Inspiráló gondolatok
Apró gesztusok a másikért
A legsötétebb pillanatainkban nem megoldásokra vagy tanácsokra van szükségünk. Amit igazán keresünk, az az emberi kapcsolódás – egy csendes jelenlét, egy gyengéd érintés. Ezek az apró gesztusok tartanak meg, amikor az élet terhe elviselhetetlennek tűnik.
Kérlek, ne próbálj meg megjavítani. Ne akard átvenni a fájdalmamat, és ne űzd el a sötétségemet. Csak legyél mellettem, miközben megküzdök a saját viharaimmal. Légy az a biztos pont, amelyhez nyúlhatok, miközben igyekszem rátalálni az utamra. A fájdalmam az én terhem, a harcaim az én küzdelmeim. De a jelenléted arra emlékeztet, hogy nem vagyok egyedül ebben a végtelennek és olykor félelmetesnek tűnő világban. Csendes, de annál erősebb üzenet ez: hogy szerethető vagyok, még akkor is, ha összetörtnek érzem magam. Amikor eltévedek a sötétségben, itt leszel velem? Nem mint megmentő, hanem mint társ, barát. Fogd a kezem, maradj velem, míg felkel a hajnal, és emlékeztess arra, hogy elég erős vagyok.
A csendes támogatásod a legnagyobb ajándék, amit adhatsz. Ez a szeretet segít, hogy újra rátaláljak önmagamra, még akkor is, ha pillanatokra elfelejteném, ki vagyok.
Ernest Hemingway
Élethelyzetek – sorozat
A tökéletlenség ajándéka
Indiában egy vízhordó embernek volt két vizesvödre. Ezeket egy rúd végére erősítette, és a vállán keresztbe téve hordta bennük a vizet. Az egyik vödör repedt volt, a másik ép. Az ép vödör a hazáig tartó hosszú úton az utolsó cseppig megtartotta a vizet. A repedt vödör viszont minden alkalommal félig kiürülve érkezett meg a házhoz. Ez így ment két esztendőn keresztül, a vízhordó nap mint nap csak másfél vödör vízzel ért haza. Az ép vödör természetesen büszke volt teljesítményére – tökéletesen végezte feladatát.
A szegény, repedt vödör viszont szégyenkezett tökéletlensége miatt, boldogtalan volt, mivel csak felét tudta teljesíteni a rábízott feladatnak. Kétévnyi szánalmas kudarc után egy napon összeszedte minden bátorságát, és megszólította a vízhordót a folyónál.
– Iszonyúan szégyellem magam – kezdte – és bocsánatot szeretnék kérni tőled!
– Hogyhogy? – kérdezte a vízhordó. – Miért szégyelled magad?
– Mert a feladatomnak csak a felét tudom elvégezni. az oldalamon lévő repedés miatt egész úton csöpög belőlem a víz. Te keményen dolgozol, és az én hibám, hogy soha nem kapod meg fáradozásod teljes jutalmát – felelte a vödör.
A vízhordó megsajnálta az öreg, repedt vödröt, és együttérzően mondta neki:
– Most, ahogy hazafelé megyünk, nézd majd meg az út mentén nyíló virágokat, milyen szépek!
És valóban, ahogy fölfelé lépkedett a dombon, az öreg, repedt vödör meglátta, hogy a nap gyönyörű, vadon növő virágokra ragyog az út szélén. Ettől kicsit megvidámodott. Hazaérve azonban újra szabadkozni kezdett a hibája miatt. De a vízhordó azt mondta:
– Észrevetted-e, hogy az útnak csak a feléd eső oldalán nyílnak virágok? Éppen azért, mert repedt vagy, az út feléd eső oldalára virágokat ültettem. A folyótól hazafelé jövet minden nap te locsoltad meg ezeket a virágokat. Az elmúlt két év során csodaszép virágcsokrot szedhettem onnan. Ezzel díszítettem gazdám asztalát s az Isten oltárát. Ha nem éppen olyan lennél, amelyen vagy, nem szerezhettem volna örömet másoknak a virágokkal!
Elizabeth Mittelstädt nyomán
GONDOLAT:
Ez a történet rámutat arra, hogy Isten a legnagyobb áldásokat sokszor a törékenységünkön, repedéseinken keresztül adja. A világ azt tanítja, hogy tökéletesnek kell lennünk ahhoz, hogy értékesek legyünk. A vízhordó ember példázata arra figyelmeztet, hogy Isten szemében nem a hibátlan teljesítmény a legfontosabb, hanem az, ahogyan a hiányosságainkat mások javára fordíthatjuk.
Érezted már magad „repedt vödörnek”? Amikor kudarcot vallottál, amikor nem valósítottad meg a saját vagy mások elvárásait? Isten megmutatja, hogy azok a dolgok, amelyeket gyengeségnek látsz, valójában áldásokat hoznak mások számára. Talán észre sem vesszük, hogy a sebeink, nehézségeink, kudarcaink hogyan szolgálnak másokat.
Egy nehéz időszakban szerzett tapasztalatunk erőt adhat valakinek, aki hasonló helyzetben van. Egy megélt fájdalom együttérzőbbé tehet minket. Egy tökéletlenség, amit szégyellünk, lehet éppen az az ajándék, amellyel Isten szépséget hoz a világba.
Ne félj a saját repedéseidtől, mert Isten felhasználja őket – akár egy életúton szétszórt virágszirmokként – arra, hogy másoknak örömet és áldást hozzanak.
Légy ezért hálás!
***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!
Eddig biztos voltam benne, hogy meggyógyulok, azért is, hogy gyógyíthassak. (Az agyamban van egy góc, ami egyre nagyobb lesz, és így egyre több idegvégződést nyom.)
De most már tudom, hogy így is tud használni az Úr, megbékéltem helyzetemmel.
Köszönöm!
A télen panaszkodtam egy asszonykának, hogy nem tudok mosolyogni, mert a kezelés tönkretette a fogaimat.
Erre ő:
Na és? Ne zavarja, magának a szeme mosolyog!
Kedves Viki,
Azért vagyunk itt, hogy imádsággal segítsünk egymás terhét hordozni!
Örülök, hogy vannak olyan kegyelmi felismeréseid, amelyek békét adnak a lelkednek!