Inspiráló gondolatok
Neked kivel kellene kiengesztelődnöd?
Az az ember, aki képes újrakezdeni, talpra állni, valamilyen módon a húsvét titkának részese. A gonosz szeretné kirúgni a lábunkat, szeretné, ha bedobnánk a törölközőt, szeretné, ha feladnánk a harcainkat, ha elkeserednénk, magunkba roskadnánk. Nekünk az a dolgunk: ne hagyjuk, hogy ő diadalmaskodjon felettünk, hanem mi is éljük meg a magunk húsvétját, mi is merjük a magunk szeretteinek, rokonainak, barátainak azt mondani, hogy találkozunk Galileában, és tényleg tudjunk egymásnak egy jó teát, kávét főzni – vagyis halat sütni.
Szükség is volna erre, mert nem hiszem, hogy ne volna olyan ember, akinek ne lenne kivel kiengesztelődni, újrakezdeni.
Böjte Csaba testvér
Élethelyzetek – sorozat
A Harley Davidson-os férfi
Rossz kedvem volt a Bertha nevű hurrikán miatt. Napokon keresztül nyomott hangulatban voltam, hiába is igyekezett mindenki, hogy felvidítson. A galériám mennyezete több helyütt beázott, a padlón állt a víz, a vitrinek bemocskolódtak, megszűnt a légkondicionálás, áram sem volt, ezen kívül több mint száz művész telefonált, hogy megtudja, megsérültek-e az alkotásai. Mindennek a tetejébe el kellett jutnom Jacksonville-be a szakadó esőben és a fojtogató hőségben, miközben a teherautómban sem működött a klímaberendezés.
Amint az észak-carolinai 24-es számú autópályán haladtam Jacksonville felé, hű teherautóm kijelezte, hogy kifogyott a benzin. Nem örültem. Az út szélére kormányoztam a kocsit, miközben durvaságokat mondtam a saját szellemi képességeimről, meg a Bertha nevű hurrikánról és fogadkoztam, hogy ott fogok ülni, amíg a teherautó szét nem rohad és darabokra nem esik.
Már éppen fontolóra vettem, hogy belépek a francia idegenlégióba, amikor motorzúgásra lettem figyelmes: öblös hangon pöfögő, zakatoló motorral egy hatalmas Harley Davidson állt meg mellettem. Kinyitottam az ajtót, és egyszeriben a hatvanas években találtam magam. A motoros szemellenzőjét, sisakját és testét festett, illetve tetovált kígyók díszítették. Jellegzetes Harley Davidson-öltözékben volt: farmerdzseki, farmernadrág és motoros csizma. Ruházatának minden lehetséges helyéről láncok csüggtek. A haja olyan hosszú volt, hogy kétrét hajtva kellett felkötnie a copfját, nehogy beakadjon a kerekekbe.
– Mi a baj? – kérdezte.
A szemellenzője és a bukósisakja teljesen eltakarták az arcát.
– Kifogyott a benzinem – suttogtam.
– Mingyá’ visszajövök – mondta, azzal elhajtott.
Mintegy tizenöt perc múlva tért vissza egy kanna benzinnel. Felajánlottam neki, hogy kifizetem, mire azt mondta:
– Majd a benzinkútnál!
Beindítottam a teherautót, ő pedig követett a két vagy három mérföldnyire lévő benzinkútig (a szakadó esőben). Ott ismét felajánlottam, hogy kifizetem. Azt felelte: „Fizessen a pasinak odabent. Viszlát!” és elszáguldott a 24-es autópályán Jacksonville irányába. Kibomlott haja úszott utána a szélben, a Harley zúgott, és felverte az esővizet az aszfaltról.
Húsz dollárnyi benzint tankoltam, majd bementem az állomásépületbe, és harminc dollárt fizettem a benzinkutasnak. Azt mondta:
– Csak négy dollárral tartozik. A másik fickó húszat kifizetett, és azt üzeni,,,add tovább, testvér”.
Sosem fogom elfelejteni annak a kígyókkal és láncokkal felszerelt idegennek a kedvességét, aki a világító, zöld szemű Harley-ján ült, és soha többé nem ítélek meg senkit a látszatról (bár ezt már sokszor megígértem magamnak). Sosem fogom tudni megfejteni, ki lehetett az álarcos ember.
Ami a húsz dollárt illeti… továbbadtam.
GONDOLAT:
A történet tanulsága, hogy soha ne ítéljünk meg másokat a külső megjelenésük alapján, mert a legváratlanabb személyektől is kaphatunk segítséget és jóságot. A tetovált, láncos motoros – aki elsőre félelmetesnek tűnhetett – önzetlenül segített a bajban. A történet arra is emlékeztet, hogy a nehéz pillanatokban is számíthatunk meglepő és felemelő emberi gesztusokra.
***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!
