Inspiráló gondolatok
A papír és a fekete pont
Egy hindu mester egy fehér lapot mutatott a tanítványainak, melynek közepén egy fekete pont volt. „Mit láttok?” – kérdezte. „Egy fekete pontot!” – felelték. „Egyikőtök sem tudta meglátni a nagy fehér részt körülötte!” – válaszolta a mester.
Az újságok és a televízió e törvényszerűség miatt vannak tele rossz hírekkel, bűnügyekkel: az információ paraméterei szerint egyetlen bűncselekménynek nagyobb súlya van ezer tettnél, amelyek nagylelkűséget és szeretetet fejeznek ki. Mi is könnyen észrevesszük a szalmaszálat a másik szemében, és figyelmen kívül hagyjuk sok tekintet mosolygó ragyogását. Egészen természetes sorolni az emberi lét keserűségeit és figyelmen kívül hagyni a nyugalmat és az örömöt, amelyek ugyancsak ott vannak napjaink nagyobb részében.
Gondolataink sokkal könnyebben irányulnak a történelem égboltjának sötét pontjaira, mint a kék és fénylő, messzeségbe nyúló részére. Persze, nem kell annyira optimistának és naivnak lennünk, hogy nem veszünk tudomást a rosszról, amellyel szintén meg vannak hintve életünk eseményei. Mégsem helyes mellékesnek tekintenünk a hajnal vagy a napfelkelte lenyűgöző látványát, a gyermekek csodálkozó mosolyát, az intelligencia varázsát, a szeretet melegét. Az igen erősebb, mint a nem.
Pirandello kínálja fel A becsület gyönyöre című drámájában (1917), amikor a főszereplő kimondja: „Sokkal könnyebb hősnek lenni, mint becsületesnek. Az ember lehet hős egyszer-egyszer; de becsületesnek lenni mindig kell.”
A jóban is érvényes lehet tehát ugyanez: a hősiesség legragyogóbb pontja magára irányít minden figyelmet, elfeledtetve, hogy sokkal csodálatra méltóbb az a halvány fénysugár, mely annak a szülőnek szövi át minden napját, aki családjának szenteli magát, s talán egy fogyatékos gyermeket nevel. Létezik egy mindennapi hősiesség, mely nem fújja a harsonát maga előtt, de sokkal tiszteletre méltóbb nagyságot rejt magában.
Gianfranco Ravasi bíboros
Élethelyzetek – sorozat
Tina így változott meg
Eddigre már nagyon összeszoktam az én bébimmel. Még nevet is adtam neki: Tina. Minél többet gondoltam rá, hogy oda kell őt adnom valakinek, annál inkább aggódtam, milyen szülőket fog kapni.
A tranzitváróban egy csinos, fiatal ázsiai nő járkált körülöttem fel-alá. Ránézett a kicsikre, azután rám, majd elsétált. Végül mégis visszafordult és elém állt.
– Árvák? – kérdezte.
– Igen – feleltem.
– Én is az voltam 24 éve. Megfoghatom az egyiket?
Láttam, amint a boldog, apró család elindul az új életbe, és arra gondoltam, ez „milyen nagyszerű.”
Paul Karrer
GONDOLAT:
A torz Tina baba megszépült a mosolygása által. A mosoly nemcsak a külsőt változtatja meg, hanem az egész kisugárzást is. Amikor valaki mosolyog, az arca ellazul, a szemei csillogóbbá válnak, és az összkép sokkal barátságosabb, vonzóbb lesz. Egy mosoly melegséget, kedvességet, sőt, magabiztosságot is sugározhat, amit az emberek ösztönösen vonzónak találnak. Ráadásul a mosolygás pszichológiai hatással is bír: pozitív érzéseket kelt másokban, és a visszamosolygásra való hajlam miatt kellemesebbnek érzékeljük azt, aki mosolyog. Emiatt egy olyan arc is, amit alapból nem tartanánk szépnek, sokkal szerethetőbbnek és vonzóbbnak tűnhet egy őszinte mosollyal.
Ha rosszkedvű, vagy gondterhelt vagy, próbálj mosolyogni másokra! Biztos vagyok benne, hogy még a Te kedved is jobbra fordul!
***
Ha van saját tapasztalatod, véleményed e történettel kapcsolatban, írd le bátran itt a hozzászólásnál!