kiszínezte. Csináltunk neki talpat is, hogy fel tudjon állni. Adina nagyon büszke volt a pillangójára, és amikor megmutatta befejezett műalkotását, így szóltam:
– De Adina, a pillangónak nincs szája!
Még dolgozott rajta egy kicsit, olyan szájat festett a pillangónak, hogy oldalt kilógott a nyelve. Nevetve helyeztük el a pillangót az íróasztalomon, majd kimentünk, és élveztük a kellemes, őszi napfényt.
Aznap késő éjjel – Adina felébredt, és értem kiáltott:
– Apa, fáj a fejem. Nem érzem jól magam.
Felszökött a láza. Másnap az édesanyja elvitte őt az orvoshoz, azután mindnyájan elkísértük a kórházba, ahol kiderítették, hogy agyhártyagyulladása van. Súlyos állapotban volt. Öt orvos dolgozott egész éjszaka, hogy megmentsék az életét, de kedden reggel hat órára Adina meghalt. Élete elröppent.
Elgyötörtnek, dühösnek, kárvallottnak és elesettnek éreztem magam. Nem láttam kiutat. Összes addigi erőfeszítésem hiábavalónak, az élet egyensúlya pedig rettenetesen törékenynek tűnt. Hogyan történhetett ez?
Azután minden megvilágosodott. Megláttam az íróasztalomon az elképesztően gyönyörű pillangót. Tarka szárnyait, nagy, kerek szemeit, és a világra kiöltött nyelvét, hátterében a kék éggel.
A szeretet, a szépség és a pozitív életszemlélet jelképe volt. Csodálatos, életemet megváltoztató ajándékot kaptam Adinától.
Adina oly sok mindent hagyott hátra. Jeleket az ablakokon, ahol reggeli munkába menetelkor „ablakpuszit” küldött nekem. Ujjnyomokat a homokozóban, melyet nem sokkal előbb készítettem neki. Új hintája lengedezett a szélben. A legjelentősebb ajándék, amit Adina rám hagyott, mégis az a pillangó volt.
Azóta pillangós gyűrűt viselek örök emlékeztetőül, hogy milyen fontosak szeretteinkhez fűződő kapcsolataink. Az élet arra való, hogy éljünk, törődjünk egymással, reménykedjünk, és együtt csináljunk dolgokat azokkal, akiket szeretünk. Egyeseknek nagyon rövid élet adatik. A pillangókról jusson mindig eszünkbe, hogy a szeretteinkhez fűződő kapcsolataink igazán fontosak.
Wayne Cotton
GONDOLAT:
Igen, a szeretteinkhez fűződő kapcsolataink igazán fontosak. Ha van valaki, akivel rendezhetnéd, vagy jobbá tehetnéd a kapcsolatodat, akkor ne halogasd tovább! Tedd meg az első lépést!
***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!
Amíg élt úgy éreztem, hogy mindent megteszek, amit tudok. De most hogy elment, már minden kevésnek tűnik.
Azt gondolom, hogy egy adott helyzetben a lelkiismeretünk szerint cselekedjünk, megtéve mindent, amit akkor, olyan körülmények között lehet. Így, utólag nem tehetünk magunknak szemrehányást.