Köszöntelek szeretettel, Kedves Útitársam!
Meghoztam a csütörtöki IRÁNYTŰ-t számodra, melynek az a feladata, hogy a heti küzdelmek közepette is a helyes úton tartson, és ne lankadj az Isten-keresésben!
Ez a levél egy anyaggyűjtemény, mely a hét hátralévő részéhez (csütörtök, péntek, szombat) ad olyan impulzusokat, amelyek segítenek töltekezni, és megtartani Isten jelenlétében és szeretetében!
Saját imaszándékodat az oldal aljára írhatod!
Lehetőleg konkrét szándékot fogalmazz meg, és legalább a keresztnevedet add meg!
IRÁNYTŰ:
„MEGPRÓBÁLTATÁSAIM IDEJÉN”
– iránymutatás a nehéz élethelyzetekhez Mustó Péter jezsuita atya gondolataival
Isten szeretet téged a küzdelmek idején is!
Te hogyan látod ezt? Idézd fel: Legutóbb miért hibáztattad magad? Így, utólag visszanézve, tényleg szükséges volt magadat hibáztatni, ledorgálni? Amikor eredményt tudtál felmutatni, sikerült valami, büszke voltál-e magadra és utána hálát adtál-e Istennek?
„Sem ez nem vétkezett, sem a szülei, hanem az Isten tetteinek kell rajta nyilvánvalóvá válniuk” (Jn 9,2). Más fordításban: „Hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.”
Látsz lehetőséget a saját szemléletmódodban a perspektívaváltásra? Miként tudnád megvalósítani?
Amikor imádkozol, amikor este átgondolod a napod, próbáld meg Isten szemszögéből nézni azokat az eseményeket, amelyek veled történtek! Mi világosodik meg számodra ezekből?
Amíg lázadunk, panaszkodunk, sajnáljuk magunkat, segítségért könyörgünk, addig a magunk dolgával foglalkozunk. Amíg azt keressük, kit lehet felelőssé tenni, nem látjuk meg Isten működését abban, ami történt. Szívesen felmentenénk Istent a felelősség alól azért, hogy ne csorbuljon a róla alkotott képünk. Mert nehéz elfogadnunk, hogy ő az is, aki úgy teremtette a világot, hogy az életnek része a szenvedés. Akarja mindazt, ami nekünk személyesen szenvedést jelent. Akarja a születésünket, a növekedésünket s az elmúlásunkat. Köze van mindahhoz, ami nekünk bajt okoz. Nem könnyű hallanunk, de Isten szereti azt is, aki nekünk árt.
Az élethez tartozik, hogy valami tönkremegy anélkül, hogy bárki hibás lenne érte. Akkor tehát nincs felelősségünk?
Ha a szenvedésért a felelőst keressük, nem tudjuk kihozni azt a jót egy nehéz helyzetből, amit megenged. Mert Isten lehetőséget is kínál abban, ami megszenvedtet. A lehetőséget csak akkor vesszük észre, ha nem kárhoztatjuk magunkat azért, mert rosszul megy valami, s nem görcsölünk annyira a sikeren. Nem felelőtlenség következik ebből az elengedésből, hanem derű, alázat. – Fellélegzünk.
Legtöbbször nem abban van a felelősségünk, ami történt, hanem abban, amiként rátekintünk. Ahogyan viszonyulunk ahhoz, ami megszenvedtet minket.
Az élet másképp teljesedik be, mint ahogy azt elképzeljük. Mert Isten szándékai számunkra felfoghatatlanok. Méltóságot, tartást ad az embernek, ha képes meghajolni előtte. Aki megfoghatatlan és alkotásaiban, működésében csodálatra méltó.
Ez a felelősségünk: elfogadni az életet. Ezt az életet, ami megszenvedtet és ámulatba ejt.
…..Miként hatnak Rád ezek a gondolatok? Választ adnak kérdéseidre a szenvedéseddel kapcsolatban? Megnyugtatnak? Megbékélésre lelsz? Nem hibáztatod már magad? Se mást? Se Istent? Képes vagy elfogadni hittel teli szívvel Isten kezéből azt, ami történik?
„TÖRHETETLEN LÉLEK”
– Videó-sorozat a belső erőforrásaid felfedezéséhez Tapolyai Emőke klinikai szakpszichológus közreműködésével
A lelki ellenálló képesség az emberi alkalmazkodóképesség egyik alapvető jellemzője, amely lehetővé teszi, hogy stresszes helyzetekben is megőrizd lelki egyensúlyodat és hatékonyan reagálj a változásokra. Általa könnyebben küzdheted le az akadályokat, és pozitív irányba terelheted az életedet. Ebben segít az alábbi videó:
Mi az, ami megérintett az elhangzottakból?
Milyen elhatározás született meg Benned?
Jézus boldogságmondásai így segítenek Neked!
Február 16. – Évközi VI. vasárnap
Olv.: Jer 17,5-8 Zsolt 1 1Kor 15,12.16-20
Evangélium: Lk 6,17.20-26
Egy egér, mielőtt kibújt volna a lyukból, hogy élelmet keressen, észrevette, hogy egy kiéhezett macska áll őrt a lyuk szájánál és várja a prédáját. Visszafordult tehát a lyuk mélyére, és megkérte a szomszéd egeret, hogy kísérje el egy gabonás zsákhoz. „Mehetnék egyedül is … de mindenképpen meg akarom osztani ezt a nagy örömet egy illusztris barátommal.” – mondta a kegyetlen egér. „Nagyon helyes! Veled megyek! Vezess csak oda engem!” – válaszolta a szomszéd. „Micsoda? Hogy én menjek egy ilyen jeles egér előtt, mint te? Szó sem lehet róla! Menj csak te előre, majd én mondom, hogy merre fordulj!” – ravaszkodott a kegyetlen egér. A nagylelkűnek hangzó ajánlat hízelgett a szomszéd egérnek, aki máris megindult előre. Alig lépett azonban ki a lyuk száján, a macska máris lecsapott rá, s odébb sétált a fogai közt vergődő zsákmánnyal. Kegyetlen társa hangos kacagással nyugtázta az eseményt.
Jézus az evangéliumban érdekes, nehezen elfogadható ellentétpárokat állít elénk: Boldognak nevezi a szegényeket, valamint azokat, akik szomorkodnak, sírnak, akik éheznek, akiket kizárnak maguk közül az emberek és megvetnek. Ugyanakkor fenyegető jaj-t kiált azokra, akik gazdagok, akik jóllakottak, akik élvezik a világ javait, akik nevetnek, akiknek hízelegnek az emberek, akiket dicséretekkel halmoznak el.
Ez mégiscsak furcsa ….. hiszen nem arra törekszünk-e valamennyien, hogy megszerezzük és élvezzük mindazt, amire szükségünk van az életben? Nem a vidámság, a nevetés esik-e jobban mindannyiunknak, semmint a szomorúság és a sírás? Nem a dicsérő szavak töltenek-e el bennünket jóleső érzésekkel, míg a kirekesztés és a megvetés éppen ellenkezőleg, fájdalmat okoz? Ezek szerint helytelen az embernek arra törekednie, amire természete szerint vágyakozik? Inkább olyasmit akarjon, ami fáj, ami rosszul esik?
Nem, egyáltalán nem arról van szó, hogy az öröm, a vidámság, a jóllakottság vagy éppen a gazdagság minden esetben rossz lenne, a szomorúság és a fájdalom, a nélkülözés vagy megvetettség pedig mindig jó és boldogító. Jézus inkább arra világít rá – valóban kissé sarkalatosan – hogy létezik a jólétnek, a mértéktelen fogyasztásnak, a vidámságnak és a nevetésnek saját magunkat lealacsonyító és másokat megnyomorító formája is. Mint ahogy létezhet olyan nélkülözés, olyan szomorúság, olyan kirekesztettség vagy egyéb megpróbáltatás, ami hosszabb távon inkább javára válik az embernek, igazi boldogságát szolgálja.
Jézus nyilvánvalóan azért beszélt ilyen meghökkentően, mert sokak életében vészesen összekeveredett az értékrend. Ma sincs ez másképp! Egyáltalán nem mindegy, hogy min nevetünk, hogyan és miben gazdagodunk meg, kik és miért hízelegnek nekünk, illetve, hogy mi kinek és miért hízelgünk! Nem kevesen olyasmin nevetnek, olyan dolognak örülnek, amin inkább sírni kellene. „Legszebb öröm a káröröm!”. Valamilyen bűnös tett sikere tölti el őket elégedettséggel, vagy éppen bűnös, romboló élvezetek hajszolásában látják az örömet. Nem kevesen olyan módon, olyan módszerekkel gazdagodnak meg, amelyek lelki elszegényedésükhöz vezetnek. Mások véres verejtékéből, másokat igazságtalanul elnyomva és kihasználva, vagy éppen saját agyonhajszoltságuk révén, családi, baráti kapcsolataik elvesztése árán stb. Nem kevesen olyas valakiket éltetnek, bálványoznak, akik inkább negatív példát adnak másoknak, akik valamilyen aktuálisan népszerű tulajdonsággal vagy cselekedettel talán kitűnnek ugyan, de igazi értékeik nincsenek.
Jézus a boldoságmondásokkal és jajkiáltásokkal abban szeretne segíteni nekünk, hogy helyre kerüljön az életünkben az értékrend az örök élet távlata alapján, az Üdvösség fényében. Annak örüljünk, aminek egy örök életen át örülni tudunk majd! Abban gazdagodjunk, ami megmarad az örök életre! „Gyűjtsetek magatoknak kincseket a Mennyben!” Vagyis a szeretet tetteiben, az önzetlen, áldozatkész segítés jó cselekedeteiben. Azt vagy azokat tegyük meg példaképnek, akik életükkel valóban a jó irányt mutatják számunkra!
Dr. Finta József atya,
kecskeméti főplébánia plébánosa
14 éves kamasz Kinga lányomért és a vele való kapcsolatomért szeretnék imát kérni. Nagyon sokat segített az elmélkedés, h megpróbáljam őt és magamat is Isten szemével szemlélni. Köszönöm szépen!