1. RÉSZ TÉMÁJA: Határaink építése és korlátaink meghaladása
Mátrai Vanda – szakértő coach, önismereti tréner, zarándok – egy önismereti folyamaton vezet téged végig gondolatébresztő szempontokkal, példákkal, gyakorlatokkal, így lépésről-lépésre megérted az összefüggéseket, a miérteket a saját életedre vonatkozóan.
5. VIDEÓ:
Amiről szó lesz a videóban: Megnézzük ebben a részben, hogy mi van a határainkon kívül. Melyek azok a helyzetek, kapcsolódások, amelyekben benne vagyunk, megéljük, hatásunk lehet rá, de jó lenne eljutnunk oda, hogy elfogadjuk ezeket a helyzeteket. Léteznek olyan folyamatok az életünkben, amelyre nem igazán van ráhatásunk, inkább az elfogadás a kulcsszó. Egy ilyen élethelyzet például az öregedés. Mit is kezdjünk vele? Mit tehetünk mi magunk és mit nem? Mit jelent az elfogadás és az elengedés az életünkben? Hogyan viszonyulnak egymáshoz a határaink, korlátaink és a hitünk? Hogyan viszonyuljunk a betegségeinkhez? Hogyan dolgozzunk a gyógyulásunkért?
* * *
6. VIDEÓ:
Amiről szó lesz a videóban: Foglalkozunk a bennünk élő gyermekkel konkrét gyakorlatokon keresztül, hogy jobban megértsük a vágyaink, a határaink és a korlátaink összefüggéseit. Beszélünk arról is, hogyan kapcsolódunk érzelmileg a bennünk élő gyermekhez. Választ kapunk arra, mikor és milyen módon jönnek elő bennünk a gyermeki érzelmi reakciók és ezeket hogyan érdemes kezelni. Konkrét gyakorlat lesz ahhoz, hogyan tudsz kapcsolódni a gyermeki énedhez.
2. RÉSZ TÉMÁJA: A jó és a rossz döntéseink megkülönböztetése
Azaz, hogyan tudjuk megkülönböztetni saját elképzeléseinket Isten akaratától?
3 jezsuita szerzetes vall önmagunk és Isten akaratának megismeréséről, a jó döntésekről és a megkülönböztetés ajándékáról.
Hogyan tudom átengedni magam Isten vezetésének?
Patsch Ferenc jezsuita atyával beszélgettem a boldogság kereséséről, vágyainkról, Isten vezetéséről az életünkben. Mit nevezhetünk Isten akaratának és azt miként különböztethetjük meg “önző” elképzeléseinktől? Ferenc atya személyes tapasztalatait és gyakorlati tippjeit is megosztotta.
– Keressük a boldogságunkat, a lelki békénket … Mit is keresünk igazából?
– Szerintem, egy kicsit mindenki mást keres! A boldogság nem mindenkinek ugyanaz. Van, akit az egyedüllét tölt fel, mások inkább a közösséget keresik. Van, aki testi, van, aki lelki élvezeteket keres. Persze, vannak közös pontok is: például a természet gyógyító hatását alighanem minden egészséges ember megérzi. Különösen a mai teljesítmény-orientált világban!
Lehet, hogy a vágyainkat különbözőképpen fogalmazzuk meg, mégis a három évtizedes lelkipásztori tapasztalatom azt mutatja, hogy legbelül mindannyian ugyanarra vágyunk: feltétel nélkül szeressenek bennünket. A maffiafőnöktől a római pápáig, a prostituálttól a kilencven éves szentéletű apáca néniig mindenki ezt keresi! Előbb-utóbb mindenki meg fogja tapasztalni, hogy a legmélyebb vágyait itt a földön senki sem tudja betölteni. A legszeretőbb anya, a legromantikusabb szerelem is csak ideig-óráig adja meg a beteljesülés érzését. Sőt, valójában ezek a tapasztalatok leplezik le leginkább, hogy minden elmarad Istentől, akire a szívünkbe oltott vágy irányul.
– Hogyan vezet minket Isten a vágyainkon, a megpróbáltatásokon, a kudarcokon keresztül?
– A kudarcon keresztül is vezet… igen, ebben nagyon hiszek! Hadd mondjak egy személyes példát. Én az akadémiai tudományosság elvont világában élek, ami a teljesítményekre és a versenyre épül. Állandóan összehasonlítanak másokkal és a legnagyobb érték az elismertség, a hírnév. Kezdetben nekem is nagy ambícióim voltak: világhírű akartam lenni. Azt terveztem, hogy megírom a szakterületem legfontosabb kézikönyvét, amitől aztán az egész „teológus-szakma” megismeri a nevemet, keresett előadó leszek a konferenciákon. Tizenöt-húsz év főiskolai-egyetemi munka után egy kicsit alázatosabb lettem. Írtam néhány tanulmányt, könyvet is, szerepeltem néhány konferencián, itthon és külföldön, de megismertem a korlátaimat is és egyre jobban megtanulok együtt élni velük.
Hálás vagyok azért, hogy Isten megismertetett a korlátaimmal, még ha fájdalmas volt is a velük való szembesülés. Az ő mérhetetlen kegyelme segített elfogadni, hogy elég, ha csak annyit teszek, amire Ő képessé tett. Ő nem vár tőlem többet.
Felszabadító az a tudat, hogy nem kell a teológia egész épületét felhúznom – amit úgysem tudnék. Elég, ha csak egy-két téglát hozzá tudok tenni az életidőm alatt. Ez valamiféle oldottságot hozott.
– Hogyan tudom felismerni az életemben Isten vezetését és átengedni magam neki? Hogyan tudok “rezonálni”, válaszolni rá? Hogyan tapasztalta meg Isten vezetését a saját életében?
– Örülök a „rezonálni” szónak – ez sokat mond nekem! Egy német szociológus, Harmut Rosa szerint a többi emberhez és általában a világhoz való viszonyunk akkor jó, ha nem állunk teljes harmóniában velük, mert akkor egyszerűen feloldódunk, de nem is helyezkedünk gyökeresen szembe, mert akkor megkeményedünk, „befeszülünk”, esetleg fel is morzsolódunk a konfrontációban.
A jó hozzáállás ehelyett inkább az, ha rezonálunk a bennünket körülvevő eseményekre és személyekre. A megérintődéshez persze figyelem kell, időre és lélekjelenlétre van szükség. Olyan könnyű érzéketlenné válni! Hiszek abban, hogy Isten a bennünket körülvevő embereken és eseményeken keresztül beszél, csak legyen fülünk meghallani…
Nekem például általában sűrű napjaim vannak: emberekkel találkozom, előadásra készülök, tanárként „hivatalból” sokat beszélek. A napom legfontosabb időszaka azonban az, amikor csendben leülök a szobám egyik sarkában és nem csinálok semmit.
Az imaidőm azzal telik, hogy próbálom magamat kitenni annak, hogy Isten mondhasson valamit – ha akar. Én csak hűségesen próbálok rá figyelni, megnyílni, jelen lenni előtte. Ilyenkor lassan leülepednek a nap eseményei, felmerülnek apró részletek, amik mellett egyébként elmentem volna. Szinte automatikusan rezonálni kezdek, észreveszem, hogy hol érintődtem meg a találkozások során.
Évtizedek óta fokozatosan hosszabbodik ez az imára szánt idő az életemben, most naponta 1 óra 45 percnél tartok. Majdnem mindig úgy állok fel, hogy valami kitisztult, megvilágosodott bennem, és azt is tudom, mit kell tennem, mi a következő lépés. Egy kicsit szégyenlősen beszélek erről, de gyakran kapok konkrét sugallatokat is, hogy mit kell tennem egy-egy személyes kapcsolatban.
– Hogyan tudjuk megkülönböztetni Isten akaratát a saját “néhol önző” elképzeléseinktől, motivációinktól?
– Szerintem, ha észrevesszük az önzésünket, az már nagyon jó jel! Szóval, ha ez a kérdés felmerül, hogy hogyan tudom megkülönböztetni Isten akaratát a magamétól, akkor már jó úton járok. Mert az igazán önző emberek – az az érzésem – egyáltalán nincsenek tudatában az önközpontúságuknak. Gátlástalanul használják ki a körülöttük élő embereket a saját céljaik elérésére és nemigen vannak aggályaik.
Szóval, akinek feltűnik a saját önzése, az már nem is önző igazán. A személyes motivációinkba pedig mindig keverednek önző célok – ez elkerülhetetlen.
Én például szerettem volna misszióba menni. De nem csak az a szent vágy motivált, hogy így sokakat vezethetek Krisztushoz, szerettem volna világot is látni, csak ezt éppen magamnak sem vallottam be…
Nagyon kreatívak vagyunk, hogy letagadjuk – kimagyarázzuk, megideologizáljuk – a saját indítékainkat, döntéseinket. A csendben viszont, ha leülünk imádkozni, lassan közelebb kerülünk önmagunkhoz. Ez szinte elkerülhetetlen. Ha eleget “ülsz”, lehullanak az álarcok, egy kicsit világosabban kezdesz látni.
Ami persze fájdalmas is, mégis gyógyító. Ebben a közegben lassan megbocsátóbbakká válunk másokkal és önmagunkkal szemben is…
Önmagunkhoz közelebb kerülni, indítékaink jobb megismeréséhez Nagy Zsolt önismereti tréner, pszichodramatista, coach, a következő feladatot ajánlja:
Estefelé vegyél elő egy füzetet, idézd fel a napodat, volt-e benne olyan helyzet, amit negatívan éltél át. Például a buszon ráléptek a lábadra és ezért rossz érzések csapódtak le benned. Lehet, hogy először megijedtél, majd mérges, vagy szomorú lettél. Ezt követően milyen gondolatok keringtek a fejedben? „Nem lehet igaz, mindenki az én lábamra lép rá!” „Miért nem figyel jobban a másik?” „Mi a baja velem?” Végül azt is vesd papírra, milyen reakcióid voltak. Kiabáltál a másikkal, vagy elfordultál, meg se mertél szólalni. A negatívan megélt helyzetek felidézésével, leírásával kapcsolatba kerülök vele és elkezdem tudatos szintre emelni. Ugyanis változtatni csak azon lehet, amit már ismerek.
A napközben megélt negatív szituációban egy érzelmileg felfokozott állapotba kerültem. Bekapcsolt az érzelem, a gondolat, és a cselekvés hármasa, és automatikusan, reflex-szerűen reagáltam. Viszont este, nyugodtabb körülmények között, átgondolva az aznapi történteket – akár több héten át leírva az eseteket – születhetnek bennem felismerések, megértések, belátások. Már tudok kompenzálni. A buszon nem is direkt lépett az illető a lábamra, hiszen fékezett a busz és megbillent. Sokan is voltunk, alig volt hely, stb.
Ha egy nyugodtabb állapotomban meg tudom vizsgálni az érzéseimet, gondolataimat és cselekvéseimet, amiket egy felfokozott érzelmi állapotban éltem át, így felimerésekre, belátásokra teszek szert. Láthatom, hogy sokszor nem is úgy van, ahogy én gondoltam. Ezáltal másfajta gondolatok, tapasztalások születnek meg bennem.
– Amit szeretnénk, arra könnyen rásüthetjük, hogy biztos ez Isten akarata, de valóban az?
– Ez tényleg így van – könnyen rásütjük!
Egy szerzetesi elöljárótól hallottam egyszer, hogy nagyon fél az olyan rendtársaktól, akik azzal jönnek hozzá, hogy „meg vagyok győződve, hogy ez az Isten akarata!” Aki így beszél – mondta -, az általában nem szabad arra, hogy mást is csináljon, mint amit ő maga talált ki saját magának, és ráadásul nincs is tudatában ennek az elfogultságának.
Szerzetesnek lenni szabadságra való törekvést jelent, vágyat a szabadulásra a megkötözöttségeinktől.
A jezsuiták különösen is nagy hangsúlyt helyeznek erre: először dolgozz magadon, próbálj minél magasabb szabadsági fokot elérni, akkor talán jobban fogod tudni tenni Isten akaratát is. Az elmélet persze mindig szép és idealizált, a valóság pedig az, hogy harcolunk önmagunkkal – és olykor Istennel is…
– Mit nevezhetünk Isten akaratának? Hogyan tudjuk felfedezni az életünkben?
– Ha a Szentírást kérdezzük, akkor ott az áll, hogy „Isten akarata [például az], hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson” (1Tim 2,4). Ez nekem azt mondja, hogy Isten szeretné, hogy az életünk sikerüljön, virágozzon és gyümölcsöt hozzon. Vagyis, hogy értelmesen teljék és a szó tejes értelmében: “boldoguljunk”.
Szerintem Isten nem csak „odaát” akarja, hogy boldogok legyünk, hanem valamiképpen már itt is. Az az Ő akarata, hogy megérkezzünk hozzá, de már addig is vele éljünk!
Munkafüzet (elektronikus, letölthető) – megvalósítandó gyakorlatokkal.
Hasznos felismerésekhez juttat ez a 6 oldalas munkafüzet, amely tele van gyakorlatokkal, amelyek érdemes megcsinálnod, amikor van egy kis szabadidőd.
Érdemes velük foglalkoznod, mert támogatnak téged a belső utadon.
Itt nézheted meg, töltheted le a munkafüzetet »
***
Meditáció – meghallgatható 20 perces hanganyag zenével és tennivalókkal
Hogyan találkozhatsz a benned élő gyermekkel? Ezen visz végig Vanda egy 20 perces meditáció formájában, amely egy rendkívül különleges élményt fog jelenteni számodra.
Itt hallgathatod meg a meditációt – kattints a hangjegyes ikonra:
Mit érzel most?
Mit tanultál a videókból, a jezsuita atya gondolataiból? Mit indított el benned? Mi az, ami megvilágosodott számodra? Milyen cselekvésre indít? Milyen elhatározás született meg benned?
Örülök, ha megosztod gondolataidat!
Kedves Vanda !
Végignéztem mind a 6 videót és elkezdtem a „munkát” és a lelki zarándokutat a munkafüzetben.
Nagyszerű – nem véletlen – találkozás volt, hogy felfedeztelek.
Megérintett az őszinteséged, a közvetlenséged , a rengeteg tapasztalat és tudás amit átadtál.
Hosszú ideig fogok belőle töltekezni a reggeli „korlátok nélküli” óráimban.
Megpróbálom megtalálni az okokat és a kiutat, hogy miért nem tudtam és tudom ebben az életemben(67) főleg napközben és a családommal szemben megvédeni határaimat.
Biztosan segítségmre lesznek az általad ajánlott könyvek is.
Köszönöm lelki ajándékaidat és példádat.
Továbbra is követni foglak a virtuális világban, mert biztosan jó úton jársz…
„Mindannyian spirituális lények vagyunk, és mindenkinek vannak olyan spirituális támogatói, akik felügyelik és segítik az életünket. Születésünk pillanatától kezdve egészen addig, amíg elhagyjuk ezt a fizikai világot. Egyesek őrangyaloknak, mások szellemi vezetőknek vagy isteni segítőknek hívják őket. Mindenütt ott vannak, és készek arra, hogy segítsenek téged az életed során!” (Sonia Choquett: Kérdezd a lelki vezetőd)
Kedves Károly, köszönöm visszajelzésed. Nagyon örülök, hogy hasznosnak érezted a videókat, hálás vagyok, hogy szántál időt kedve sszavaidra. A legjobbakat kívánom neked ezen a belső úton!
Nagyon köszönöm! Érzem, hogy gyógyul az én kicsi belső gyermekem! 😊 Lenne egy kérdésem ezzel kapcsolatban.. Ez a „technika”segítheti e szeretteimbe lévő belső gyermek gyógyulását?
Nagyon szívesen, örülök, hogy érződik a jó hatás! Annak a belső-gyermekét segít gyógyítani, aki a hanganyagot használja. A belső átalakulást, fejlődést mindenkinek önmagának szükséges végigvinnie.
Ugyanakkor az, hogy mi változunk, és másképp reagálunk, másképp működünk a belső változásaink miatt, az hatással van a többi emberre. Érzékelik, és máshogy reagálhatnak. Ettől még az ő belső változásaikat, fejlődésüket ők tudják elérni a saját belső önmunkájukkal.